2008. december 1., hétfő

"Mindent megteszek érted amit lehet,erre azt mondod nem kérsz többet belőlem."




Nem voltál ilyen

Valahol a messzibe meredtem,valahol a gondolat sűrűjébe tévedtem,
S mostanság mindig ott vagyok egy másik életben.
A külvilág kivan zárva és nem hallok nem látok,
CSak is rád koncentrálok.
Emlékeimben kutatok,hogy hol és mit rontottam el,
Szívemet tudatom,hogy nem szerethetek még bele...
Ahogy rám nézett nem láttam a ragyogást,
Ahogy megszólított nem futott át rajtam a meleg és a hideg rázás..
Tudtam,hogy hiányzik valami belőle,valahogy nem varázsolt el,
Nem fogta meg a kezem és nem mondta ki hogy szeretlek...
Mégis mintha megérezte volna azért odajött felém,
De máshova rakta a tekintetét...
Megrázom a fejem és tudom,hogy ez nem lehet igaz,
Magamban keresem a hibát,próbálok vele szót érteni,de ő ellenkezik velem..mint ma..
Könnyeimet minek pazaroljam érte??
Szívem minek is adjam oda ha nem szerette?
Ahogy átölelt,nem úgy dobogott a szíve ahogy kellene,
Semmi együttérzés,semmi érzelem,semmi türelem..
Ahogy eltávolodok tőle....
Úgy bomlanak szét a rövid emlékek....

Ahogy leszáll az éj

Sóhajtva felnézek a csillagos égre,
Bátran kiáltok a végtelen sötétségbe.
Valaki jön szinte villámszerűen és elkap,magával ragad,
Tudom,hogy ki ő hiszen az előbb még rá godoltam.
Ahogy leszáll az éj,mindig elrabol ő,hogy velem legyen,
Ahogy eltűnnek az évek és elmúllik pár évszázad,még mindig szerethet.
Aranysárga szemei csillognak és rám lehel,
Erősen,de biztosan álöleli védtelen testem.
Érzem,hogy nem félhetek senkitől,mert itt van nekem ő,
Ő vigyázz rám kezdetektől.
S mikor az ellenség támadna rám,mindig megment,mindig ott van ahol lenni kell,
Hősként harcol értem,nem sebesül meg,enyém a szíve.
Halhatatlanság ide vagy oda,örökké velem van,
Senki sem árthat már nekünk még az örök ellenség sem: a Nap.
Ahogy leszáll az éj,mindig jön egy dallam,amit elénekel nekem,
Hogy örök álomba ringasson,hogy soha,de soha ne ébredjek fel...

Amikor nem vagy önmagad

Tudom,hogy ez nem is te vagy,
Tudom,hogy a gondolataid máshol vannak.
Mindent megteszek érted amit lehet,
Erre azt mondod nem kérsz többet belőlem.
Akarlak még látni téged,megpróbálsz szabadulni tőlem,
Deha tidé a szívem nem tehetsz mást,csak várni míg kinem hűl az érzelem...
Hiszen Te még bennem vagy nagyon mélyen,nem lehet csak úgy kitépni mindent,
Csak még nem hiszed,el,hogy ez nem könnyű...nem lehet gyorsan felejteni...
Ha akarod még mindig barátok lehetünk,
Tudom,hogy milyen vagy belül.
Veled csupa boldogság voltam,
De most valahol a távolban állok és nem talállak...
S miközben téged várlak,mindig azt kívánom,bárcsak ne ismernélek,
Mikor közeledsz felém azt akarom,bárcsak újra szerethetnél engem...

2008. november 27., csütörtök

Megszokás vagy a vágy,nem tudod már...(álmaimból)


Összeesküvés

Hogyan tudom eldönteni hogy kinek van igaza?
Amikor ködbe borul az elmém nem tudom mire gondolok a feledés órájában.
Nem bírom felfogni,hogy mi történik velem,mindenki hazudik nekem,
A küzdelem ami volt mind hiába ment.
Amikor mindig elveszíted a csatát,
Tudod,hogy új csodára vársz.
Nem bírod elviselni,hogy én birtokolom más szívét,
Nem ez volt az első alkalom,nem ez voltam én.
Hogy értünk ide,hogyan jöttünk erre?
Az igazság ott van a szemeidben.
És éppen a szó megakadt a nyelveden,mert te tudod,
Éppen forr a ritmus az ereimben,mikor meghallom a rock and roll-t.
De te azt gondolod,hogy nem sokat látok belőled,
Nem vagy olyan amilyennek ismertelek..
Nem bírom felfogni,hogy mi történik velem,
Álmaimban síkítok még mindig szeretlek téged.
Nem tudlak elfeledni,titokban még oda vagyok érted,
Látod mit tettél velem??
Mert magadból csinálsz teljes bolondot,
Látod,hogy mit tettünk?
Ez a bűnünk.
Azt gondolom,hogy tudom,
Azt gondolom,hogy tudom....
Van valami, amit még látok benned,
Lehet, hogy ez megöl engem minden,de azt akarom,hogy teljesen igaz legyen az életem...

Állítsd meg a zenét bennem!


Mi édesek vagyunk,csak ketten vagyunk:te meg én,
Senki sem tudja megakadályozni a boldogságot,hagyom,hogy a szívem tovább énekeljen.
Egy időben együtt,egy másodpercben együtt,mindig mindenhol,
Nem tudok elszakadni tőled,nem tudok megszabadulni a múlttól.
Nem tudod,hogy mit teszel most éppen velem,
Nem fogom elénekelni újra meg újra a dalt amit neked írtam-csak neked...
Ha valaki nem állítja meg bennem a zenét,nem fogok énekelni tovább,
Ez a dal nagyon szerelmes lányról szól,nem is sejtik,hogy rólam írták.
De nem fogsz hozzám oda jönni hozzám,ha nem énekelek,
S a testembe belopózik egy idegen lélek.
Próbállak elfeledni,de nem megy,nem megy,
Dobog hevesen a szívem,még mindig nem megy nem megy.
Állítsd meg a zenét bennem!
Kérlek,hagyd,hogy elfeledjelek!!!!!!

2008. november 20., csütörtök

"Ragyogsz egyre jobban és még dicsekedsz vele,mint egy ablak a szívedbe látok teljesen."

Kint a mélyből

Álmaimban kéklően csillogó víz,
Közepén fekszem én, az a lány aki mindig sír.
Nincs senki akire támaszkdohatok,
Nincs senki akiben bízhatok...
Ahogyan meghallom a fájdalom dalát,úgy dudolom én is,hogy hallja a világ,
Senki sem tudja mi játszódik le bennem,összeomlik minden ami fáj..
De nem adhatom el a szívem annak aki nem érdemli meg,
Akárhányszor megjelenik az arca,egyre jobban tudatosul bennem,hogy szerettem...
De ma már csak az emléke kísér tán egy árnyék játszik velem,
Nem mondhatom el,hogy mit érzek mert rám tör a bánat és a félelem...
Ahogy egy nap alatt lezuhantam,úgy jöttem elő a mélyből,
De nem tudod,hogy milyen erős vagyok..igen erős..
Ha téged megtámad minden bosszú,vissza kapod mindet,ami hosszú,
S az ördög vigyorogva rád néz és kinevet akkor tudni fogod,hogy édes a bosszú...
A hangom száll,szinte fáj a dallam,mert nem talál haza,
Senki sincs aki várna,senki sincs aki ölelne,csak a bánat...
Ahogy lehajolok a tó felé,nem szakad be a jég és ismeretlen arcot látok,
Ez nem én vagyok,ez egy másik lány,aki egy senki miatt a szomorú nagyon...
Valahogy feltámadok,megérint a fény,megérint egy angyal,
Azért jött,hogy segítsen rajtam.
Azt mondja,hogy ne zuhanjak össze,hiszen nem éri meg,
Ezzel csak az életemet teszem tönkre.
Zokogva ébredek fel az éjszaka közepén,zaklatott a lelkem a szívem úgy dobog,
Olyan érdekes volt az a dolog.
Mint a valóság,úgy fáj az álmaimban is,
Senki sem törhet össze,kint vagyok a mélyből...
Már nem az a lány vagyok aki mindig sír,
Hanem az aki mindig felvídít...

Zongorista

Zongoránál ülsz,nem ismer senki senki senki senkiii,
CSAk most hallják a dalodat,ami most születik.
Pár órája tart az előadás,pár óra múlva véget ér,
Visszhangzik minden amit előadsz,nem kell más remény.
Az emberek szótlanul néznek,hallgatnak,
Fülel egy gyeremek,más lányok pedig áradoznak rólad.
CSak én vagyok itt a színteren belül,
CSak is rád vigyázok,én vagyok neked egyedül.
Írom hozzá a szöveget,amit más fog elénekelni,
De én fogok majd reggel veled ébredni.
Hallod,hogy a lágy dallam,hogy fog körül és elszédít,
Olyan szép,olyan gyönyörű,mindenki minket akar mégis..
Nem vagy annyira híres,de szeretnek téged,mert tehetséges vagy,
Nem is tudtam,hogy egy valódi zongorista vagy.
Ahogy az ujaid,járják az útat,úgy érsz hozzám,úgy hozol tűzbe,
Nem lehet más mint egy új szerelem.
Ahogy a férfi szem rám néz,az arcom ellágyul,
A szívem meg-meg rándul.
A dallam,lassan,de biztosan a hatalmába kerít,
A zongorista srác,felém tekint...

Ragyogás

Amikor túl messze lettem,
Amikor nekem elég volt belőled.
Amikor elveszett voltam futottam a partra,
Elég lett a szavak érintéséből és a viharból.
Nem futok és nem bújok el,nem futamodok meg tőled,
Éppen megmutatom,hogy erősebb vagyok mint tegnap!
Mint egy könnycsepp úgy eltűnnék,hogy ne lássalak többé!
Mint egy mosoly,úgy elhalványolnék.
Tudom az útvonalat,
Nem kell hogy aggódj értem,már minek tennéd??
És amikor ijedtnek érzem magamat,
Elveszítek minden útvonalat...
Ragyogsz mikor másnak lenne nagyobb szüksége rá,
Bemesélsz mindent nekem és mindent elhiszek amit rám sóztál.
Tudom,hogy a fény írányít engem,tudom,hogy a világ megment,
Csatlakozni fogok és látni akarom,hogy az árnyék megy mögötted...
Ragyogsz egyre jobban és még dicsekedsz vele,
Mint egy ablak a szívedbe látok teljesen.
A lehetőségek közül mindegyiket kihasználod,
A bosszú lesz egy másik alkalom.
Az majd az árnyékod lesz,
És nem fogsz új szeretni engem mert ezt elérhetem!!!
Ha nem fogod szeretni az új utad,akkor vesztettél,
Az az út, aminek annak tűnik abban teljesen elvesztél....
Megkérted a világot ,hogy segítsen és nem magadtól tetted,
Én elérhetem,hogy örökre elmenj tőlem!
Szeretem ahogy magam írhatom életem könyvét,
Én vagyok a csillag,átvettem a ragyogást,és az élet teljes egészét!
Ha egyetlen mosollyal megfordítod a világomat,
Nem fogok rád emlékezni és megkérdezem,hogy te kivagy,te kivagy???
Az első lépés is reménytelen lesz,
Mert már másé a szívem.....

2008. november 14., péntek

Versek-régi szeretőhöz...

Kilégzés

Lélegzek ki és be,
Belélegezlek ki és be.
Állandóan vissza-visszatérsz a tudatomba,
Mondd hogy csinálod mindig nap mint nap?
Szemeid távol oly tiszták és ragyogóan néznek rám,
Régen így volt de ez nem fog eltűnni soha már...
Kapaszkodj utoljára és ne emlékezz már rám,
Nem akarok rólad álmodni,csak egy pillangóról talán.
A dolgok közül egyik se volt annyira igaz,
Újra szeretnék élni nélküled még ma...
Amikor örökre elfeledlek,kínok óráját élem át,
Nem akarom érezni a fájdalmat,de nem tehetek mást.
De Te mit tehetnél értem,már semmit!
Nem érdekel hogy mit gondolsz kint.
Engedd végre hogy elmenjek tőled,
Engedd végre,hogy elrepüljek inenn.
Engedd,hogy a dolgok mélyebbre süllyejednek mint az érzelmeim,
De ez napról napra egyre sötétebb és kínoz a kín.
Most rám nézel,valaki más vagyok,nem olyan mint régen,
Rájössz nem az vagyok aki eddig voltam,megváltoztam akárcsak a szívem!!!
S a szívem újra töretlen lesz!
Nem szakíthatod már át!Soha soha sem!
Ez olyan mint egy hazugság,de nem az,
Mert ez a valóság ez az igazi mélypont-feledd el amit ma mondtam...
Most már másban fogok újra hinni,
Azt mondtam hogy méág várni fogsz,elhittem akkor,de ma már nem annyira..
Kipróbáltunk mindent amit lehet,de ma már mindennek vége szakadt,
Akárcsak a vászon a képernyőn,mikor az eső elárasztott úgy futottam feléd...ma...
Próbáljunk meg elköszönni egymástól...
ÖRÖKRE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!


Itt volt


Látod újra feléledek,nincs mit veszítenem,
újra meg újra felkavar az az ismerelten szél.
Főleg ha hozzám ér,nincs időm megnézni,hogy milyen szép,
Hiszen sokáig vártalak,sokáig bántott a dal,a szívem elveszett valahol benned.
Álmod is hozzám ér,mire a világot körbe öleli még,
Soha senki nem érezett ehhez hasonlót még.
Felém jön a fény és átölel engem is,
Jön a tél de nem fázom mert előre befűti a szenvedélyt és a reményt itt.

Buzi vagy

Barbi babákkal a kezedben kirúzsozva szádat kenegetve,
Aztán a tükör felé hajolsz és úgy csinálsz mintha mindenki ismerne.
Nem is tudod,hogy láttalak egyik este a szomszédból,
Te az a jó képű srác vagy akit eddig ismertem,de tévedtem-nagyon.
Csücsőríve felém fordulsz és a jégkrémet rendlesz epreset,
Hozzá egy kis művirágocskát amit a fejed búbjára teszel.
Tiszta nevetséges,ha a csajok próbálnak flörtölni veled,
Egyből hozzájuk mész és velük csevegsz.
Buzi vagy buzi vagy ez a törvény nálam,
Egy örök valóság mire visszajössz hozzám.
A fejedre öntöm a maradékot és nézel ki a fejeből h mitettél,
Megcsalsz fűvel-fával és a Barbi babákkal.
A pláza cicák nevetnek rajtad ahogy végig csurog rajtad a krém,
helyedben nem lennék itt,nem hagynám magam tiszta égés.
Rád mutogatnak,rád nevetnek én pedig úgy csinálok mintha nem ismernélek,
Te pedig próbálsz követni,de mindig lerázlak,mintha eltévesztenélek.
Bocsánat kérésért imádkozol,előttem letárdelve,sírva-nevetve,
Már minek higgyek mikor összevissza flörtölgetsz?
Buzi vagy buzi vagy buzi vagy!
Nincs nálad sötétebb pasas!

Mikor mellettem vagy

Jól tudod,hogy nem vagyok már az eseted,
De ma nagyon megváltoztál,mellém ültél és néztél mit nevetek.
Észre se vettelek csak akkor mikor balra néztem,
Azt hiszedhogy csak úgy zavarba hozhatsz a jelenléteddel.
Pedig nagyon nagyon tévedsz,valahol a zavarban élsz,
Hangom elszáll végre hozzád,üzentem megszállja a szívedet még...
A tüzes,remegő érzés már nem járta át a testemet,
A tekintetetem nem párásodott be...
Azt hiszed,hogy ezzel egyből felgyújtasz és a karodba ugranék,
De ez már olyan rég volt,de már olyan régen történt...
Mikor mellettem miért nem érzem azt mint tavaly?
Mikor elém jössz miért nem menekülök tőled fejveszve messzebbre.
Mikor felém nézel már erősen feltom venni a szemkontaktust,
Mikor elnézel úgy csinálsz mintha nem néznél,még érzem hogy minden hozzám húz...
Ne is tagadd ne is álmodj másról,
Minden ami volt elveszítettünk ne beszélj hibákról!!!!
Akkor még bátortalan voltam,de ma már más a helyzet:
Ismét elérhetetlen vagyok és senki sem szédíthet el!
Mert én legalább tanultam ebből és nem adtam fel minden reményt,
Mert tudtam,hogy egy nap majd eljössz értem, még él, még a tűz bennem ég....

2008. november 13., csütörtök

[**Föld alatt**] Versek:D november 13

Azonosítás

Tudom hogy próbálasz minden megtenni,
Tudom hogy próbálsz mindent elmondani.
A szemeid oly sokat elárulnak,mégis távol,
És érzem hogy játszva játszol.
Te vagy az egyetlen aki kedvel,
Mert mi ugyanolyanok vagyunk és sose volt köztünk dúló szerelem.
Gondolj bele mi lett volna,ha valóra vállik,
A barátaink se sejtik...
Csak egy ambicíó van az elmédben,
Folytatod a küzdelmet,de előttem mindig letagadod.
Nekem szükségem van valakire aki vigyáz a szívemre,
MEg tudod mondani hogy mit akarsz majd tőlem.
Okos vagy,hiszen tudod,hogy mi a jó és mi a rossz,
Benned van a jel,csak azonosítanom kell!
Állanódan megkérdezik hogy vagyok veled?
És nézik mit hogyan teszek...
Vársz a lehetőségre?
Gyere és mondd el végre az igazságot,
Ez több mint nyilvánvaló.
Ez az az út amit előlem titkolsz,
Nem tudod még mindig hogy mi ez a sok hűhó...
Kaptam az előbb egy vallomás,át tudok rajtad nézni,
Sokkal több jön belőled mint máskor,igazat mondasz.
Mondd hogy soha többé nem fogsz elveszíteni engem,mint azlőtt,
Akkor hagytál el mikor eljött az ősz....

Meghökkent

Mikor mindenbe belemegyek,mindig kiégetnek,
Több volt annál amit megengedtem.
A vágy fel-le ingadozott,
Az óra fel-le kalandozott.
Csodálkozom azon amit irántad érzek,
Csodálkozom azon,amit értem tettek.
Csodálkozom azon,hogy a lábaim előtt heversz,
Csodálkozom azon,hogy egyátalán észreveszel.
Meghökkenve néztem hogy más csajjal csókolozól,
NEm sírtam és odamentem felpofoztam mindekttőt ott.
Döbbenve látták,hogy féltékeny vagyok,
Pedig ez nem így van,nem ismernek nagyon!
És a lábam alatt elveszítem a földet,
Senki sem értett meg engem!
Nem tudtam másra gondolni,csak arra hogy szakítani fogok,
S az éjszakát egyedül magányosan fogom eltölteni otthon...

Alatta

Nem foghattam volna jobb ötletet,ezért sétálni mentem,
Mikor elkezdett esni az eső utánam kiabáltál:hogy bekell mennem.
Megint kiakadtál,hogy mit tettem veled,
Nekem csak egy esernyőm volt és semmi más, csak a fejem...
Úgyhogy leültem egy kávézóba és próbáltam rád gondolni,
Nekem bolond kellene lennem hogy elhiggyek tőled minden szót,próbáltál velem beszélni.
És nem akarok a kiscicád lenni,inkább jobb ha elmegyek,
Dorombolva,simogatva hozzád simulva,ezt inkább jobb ha kihagyom,veled nem teszem.
Igazság szerint nem a pénzedért szerettelek,hanem a belső szívedet,
Annyira felbosszantottalak,azért ez eléggé vicces...
Ha ez a szakítás ócska játszma,miért tetted ezt velem?
De mit is bánom,nem is bánom nem nekem fáj a szívem!
Végigmentem az asztal mellett szerelmes párt látok,
Nincs már könnycsepp a szememben,így semmit nem bánok.
Lenyomtam a hívásodat,ki a fene fogja felvenni?
Azon töprengek, hogy miért nem tudtam,hogy más karjában akartál lenni?
Órákat töltök a kávézóban megittam úgy 10 üveg whiskyt,
Több száz forint rámegy a piára,úgy se bánok már semmit.
Egész napom azzal telt,hogy tudjalak feledni,
Ha haza megyek nem foglak már keresni!
És ha tied a lakás utolsó dolog,amit megkaphatsz tőlem,
Nem akarok az emlékek között őrűlten csapkodva kiabálni.
Te hihetetlen vagy-de nem tudom elképzelni,hogy fogsz tovább élni,
Ha azt gondolod,hogy belőlem simán bolondot lehet csinálni.
Tévedsz nagyon,nem is ismersz,
Minek is vádolsz engem?

Ennyi

Ennyi érzéssel felér,
Ennyi szenvedés után mindent megér.
Elindulsz felém felemelsz a magasba,látom azt amit akartam,
Minden vágy mi eddig váratott magára,valóra vállhat.
Mindent amit eddig elveszítettem,az eltűnt örökké,
Minden ami most jön az mindig befogadom.
A zene ritmusa tanít meg a lágy vagy a vad mozgásra,
Erre nem számítottunk,hogy újra kezdödik,új remények felém szállnak.
Rózsaszín buborék vállhat bármire,ezentúl túlélek minden harcot,
Erőssé tett a magány,erőssé tett a kegyetlenség,tudom hogy ki vagyok.
Magamba tudtam nézni,magamban kerestem a hibákat,tanultam ebből,
Máshogy nézek a világra ahogy eljött az ősz.
Szívem új dalra vár,írj egy szöveget hozzá,
Kell hogy több ihletem legyen segíts még nem szabad megállni, várj!
A perceket már nem számolom többé,a pillanatot megtanultam megállítani,
A zuhanás és a sötétség egyből a szivárványra váltottak megint.
De ez valami új,hallom ahogy közeleg az éjfél,valaki elkap érzem,
Itt van Ő aki megmutatta milyen az igaz és szenvedélyes szerelem.
Nem érhet véget-nem hagyom-nem érhet véget,
Kell a tapasztalat,hogy mindig tovább tudjak lépni-vele.

Mégis valamit

A dal már nem tudom kihez szól,majd aki jön az életemben úgyis új születik,
Ami régen megtörtént,már megtörtént,akárhova nézek mindenhol Őt kérik.
Tovább megyek,már nem bírom ami van,
Kell valami bújó hely ahol lenyugodhatnék,és várjam a holnapot..
Hosszú távú terveket minek szőni ha nincsen társam?
Ki fogja meg a kezem,ha valami baj van?
Kinek mutassam meg a dalom,ha senki sem hallgatja meg?
Hová vezet oly észrevétlenül a szívem?
Árnyékként kísér az őrangyal,fejét lehajtva hallja a bánatom,
Ki ölel ha elkap a szörnyű érzés?
Mégis kéne valaki aki úgy ölel mint soha senki még?
Valami hiányzik,valami pezsgést hozhatna az életemben..
Egyedül hajtom le a fejem,senki sem vigasztal,
Könnyeim gyémántá vállnak,potyognak mint kint a zuhogó eső..
Szorítja a torkom a gyilkos-gombóc,
Depis a hangulatom...
A gyertya lángja lassan kimúlóban,minek tegyek újat,ha majd eltűnik a láng,
A szél fújja lágyan a nyitott ablaknál a függönyt...
Az idő oly véges,nekem végleg vége..
Aludnom kéne,de nem merek,félek hogy örök álomra hajtom a fejem.
Kérlek mondj valamit,ennyi nem elég,
Kell még a szó,hogy erőt adjon nekem még!
Hív egy hang,már nem nagyon érdekel,
Nekem a boldogság kell!

Elvesztél-eltűntél

Látom rajtad h meg-meg öl a féltékenység,szinte a szívedbe-be mar,
Menekülnél,de nincs hováváá,úgyis az ördög szíve vár most rád.
Hallom a hangod-látomás már nincs többé,
Közeledsz felém és nem félek már tőled,megmerem mondani,hogy rég gyűlőllek.
Öld meg a fényeket,parancsolj a népnek ne add fel,
Ha akarod-támadj ha zaklatnak ne engedj!
Szellemek arca elmosoódni látszanak,
Elmúllik minden ami démoni.
Kínzott a magány-megölt a szerelem iránti vágy,
A sötét világ uralta elveszett szívem...ami már meglett...
Nem kedvelsz engem, nem kedvellek téged,de ez nem számít,
Az egyetlen különbség,hogy te mindig rám hallgatsz kit érdekel szerinted kit?
Fülemben ugyanaz a dal van,nembírom kiverni a fejemből.
A szavaid nem fognak már meg,nem vagyunk tökéletesek,eddig se voltunk és senki sem az,
Jó érzés tudni hogy olyan hülye vagy!
Ráadásul nem álmodok rosszat az éjjel!
Hiszen elvesztél-eltűntél réges réges-régen!

Gúny-dal

Lökött srác aki a sorban áll és néz ki a fejéből,
Tekintete engem keres,de elveszített mert minek kellek én neki?óhóhóhóh...
Száll a hangom:majd meghallod:nem v-a-g-y-o-k már a tiéd!!!
Másé már a remény!
Mondataid totál elhalványodnak a tudatomban,
Nem is nagyon emlékszem rá hogy a múltkor:mit is mondtál?
Ha akarod újra eljön az ősz,
De úgyis jön a tél és esni fog a hó.
A játszma véget ért,megmutathatom még a múltban,
Vissza tekerhetem az időt!
Már nem fázom mert más teste melegíti kihűlt vágyamat,
Már váltja valóra tüzes álmaimat.
Az érintése sokkal erősebb-kitudja fejezni magát,
Nem kertel és nem hazudna nekem mert tudom h szeret,elönt a bosszú vágy?
Ha talán más karjában látszom,az arcodat látom,elönt a méreg téged,
Le se bírod tagadni,mert szinte szétrobbansz a dühtől he-he-he-he!!
A gúnydal ami megöli a szívedet,kiöli az irántam érzett reményedet,
Visszhangzani fog a fejedben:hogy vesztettél,vesztettél!!
Hiszen más felé vezettél,
Nem mutattad meg amit kell!
Minek tovább menni,ha nincs értelme?
Minek tovább gyűtörni ha kihűltek a szenvedélyek?
Ölelésedből kiszakadtam,szemeiden láttam egy csillogó könnycseppet,
Elkellett,hogy menjek:már nem szerettelek.
Nem állok már meg,tovább megyek,elkell hogy búcsúzzak,
CSókok és ölelések nélkül-hogy elfeledjelek örökre még ma.....