"Táncra perdül a jégen egy szív,a távolból egy édes dallam magához hív."

Tudod hogy mit érzel?

Táncra perdül a jégen egy szív,
A távolból egy édes dallam magához hív.
Ami tegnap történt valóra vállt,
két lélek egymásra talált.
Megforgatsz a táncparketten,és elszédülök és forog körülöttem a világ,
Havas ruhába öltözött a táj.
A hó esik és jégbe fagy a szívünk,megtörheted,megégetheted,szerelmünk mindent túlél,
Boldogan látom,hogy eljön értem a remény!
Ölel a fény,magadhoz húzol és végtelenné varázsolod a keringőt,
Lábaink maguktól visznek a vad világba,ne várd meg míg elered az eső.
A felhők sosem gyűlltek a fejünk felett,
Miattad oda adtam az életemet.
Feladtam minden álmom,most te vagy az életem szerelme!
Tudod,hogy mit érzel???
Az útunk magától visz tovább,nem áll meg,hív a végtelen a táj!
Ami tegnap történt valóra vállt!!!
Elhallkul a zene,mindenki minket néz,magad körül pörgetsz,
A szemed csillog mint a gyémánt,leírhatatlan amit érzek.
Ruhák suhogása,kezek érintése,lábak ritmus váltása,
Tekintetek őszinte mosolygása,lelkek egymáshoz vonzodása.
Mint a korabeli korban,úgy érzem magam,királyok és királynők tekintélye,
A táncparkett legyőzhetetlen lénye!
Tűzbe borul minden ritmus,a zenekar szorgalmasan adja elő a zenét,
Mikor elsötétül minden,ránk szegezi a Hold a fényét.
Letérdelsz előttem és körbe járom az utam,boldoggá tesz a tudat,
Hogy veled élhetem át ezt a szép pillanatot ma!
Lassan,de véget ér a keringő,lassan,de elengeded a kezem,
Csókod tűze új reményeket ébreszt bennem!!
!

"Hold beragyog az ablakon,én meg mozdulatlanul fekszem rajtad és hallgatlak újra meg újra."

Altatódal

Lehet,hogy sikerült beléd szeretnem,
De most hallkulj el,mert nem tudom hallgatni a szíved.
Olyan mintha egyszerre mozogna a zenével,
Olyan nyugatató hatása van az idegeimre.
Annyi zűrős nap után ránk fér a pihenés,
Munka,veszekedés után édes az együttlét.
Altatócskát éneklek,szembe jön egy dallam,szemeidre álom jön,szívedre a béke,
Altatócska elhallgat,csak a ritmus maradt meg,olyan jó most veled.
Minden más már elaludt,csak én vagyok most ébren,
Rajtad fekszem álmatlanul,várom,hogy elkapjon a pillanat és majd reggel erre ébredek.
Elhallkul a zajos város,márcsak az autók járnak,
Hold beragyog az ablakon,én meg mozdulatlanul fekszem rajtad és hallgatlak újra meg újra.
Olyan jó és olyan szép bárcsak ne lenne vége,
Olyan álomszerű olyan valóságos,szinte meghalnék érted!

Kulcs a szívemhez

Valaki elvitte a szívem kulcsát,
Valaki elrejtette szívem vágyát.
Pedig megesküdtél rá,hogy vigyázol mint a szemed fényére,
Mióta neked adtam eddig őrizted...
Próbálom megállítani magam,de futok a szívem után,
Valaki megakarja fejteni szívem titkát!!
Bárcsak beengedtelek volna téged!
Most vigyázhatnál rám,míg felnem éledek!
Mit tegyek mit tegyek?Teljesen tanácstalan vagyok!
Mi legyen mi legyen várjam meg a holnapot???
S Te hogyan tudtál éppen beengedni valakit?
Próbálo meg oldani őket..már mint a kérdéseket,úgy jól mondom?
Körbe-körbe sétálsz a szívem körül és azon gondolkodsz hogy müködik...
Kérlek lépj már ki belőle és add vissza a kulcsot.
Megígérem neked,hogy odaadom még pedig személyesen,
Hogy örökkön örökké melegísd a szívem...

Zavaros elme

Neked zavart kéne okoznod az én fejem számára,
Neked elkellett volna venned az eszemet,hogy becsalogass a csapdába.
A hazugságaid között ott bújkált az igazság,
Ahogy teltek az idők annál jobban elhittem neked mindent,mindegy már..
Sok könnyet pazaroltam már életemben,
De előtted nem fogom megmutatni,hogy irántad mit is érzek.
Megengedtem magamnak,hogy halljam ahogy suttogsz a fülembe,
Édesen és lágyan,hogy az agyamig eljusson a hamis üzeneted.
Nem tudom,hogy mit éreztem igazán,de engedtem minden kísértésnek,
Nem tudom miért csináltam,engedtem minden hamis csóknak és ígéretnek.
Engedtem hogy átölelj és magadhoz szoríts,engedtem hogy a nyakamon lélegezz,
Amikor felsóhajtott az éj úgy elfeledtél mindent,ott hagytál másnap reggel...
Azóta olyan zavart vagyok,játszottál velem,vagy tényleg akarod?
Ez a kapcsolat tele van bukkanóval,nem értem miért jó ez neked...
Felnézek rád és látom elképedt arcodat,ahogy magyarázok hozzád..
Hogy felfogod-e amit mondok az már a te dolgod..
Nem érdekel,ha bele őrűlök ebbe az egészbe,
Csak legyen már vége,vagy lépjünk tovább a nagy betűs életbe!
Nem akarom,hogy csalódj bennem,nem akarom hogy sírni láss,
Inkább elengedem a kezed,hiszen szíved mást kíván...

Miért nem szeretsz engem?

Leültetlek magam elé,de előtte nézz körbe,
Hogy ne lássanak mások ha veled beszélek.
Már mondtam,hogy nagyon szeretlek téged,
De az utobbi időben,nem nagyon érdekelt ez téged...
Minden amire szükségem volt egyből megoldottad,
Ma már azt se tudod,hogy a szerelmed hol van??
Itt vagyok nézz rám és válaszolj őszintén,
Akarsz még tőlem valamit vagy fogod magad és szépen tovább lépsz?
Nem akarom,hogy eljátszd előttem,hogy mennyire szeretsz,
Ismerősök,barátok,családtagok félre értenek mindent...
A kézfogás 5 perc múlva ellesz engedve,
Szívem már nem úgy dobog ha magamhoz ölellek...
Már nem nagyon mesélsz jó szotrikat rólam,
Talán attól van ez az egész mert túl egyszerű vagy..

Nem mindegy, hogy a szív hány sebet kap, s melyiktöl vérzik el...

Lángoló vágyak

Tépd le a lángokban égő függönyt,
vigyázz h a szerelem új tűze ne érje el a szívem.
Hold fénye beragyog az éjbe,
Szabadíts meg tőle!
Lángoló vágyak eluralkodnak rajtam,nem tudom,hol áll a fejem,
Arcodat látom a fényhomályában,szemeidet látom a Hold fénye mellett.
Vakítóan felém ragyog a hófehér fogad,
Nyakam felé hajolsz,hogy ne érjen el a holnap.
Mikor a napfénye beragyog tested gyémánt szerűen csillog,
Nem láttam még ehhez hasonló szép dolgot!
Mikor megállítasz a Föld se forog tovább,
Az idő is velem együtt megáll!
Ujjaid a hajam tövében,azt hiszem ez a pillanat sose fog véget érni,
Ajkaid az enyémen,olyan álomszerű ez a vágy,kinek fogod ezt elmesélni?
Senki se fogja elhinni,hogy egyszer a tiéd voltam,hiszen mindig egyedül élek,
Senki se fog felébreszteni,ha bajba kerülök és nem látlak téged!
Figyelj rám,kérlek ne engedj el amíg lehet!
Nézz rám,és kérdezz nyugodtan ha valamit tudni szeretnél tőlem!
De úgy érzem,hogy a heves vágy nem hagy békén,
Csillapodna,de percről percre felgyújtod a testemet még!!!
Ha élek még,elmondom neked,hogy senkit se szerettem úgy mint téged!

Hajnali hasadás

Fázom vagy kiráz a gondolat,hogy eljött ez a nap is,
Álmosan nézek ki az ablakon,mennem kell még vár a kávém is.
Azt akarom,hogy egyedül induljak el ahova kell mennem,
Kérlek,hagyj hogy kiszellőztessem a zűrős fejemet.
Ahogy éneklem a dalt,elszáll minden emlék,felszakad minden ami bennem él,
Hajnali hasadás után szívem újra száll,semmitől se fél.
Megtaláltam önmagamban a hibákat,próbálom jóvá tenni,
Azt akarom,hogy engedj el,ne beszélj hozzám,hagyj elmenni.
Ragyog a napfény az arcomat éri a meleg sugár,
Testemet átmelegíti az újra megtalált vágy.
Semmi sem tart vissza hív egy jel,hogy mennem kell,
Ahogy lassan elenged a szíved,én se hiszem el,hogy ilyen könnyen ment.
Elavul bennem a perc és újra átengedem magam a kísértésnek,
Próbálok nem koncentrálni a külső hatásokra,és a szerelemnek.
Kapaszkodom a korlátban és letérdelek,karjaimmal átölelem magam,
Kiáltok,hogy miért?Miért?Miért?Ahogy közeledik a hajnal...
Könnyeimmel felragyogok,tudom,hogy erősnek kell lennem,
Nem emelkedhet felettem a magány és a győzelmed.
Kezeim a fény felé emelem,eltakarom a napot,és megfordítom a fejem,
Magamba szívom az új élet illatát,hevesen zakatol a szívem.
Ameddig élek,sose feledem el ezt a végtelen pillanatot,
Ameddig látom,sose kérem vissza ezt a napot.
Tovább lépni,tovább keresni,tovább énekelni,tovább szeretni,
Egy összetört lélek mire vágyhat még,csak nyugodt életet akar élni..

Angyali szárnyak,dicső fények megjelennek a szobában,ahogy közeledik felém megérintem,úgy érzem egyedül vagyok a világban.

Várj még,állj meg!

Ott állsz mellettem,szinte felse bírom fogni,hogy ez is megtörténhet,
Felém nézel aztán lehajtod a fejed,erősen szorítom a kezed.
Valahol megálltunk,valahol az idő ránk parancsolt,
Tudom,hogy pár órán belül elvállunk,erről senki sem tudhatott..
Ahogy csendben összejöttünk,úgy megyünk el,magával sodor a világ,
Hangom már nem ér el hozzád...
Pedig csak azt akartam mondani,hogy szívem újra megbocsát,
Testem jelzi,hogy újra látni akarlak talán...
Ahogy múllnak az éjszakák,úgy térnek vissza a nappalok,
Ahogy tellik a pillanat,úgy tér vissza minden ami szép és jó volt.
Ellenkeztem az emlékek miatt,végül vissza engedtem a szívembe,
Hogy újra átjárja újjá született lelkem,erőt kell hogy merítsek.
Oly' rég hallottam tőled,hogy igazán és tiszta szívből szeretsz,
Felkapod a kabátod elindulsz,felém se nézel..
Várj még!Állj meg!Úgy érzem,hogy mondanom kell neked valamit,
Búcsú nékül semmit sem ér egy szakítás,tudom hogy kettőnknek fáj..
Angyali szárnyak,dicső fények megjelennek a szobában,
Ahogy közeledik felém megérintem,úgy érzem egyedül vagyok a világban.
Elönt egy új érzés,felszabadít aztán elenged,ahogy te is engem,
Azt súgja a fülembe,hogy soha ne hagyjam el a megérzéseimet.
Figyeljek rá,és végezzem jól a dolgokat,ne okozzak több csalódást,
Ne érezzem azt amit okoztak és ne vegyem észre,mi az ami fáj.
Ne várj meg...már úgyis elmondtam magamban,feldolgoztam mindent,
Talán egyszer megtalál a boldogság és a belső béke.

Belső falak

Emlékszel azokra a falakra amiket építettem?
Amibe minden féle álom és vágy belesett.
Ráadásul minden amit akartam oda lett,
Elveszítettem a szívem és a lelkem.
Úgy véltem,hogy a hozzád vezető út egyszerű lesz,
De soha nem engedtél be a világodba,mindig elmenekültél tőlem.
Nem akartam a fényedben élni,szinte az árnyékod voltam,
Minden szabályt megszegve szerettük egymást,mindennap...
Ahova csak nézek mindenhol téged látlak,
Érzem,hogy Te vagy a mindenem,te vagy az éjszaka és a nappal.
Rabjáváv vállok a hirtelen zuhanásnak,
De a belső falak megtartanak.
Ahogy ütök a földre úgy remeg bele a világ,
Megesküdtem,hogy soha nem fogok bedőlni neked és másoknak!
Valami visszahúz engem talán az emlékek,
De ezen túllépek és minden ellesz rendezve.

Édes álmunk

Minden este mikor az ágyhoz megyek,
Lekapcsolom a fényeket és nyugovóra térek.
Reményekkel és vágyakkal szemeim téged látnak,
Mikor összevissza forgolódom álmaimban az ágyban.
Amikor a fejem lenyugszik,egy álomba vezet,
Belemerülök egy tündérmese szerűbe.
Amikor fogod a kezem megígéred,hogy elvezetsz,
Megmutatod,hogy az álomvilágban a csillagokat és a felhőket.
Nincs ennél édesebb altató dal,amit dúdolsz nekem,
Ebben az álomban,néha rémálomszerűen énekelsz.
De jó így,legalább hallom a hangod,
Karba tett kezeimet magadra húzod.
Nem akarok felébredni,annyira gyönyörű minden,
Oly meghitt olyan nyugodt,nehéz lenne elhagyni.
Felhőkön lebegek,napsugáron táncolok,
Sose hittem volna,hogy ilyet is tudok:álmodom.
Gondolataim és a problémáim egy időre elszálltak,
Édes álmunkban senki sem táncolhat.
Ahogy ködös lesz a helyszín tudom,hogy mit jelent:
Eljött a reggel és felkell kelnem.
Még búcsú csókot hagy adjak,aztán elmegyek inenn,
De nem voltál ott és nem volt időm,hogy megkeresselek.
Ijedten ébredtem fel az édes álomból,remélem még visszatérek hozzád,
Tudom,hogy az enyém vagy hiszen érted éget a vágy...

Énekeld ki mindent amit érzel,ne hagyd magába sodorjon minden emléked!:):):):)

Ne állj meg!

Mindenki mással jobb és jobb lenni,de nem ment,
Helyette minden és minden terve a kudarcba fulladt..annyi volt nekem..
Nem tudtam,hogyan kell visszafordulni,csak zuhantam az árral,
Rájöttem,hogy nekem kell megváltoztatni az útamat.
Helyette mindig gyenge nő voltam,de most már erős lettem,
Nem akartam megijedni,ha vitt az élet magával megfogtam a kezed.
Nem akarok felébredni egy szép napsütéses napon,
Nem akarok veled újra és újra találkozni,olyan rossz...
A tökéletes pillanatok úgyis szertefoszlanak,amikor tiéd volt a szívem,
Kezdettől fogva és örökké hittem benned..
A tükör hazudik nem tudok mosolyogni ezen,
Valahogy az öklömmel beleütök és folyik a vérem csakis érted...
Az nem lehet az élet ez már más ez már a halál utáni lét,
Ez nem lehet a végtelen mikor más karjában pihensz és élvezed,amit kínál az emlék.
Eltudom rejteni ami rég fájt,de sose tudod felszakítani bennem a sebet,
Csak mosolygok rád,mit sem sejtenél,hogy kihűlt az irántad lévő szerelmem.

Mosoly

Napról-napra táncoltam az árnyékodban,
De a mosolyom elrejtette a fájdalmat.
És eltettem minden emléket a szívemben,
Nem kérdezted soha sem hogy irántad mit is érzek.
De ennél sokkal többre vágytam,
Nem tudtad hogy miért melletted álltam.
Elmondjam a teljes igazságot neked???
Elmondjam,hogy miért olyan könnyű megsebezni engem??
Ezt csak úgy elengeded a füled mellett,megsem hallgatsz,
Nem szeretlek téged,ez az igazság már minek is kellek én neked??
Nem akarlak téged,senki sincs már aki megvédjen tőled..
Nekem nincs szükségem rád,mégis szívem mélyén kívánom,hogy velem legyél..
Azt mondtad,hogy szeretsz engem és hogy mindig vigyázol rám,
Túl könnyű volt elhinni neked,olyan meggyőző voltál...
Nem tudsz megtörni engem,de tévedtem...
Mert igenis lelkem mélyén összetörtél mindent ami fontos volt nekem.
Éjszakáról-éjszakára forgolódtam az ágyban,
Azt gondoltam,hogy eltudok aludni,de hiába..
Égetett belül a vágy és a harag,azt akartam,hogy őszintén beszélgessünk el,
A lelkem mély belsője...már nem olyan amilyen volt...ahogy ismerted..
Hiszékeny lány voltam és könnyen befolyásolható..
De most megváltoztam mert erős lettem!
Nekünk meg kellene állnunk....
A szerelem mindig bonyolult,ha akarod ha nem..
A szemeidben érzem a fájdalmat,szinte égeti az enyémet.
Mivel tudod,hogy ugyanazt érzem,mégis letagadod,
Ha meglátsz újra inkább kitagadsz a múltadból...

Érintésed

Érzések nélkül egy érintés teljesen lehetetlen,
Szerelem nélkül egy csók teljesen jég hideg lesz.
A hit ami volt elvesztünk benne és mást reméltünk,
Sírás nélkül a könny sos vállna gyémáttá és ezüsté.
Hang nélkül a szó mit sem érne ha nem mondjuk ki,
Háttal támaszkodom a falnak és várom,hogy gyere már ki.
A zuhanás tart vissza engem(belőled merítek erőt),
A sírás tart vissza igen visszahúz(és most kezdek tisztán látni)..
S rájövök,mind amit csináltam egyedülivé tett engem...
Olyan reménytelenül és fájdalommal dobog a szívem!!!NÉKÜLED!!
Tudom,hogy fáj, amikor elköszönök tőled örökre.
Itt az idő,hogy elengedjem a szárnyaimat és tovább szálljak az élettel.
Itt az idő,hogy elrepüljek a messzeségbe,ahol egy új remény vár,
Az érintésed mint a tűz,a csókod mint a hűvős ősz,engem már más valaki ölel és lát..

Amikor itt az időnk

Igen itt a vége,de valami új kezdödik,
Valami felkavarja a szívem,valami új kezdödik.
Csak bátran vágj bele a rock and rollba!
Énekeld ki mindent amit érzel,ne hagyd magába sodorjon minden emléked!
Itt állok egyedül reménnyel és álmokkal,új vágyakkal,
Nem hagyom hogy a föld alá temessenek,tovább léptem túl vagyok rajta!
Nem adom fel a küzdelmet,a zene mutatja a helyes útat és mindig új lesz tőle,
Amikor vége van,máris valami újba szeretnék kezdeni,úgy szeretem.
Amikor itt van az időnk meghallgathatjátok,
Amikor itt van az idő tombolhattok rá most!
Amikor elbúcsuzunk,örökké a történelembe írjuk magunkat,
Amikor itt lesz a pillanat,magunkhoz öleljük a világot,és a múltat.
De ha elengedjük egymás kezét,úgyis egymásra találunk,
Amikor ismét találkozunk,újra szorosabbra fűzűnk mindent amit látunk.