2009. február 24., kedd

Valahogy visszahúz a szívem,és síráshoz vezet..


Az a csillogó éj...

Nem tudom miért,de valahogy előkerült egy idegen,
Nem tudom mi hozta,de beköltözött a fejembe.
Az álom úgy kezdödött,hogy egy bálterembe voltam és ott ültem és vártam,
Vártam egy férfire aki táncra kér engem és az arca oly' ismerős volt valahonann..
Hófehér ruhában táncra perdültem és forogtam mindenki karjába,
S mikor Ő hozzá értem megállt az idő és vele szédültem..síkitottam magamban.
Vagy az örömtől vagy a bánattól,de valami nagyon gyötört belül,
Szemébe néztem és a lépcsőn jött le egyes-egyedül.
MEgfogta a kezem és elvezetett engem,azt mondta hogy táncoljak még vele,
De valahogy ott ragadtam leültem a lépcső fokra és fogta a kezem.
Nem tudom hogy miért de kiszakadtak belőlem az érzések,
S ő átölelt és azt mondta nincs mitől félnem.
Azt akartam,hogy velem legyen és soha ne hagyjon el engem,
Oly régóta várt erre a napra a szívem és a lelkem!
Hogy oda adhassam magam és hogy bízzak benne,kell valaki aki szeretne engem!
Kell a támogatás ebben a vadvilágban,kell hogy meghúzzam magam a szeretetben!
Ismét felém nyújtod kezed,
Táncra kérsz engem..
Valahogy visszahúz a szívem,
S síráshoz vezet..
Sírva ébredtem fel,zakatolt a testem,keserves egy álom volt,
Amelyről nem tudom,hogy mikor jön el az a nap,és mikor lehetek boldog??

2009. február 21., szombat

Te vagy az egyetlen akit szeretek,azt kívánom bárcsak ne felednélek el,te vagy az egyetlen aki vigyázza álmom,bárcsak jobban szerethetnélek!


Mindenem

Amit gondoltam nem volt szándékos,mégis nem tudom letadni az egészet,
Te vagy a mindenem,de nem tudnék most élni nélküled!
Szívem mélyén megsúgja a lelkiismeret,hogy helyes úton járok feléd,
Mégis az első perctől kezdve te lettél az enyém.
Te vagy az egyetlen akit szeretek,azt kívánom bárcsak ne felednélek el,
Te vagy az egyetlen aki vigyázza álmom,bárcsak jobban szerethetnélek!
Egy valami amit nem tudok elfeledni,a gyűlőletet,amikor még megütöttél,
De mivel imádlak megtudtam bocsájtani neked még...
Bár az idők változnak,a vélemények is mást hoznak,
Akkoris elkell tudjalak küldeni inenn,még ma...
Arcomra hullik pár könnycsepp nem érdemled meg a sírásomat,
Kezemre hullanak az óvó kezeid és erősen megfogod,majd elengeded magad..
Mikor vágyakozva nézek vissza rád,többé nem tehetjük meg újra az egészet,
Az idő véges,nem lehet vissza tekerni,ami elmúlt,elmúlt tényleg...
Tudom,hogy soha többé nem jönne el az a nap mikor újra ölelhetnélek,
De most érzem hogy itt vagy a közelben...mert most éppen átölelsz..
Helyre szerettem volna rázni a dolgokat,de mégis...valami elromlott,
"Szeretlek"-ezt már rég nem hallottam tőled,oly régóta nem mondod...

Elindulok

Amikor először találkozunk,azt mondtad minden másképp lesz,
Azt ígérted az időd hátralevő részét velem fogod tölteni mint kedvesem..
Most nincs szükségem pasira,
Nem akarok szerelmes lenni,nem pazarolom el az időmet.
Nem törödőm a flörtölőkkel,vissza utasítok mindent,
Nem akarom hallani a hangod,a tekintetedet kiszeretném törölni a fejemből..
Azt hittem,hogy végre tapasztaltabb leszek,ha tanulok ebből,
De nem mert nem lett semmi ebből a szerelemből...
Nem akarok a szívedbe költözni,inkább távozom messzebbre,
Nem akarok szenvedni az érzések miatt,inkább magamba fojtom jobb így nekem.



2009. február 20., péntek

Ahogy eltűnök a fájdalomban,úgy hunyom le a szemem előtted,nem,nem vagyok gyenge még van erőm,hogy ne engedjelek el örökre...

Azt mondtam soha többé...mégis itt vagyunk...

Azt láttam amit te,ott állunk az ablak előtt,
Azt hallottam mint te,ott ordít a fél nép egy szép napos délelőtt.
Azt mondtam még nem,mégis magaddal rántottál,
Oh,a dolgokat igazán felfoghatnád.
Minden késik,minden siet attól függ hogy hogyan érzem magam,
Ha rossz a nap,akkor máris lassaban megy ez az óra.
Ha életvidám,felhőtlen,nevetgélős napom van,
Akkor azon kapom magam,hogy a konyhában állok és nézem a szakácskönyvet eltelt a nap...
Mégis mit gondoltál,hogyha csengetsz majd csakúgy kinyitom az ajtót?
Szívem bezárt vár,senki nem jut be már,mégis mit akarsz tőlem folyton???
Azt mondtam soha többé nem akarlak látni,elegem van belőled!
Mégis itt vagyunk,mégis harcolunk,azt hittem ez a hét is elég lesz...de nem.
Kell a botrány mégis,kell a hajrá nézd is,akkor se kapsz engem már vissza,
Add fel szépen a reményt,add meg magad és menj el vár valaki más,ezt most buktad.
Áruló vagy,és megérdemelted amikor kimentél és elcsúsztál a jégen..
Becsaptál mással fűtöd a szíved,mikor itt vártalak téged...
Ez lenne a tiszta és ártatlan kapcsolat?
Hát te vagy a világ legnagyobb lúzere,mert azt mondtam!!!
Most nem sietsz annyira és ott állsz az ajtónál várod hogy engedjelek be,
Úgy teszek mintha nem hallanám a segélykiáltásodat...nem engedlek be!!!
Még a gitárodat is előveszed és eljátszod a kedvenc számomat,vagyis a volt kedvencemet,
Ehhe,igen azt hiszem jó lenne megdobni téged frissen pucolt zöldséggel...
Ahogy csendbe maradt,úgy érzem jó helyre találtam,
De mikor eltelt a perc,úgy éreztem nem tudok nélküled élni..
De majd hozzá szokok a gondolathoz,mégis egyedül ülök a szobámban,
Szomorú árnyék öleli át a világom...


Szivárványcseppek

Mondd nekem hol van az menekülési irány,
Mondd nekem hol van az a végtelen vágy.
Csak úgy mar a magány,csak Te nem tudod mire vársz,
Ha hozzám szólnál.előre nem tudod mire számíthatsz már...
Gyere közelebb és tedd az ajkaimra az ujjadat,és a titkod leszek,
Senki se fogja megtudni,hogy mit mondtál és hogy ki volt már mindegy lesz...
Elöször számolj hát utána mondd hogy mit akarsz a célod a kivánság,
Bárhova nézek téged látlak,nincsen ennél szebb kiváltság...
Felnézünk az égre végleg és látjuk hogy a felhők elköszönnek,
Záporeső most múlt el,minden veszekedés most tűnt el,itt vagyok most veled.
Szivárváncseppek hullanak ránk,lehunyom a szemem és megtanulok újra vigyázni rád,
Az ölelésed teljes biztonság,zárd karjaid közt más a világ.
Vágyom arra hogy boldoggá tegyelek téged,hogy új férfi legyél mindenki szemében,
Titokzatosságodnak végleg vége,megnyitom a lelked végre,a szíved az enyém lesz.
Szivárványcseppek mindenki lelkében,kivánságok mindenki zsebében,
Ha előveszed mindig gondolj a szép emlékre...


Törd össze a szívemet..

Torkig vagy velem,ne is tagadd,tudom hogy eleged van belőlem,
De nehogy azt hidd hogy ráérek és meghallgassam miket vétettem ellened.
Úgyvélem ez az én döntésem,én hibám amiből lehet tanulni!
De akkoris úgy nézel rám mint aki megakarna fogni és megszeretne rázni..
Nem érdekel,hogy mit mondasz,de látom rajtad hogy bírod az ellenséges oldalam,
Sőt nem vagyunk már barátok sem soha többé ettől a naptól fogva!
Felőlem törd össze a szívemet,hogy vádolni tudjalak,
Kérlek hagyd hogy sírjak miattad,hogy más férdi karjai közt vigasztalódjak!
Nekem mindegy már hogyan megyek el tőled,
A lényeg,hogy emlékezz rám erősen!
Megpróbálom a szívemet kimenteni ebből a helyzetből,
Megpróbálok kiszabadulni a hamis könnyekből.
Amikor a bizalom eltűnik,mikor eltemettem az ígéretet a föld alá,
Úgy kerültem én is a padlóra,pedig a fájdalmat előtted letagadnám...
Miért nem töröd össze jobban a szívemet?
Nézz már rám kérlek nézd hogy szétestem!
Úgy teszek mintha erős lennék,pedig szorítom a kezed,
Kérlek ne menj el ne hagyj magamra,még mielőtt valami rosszat teszek!
Ahogy eltűnök a fájdalomban,úgy hunyom le a szemem előtted,
Nem,nem vagyok gyenge még van erőm,hogy ne engedjelek el örökre...























2009. február 19., csütörtök

Romantikus versek :D

Érintetlen

A szavak elmosoódnak az esőben,
Minden gondolat elzavar egy mosolyra,egy éjjelen.
Feléd nézek és látom a tüzet a szemeidben,
Ahogy hozzám érsz jéghideg a kezed...
Feléd indulok és beszélek veled,hogy sajnálom hogy miattad kell élnem,
De egyre távolodsz az emlékleimtől,nem szabad,hogy elmenj tőlem!!
A vágy hajt,hogy hozzád érjek,miért nem érted meg?
A pillanat elsötétül,minden jó,minden szép volt eddig,merre voltál??Hol a szívem?
Ne hagyj el fogd erősen a kezem,
Gyere a szakadék szélére és zuhanj újra és újra velem.
Tudod-e hogy ez egy rejtett képzelet,
Mindent megtalálsz amit keresel.
Itt látod meg a szerelmet..ezen az éjjelen...
Itt öleled át jéggé fagyott testem...
Fázom szoríts jobban,ne reménykedj,hogy véget fog érni ez az egész,
Inkább élj a mának és éld mit az az élet még!
Ha egyedül állok a kör közepén,
Kiáltom a világnak hogy szükségem van rád,nem tudnék élni nélküled!
Mindenhol téged látlak,tisztára összezavarodom,
Nem akarom elhinni,hogy ez történik vele a mai napon...
Érintetlen voltam míg hozzám nem értél,
Ujjaiaddal végig jártad a hátam,esős időben meg-meg ázva.
De minket nem érdekelt semmi,csak a szerelem tüze égette a lelkünket,
Így is nagy volt a forróság nem kell nekünk semmi más,csak mi ketten...
fel nézek rád,boldog mosoly terül el az arcodon,
Úgy örülök,hogy túl vagyunk azokon a nehéz dolgokon.
Még zuhog az eső,átázva,dideregve szakadunk ki egymás öleléséből,
Valami véget ért,ujjaink fognak össze minket sodor az élet máshova.
Mikor találkozunk még??Kérlek vigyél magaddal!!
Búcsú nélkül elmentem mert az ár vitt magával,
Azóta sírva várom a napot mikor újra láthatlak....


Vágyakozás

Itt állunk ketten az esőben,félelmek és ígéretek nélkül,
Azelőbb még egymást néztük az ablak üvegen keresztül.
A fájdalom annyira eluralkodott,hogy kirohantam hozzád,
De mikor a szemedbe nézek már eltűnik minden bánat és vágyakozás.
Az esőben állva,tűzben égtünk,a lángok körbe vettek minket,
Annyira szép álom volt amit láttunk,mégis ez a valóság,elne tévedjünk..
S amik az álmainkban történnek annyira élethűek,
Amikor ott vagy annyira gyönyörűek vagyunk,egymás karjaiban hűlve.
Tudom,hogy soha nem fogunk mélyebbre süllyedni,
Mert a vágyakozás erősebb mint valaha...
Amikor eltűnik minden,kiugrok az ágyból és várlak az ajtónál,
Hogy mikor lépsz be és mikor fogod mondani ez a valóság.
Szeress ha jó vagyok,utálj ha rossz vagyok mindig kitartok melletted,
Bármikor bánthatsz,bármikor sírhatsz,hozzám mindig eljöhetsz!
Bármilyen nehéz is ez ebben a vad világban újra egymásra találunk,
Csak kikell bírni ésszel,lélekkel és erővel,ha nem is vagy mellettem...
Nézd ahogy a fáról letáncolnak a levelek,
Vegyél a kezedbe egyet és gondolj rám kérlek!

Hogy érezd a szerelmet...

Amikor az árnyékban megjelennek a csillagok,
Amikor senki nincs ott ahol felszárítaná a könnyeiedet,és hallgatná a bánatod..
Százezer évet vártam erre a pillanatra,mire megtaláltalak téged,
Azt akarom hogy a mai naptól kezdve érezd a szerelmet...
Tudom,hogy nem döntöttél még,
De soha nem tennék veled semmi rosszat,ne félj.
Tudom mit akarok attól a perctől kezdve,
Mióta megláttalak,elveszítettem a maradék eszemet.
A vihar tombola lelkemben,nem bír nyugodni miattad,
Felkavartál mindent,mióta megjelentél az életemben a mai napban..
Bár a változás szelei hajtanak nyomtalanul,vadul és könyörtelenül,
Akkor is érzem,hogy miattad nem látom az üvegen keresztül..
A viharok tombolnak a tengeren is,
Ismerem ezt a csengő dalt,milyen is...
Boldoggá tennélek téged,elérhetnéd,hogy az álmaid valóra váljanak,
Nincsen semmi ami megakadályozna..
Még ha megállna is a Föld,akkor se adnám fel,
Mert érzem az irántad érzett szerelmet...