Egyszerre élünk...Amikor a szívünk összeér,elhisszük,hogy újra eljött a pillanat,
Amikor a kezünk összeér a fényben,elhisszük,hogy itt van ez a mai nap.
Egymásra nézünk:ragyogunk,jobban mint a napfény,
Tudom,hogy a szívünk újra és újra összeér!
Felém hajolsz és a fülembe suttogod,hogy nagyon-nagyon szeretsz,
Azt akarom,hogy ne érjen véget ez a pillanat,add még a kezed!
A réten futkározva kergetjük egymást,
Aztán a végén a földre esünk és szakadunk a nevetéstől,nem érdekel semmi már!
Magasba emeltél a kezeddel,hogy lássalak én is a szememmel,
Azután pedig megcsókoltál és onnantól kezdve elsodródtam a szerelemmel.
Kapaszkodtam mindenféle jóba és azt kívántam,bárcsak örökké tartana!
Egyszerre élünk,egyszerre lélegzünk,azt akarom,hogy ez a tűz ne csak aludna!
Újra és újra meggyújtjuk és újra meg újra felüdülünk,
Teljes erővel egymásra indulunk,és összeölelkezünk.
A Föld forog,mikor mi csókolózunk,nincsen semmi más csak a szenvedély,
Amit nem lehet leállítani,ez a mi erőnk velünk él...
Hevesen pörög az óra,de mi megállítjuk az időt is!
Azt akarom,hogy hosszú ideig egymást nézzük és várjunk!
Utána villám gyorsan megcsókoljuk egymást,annyira jó a vissza fojtott vágy,
Hiszen nem is gondolnád!
Sokkal jobb mint valaha és érzem,hogy mindig újjá születek egy új szerelemtől,
Akárhányszor szédít is meg a mámor,nem feledem el Ő-t.
Majd emlékezz rámMegtudsz bocsájtani nekem ismét?
Már nem emlékszem arra,hogy mit vágtam a fejedhez még.
De nem akartalak szavakkal megbántani,
Csak olyan dühös voltam,hogy megcsaltál...
Amikor rám nézel,nem kiabálok már,olyankor megnyugszom,
Még szerencse,hiszen már belül összetört a szívem...
Valahogy elakarom érni,hogy újra olyannak láss,
Ahogy az elején történt minden más...
Elakarom érni,hogy újra boldoggá tegyél,
S hogy újra meg újra csókokkal halmozz el,legyél az enyém!
Nélküled a sötét árnyékban ülök és sírok,
Ha veled vagyok kiragyog a fény és nevetek ahogy bírok.
Szükségem van rád,próbálom túlélni a bánatot ahogy tudom,
Majd emlékezz rám,ha meglátsz rólam egy régi fotót...
Érezd a napsugarat
A félelmeim mindig visszatértek mikor egyedül voltam,
De mára már más a helyzet,itt ülök veled boldogan.
Azt hittem,hogy hiába való az élet,feladom,
De rájöttem,hogy gyávaság eldobni az életem,így a lelkem nem adom.
A tengerparton ülünk,és érezzük a napsugarat,
Azt akarom,hogy ne érjen véget ez a pillanat.
A hullámok verik a sziklákat a parton,
Oda ugrok,majd elkapsz és zuhanok a zajtól.
Az érzelmeim ingadoznak,de most a szívem a felhők között jár,
Te vagy az aki a szívemnek nem árt.
Engedd hát,hogy beléd karoljak és sétáljak veled,
Nem akarok a hidegben dideregni a tested felmelegít engem.
Ez a tűz mélyen ég bennem,
A testem reagál rád hevesen.
Én vagyok az energia,ami segít rajtad,hogy túléld a hétköznapokat,
Te vagy az életerő,ami segít túlélni a bonyolult dolgokat.
A félelmeim mindig visszatértek mikor egyedül voltam,
De mára már más a helyzet,itt ülök veled boldogan.
Azt hittem,hogy hiába való az élet,feladom,
De rájöttem,hogy gyávaság eldobni az életem,így a lelkem nem adom.
A tengerparton ülünk,és érezzük a napsugarat,
Azt akarom,hogy ne érjen véget ez a pillanat.
A hullámok verik a sziklákat a parton,
Oda ugrok,majd elkapsz és zuhanok a zajtól.
Az érzelmeim ingadoznak,de most a szívem a felhők között jár,
Te vagy az aki a szívemnek nem árt.
Engedd hát,hogy beléd karoljak és sétáljak veled,
Nem akarok a hidegben dideregni a tested felmelegít engem.
Ez a tűz mélyen ég bennem,
A testem reagál rád hevesen.
Én vagyok az energia,ami segít rajtad,hogy túléld a hétköznapokat,
Te vagy az életerő,ami segít túlélni a bonyolult dolgokat.
