2009. május 26., kedd

"Megvagyok mérgezve,elbűvőltél engem,megvagyok mérgezve,többbet fogok kapni belőled."


Gyémánt könnyek

Este 11 óra van és most hagytuk abba az utolsó beszélgetésünket,
Azt mondtad,hogy nem fogsz többé hívni,ne is keresselek.
Őrűlt vagyok,hogy a szobámban ülök és sírok,
A barátaim erőtlenül hívnak ide-oda...
Még mindig hallom a hangodat a fejemben,
Ezt nem lehet elfelejteni soha sem.
Összetörted a szívemet,így hiába minden véget ért,
A többiek pedig szóltak az elejétől fogva,de nem figyeltem rájuk.
Most jöttem rá,hogy igazuk volt,csak a szerelem vakított el ennyire,
Rájöttem a hétvégén,hogy itt az én időm,még annyi mindent tehetek!
Még fiatal vagyok a szerelemhez,játszom veled,
Még fiatal vagyok,hogy melletted legyek,így megmentem az életemet.
De most átadom magam a szenvedés órájának és csak sírok,sírok,
Míg jól esik,kisírom a bánatomat....
Sírok meddig nem hallják a segélykiáltásomat,
Amíg el nem tűnnek a gyémánt könnyeim a földről...

Mert ezt nem érzed

Hallom,hogy jössz felém és azt suttogod,hogy velem akarsz lenni,
Velem akarod tölteni az éjszakát.
De nem figyelek rád,nem érdekel semmi más:
Csak az,hogy élvezzem az élet minden mozzanatát!
Ahhoz,hogy elmondjam neked:szükségem van rád,
De túl távol vagy tőlem,így nem adhatom át...
Mikor megtudtam,hogy játék voltam a számodra,
Akkor jöttem rá,hogy ezt te nem érzed.
Nem vagy szerelmes,nem tudod kimutatni amit kell,
Ez sajnos felzaklat engem...
Akarlak végleg,hallgass meg kérlek,
Mert te ezt nem érted!!!

Megmérgezve

Szerelmes voltam,de soha nem gondoltam komolyan,hogy tovább lépek,
Szerelmes voltam,de soha nem akartam,hogy a tiéd legyek.
De most tudom,hogy ez egy új érzés már mint a többi,
De most értettem meg,hogy az eddigi kalandok csak fellángolások voltak.
Először érzem,hogy valóban szerelmes vagyok,
Mert itt vagy mellettem és vigyázol rám.
Megvagyok mérgezve,elbűvöltél engem,
Megvagyok mérgezve,többet fogok kapni belőled.
Megvagyok mérgezve a szerelemtől,nem tudom hogy hol a helyem,
Megvagyok mérgezve,és az érzés megnyitja a lelkem.
Elvetted a szívemet,az eszemet mindenemet!
Tudom,hogy először és utoljára kavar fel ez az egész,
Csak Te vagy az egyetlen aki szebbé teszi az életemet!

Ne gyere vissza!

Vége ennyi volt,elegem van nem várok tovább,
Inkább elmegyek inenn nem várok rád.
Az időmet pazarolom,pedig annyi dolgom van,
Pedig annyi időm van...
Tudom,hogy nehéz,nem lehet megtenni,
A feledés nem könnyű,megőrjít,nem menekít...
Elég volt,elég volt...
Ne gyere vissza,ne gyere vissza...
Megöl a magány,de nem érdekel,én ennél többet akarok,
Nem várok a mindent elsöprő szerelemre.
Nekem más küldetésem van,hogy segítsek másokon,
Hogy nekem ne legyen jó ez az érzelem.
Megment a csalódástól,mégis eltilt az öleléstől,
Megment minden féle fájdalomtól,de a magány tárt karokkal vár rám.
Régi ismerősként üdvözöljük egymást,
Nem akarok többet tőled már.
Nem félek többé,mert erős vagyok,és hiszek valaki másban,
Saját magamban hiszek és tudom,hogy túl tudok lépni ezen...
A madarak már nem csicseregnek az ablakomban,
A fényképeket eldobtam...
Ahogy az álom eltűnt úgy jön vissza az alkonyat...
Szürke a világ,oly sötét de nem fázom..
Tényleg nem fázom,esküszöm,hogy nem...
Ha felakarsz melegíteni,ne gyere vissza,
Majd én megoldom magamtól,felnőtt vagyok már...
De nélküled gyerek vagyok még,
Kell a védelem,a testem megremeg és megőrülök...
De nem teszem,erős vagyok,erős vagyok,
Ne,kérlek ne gyere vissza!!!!

Szerelem ámítás,csábítás...

Este van és mindenki bulizni megy,
Nem hagyom magam,én is elmegyek egyet bulizni az éjszakába.
Felhívom a barátaimat és megkérdezem őket,hogy jöjjenek velem,
Már öt perc múlva az ajtóban állnak és dörömbölnek.
Várjatok még felveszem a fülbevalómat még befújom magam parfümmel,
Készen vagyok,még egy pillantást veszek a tükörre.
Rendben mehetünk,miénk az éjszaka!
Jöhet bármi ami magával ragadhat!
Szerelem,ámítás és csábítás-még többet pasit a parkettre!
Gyerünk,csajok táncoljunk.
Olyan szexik vagyunk,mindenki minket néz,
Olyan édesek vagyunk,mindenki sztárnak tekint.
Nekem mindegy,hogy milyen az éjjelem,a csillagok ragyognak fenn az égen,
A buli az életem!A tánc a mindenem.
A fiúk csatlakoznak hozzánk,testhez tapadó táncot járunk,
A zene jó ritmusra váltott,karibi éjszakára emlékeztet az idei nyarunk.
Szerelem,tánc és ámítás,nekünk nem kell a csábítás,
Nem szól ránk senki,azt csinálunk amit akarunk és elterveztünk már..
Forró a hangulat,mindenki pezsgőt bont,kicsit sokat iszunk,
S elveszítjük a fejünket,nincs szükségünk a figyelmeztetésre.
Szerelem tenger,egy fiú elkérte a számomat,többet akar majd tőlem,
Kacsingatva elköszöntem tőle,és flörtöltem még ötféle pasival mellette.
Olyan jó a fiatalság,még élvezem,nem akarok felnőni,parti az életem!
Nem érdekel,ha nem jön el a nagy szerelem!!!

Már megint feltűnt

Azt hittem,hogy örökre elfeledtél,azt hittem mással vagy boldog,
De amikor újra feltűntél,nem hittem el amiket mondtak...
Én tudtam,hogy a szíved mélyén még mindig ott vagyok,
Hiszen látszik rajtad,nem érnek semmit a szavak.
Elég ha egymásra pillantunk egy másodpercre és megértjük egymást,
Elég a testbeszéd,elég a levegő vétel,mikor a közelembe érsz szinte megfulladsz..
Miért nem mondod meg az igazat?
Miért nem vallod be hogy hazudtál nekem?
Miért játszod meg magad előttem,mikor látom,hogy boldogtalan vagy,
Elengedted a lány kezét és felém jöttél.
Azt mondtad,hogy beszélni szeretnél velem,
Akkor majd kiugrott a szívem...
Egy fülledt szobába zárkóztunk,egyből csókba forrtunk,
A világ forgott körülöttünk.
Nem akartam abba hagyni,szorosan átölellek,
Mikor elhúzódtál tőlem éreztem:ez a csók fájdalmasabb mint valaha.
Összefontam a karjaimat és azon gondolkoztam,hogy ennek végleg vége,
Még rád néztem,még rád gondoltam,ahogy kiléptél úgy tűntél el.
Soha többé nem jöttél el,soha többé nem mutatkoztál,
A barátaid sem tudják,hogy hol vagy,
Kiderült mindenki számára már halott vagy,csak én nem tudtam...
Itt az idő,hogy utánad menjek,
Hogy örökké veled éljek...

2009. május 17., vasárnap

"Volt száz pillanat,mind elrepült mellettem,volt száz pillantás,mindegyik elveszett."..


Amikor megcsókolsz...

Ne kérj bocsánatot,az érzelmeid kimutatásáért,
Csak egy csókot adtál ajkaimra ne félj.
Ahogy egymáshoz értünk,a világ forgott velem és nem tudtam hol vagyok,
Ez annyira ártatlan dolog,annyira tiszta,hogy belebolondulok.
Ne mozogj,maradj ott ahol vagy,
Csak csókolj meg újra és újra...
Én így akarok emlékezni rád,mikor együtt voltunk,
Majd a jövőben előszeretném venni ezt a szép emléket...
Ahogy rám néztél éhes szemekkel,már nem bírtam magammal,
Tudtam,hogy ennél többet akarsz!!!
Amikor megfogtad a kezemet és utána a hátamat megsimogattad,
Akkor azt hittem,hogy álmodom,de kiderült,hogy valóban azt teszed...
Csak egy lélegzetnyi hely van az ajkaink között,
Testünk összeforr és a világ bezárul körülöttünk.
Nem bírom abba hagyni,nem bírlak elhagyni,
Adj még egy csókot és aztán majd hagylak elmenni...
Nem akarom,hogy mások szakítsanak szét minket,
Hiszen annyira erősnek tűnik ez a szerelem...


Nem akarok sírni

Ha bárki bármit kérdez,
Válaszold azt:hogy nem is szerettelek téged...
Azt fogom mondani,hogy csupán csak egy félre lépés az életemben,
Azt fogom mondani,hogy minden csak játék volt...
Amikor tüzes tekintettel rám néztél,
Akkor jöttem rá,hogy szeretsz még...
De már késő volt,el kellett mennem,
Ott kellett hagynom mindent magam mögött...a jövőnek.
A szemeim megteltek könnyel,és azt mondtam magamnak,hogy nem akarok sírni,
Mégis megtettem és úgy bőgtem mint egy csitri...
De a lelkemnek jót tett,a szívemnek fájt,
Miért ilyen kegyetlen velem a világ??
Erősnek kell lennem,mégis gyenge vagyok,
Ha közeledbe férkőzőm úgy érzem boldog vagyok.
Amikor messze vagyok tőled megőrülök nélküled...
Amikor este lefekszem,azt kívánom:bárcsak elfelednélek...

Nem tudom elrejteni

Volt száz pillanat,mind elrepült mellettem,
Volt száz pillantás,mindegyik elveszett...
tudom,hogy mit akarok és tudom,hogy mit is érzek,
Tudom,hogy bolond voltam,tudom,hogy őrült lettem.
Az álmok valóra válhatnak,csak tenni kell érte,
És én ebben reménykedek...
Nem tudom elrejteni a bennem levő vulkáni erőket,
Nem tudom elrejteni a bennem levő sebeket...
Nem tudom elrejteni az arcomat előled,
Nem tudok elfutni a felelöségektől.
Nem bírok várni tovább és próbálok tovább lépni,
De nem megy és állandóan zavart vagyok.
Nem akarok cserben hagyni a világot,így itt maradok,
Éeltben,boldogságban és teljes magányba zárkozóm....

2009. május 16., szombat

"Ezért akarom,hogy mindenki figyeljen rám és daloljon..."

Nem érted

Kettesben vagyunk most,csak te meg én,
Itt az idő,hogy elmondjam,hogy irántad mit érzek még.
Teljesen elégetted a szívemet,és most már nincs visszaút,
A fény a sötétségben beragyogja az egész lényedet,a szívem visszahúz.
Én tudom,hogy erős vagyok,
Mégis itt a mélyben érzem,hogy kellesz nekem!
Szükségem van rád:az érintésedre,a csókodra,az ölelésedre,
Ezt az egészet még egy festő sem tudná szebben lefesteni amit érzek...
Szükségem van a támaszra,egy gyors megmentőre,ha bármi bajom lenne,
Ez annyira elkeserít engem..
Egyre több a baj és a csalódottság,és a zavar a világban,
Kell,hogy valakihez hozzá meneküljek!
De ezt nem érted,mert hozzá vagy szokva a kényelemhez,
Te ezt nem érted,mert mindenki jó hozzád és téged szeretnek.
S engem?Levegőnek néznek és átlátnak mint a falon,
Ezért akarom,hogy mindenki figyeljen rám és daloljon...

Mondd miért???

Lehet nappal vagy éjszaka,ez az élet lehetősége,
Bármi is visszatart,soha sem adom fel!
Bármi is hív mindig visszatérek hozzátok,
Azért mentem el,hogy megtaláljam önmagamat.
A hangulatom lehet tüzes vagy oltári mérges,
Akkor is el kell,hogy fogadjanak engem.
Tartom a kezeimet minden bajban,
Hozzám menekülnek a barátaim.
De van egy srác aki tetszik nekem,
A hozzáfűzött érzéseim túl szexiek hozzá képest..
Próbálom a segítségüket kérni,
Ilyenkor hátat fordítanak és azt sugározzák:a boldogság nem nekem való.
Olyan mintha féltenének a csalódástól,
De hiszen az életben tanulni kell mindenből!
Miért féltenek?Mire jó ez nekik,hogy állandóan megvédenek?
Miért olyan embert sodornak elém akit még a kutya sem érdekel?
Miért nem lehet az akire oly régóta vágyom,
Szinte a tűzbe mennék érte mert annyira szeretem,hogy magamat meghalni látom???
Miért nem lehetek egyszer azzal akit igazán akarok?
Miért nem szerethetek odaadóan és tüzesen és szenvedélyesen?
Miért nem fogja meg a kezemet,amikor feléje nyújtom?
Miért nem akarja megmutatni másoknak,hogy igazán boldog velem?
Miért nem engedi,hogy a nyilvánosság előtt hozzá érjek?
Miért kell letagadni,hogy egyszer már átölelt titokban?
Miért nem keres fel végre és miért nem mond el mindent?
Miért kell állandóan rá gondolnom mikor azt se tudja,hogy létezem?
Miért fogta meg a kezem és miért nézett a szemembe?
Miért nem mondta el,hogy oké hagyjuk az egészet?
Miért nem mondtam el őszintén,hogy igazán kell nekem?
Miért sírom át az éjszakákat a lelkiismeretem miatt?
Miért kell eltitkolnom mindent amit nem kéne?
Miért nem hagyom abba a vers írást?
Miért nem tűnők el a világból?
Miért.........

Érints meg!!!

Mindenki felé néz és azt suttogják,hogy ő a legjobb szerető,
Felé nézek és látom,hogy éppen a bárban iszogat,olyan felemelő.
Miért nem ismertem eddig?
Próbálom megérteni,közben lerakom a koktélt és felé megyek.
Azt gondolja,hogy jó kislány vagyok,
Pedig az érintése annyira magával ragadott.
Mikor beszéltem hozzá,rám mosolygott és szép szavakat suttogott nekem,
Azt mondta,hogy menjek fel hozzá a szobájába.
Még mindig nem tudja,hogy én tényleg felakarom szedni,
Hiszen az első pillanattól kezdve éreztem a szikrát!
Amikor vad csókokban a falhoz szorított,
Azt gondoltam:igen ez kellett nekem!
Azt hiszem,ma láttam először és utoljára,
A teste annyira erős és határozott.
Ebből soha sem elég,megőrjít az érintése,
Tűzként lobban be a vérem,azt hiszem megérte...
Azóta remegek mióta elengedett engem,
Felhevült vágytól figyeltem,ahogy elmegy.
A kabátját felvette búcsút intett nekem,
De aztán visszafordult és rám lehelt egy csókot...
Összezárt karokkal álltam és vártam,
Rám kacsintott és egy telefonszámot is kaptam mellé.
Azt hiszem ennek lesz folytatása,
Hiszen megérte a hosszú évek várakozása...











2009. május 13., szerda

"Ennyi volt?Ennyit ér a világ??"

Mi a szerelem?

Kicsit figyelj rám,kicsit engedd el magad,
Ne fordítsd el a fejedet,mikor hozzád szólok...
Nézz rám és hallgass meg:kérlek ne vágj bele ahogy szoktad,
Rövid leszek és fogok sokat szónokolni nem leszek monoton.
Mi a szerelem?Az ami köztünk van?
Mi az a tűz ami régóta nem éget már??
Hol az a szó amivel magadhoz édesgettél tegnap..
Hol a remény ami rég elveszett amikor átölelve voltam.
Mi a szerelem?Egy mindent elsöprő pillanatnyi vágy?
Ennyi volt?Ennyit ér a világ??
A rózsaszín köd átölelte a szívem és a látásomat,
Bárcsak újra hallanám a régi hangodat!
Most annyira feszülten ülünk egymás előtt,hogy szinte megijedek,
Hiába nézek rád könnyes szemekkel,tudom,hogy ennek már vége...
A szívem most kiszakadna a fájdalomtól,és alig kapok levegőt,
Összesek és talán majd más meglát és segítene rajtam,és adna erőt..
A Hold beragyog az égen,hiába kértem,nem jött el a teljes boldogság,
Amire vágyom soha se jön el értem már...
A fellángolást nagyon utálom!
A titkos jeleket is már nagyon unom!
Én igaz szerelmet akarok!
Ha van Isten miért nem adja meg most????
Össze kuporodva ülök a kandalló mellett,
S nézem,ahogy a tűz elhalkul csendben..

Végleg...

A szavak...a mondatok...szinte hangfoszlányként hallom,
A zene,mely szétáradt a testemben,eltűnt tán ez a bajom.
A többiek,pedig eltűntek a táncparkettről,véget ért a tánc,
De én ennél többet akarok!Utánad kiáltok:nem hallod,hogy rád várok!
Összeszorult torokkal meredek és látom,hogy más lánnyal mész el innen,
Könnyekben úsznak az érzéseim,tudtam,hogy végleg elhagysz engem..
Délután még annyira más voltál,boldog és felszabadult,
Tán kigondolta volna,hogy az ördög mosolya ejtett rabul...
Rád néztem és átöleltük egymást és forró csókban forrtunk össze,
Ellenállhatatlan volt minden másodperc,nem bírtuk ki egymás nélkül soha sem!
A táncparkett közepén még átsuhantunk kétórával ezelőtt,
Forogtunk,nevettünk és eltűnt felettünk mindenféle felhő!
Amikor elengedted a kezem éreztem,hogy menten elszédülök,
Nevettél rám és mondtad,hogy ez milyen nagyszerű ez az öröm.
Rábólintottam és síkitottam,annyira eszméletlen volt,
Vele voltam mindig és soha nem engedtem el,akármilyen is fontos volt...
A tömegben elvesztem és kicsúsztam a kezeiből,
Éreztem,hogy a hátamon esik az eső.
Megráztam a fejemet,és a szobámban ültem és éppen sírtam,
A tükörképem elmosódott és borzalmas a látvány rólam...
Millió zsebkendő hever a földön és csomó eltépett levél,
Amiket tőled kaptam,úgy döntöttem megválok tőle örökkön-örökké!
Nem kellenek az emlékek:annál jobban fájnak!
Nem akarok újra zuhanni az öntudatlan állapotba!
Ne szólj hozzám más sem akarok mint békét és nyugalmat,
Nem vagyok jól,szenvedés ez a mai nap.
Feledni próbálok,de oly nehéz,
Nem lehet egy szívet kitépni ami szeret még...
Lassan,de biztosan elhal a remény,
Talán újra felbukkan az aki engem akar még...

2009. május 2., szombat

Versek......


Adj erőt!

Adj még erőt,add hogy újra éljem ezt,
Nemszámít az idő,nem számít a pillanat.
Ahogy rám nézel,úgy remeg a térdem:összesem nem kapok levegőt,
Vár az élet,megfogom csinálni,ehhez te kellesz mert jó vagy velem.
Ne menj el kérlek,ne hagyj el végleg,szükségem van rád,
Kell,hogy várj rám,kell hogy újra megtalálj!
Az időt vissza forgatnám és beszélnék veled komolyan,
Bár ki tudta, hogy utánad ennyire vágyom majd?
A tűz bennem szétégeti a szívem,ami alig dobban,ha megérintem,
Ha itt lennél újra éledne mindenféle fény..de ez nem elég nekem...
Húzz magadhoz,ölelj át még egyszer:ne tagadd meg a szerelmet,
Egy apró pillantás,a szemedre tévedek,te pedig a hajamba lélegzel...
Bárcsak így állnék egy örökké valóságig,
De összezuhanok mert nem vagy itt.
Egy téves látomás...csak egy párnát ölelek magamhoz,sírva borultam ide,
Hiába nézek fel,már tudom,hogy nem vagy mellettem.

Eladva a lelkem...
Nem is tudtam,hogy egy pillanat alatt megváltozhat minden,
Érzem azt: valaki megfogja a vállamat és maga felé fordít engem.
Minden ami tegnap volt,az már csak a múlté marad,
Hallom:kiált utánam,érte kéne mennem még ma.
A lelkem szállna de nincs hová telepednie,
vágyom arra,hogy megöleljen az akit nagyon szeretek.
Elakarok bújni,de nem bírok,mindig megjelenik a fejemben,
Elfeledném,de nincs erőm:bárcsak ne tudnám mi ez az egész!
Megakarlak találni,de ebben a nagy viágban nem látlak,
Látomásként riogatsz,és minden éjjel arra ébredek hogy akarsz...
Mikor kinyitom a szememet nem vagy mellettem...
Követném az álmot de mindig elhagy engem...
Utánad mennék,de eltűnt a fény ami eddig vezetett,
Nem akarom tudni,hogy hogyan kerültem vissza ide...
Futok még,de szakadék szélén állok,
Nincs senki aki visszatartana most.
Elengedem magam és zuhanok a végtelenségbe,
Majd máskor eladom magam...addig él a szívem...
Ahogy a kezed engem érint,már nem érdekel,hogy mit akarsz,
Azt hiszem nem bírom:jobb lesz ha elvan adva a lelkem...

Lángoló vágyak

Tépd le a lángokban égő függönyt,
vigyázz h a szerelem új tűze ne érje el a szívem.
Hold fénye beragyog az éjbe,
Szabadíts meg tőle!
Lángoló vágyak eluralkodnak rajtam,nem tudom,hol áll a fejem,
Arcodat látom a fényhomályában,szemeidet látom a Hold fénye mellett.
Vakítóan felém ragyog a hófehér fogad,
Nyakam felé hajolsz,hogy ne érjen el a holnap.
Mikor a napfénye beragyog tested gyémánt szerűen csillog,
Nem láttam még ehhez hasonló szép dolgot!
Mikor megállítasz a Föld se forog tovább,
Az idő is velem együtt megáll!
Ujjaid a hajam tövében,azt hiszem ez a pillanat sose fog véget érni,
Ajkaid az enyémen,olyan álomszerű ez a vágy,kinek fogod ezt elmesélni?
Senki se fogja elhinni,hogy egyszer a tiéd voltam,hiszen mindig egyedül élek,
Senki se fog felébreszteni,ha bajba kerülök és nem látlak téged!
Figyelj rám,kérlek ne engedj el amíg lehet!
Nézz rám,és kérdezz nyugodtan ha valamit tudni szeretnél tőlem!
De úgy érzem,hogy a heves vágy nem hagy békén,
Csillapodna,de percről percre felgyújtod a testemet még!!!
Ha élek még,elmondom neked,hogy senkit se szerettem úgy mint téged!