2009. július 30., csütörtök

"Szívet tépő fájdalom,bárcsak elfelejteném az emlékeket!"

Rock a mennyországban

Nem tudok várni,nem tudok egy helyben ülni,
Örökmozgó csaj vagyok aki nem tud nyugodni.
A fényekhez vonzódom,a gitárt keresem,
Amikor a közönség üvölt úgy érzem: itt a helyem!
Rock a mennyország kapuja előtt,
Az angyalok se értik,hogy én mit akarok.
Rock a mennyország lépcsőfokain,
Csak az ördög kopogtat,hogy be akar jönni.
Igaza van,hiszen ez a zene őrült jó,
A hangom kieresztem,majd ordítok egy nagyot.
Szétreped a felhő,megfordul az a világ,
S majd megértik az emberek is,hogy mi az ami fáj.
Döngető ritmus,őrült kívánság,
Nem leszek többé kis királylány.
Nagyra nőttem és tudom mit akarok,
Ha valakinek baja van velem,simán leugatom.
Bulizzunk egy éjjen át: soha nincs megállás,
Ordítsunk egy éjjen át:soha nincs nyavalygás!


Nem búcsúztál el

Lent a tengerparton,a homokban táncolgattunk,
Közben beléd szerettem,nem kellett hamar elválnunk.
Kis vörösbort iszogattunk a bárban,
Így amikor megcsókoltál jó éjszakát kívántam.
De te nem búcsúztál el tőlem,álmaid hölgyétől,
Az előbb még a fülembe rebegted,hogy szeretsz,szinte igaz volt minden szó.
De,még utoljára egy fájdalmas csókot adtál,utána lassan,de biztosan elengedtél,
Annyira bennem maradt ez a keserű élmény.
Ha most elhagytál engem,nem fogok többé szóba állni veled,
S véget vetek ennek az ál-szerelemnek.
Ez volt életem legszebb és legrosszabb estéje,
Megbabonázott a tekinteted,megrázott a kezed érintése.
Nincs kivel megosztanom a belső csalódásomat,
Nincs kivel aludnom ma...
Még hátra se néztél,hogy egyáltalán összesem-e?
Még arra sem volt erőd,hogy elvigyed a holmijaidat.
Csak mentél a nagy világba,mintha egy bábú lennék,
Csak mentél és nem láttál,mintha egy senki lennék...
Ha majd egyszer visszatérsz,remélem megtapasztalod ezeket az érzéseket,
Szívet tépő fájdalom,bárcsak elfelejteném az emlékeket!


2009. július 25., szombat

"Kergess az őrületbe,kergess az édes álmokba: ne ébressz fel..."

Anti-Barbie láz

Mióta világ a világ mindenki Barbikkal játszik,
Aztán eldobják mert nekik már nem kell,kéne egy másik.
Aztán egyszer csak azon kapja magát,hogy ő is csupa rózsaszín,
Elbújik a nagy napszemüveg mögé s riszálja magát:tök cuki-muki.
S mindenkihez oda megy,hogy úgye milyen édes vagyok?
Túl nagy az egód....
Aztán a plázákat hirtelen kiüríti,ha úgy tartja kedve,
S minden pasi néz utána,hogy milyen a feneke...
A szőke csaj pedig hátra néz és flörtöl vele,
De sajnos a lépcsőfok szólt közbe...
Hanyat esik és sír mint egy kisbaba,
De,a csávó egyből ugrik,hogy nyugi bébi megoldom a bajodat.
A csaj pedig vihog,hogy: he-he köszike puszika,
Megadja a számát,és búcsú csókot lehel a srác arcára.
Aztán megy tovább mintha semmi sem lett volna,
Felhívja a barátnőit,hogy elmesélje az új pletykát,de az agya feldolgozná...
Tisztára be van dilizve,hogy a ma estére mit vegyen fel?
Felakarja szedni a koktélos srácot is,kellenek a telefonszámok.
Mikor megérkezik a buliba,mindenki körbe ugrálja,
De a csajnak a női mosdóban a helye,hogy a sminkjét helyreigazítja.
Mikor kiért a parkettre már vége lett a bulinak,
Akkor jött rá,hogy totál elszúrta!
Aztán elmegy mellettünk vihogva,kilóg már a fél foga,
Eljött az Anti Barbi-láz,nekünk nem kell ilyen idióta csaj.
A pasikat hülyítik aztán beülnek a kocsiba és összetörik újra,
A csaj meg megússza és a csávó kerül kórházba...
Utáljuk a vinnyogást,az erő velünk van,
Utáljuk a vihogást,az erő velünk van.
Utáljuk a pláza szőke babákat,
Utáljuk az elcsábított hülye csávókat!


Emlékezet

Emlékszem arra,hogy anno mit tettem,
Emlékszem arra,hogy akkor mit mondtál nekem.
Emlékszem,hogy fűt-fát ígértél,de nem ez lett,
Senki sem hallotta meg amit a szívem súgott neked.
Ne nyúlj hozzám,kérlek hagyj békén,
Zavarodottan elmentem tőled,kimentem levegőért.
Ott fülledt volt a vágy,mit senki sem várt,
De ő jött utánam és átölelt és nézett rám.
Emlékszem,hogy leesett egy váza,aztán feléje vágtam,
A falnak ütközött és beesett az ágy mögötti ablakhoz.
Ijedten a szám elé kaptam a kezem és totál őrült voltam,
De mit tehettem nagyon féltékeny voltam.
Felém nyújtotta a kezét és próbált kimászni az üveg szilánkok közül,
De annyira féltem,hogy a lelkem elmenekült.
Végül engedtem és segítettem rajta,
Akkor abban a pillanatban magához ölelt és aztán a falhoz szorított.
Üvöltözött velem,hogy miért nem hiszek neki,
Hiszen engem szeret a legjobban e világon...
Megráztam a fejem és kimásztam a szorításból,de...
De akkor....elestem....
S az üveg szilánkon ébredtem fel,a fejem zúg,a szívem dobog,
Addig míg fel nem támadok...
Emlékszem,hogy angyalként lebegtem feletted,s éppen sirattál engem,
Emlékszem,hogy még utoljára hozzád értem,elmentél tőlem...

Kikészít a szerelem

Próbálj összetörni,ha tudsz,
Vigyél el mindent tőlem,de nem térek észhez.
Éppen megpróbálsz felrázni engem,semmit sem tehetek ellened,
Éppen megpróbálsz megszelídíteni engem.
Soha nem fogod feladni a reményt,hogy újra összejött velem,
Persze én nem elleneztem semmit mégis rossz útra tértél.
Hányszor bocsájtottam már meg neked,és még most is mondjak igent?
Hányszor sírtam utánad minden éjjel,végül nem jöttél értem?
Kikészít ez a szerelem,hogy nem oszthatom meg veled amit érzek,
Kikészít a szerelem,hogy minden éjjel rád gondolok,egész szívemmel.
Kikészít a szerelem,hogy nem adhatom át a belső tüzet,
Megőrjít a tudat,hogy nem tudsz rólam semmit sem és nem is ismersz...
Elérhetetlen álmok,megvalósult vágyak...
Erős látomások,viszonyozhatatlan vallomások.
Kergess az őrületbe,kergess az édes álmokba: ne ébressz fel...
A vágyaim legalább ott valóra vállnak...igazán...



Lepke a lángban

Most már nincsen kifogásom az ellen,hogy egyedül maradjak,
Megtartom a szívemet a végső esetre,hogyha baj van.
Sétálok az utcán lehajtott fejjel,
Megtört a szívem tegnap éjjel.
Hirtelen úgy éreztem magam mint egy lepke aki a lángok közé repül,
A szívünk is így járt mikor hozzá ért a tűz.
A bolygók és a csillagok is ránk mosolyogtak mikor egymáshoz értünk,
Az idő nekünk támogatta ezt a napot.
A fejemet végleg elvesztettem mikor a szemembe néztél,
Elrejtettem minden félelmemet és éreztem megvalósulnak az álmaim veled.
De akkor rájöttem,hogy minek szeresselek mikor úgyis elégtem,
Körbe vesz a forróság és lassan elnyeli a testem...


Rohannék utánad

Érzem,hogy átölelsz,a karjaid megvédenek engem,
Elfelejtettem,hogy eddig veszekedtem veled.
Megpillantom az arcodat,békés és nyugodt vagy,
Megérintem a kezedet,hideg és mozdulatlan.
Aztán megrázom magam és a valóságba térek,
Fáj a gondolat,hogy ez nem a szép élet.
A szívem hevesen ver,a testem kíván téged,
Akkor sem várhatok rád örökkön-örökké veled.
Még mindig látom az arcodat,
Mintha minden öt perccel ezelőtt történt volna.
Mintha semmi sem zavarna engem,
Feléd sétálok és kiderül,hogy ez egy látomás kavar velem.
Nem akarok futni,de érzem,hogy kell,
Ha meglátlak szólítgatlak,de nem hallasz meg.
Sikítok,ordítok,a földhöz ütöm a kezem,
Nem rendül meg az a világ amibe tévedtem.
Az álom sokszor visszatérő és úgy érzem túl kicsi vagyok,
Egy lány akit senki sem ismer és nem szeretnek nagyon.
Egy jelentéktelen szív,egy reménytelen vágy,
Ami sorra kiált egy álom után...
Rohannék utánad,de éppen egy szakadékba esek,
Az álom és a valóság közötti résbe.
A szívem összetörik,a könnyek záporoznak,
Miközben a seb amit okoztál soha sem gyógyulhat meg.
Az idő megakadályozta a találkozásunkat,
Senki sem mentheti meg a magányos szívemet...