"Olyan vagy mint egy jó pulcsi,ami melenget ha fázom,olyan vagy mint egy nadrág ami szorosabban ölel,ha magányos vagyok."

Úgy kellesz mint egy ruhadarab!

Ha létezne egy speciális bevásárló központ,
Akkor mindig oda mennék vásárolni,nos...
Egy jó minőséget akarok,nem kell a mennyiség,
Egy klasszikus darabot akarok,nem kell a szépség.
Nekem a hűséges darab kell,az amit a múltkor láttam,
Sajnos most elfogyott,hiába vadásztam.
Tudom,hogy mit akarok,nem félek elkölteni a pénzemet,
Bár most hiába is nagy az értéked,nem felelsz meg nekem.
Így tovább megyek,amerre a szívem vezet,
Ha megtalállak téged,boldog lehetek.
Amikor beléptem az életedbe,sok féle méret volt,
Azt hiszem illesz hozzám,olyan tökéletes volt!
Egyik másik darab jobbnál jobb volt hát!
Így a pénztár felé vettem az irányt.
Mikor hazaértem rájöttem,hogy nem foglak megunni téged,
Úgy kellesz nekem mint egy ruhadarab,úgy érzem!
Olyan vagy mint egy jó pulcsi,ami melenget ha fázom,
Olyan vagy mint egy nadrág ami szorosabban ölel,ha magányos vagyok.
Ez a tökéletes ruhadarab,soha nem adlak el,
Hallom,hogy feléledsz,lélegzel és értem dobog a szívem!!!!

Vízzé olvadsz

Mit gondoltál,hogy a tűz ami benned van,túlélheted?
Mit gondoltál,hogy a vágy amit téged fűt,túl lépheted?
Szavaidat hallom valahol a messzeségben,
Hangod foszlányként száll a levegőben.
Szemeidet magam előtt látom,két színű vagy,
Úgy csinálsz mintha tudnál rólam mindent,álnok vagy!
Mikor karjaidba zársz,nem tudom hol élek,
Csak imádkozom közben,hogy szét ne égjek!
Te voltál a jég és a megközelíthetetlen játékszer,
Mikor magamhoz rántalak vízzé olvadsz és nem adom fel!
Találj rám a messzeségben,nem tudod,hol kereshetsz,
Ha holnap is utánam nyomozol,akkor elhiszem,hogy szeretsz.
Megtörik a jég köztünk,mikor felkel a Nap,
Azt hiszem szabad az út feléd,csak szólnom nem kellett volna.
Mert még friss és kivirágozatlan ez a kapcsolat,
Még a kezdet,ami még nem érhet véget,oly hamar...
Te vagy az,akiről nem meséltem bővebben senkinek sem,
Úgy féltelek mint egy törékeny üveget!
Ha egyszer is mellé fogok,elejtelek és megtörik a szíved,
Az enyém is,hiszen a tűz égeti,nem pihen.
Ha feléd nézek,lángol a tekinteted,éhes minden mozdulatod,
Azt akarom,hogy éljük túl a holnapot!

Veled ébredni

Látod az eget?Úgye milyen szépen ragyognak a csillagok?
Rajtad kívűl a világ megszűnni készül,melletted vagyok.
Ahogy a kezünk egymásba olvad,úgy dobban percenként a szívem,
A karjaidba hajtom fejem úgy nézem a csillagos eget.
Az éjszaka oly gyönyörű,főleg,hogy még a Hold is ragyog,
A szemeid megtaláltak engem,úgy örülök,hogy veled alszom.
Mikor vissza zuhanok a valóságba,érzem,hogy az ágyban vagyok,
De itt vagy,itt csókolsz,itt ölelsz,nem engednél el soha most.
Azt hiszem,hogy álmodom,de közben ez a valóság,
Érzem a tested melegét,hallom,hogy a szíved őrülten dobog,ez nem hazugság.
Megengedtem,hogy öntudatlanná tegyél ezen az éjjelen,
Megengedtem,hogy átvedd színtiszta lelkemet.
Ahogy forog a Föld,úgy forgunk mi is,
Nem zavarja meg ezt a percet senki!
Elvesztem a csókjaidban,az érintésedben,a szemeidben,a szavaidban,
Lassan lélegzem,hogy ne érjen véget ez a pillanat!
Hang nélkül érzem a dalodat,hang nélkül hallom a gondolataidat,
Látod,a felénk repkedő színes pillangókat?
Ez jelzi az irántad érzett szerelmemet,
Azt hiszem ezt a vágyat megtaláltam benned,amit régóta kerestem!

"Suttogok a füledbe,az arcodat figyelem,a szemedbe nézek,meg akarom tudni,hogy mit látsz bennem."

Szerelemnek hívnám

Megakarlak szerezni magamnak,hogy ha eljönnek a magányos pillanatok,
Akkor magam mellé akarlak tudni,hogy ne bántsanak a sötét démonok.
Itt állok a falak között és arra várok,hogy kitörjek innen,
Ez a szerelem őrületben tart,és nem tudok kijutni,segítened kell!
Az ajtó soha nem fog kitárni elém,
Nálad van a kulcs,te vagy a megmentőm,belőled soha sem elég!
Érzem,hogy lassan elveszítem a maradék erőmet,
Érzem,hogy lassabban lélegzem mióta magamhoz öleltelek.
Azt akarom,hogy még ma térj vissza hozzám,
Fel se bírom fogni,hogy mi ez az egész kavarodás!
Lehet,hogy örült vagyok,mert ezt szerelemnek hívnám,
Láttalak téged,ahogy felém közeledsz és várok rád.
Zuhanok ahogyan tudok,de előled el kell hogy fussak,
Nincsen szükségem a vigasztalásodra!
Ez vagyok én,majd hamar túl leszek rajta,
De nem fogod,fel,hogy mi zajlik le bennem,olyan furcsa vagy...

Könnycseppek

Suttogok a füledbe,az arcodat figyelem,a szemedbe nézek,
Meg akarom tudni,hogy mit látsz bennem.
Valami égető érzés súrolja testemet,
Valami egészen más tűz perzseli lelkemet.
Az érzelmek elborítják a szemeimet,hullani kezdenek a könnycseppek,
Érzékivé tettél engem....
Amikor magamhoz tértem,szorosan öleltél engem,
Szűnni nem akaró vágy bökdöste szívem..
Ezt a hangulatot nem lehet szavakkal leírni,az óra nem mutatja többé a perceket,
Még maradnék veled,kérlek tartsd meg a szívem!
Hidd el,hogy könnyen sebezhető vagyok,
Talán nem éri megvárni a holnapot.
Száguldok,mégsem állok meg,
Veled zuhanni a legjobb ebben a szerelemben!

Add meg magad!

Még egy perc és ellenőrzöm a sminkemet,a hajamat és a ruhámat,
A taxi sofőr türelmetlen mégis megvár,megvárhat engem ma.
Szexinek érzem most magam,azt hiszem hogy jól választottam,
Beültem az autóba,azt hiszem megérkezünk hamarosan!
Örültek a barátaim mikor betoppantam a buli közepébe,
Egyből koktéllal a kezembe nyomultak részegen.
De,ezt az éjszakát nem lehet kihagyni,
Buli az élet,kár lenni elmenni!
Láttam egy helyes srácot a pult mögött,éppen italozott,
Mikor elfáradtam a tánctól,leültem mellé és egyből leszólított.
Felkértem egy táncra,bár a lábaim se bánták,
Igent mondott egyből,egész éjszaka átjárta a lelkem a boldogság.
Csak nem tudod,hogy egy tűz vagyok,elfoglak égetni,
Kell a szíved azt hiszem,hogy jobb helyre tegyem,vigyázz még a láng eltépi.
Nézz a szemembe,aztán vezess el,a rejtett helyekre,
Evezz velem a szerelem tengerén,hogy elhiggyem szeretsz még,
Aztán jöhet a vég,de ezt még nem szeretném!
Én irányítalak téged,de rögtön belém zúgtál,
Nem akartál más lányt,csak engem,ájj jáááj!
Soha nem veszítelek el,nem akarom,hogy ez csak kaland legyen,
Ennél többet szeretnék,csak nekünk kedvez a szerencse!

"Mikor földet érnek kezeim,már érzem,hogy nem zuhanok tovább,megtaláltam,amit kerestem,nem lehet jobb egy álomnál."

A válasz bennem

Ha rám mosolyogsz,a világ nevet velem,
Mikor megbabonázol a szemeiddel,a szívem össze-vissza ver.
Mikor veled vagyok,mindenki körbe vesz,
Mikor előttem állsz,azt hiszem meg kell hogy öleljelek.
Azzal az érzéssel vagyok,hogy örülök,mert téged választottalak,
Nem lehet ennél szebb a mai nap!
Nem törhet meg semmi sem,nem láthatnak könnyeket,
Kezeidet felém nyújtod,sétálni megyünk ketten.
Kéz a kézben andalogva egy tó parti stégre,
Aztán leültünk és a holdat bámultuk egész este.
Majd csókjaiddal csábítottál,elvetted minden erőmet,
Elgyengülve,mégis nem hátráltam tőled.
Csak a percnek éltem,azt kívántam bár ne érne véget!
Eső cseppek simogatják az arcomat,
Mégis tovább folytatjuk a harcunkat...
A válasz bennem van,csak meg kell kérdezned engem,
Hogy mit érzek irántad,mégis miért is élek.
A titkos románcunkat nagy-nagy ára van,
Ettől olyan izgalmas a ma,a tegnap és a holnap.

Más vagy, más voltál

Vártam rád,túl hosszú időnek tűnt,mégis itt vagy,
Ez most olyan mint egy hepi end..de nem az.
Úgy tűnik nem éreztem magam teljesen egésznek míg nem voltál,
Felébredtem egy mély alvásból és ebben a pillanatban ölelsz át...
De mégis azt álmodom,hogy még távolt vagy tőlem,
Nem akartam elhinni,hogy közeledsz felém,hallom minden lépésedet.
Mikor megjelensz eláll minden,még a légzésem is,
Nem hiszem el,hogyan bírtam ki nélküled ennyi ideig...
Soha nem akarok kiszakadni az ölelésedből,a tested melege fűti a szívem,
De nem fog megváltozni,megígérhetem.
Sajnos,nap mint nap egyre jobban éreztem,hogy valami megrepedt bennem,
Mikor elhagytál,a szívem végleg összetört...azt hiszem.
Ez annyira nehéz most nekem,mégis van új kezdet,
Ennyi év után van még reményem.
Elérted,hogy a karjaidba essek szédültem,
Elérted,hogy csókjaiddal halmozol el egészen.
Nekem az a célom,hogy szívvel-lélekkel szeresselek,
De,ez még nehéz,hiszen fel sem dolgoztam ezt a percet.
Karjaid óvnak,átölelnek engem,
Hogy tudtam így nélküled élni,mikor elhagytál szépen csendben???

Álmodtál rólam

Valahogy elveszettnek és zavarodottnak tűnsz,
Valami nem stimmel,a fejedben ott él egy zűr.
Valahogy mindig elvesztettél engem,
Valahogy szerelmes vagy belém,azt hiszem.
Harcolunk egymással,utánam sóvárogsz,
Láttam,hogy nevetsz rám,láttam,hogy elmosolyodsz.
Minden gondolatom nagyon megzavar,nem bírok a szemedbe nézni,
Minden ami velünk történt nem tudok megnyugodni.
Nem akarom ezt,én nem akarlak téged,
Mégis előttem állsz és nem bírok megszólalni,sem nevetni.
Minden irányítást elveszítettem,ezt még soha nem tapasztaltam,
Általában mindig tudok uralkodni magamon,pedig ezt nem akartam.
Próbálom becsukni a szemem és nem gondolni rád,
Mégis mindig veled kezdődik minden éjszakám...

A bizalom

Szomorúak a szemeim,szomorúak a kezeim,
Szomorúak az álmaim,szomorúak a gondolataim.
Mélyen belenézek a szemeidbe,nem látom a ragyogást,
Csak a végtelen titkolózást...
Rájövök,hogy ez nem én vagyok,mikor a tükörről eltekintek,
A világ brutális hely lehet...
Mégis lopva elmosolyodom,aztán elhervadok,mint egy rózsaszál,
Az éj sötét,tomboló vágy...
Próbálok mélyebben belenézni saját magamba,megbízni a tudatalattimban,
Magamban megerősíteni,hogy nem lehetek gyenge,azt kell mondanom:erős vagy!
Aztán lehunyom szemeimet,egy darabig pihennek,
Nem gondolok semmire,csak az ürességre.
Elhiszem,hogy újjá tudok születni,csak akarni kell,
Nekem az önbizalmam a büszkeségem!
Mikor földet érnek kezeim,már érzem,hogy nem zuhanok tovább,
Megtaláltam,amit kerestem,nem lehet jobb egy álomnál.
A fények megvilágítják az elmémet,
Azt hiszem hamarosan révbe érhetek.

Hogyan bocsáss meg?

Nem értem,hogy miért mondogatod nekem állandóan,
Hogy soha nem akarsz tovább lépni,mégis el kell menned majd..
Legalább egyszer az életben hallgass meg engem!
Lehet,hogy tanulsz az én hibáimból,kérlek!
Elereszted a kezem,majd lágy szellő simogatja arcom,
Könnyeket érzek,melyek keserűek az ajkamon...
Sehol egy búcsú csók,sehol egy ölelés,
Csak egy "nem kellett volna találkozunk" mondat az emlék..
Tudom,hogy megsebeztél,tudom,hogy fáj,
Mégis mindig azt akarom,hogy gyere el újra,remeg érted minden porcikám.
Sajnálom,hogy támogattam,sajnálom,hogy utadban voltam,
Sajnálom,hogy nem szerethetek mást,sajnálom,hogy okoskodtam.
Mikor eltávolodtál,hatalmas üresség zsongott a lelkemben,
Szinte felse fogtam,hogy mit érezhettem.
Azt akartam,hogy szálljon meg a fájdalom,majd belém bökött egy szúró égés,
Majd a torkomat marta a bőgés...
Nem akartam a nevedre emlékezni,még az arcodat se bírtam látni többé,
Több hónapnyi szenvedés,elég volt ez nekem még...
Kár,hogy nem hitted el,hogy szerelmes vagyok még beléd,
Nem tudok gondolkodni,csak a nevedet látom magam előtt,és bennem élsz.
Nem jó egyedül,majd megőrülök én,
Szívem hasad,lelkem mar,azt hiszem nem lesz erre megoldás,itt a vég.
Szükségem van a védelmedre,de egyszer csak megjelent a másik fél,
Akiben hittem,hogy lenyugodhatok,a remény újra bennem él.
Más karja ringat el,más karjában alszom el,
Nem,nem érhet véget az örök szerelem.
Várok rád,míg újra meg nem jelensz,
várok rád,míg újra az ajkaimon érzem a csókodat,ami örökké éget...