2010. december 27., hétfő

"Nem bírtad elviselni,hogy másként tekinthetsz rám mostantól"

Testbeszéd

Egész nap csak utánam futsz,fáradtnak kéne lenned,
Végig csak rám gondolsz,nem állíthatod le magadat.
A testem a zene ritmusára mozog ma éjjel,
Elhittem,hogy a szerelem lehet az igazi utam.
Ahogy megérintesz engem a mennyországban érzem magam,
Angyaloddá válok,a felhőkig repkedek.
Képmutatóvá válnak az igazi érzéseid,
Várd ki reggelig,hogy mit fogok válaszolni neked.
Ha majd azt mondom,hogy szép a tested,
Szebb mint a rózsák egyvelege.
Ha majd azt mondom,hogy a férfiak hihetetlenek,
Nekem elhiheted,van még szívem.
Miért is lennél ellenem mikor semmit sem tettünk?
Hiszen harcolnunk kell együtt!
Szeretném,ha szeretnéd mikor megérintjük végre egymást,
Érjük el,hogy kívánjuk egymást a parkett közepén ezen az éjszakán.
Ahogy előttem letérdelsz imádkozol,hogy folytassuk tovább,
De ez csak egy kaland,amiből tudom,hogy nincsen határ.
Bocsáss meg,ha túlságosan elragadtatom magam veled szemben,
Bárcsak csodák történnének,hogy rám találjon az igazi szerelem!


Nem vagyok robot

Azt hitted,hogy velem sokkal könnyebb lesz,
De tévedtél,a szívem legbelül sokkal többet akart tőled.
Nem figyeltél rám eléggé,nem fogtad már a kezem,
Próbáltál az irányításod alá venni engem.
De tudtam,hogy ennek elébe kell állnom,
Így fogtam magam és ellenálltam azon a napon.
Zavart téged,hogy népszerűbb vagyok,
Nem bírtad elviselni,hogy másként tekinthetsz rám mostantól.
Én mást éreztem,mást akartam,így inkább gyáván feladtad,
Bolondként tekintettem rád,sőt jobban jártam!
Nélküled az élet sokkal könnyebb,
Ha nem mondják meg,hogy mit tegyek és mit ne.
Zuhantam,féltem,sírtam,remegtem,
De nem figyeltél rám eléggé,elkerültél engem.



2010. december 12., vasárnap

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! :)

Téli Csodaország

A csengő az amit hallasz,
Az égen a csillagok ragyognak.
Gyönyörű a táj,csodaszép az utca,
Egy sétán vagyunk a téli csodaországban.
A távolban van egy kék madárka,
Itt tartózkodik az ablakomban.
Ahogy énekli a szerelmes dalt,
Sokkal jobb a séta a téli csodaországban.
Egy réten építünk egy hóembert,
Álomhercegként fog festeni.
Majd megszólal:hogy leszek-e a felesége?
Azt válaszolom:sajnos foglalt a szívem.
De megtudod tenni,elhiszed neki,
Amikor a városban vagy megmutatod neki.
Később majd össze kéne házasodnunk,
Ahogy a tűz megálmodta.
Azok a tervek amiket szövegetünk,
Megvalósítjuk.
Azok a tervek,amiket megvalósítunk,
Egy téli csodaországban tesszük.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Kell egy zoknit akasztani a radiátorra,
Itt az idő,hogy jöjjön a Télapó.
Indul a piros óriás az útjára,
Csak ne legyen akkora hó.
Elindul az északi sarkról a szánjával,
A manók pedig bajlódnak a zsákjával.
Majd végül felvarázsolják a csomagtartóba,
Bátran integetnek a Mikulásnak.
Ez egy vidám karácsony,
Mindenki jót mókázik.
Most a jövőt tervezik,
Éppen,hogy mindenki elkezdi.
Várnak rá a családban,hogy mikor érkezik meg,
Biztos hogy felkészültél az ünnepelésre?
Az anyukád a konyhában énekli a karácsonyi dalokat,
Szerintem menj ki hozzá nyugodtan csatlakozhatsz.
Mert éppen a modern rock and roll feldolgozásokat hallgat,
Karácsonyi kiadásban!

Karácsony(Bébi,kérlek gyere haza!)

Ahogy hull a hó,
Nézem ahogy a földet ér.
Rengeteg ember áll körbe most,
Jó lenne valamit énekelni.
Karácsony van,bébi kérlek gyere haza,
A templomból kiszűrődnek a fények,beszáll egy angyal.
A harangok konganak szerte a városban,
Zúgnak a dalban.
Boldogok az emberek ma,
Bébi,kérlek gyere haza!
Ahogy éneklik a Csendes éjt,
Ez más milyen mint az összes eddigi ünnep.
Emlékszem mikor még te voltál itt,
Tavaly is gyönyörű volt minden.
Ragyogó fények a fenyőfán,
Neked velem kéne lenned,
Bébi,kérlek gyere haza siess!

Mindennap Karácsony

Én türelmes és jó kislány vagyok,
Nem tudom,hogy mit fogok kapni a családtól.
Nálam a várakozás egy teljes év,
Nem tudom,hogy miért nem lehet mindig karácsony.
Nem elég a hóból,bátran eshet még!
Viszont nagyon jó a takaró alatt melegedni.
Miért ne lehetne karácsony minden hónapban?
Csengők csilingelnek a fejemben.
Mindig vannak kívánságaim,bárcsak hamarabb lenne itt az ünnep,
Már akkor mikor beköszön a december!
Hétfőn még túl korai a karácsony,
Kedden meg úgy tűnik,hogy kell hozzá még egy év.
Szerdán ketyeg az óra,itt az idő,hogy bevásároljak,
Csütörtökön nem szabad,hogy várakozzak.
Pénteken dekorációs kedvemben leszek,
Szombaton és vasárnap pedig itt lesz az ünnep.
Jaj miért nem lehet a karácsony mindennapos?
Pedig így nem lenne a hét oly' lapos!
Korizás a jégteraszon,
Mindenki forrócsokival várja a pillanatot.
Miközben ajándékot csomagolok,
Szépen átgondolom a holnapot.
Ó,mondd miért nem lehet mindennap karácsony?
Amikor ki van világítva az utca és esik a hó?


2010. november 25., csütörtök

"Egy fekete ló áll a csillagokkal körbe ölelt rózsabokornál,ahogy közelebb megyek,mindig felnyerít,engem vár."


Kísérj el!
Elhagyatott szoba,megtépett függönyök,üres szobák,
Nézd körbe,lásd:semmi sem vár rám.
Egyedül vagyok,itt az idő,hogy álmodjam a jövőt.
Elveszítettem amit igazán szerettem:egy reményteli vágy.

Szükségem van valakire,de csak egy szellem kísér,
Nem félek megérinteni őt,csak kövessen tovább.
Látom,hogy az egyik fát körbe öleli a fény,
Az árnyék fájdalmasan tölti be a szobát.

Hiába kerestelek,nem találtalak,sötét van követem az árnyékod,
Futok,hogy el ne veszítselek vajon megérjük a holnapot?
Az élet tengerében,a szerelem végtelen érzelmeiben,
Úgy látom,hogy egyszer majd rám talál az igazi jellemem.

Azt se tudom,hogy ki vagyok,de nem lehet vége,
Ne,engedd el a kezem:ne hagyj el engem!
Hiába szólok már utánad,mész tovább,
Úgy látszik nem szabad együtt lenünk,átok szállt ránk!

Egy fekete ló áll a csillagokkal körbe ölelt rózsabokornál,
Ahogy közelebb megyek,mindig felnyerít,engem vár.
Amikor átölelem a teremtményt,érzem,hogy szállok,
Pegazussá változott és velem együtt válik valóra egy álmom!

Látom a Holdat,ezüstösen ragyogó égitest,
Alig merem elhinni,hogy repülök a város felett.
Bárcsak örökké maradna ez a pillanat!
Gyönyörű érzés kerít a hatalmába engem,bárcsak ne lenne holnap!

2010. október 22., péntek

"Vigyázz,mindegyik szédít,mindegyik amatőr,vigyázz,mert ha nem leszel óvatos a szíved össszetör!"


Reflektorfény

Tudom,hogy mit érzel mikor sztár vagy,
Hiszen magam is átéltem hasonló dolgot.
Nem tudom,hogy eddig milyen döcögős volt az utad,
De,hogy idáig eljutottál csak csodálni tudom.
Az estélyi ruha ami rajtunk van a legjobb tervezőktől vannak,
Amikor kilépünk a limuzinból mindenki a nevünket kiabálja.
Pislogok és integetek nekik közben mosolygok a kamerákba,
S mikor elfordulok tőlük könnyek gyűlnek a szemembe.
A tükör amibe néztem mást lányt láttam az előbb,
Aki azt se tudja,hol a határ,mik az álmai.
A haja túl szoros,ki kéne bontania,
De inkább így hagyja,ne hogy hülyeségeket írjanak.
A vörös szőnyeg mindig csillogó és csábító,
Aztán egyszer csak azt veszi észre,hogy vele játszanak mások.
Nem akar a padlóra esni még egyszer inkább össze szedi magát,
Megfogja az ál-pasija kezét és megy tovább.
A reflektorfényben nincs más dolgod,csak a külsőd,
Ami nem érdekli őket: az a belsőd.
Minél szaftosabb egy pletyka annál érdekesebb vagy,
Minél több kép készül rólad annál népszerűbb vagy.
Amikor kinyitnád a szemed a reflektor fény éppen rád irányul,
Próbálod megérteni,hogy miért pont te vagy a célpontjuk.
Hiszen téged ünnepel az egész világ,te vagy a sztár,
De inkább a szíved mélyén rögtön haza vágynál!
A híres emberek azokat kapják amiket nem szeretnek,
Amiket meg sem érdemelnek,mégis a kezükbe esnek.
Hirtelen felemelted a kezed és tiltakozni kezdtél,
A vörös szőnyegről el menekültél.
A fotósok néznek utánad,hogy mit csinálsz és követnek,
Egyre gyorsabban futnál,de mindenhova veled mennek.
Beugrasz a limuzinba és elhajtatod magad,
Közben imádkozol,hogy ne kerüljél bajba.
Amikor fékcsikorgást hallatsz,eltűnnek a fények,
Arra ébredsz, hogy ezek csak emlékek!


Amatőr férfiak

Azt hiszed,minden igaz amit mondanak neked,
Azt hiszed,minden szép és jó amit ígérnek.
Azt hiszed,hogy az álmod végre valósággá válik,
Azt hiszed,hogy minden tökéletes és a kaland egyre csak hív.
Rázod a csípődet nekik,te vagy a középpont az éjszaka,
Körbe állnak téged és bámulnak,hogy milyen jó csaj vagy.
Álmodba se mertél volna erre gondolni,de népszerűbb lettél,
Itt az ideje,hogy végre észhez térj!
Ne,akard,ne kívánd:ezek amatőr férfiak,
Csak játszanak veled,mindenki beszél hozzád,vigyázz ez egy csapda!
Szédítenek a szavakkal,közben egy sem volt igaz,
Még ma térj vissza a földre,ne szállj el mint egy boldog angyal!
Vigyázz,mindegyik szédít,mindegyik amatőr,
Vigyázz,mert ha nem leszel óvatos a szíved összetör!
De,élvezd,hogy rád ragyog a fényük,
Most még te vagy a mindenük!
Amikor látod,hogy távolodnak tőled,az egyik karjába esel,
Elszédít a csókjaival és magával visz téged!
A hamis szerelem bűnbarlangjába,
Ahol a vágyak nem ismernek határokat!
Bárcsak látnál a jövőbe,de csak élvezed a pillanat hevét,
Az eszed máshol nem jár csak azon,hogy el ne vesszél.
Amikor az álmaid apró darabokba hullanak,
Azt veszed észre,hogy igenis egy cél tábla vagy!


Hidd el nekem!

Nem akarom felvenni veled a versenyt,
Én más vagyok,én nekem más álmaim vannak veled szemben.
Nem tudom,hogy fordíthatnám vissza az egészet,
Csak arra tudok gondolni,hogy tehettem ilyet veled...
Be voltam szorítva a sarokba,kérlek,
Megvoltam győzve,hogy más vagy mint a többiek.
Nekem állandóan utat kell változtatnom,
Különben nem tudnám,hogy valóban mit is akarok!
Nem akarok megijedni,inkább felakarok ébredni,hogy ez csak egy álom,
Tudni akarod,hogy én valóban milyen is vagyok?
Hiába magyaráztam,hidd el én csak jóra vágytam,
De,sajnos mindig elállod az utamat....
Meghökkenve nézik a barátaink ezt a kis jelenetet,
Az egészet csak színjátéknak nevezhetem.
Sajnos ez a valóság és még mindig nem bírom felfogni,
Hogy szerettem beléd időtlen időkig!
Felakarok ébredni,és elhinni,hogy lesz majd jobb is,
Most hinnem kell magamban,hogy eljön majd az a nap is....

2010. október 20., szerda

"Nincsen semmi keresni valóm a múltadban,okkal nem vagyok benne a jövődben!"

A szellemed nem kísér már többé!

A hátamat az ajtónak támasztom,
Azt hittem,hogy minden jóra fordulhat.
Ráadásul minden erőmet belefektetem ebbe most,
Sokáig nem bírtam erről írni egy dalt...
Nincsen semmi keresni valóm a múltadban,
Okkal nem vagyok benne a jövődben!
Nem hagyom,hogy elveszítsem önmagam,
Az övéké marad minden amit magukkal vittek belőlem.
Volt egy emlék ami végig kísért a mindennapjaimban,
De megtanultam vele együtt élni,közben szépen elfeledtem mindent,
Az én részem megmaradt a másikat elvitted magaddal.
Szokás szerint próbáltam nem gondolni rád,
Közben mással andalogtál a park másik oldalán.
Maradjon is náluk az a hang ami mindig ott volt velem,
S megtanultam a leckét soha nem akarok olyan lenni mint azelőtt.
A te részed már a múltam része,ami már porrá égett bennem,
Mikor a napsugár szárította fel a könnyeimet a nyár végén,eljött az ősz.
Most már lenyugodtam,keresem az új utamat,
Te pedig azt csinálhatsz amit akarsz,engem már nem izgat.
Állandóan ott voltam ahol nem kellett volna,
Nekem mást súgott a szívem:azt hogy el kell mennem innen.
Rohantam mint az őrült a börtönödből,amiben fogtál volna,
Nem hagytam el semmit,magammal vittem mindent.
Csak a rosszat hagytam rád,a jókat mind eltettem,
Soha többé nem akarok találkozni veled.
Nem is fogom megérteni,hogy hogyan engedtelek be téged,
Hogyan is engedtem neked,hogy átlépj minden határt.
Nem fogom fel,hogy állhattam ellen a kísértéseknek,
Az emlékezetem nem törli ki a múltat,egyre csak fáj...
Aztán egy nap rájöttem nem kell nyalogatnom a sebemet,
Talpra tudok állni és tovább léphetek!
Én jobbat érdemlek,nekem komolyabb férfi kell,
De mivel elhagytam az árnyékomat meg is van az aki már engem szeret!

Tánc a széllel

Nézegetem a virágokat a kertben,
Közben táncolok a széllel.
Időközben hullanak a hópelyhek,
Másnap pedig süt reám a nap és ez engem boldoggá tesz.
Suttogja a nevemet,érzem a bőrömön a perzselő simogatását,
Megemeli az álmaimat és dalolva vár egy tánc.
Érzem,hogy tudok repülni és megtalálom azt aki kell,
Egészen a csillagokat szárnyalok,míg nem esek el.
Azután megérintem a szivárványt,egészen a szívemig jut el,
Olyan ez az égbolt mint egy festmény,aminek az ecsetje keresztül siklik az
életemen.
Egy tündérpor hullik rám,hogy beragyogja az egész lényemet,
Körbe járom a csodát,míg nem talál rám az igaz szerelem!

Végig hazudtál

Egy nyár búcsúzó estén ültünk a tűz mellett,
Lángolt a szerelmünk úgyanúgy mint a szívem.
Tudtam,hogy egymásnak vagyunk teremtve,de mégsem,
Becsaptam önmagamat is,azt hittem így lesz!
Mielőtt elváltunk volna,azt mondtad szeretsz,
Közben másra gondoltál őt akartad örökre.
Mást láttam a szemeidben:hazugságot és szánalmat,
Pedig azt hittem ez lesz életem legszebb napja.....
Akkor még nem mondtad,hogy mennyire sajnálod,
Ráadásul jó előre megéreztem a bajokat,így felkészültem akkor.
Megfogadtam aznap éjjel,hogy nem fogok összetörni,
Erősebb leszek mint valaha,így nem volt min meglepődni!
Elpazaroltad az idődet velem,miért is szédítettél?
Összetörted a szívem,a darabjait nem fújta szét a szél!
Ezt a lelket ami bennem van,soha nem fogod igazából meglátni,
Nem fogom kimutatni általad okozta sebeim!
Nem fogod elfeledni azt a lányt,aki volt azelőtt,
De tudom,hogy jobban szeretsz engem mint Őt!
Amikor fekszem mindig imádkozom,hogy elfeledjem az arcod,
Az Úr megbocsájt majd nekem egy napon.
Majd úgy ébredek fel,hogy boldog a mosolyom,
S egy új férfi lesz mellettem,akit feltétel nélkül szeretni fogok.



Új tervek

A nyár jött és ment közben meglepetéseket okozott,
Azt hittem én leszek majd a legboldogabb e földön!
Közben más dalolt a szél,őt el kellett hagynom,
Nekem új terveim vannak,ekkor jött az ősz.
Tovább énekeltem amit akkor abba hagytam,
Éreztem,hogy milyen sokat változtam.
Jó irányba fordítottam az életemet,
Mások pedig irigykedve nézték a sikereimet!
Szokás szerint megengedtem magamnak,hogy most legyek boldog igazán,
Míg nem jön el az aki vigyázna rám.

Most már tudom ki vagy valójában

Felültettél,azt hitted,hogy ugyanolyan vagyok mint a többi lány,
Tévedtél,én ennél sokkal jobban különbözök mint hinnéd.
Látom,hogy már megtaláltad azt akivel le feküdhetsz esténként,
De engem nem izgat ez az új hullám.
Játszottál,hát megkaptad amire vágytál,
Vesztettél,mert azt gondoltad láthatsz sírva és megtörve.
Hát erről lemaradtál,mert aznap tovább léptem már,
Most már tudom,hogy ki vagy valójában: egy dög patkány!
Belátom már az elejétől fogva igazam volt:nem érdemes veled élni,
Hiszen alkalmatlan vagy erre mégis.
Én ennél sokkal komolyabbat akarok és lesz is ne félj,
Addig élvezem a szingliség adta szabadság élményt!!!






2010. május 6., csütörtök


Egyetlen érzés

A sötétben állok és csendben várok,
Bárcsak hallanád,hogy neked kiabálok.
De,csak visszhangzik a neved,a falakon keresztül,
Olyan rossz így egyedül.
Tovább sétálok az éjszakában,bár még mindig egy bagoly huhogását hallom,
A félelmem egyre növekszik,a testem görcsbe rándul,csak ne legyen valami bajom.
A lábaim idegen területre vezetnek el,ahol még sose jártam,
A szívem dobog végtelenül,majdnem kiugrik,közben elzsibbadt az agyam.
Minden gondolat elszállt,csak a félelem vette át a hatalmat felettem,
Bárcsak itt lennél mellettem.
Egyetlen gyönyörű érzés mely hatalmában tartja a szívet,
Ez az irántad érzett szerelmem!

Nem tudsz megállítani

Azok akik ismernek engem tudják jól,hogy őrült vagyok néha,
Egy nap mire magamhoz térek és másnap minden rendben van.
Mindenhol bosszúra éhes pasi vár engem,
Azt akarják,hogy én is fájdalmat érezzek.
Megpróbálnak megváltoztatni engem,de nehezen megy nekik,
Aztán rájönnek,hogy ez nem is olyan könnyű...
Nem tervezem előre a napjaimat hagyom,hogy magával sodorjon minden,
Ha bajba kerülök nem kell megmentened.
Engem nem tudsz megállítani,nem tudsz megmenteni,
Nem tudsz hibáztatni és kioktatni.
Nem tudsz megváltoztatni és nem tudsz meg szerettetni,
Nem tudsz elrabolni és nem tudsz semmit sem mondani.
Akármit is mondasz úgyse értem meg,más nyelvet értek,
Teljesen más a világom,úgyhogy inkább menj el.
Repülni akarok mint a madár,szabadon és tisztán,
Nem kell a segítséged,a kezemben csillog egy kristály.
A szemeid hazudnak nekem,így nem hiszek neked,
Menni akarok,de megpróbálsz vissza tartani engem.
Úgy érzem mindjárt felrobbanok akárcsak egy bomba,
Ha még valami nyomja a szíved akkor inkább mondjad...
Soha nem tudsz megállítani,nem tudsz játszani velem,
Soha nem látsz majd engem,mert messzire megyek...

Ragyogj

Az eső elfogyasztja a játékomat,
A Nap most már nem éget engem,nem hallod a hangomat.
A természet ma végez velem,
Érzem,hogy lassan átölelnek a fények.
Ott leszek amikor már nem kellek neked,
Ott leszek amikor már elért a végzet.
Ott leszek amikor nem látod a könnyeimet,
Ott leszek amikor rajtad kárörvendek.
Keringőre hívsz,a táncunk sose ér véget,
A szerelmünk így is haldokló félben...
Ajkaimra adsz még egy utolsó csókot,
Aztán elengedsz,többet már nem szólsz.
Ragyogj ha újra megtalál a fény,
Ragyogj ha újra megtalál a remény.
Gondolj rám az utad során,hogy elhagytál,
S ez nekem nagyon fájt!


Ketrecbe zárva

Azt hiszed hogy megbolondultam,
Azt gondolod,hogy túlságosan boldog voltam.
Mennék tovább,de utánam nyújtod a kezed,
S elkapsz engem,nem menekülhetek előled.
Már elég volt ebből bárcsak észre vennéd,hogy ez játék,
Benned megmaradt mindenféle emlék.
Megragadtam minden lehetőséget,hogy megszabaduljak tőled,
De nem sikerült és néha az őrületbe kergettél engem.
Én azt akarom,hogy lépj tovább és eressz el,
Azt akarom,hogy legyen vége ennek az egésznek.
Minden reggel egy ketrecbe zárva ébredek,
Nem tudom,hogy mit keresek ott mindig,melletted.
Veszélyes vagyok rád,a végén még bántani foglak,
Nem vagy félős típus szeretsz kockáztatni,majd megunsz holnap...
Mindenki minket néz,hogy támadunk egymásra mint 2 vad,
Dühösen fújtatunk egymásra és morgunk,ez már nem a játszma.
Ez a valóság,amikor majdnem megölsz engem,
Érzem,hogy nem félek tőled!
Mondd miért?Mondd miért vagyunk őrültek?
Mondd miért nem úgy szeretsz ahogy szerettél engem?
Ketrecbe vagyunk zárva,ments ki innen,
Ketrecbe vagyunk zárva indulhat a játék,legyen még pár menet.
Csúnyán nézünk egymásra,aztán rád ugrok,
Csókba forrnak ajkaink,a vágy irányít minket úgy tudom.
A szerelem rabjai lettünk,a vágy hatalmába kerített,
Éget a tűz és lángol a világ,megkattan a szívem.
Téged,téged csak téged akarlak,
Bárcsak minden így maradna!

2010. április 14., szerda

"Kérlek adj időt,hogy rá jöjjek,hogy te ki is vagy valóban.."

Elhagyatott szoba

Fúj a szél és üzenetet hordoz magával,
Most már nem követem tovább,hagyj menjen szabadjára...
Egyedül vagyok,mindenki elment innen,
Sétálok és várok hátha lesz valami velem.
Valami azt súgja,hogy mennem kell,
Valami azt súgja,hogy maradjak veled.
Az időm véges,ha nem talállak meg rögtön,
Akkor eljön az árnyék,hogy engem megöljön.
Amikor tovább mentem nyitva volt a terasz ajtó,
Ki néztem és ott állt egy fehér ló.
Közelebb mentem és megnéztem,hogy tényleg ott van?
S valóban:rám várt,hogy elvigyen innen úgy mint még soha!
Egy darabig tűnődtem azon,hogy mit is akarok valóban,
Ahogy felnéztem az égre a válasz ott volt a csillagokban megírva.
Mondtam,hogy rendben elindulok vele,hogy megtaláljam azt amit keresek,
Amikor felültem a lóra a szívem ezerrel verdeste testemet.
Nem szabadott félnem,hiszen gyávának tűnők,
Inkább előre néztem hát és megadtam magam annak aki gyűlölt.
Egy elhagyatott szobába értünk földet,
Lemásztam a lóról és körbe néztem.
Nem találtam meg azt akit kerestem,
Úgy látszik várni kell még a szerelemre....

Ki vagy?

Itt állunk szótlanul,
Itt várunk és nem látjuk azt amit akarunk.
Mennék,de a kezeid láncba vettek engem,
Átölelsz és nem akarsz elengedni..mennem kell...
Vissza néznék,de nem merek már,
Senki sem kérdezte,hogy mit kívánsz.
A hangom eleresztem a messzi távolba,
A dallam meg talál majd engem valahol,talán holnap.
Nincs megállás futok a szívem után,futok amire vágyom hát,
A mélybe zuhanok és a fellegekbe repülök,senki sem talál rám.
Itt és ott szinte elérhetetlen vagyok,
Nem tudom,hogy a fejem mitől olyan zajos.
Akkor végre rájövök,hogy egyedül lettem,
Hallom,hogy a szívem erősen verdes.
Aztán egy árnyékból előjön egy alak,
Meg kérdeztem tőle,hogy ki vagy?
Nem válaszolt,hanem az ujjaival mutatta,hogy kövessem,
Eleinte nem mertem aztán mégis belementem.
Egy kéz rám mutat és intett,hogy nézzem meg: hova érkeztünk,
Egy szakadék szélére ahova beleugrottunk együtt.
A zuhanás jó érzés volt,rájöttem,hogy minden rendben van velem,
Amikor már elveszítettem az alakot rájöttem,hogy becsapott engem.
A légtérben ahol még madár sincsen,
Csak a végtelen kékség,látom néha,néha a felhőket.
Kérlek adj időt,hogy rá jöjjek,hogy te ki is vagy valóban,
Majd egyszer meglátom a választ egy álomban....

Futok a szívem után

Sötét erdőbe értem,amikor elhagytam a fényes várost,
Eltévedtem így semmit sem találok.
Lassan meg-meg álltam,hogy hátra nézzek,hogy követsz-e még?
A szerelmed üldöz,szinte már veszélyes a lelkem fél.
Megremegtem amikor hozzám értél,olyan voltam,mint egy ragyogás,
Amikor a szemembe néztél,nem tudtam,hogy a testem hova száll.
Tévedsz abban,hogy nem szeretlek,tévedsz abban,hogy hűtlen vagyok,
Hidd el,hogy megváltoztam és végre felnyílt a szemem most.
Úgy érzem néha ki kell szakadnom az ölelésedből és rohannom kell,
Mert lemaradok a szabadság nyújtotta élvezetekről,így most megyek.
Kezeimet lassan elengeded és kérdezve nézel rám:hogy miért?
Még nem használtam ki a szárnyaimat,látni akarom,hogy kék az ég!
A lábaim elhagyták a talajt és szálltam a rohanással,
Nem akartam,hogy hiányozzak.
Látni akarom még a világot,hallani akarom,hogy engem akarnak,
A gondjaimmal szeretnék maradni,közben a reményeim meghalnak...

Igazi látomás

Még ma is alig hiszem el,hogy megtörténik velünk a csoda,
Táncolva estem a karjaidba,szinte nem gondoltam volna soha.
Ahogy rám néztél nem jöttem zavarba,
Kezeiddel végig simítottál az arcomon,és összeforrtunk egy csókba.
Vártam,hogy elhiggyem tényleg a valóság,vagy álmodom,
De,a pillanatnak éltem és nem akartam,hogy vége legyen most!
A hiány ami eddig a lelkemben tátongott,most beteljesülni látszik,
Ahogy távolodunk egymás ajkaitól,nem kellett erre sokat várni....
A fény körbe ölelt és hirtelen el is tűnt,
Egy igazi látomással voltam együtt....
Közelebb léptem,hogy lássam tényleg egy álom volt?
Az ajtó zárva volt....






2010. április 3., szombat

"Teljesen egyedül voltam,mióta elengedted a kezem."

Nem vagyunk egyedül

A csillagok alatt,a dombok felett,
Körbejárja a szívünket a szerelem ereje.
Kezdettől fogva tudtam mióta a szemembe néztél,
Hogy mióta várok rád ez még én sem tudtam,furcsa ez az érzés.
Nem tudtam elhinni,hogy még mindig azt gondolod,hogy barátok vagyunk,
Ennél több volt,mióta újra találkoztunk.
Nem éreztem a varázslatot a közeledben,csak akkor amikor elbúcsúztunk,
Az volt a célom,hogy nem hagyom magam és más fele vezet az utunk.
Soha nem tudtam tőled rendesen elköszönni,és te ezt nem érted,
Teljesen egyedül voltam,mióta elengedted a kezem.
Nem tudtam vissza nyerni a szívedet és nem tudtam mit kezdjek veled,
A látomásaim erőteljesen megmutatták igazi énedet....
Láttam,hogy mi ketten milyen jók volnánk,
Láttam,hogy bezárom a szemeimet és átengedem magam:átélem a csodát.
Láttam,hogy nem voltam egyedül,hanem a karjaid között pihentem,
Láttam,hogy a fény körbe ölel minket.
A szerelmünk vihart fog verni,elfoglak veszíteni téged,
Amikor mindenki tudja,hogy titkos viszonyt folytattam veled...
S ekkor felébredtem ebből a kábulatból,
Az emlékképek teljesen megzavartak engem,nem tudom miket mondok.
Nem értem,hogy mi okból akarsz majd elhagyni,
Villámcsapásként fog érni a szakításunk,el kell majd menni...
Akkor teljesen magamba fogok zuhanni és nem foglak szeretni többé,
Egy napon viszont a sors kezet fog velem és elvezet hozzád:ez lesz a remény.
Egy pillanatra eltűnődtem,hogy valóban igaz-e?
Kezdem elhinni,hogy megfog ez történni velem.
Azt hiszed,hogy oly könnyen megfogom adni magam?
Teljesen elvagy ragadtatva...
Ez az érzés olyan csillapíthatatlan,hogy érzem egyedül vagyok,
Amikor megsimogatod a testem,akkor boldog vagyok...
A bőröm tűzként perzseli a kezeidet,
A szívem őrült ritmusban ver.
Aztán megállsz és elmondod,hogy te mit érzel,
Elmondtad,hogy régóta szeretsz engem.
Amikor megnyíltam előtted,rájöttem nincs mit szégyellnem,
Láttam a jövőnket és tudom,hogy ez fog történni velem!






2010. február 20., szombat

"Amikor a szemedbe nézek:kérve kérdezem:adnál-e még egy esélyt?"

Elhagylak

Nem tudom,hogy mire véljem azt amit hittem,
Nem tudom,hogy neked még aznap miket mondtam.
Nem bírom vissza vonni az elhangzottakat,
De nem akartalak megbántani,bocsáss meg kérlek!
Amikor futok előled,mindig elfog a borzalmas magány,
Egyre távolodsz,egyre jobban marja a szívem a hiány.
Amikor a szemedbe nézek:kérve kérdezem:adnál-e még egy esélyt?
Akkor elutasítod az érintésemet és a szemed a szád helyett beszélt...
Kiolvastam,hogy kihűlt az irántam érzett szerelmed,
Kiolvastam,hogy nem számítasz már rám,nem bízol bennem.
Nem akartam összetörni a szíved,csak egy véletlen baleset volt,
Nem akartam elrabolni az álmodat,mert csak egy idióta bosszú volt!
Most már nem számít,hogy mit mondok úgye?
Most már jobb ha a számat befogom és elmegyek!
Hiába esküdözöm,hogy a sors műve volt,
A hűtlenségem ára,ez volt a dolgom...
Azt hittem,hogy legalább annyira szeretsz,hogy meg tudsz bocsátani!
De,tévedtem,így elindultam mert véget ért egy történet.
Amikor azt mondtam neked,hogy viszlát mindörökké,
Akkor se reagáltál rám többé...
Hiába néztem,hogy ott ülsz tehetetlenül,jobban fájt nekem mint gondolnád,
Akkor se üvöltöttem rád,hogy engem mi bánt...
Kérlek hidd el,hogy....
Nem akartam összetörni a szívedet....most...


Régen volt...

A függönyt elhúzom a napfénye beragyogja a teret,
Utat engedek a fénynek,hogy körbe járja magányos szívemet.
Aztán lesétálok a lépcsőn,a fény követ tovább,
Körül nézek,hátha látok egy csodát.....
Nem volt ott Ő,nem várt már rám,
Így felkaptam magamra egy kabátot és mentem tovább.
Amikor elmentem tőled,a fotódra néztem egy percre,
Fogtam egy tollat és írtam neked egy levelet.
Tudom,hogy a világon máshol is elbújhatok,más karjaiban nyugodhatok,
Mentem és nem álltam meg,míg egy ajtó nem állított meg az utamon.
Nem gondolkoztam sokáig mindegyiket kinyitottam és új élményekkel gazdagodtam,
Annyi új arc volt,hogy nem tudom: mindegyiket megszámoltam?
A sok közül még mindig csak ő volt az akit akartam,
Hiába zártam ki a fejemből,egyszerűen megakadtam.
Bólongattam az új arcoknak,bókoltak,udvaroltak nekem,
Amikor elnéztem az asztaltól az ő arcát láttam egy este.
S komollyá vált volna egy új kapcsolat,úgy éreztem nem állok készen,
Elnézést kértem az újdonsült pasitól és elindultam haza a szerelmemhez.
Reménykedtem,hogy visszafog fog fogadni engem és nem fog kitagadni,
Amikor benyitok majd hozzá nem fogja elhinni.
Siettem így semmi sem volt akadály,
Siettem mert nem állított meg semmilyen szabály!
Egy reggelen vissza tért hozzám,egymás előtt álltunk,
Egy darabig egymás szemébe bámultuk.
Aztán előre nyújtotta a kezét és a karjait kitárta,
Boldogan borultam a mellkasára.


2010. február 11., csütörtök

"Alig mertem elhinni,hogy végre valakit magam mellett tudhatok."

Az egyetlen a sok közül

Halkan lábujj hegyen gyere be hozzám,
Senki sem tudja meg,hogy várok rád.
Tiltva van a szerelmünk és minden kívánságunk,
A sors mégis egymás útjába sodort és a szívünk összehúz.
Az ablakból kinézek még sehol sem vagy,
Pedig nem az a fajta pasi vagy aki késni szokott...
Végre megjöttél így boldogan rohantam hozzád,
Ugye nem felejtetted el,hogy hol a határ?
Csak óvatosan járkáljunk,mert senki sem tudhat meg semmit,
Erősen kapaszkodom beléd vezess úgy mint soha senki!
Végül időről-időre valahogy eltávolodtál,
A szívem összetört és körbe vett a magány.
Az emlékeimet már csak a fényképek őrzik meg,
Összezuhantam és azóta nem találom a helyem...
A hangod még mindig itt cseng a fejemben,
Az érintésed még mindig égeti a bőrömet.
Szavakat nem találok arra,hogy mit is érzek,
De tudom,hogy valahol legbelül van egy seb és vérzek...
Te voltál az egyetlen a sok közül aki igazán szeretett,
Csak az állandó bujkálás tett tönkre minket.
A végére már nem volt olyan szép és jó,
A múlthéten még elcsattant tőled egy-két pofon.
Akkor döntöttük el,hogy ez így nem mehet tovább,
Nincsenek közös álmaink már.
Így barátságban váltunk el,
Titokban szakadtunk el...
Azóta senki sem tudja,hogy mi volt köztünk,
S a szívemet kitölti a hatalmas űr...



Az ölelésed

Nem tudom,hogy ki vagy mégis oly ismerős az illatod,
Nem tudom,hogy mit keresek itt melletted a kezed mégis elfogadom.
Hátat fordítottam neked és gondolkoztam tovább,
Sajnos nem jutott el a tudatomig,hogy mire várok már.
Amikor megöleltél eleinte tiltakoztam,
Aztán mégis átadtam magam a követelőző ajkaidnak.
Alig mertem elhinni,hogy végre valakit magam mellett tudhatok,
Mégis annyira zavaros minden gondolatom.
Titkaim ha voltak most elmondom neked:
Az ölelésed számomra túl megnyugtató volt,túlságosan megbízom benned.
Valahogy éreztem azt a fajta védelmet,
Amire oly régóta vágyott a testem-lelkem.
Nem akarok kibontakozni a karjaidból,
Szoríts erősen és mondd h itt maradsz még velem,míg véget nem ér a napod.
Mi együtt alszunk el és együtt ébredünk fel,
Ha jön a hajnal akkor sem engedlek el!
Az ölelésed mindenre választ adott,
Minden kérdésemre megadta a megoldásokat.
Percről-percre érezni lehetett köztünk az összhangot,
Percről percre jöttem rá,hogy valóban ki is vagyok.
Én vagyok a szeretőd aki kezdetben zavaros volt,
A jövőd akit boldoggá fogsz tenni,egy napon.
Ijedten pattantam fel a helyemről erre nevetve visszahúztál engem,
Azt ígérted,hogy vigyázol rám és nem engedsz el.
Mindezt elhittem neked,így a válladra hajtottam fejem,
Azon gondolkoztam,mégis honnan ismerhetlek?
Az örökkévalóság

Igen van olyan hely ahol örökké boldog lehetek,
Az idő ott megállt és nem mozdul meg soha sem.
Nem fogom elhinni az ígéreteidet ezentúl,
Sajnos túl kicsi a hely azt hiszem vár rám egy új út.
Amikor a szemedbe néztem teljesen megzavarodtam,
Mindent hozzám vágtál nem voltak rá okaim!
Kifogom számolni,hogy meddig leszünk még együtt,
Az új lehetőségekért csak mi ketten küzdünk.
Te voltál az egyetlen aki úgy ismert engem mint az Isten,
Te voltál az egyetlen aki könnyen megsebzett engem.
Te voltál az egyetlen aki előtt élhettem őrült életemet,
Te voltál az egyetlen aki túl közel állt hozzám minden percben.
De mára már velem minden rendben van,
Túl tettem magam rajtad...
Azt hittem,
De tévedtem!
Azóta félek hibákat csinálni,azóta félek máshova menni,
Nem találom a kiutat ebből a zavaros helyből!
Látni akarlak téged,nem tudok nélküled élni,
Fel akarom adni,de nem megy hiszen szükségem van rád megint.
Legbelül érzem,hogy újra egymásra fogunk találni,
Ha felnézek az égre rád fogok gondolni.

A csillagom vagy

Azt mondják,hogy jobb szeretni mint elveszíteni valakit,
Azt mondják,hogy jobb közben szenvedni és akkor elhagyni.
Ismerem én ezt az érzést többször átéltem már sajnos,
Mégis időről-időre erősödöm és átalakulok.
Mióta csak egyre jobban tapossák össze a szívem mások,
Azóta nézek fel rád máshogy.
Te nem olyan pasi vagy aki játszik velem,
Gyere velem az udvarra hiszen olyan szép ez az este!
Feküdjünk a földre és nézzünk fel az égre,
Nézzük a csillagokat,ahogy elsuhannak éppen.
Látod azt a ragyogó kis aprócska valamit?
Itt az idő,hogy kívánjunk valamit!
Amikor már elmondtuk magunkban a vágyálmunkat,
Akkor fölém hajoltál és éppen megcsókoltál,valóra váltottad amit kívántam!
A Hold fénye beragyogja tiszta és törékeny szerelmünket,
Közben átölelsz és vigyázol rám örökre.
Ez az éjszaka a legszebb a többi közül amit valaha átéltem,
Nézd megint az a csillagot!Ismét ragyog a fénye!
Újra a szemeidbe néztem és azt énekeltem neked,
Hogy te vagy az én egyetlen picike csillagom az égen.







2010. január 27., szerda

"Gyere fogd a kezem,gyere velem mert nincs közel a holnap."

Őrangyalod lennék

Helló,helló itt vagyok,eljöttem hozzád,
Nézd, itt tartom a kezem,hogy elvigyelek,mert vár a mennyország.
Helló,helló várok rád,elküldtek hozzád,
Hogy vigyázzak jobban rád.
Hihetetlen,hogy eljutottál idáig,nem gondoltam volna rólad,
Gyere fogd a kezem,gyere velem mert nincs közel a holnap.
A fény beragyogja a szobát,végre felnyíltak a szemeid,
Rájöttél,hogy én vagyok az a lány,akit elhagytál,remegnek a kezeid.
Ide repültem hozzád,tárt karokkal vártam rád,
Szinte órákig rágódtam már.
Hogy elmondjam-e neked,hogy az őrangyalod vagyok,
Nem pedig a látomásod.
De látom,hogy alig fogod fel a látványt,
A szemeidet becsukod és felém tartod a kezed,de bennem nem bíznál.
Az őrangyalod lennék,ha elhinnéd,hogy ez a valóság,
Kár,pedig megmutattam volna,hogy mi vár rád.
Van egy belső megérzésem,hogy te is oda fogsz jutni ahova én,
Egy csapdába fognak csalni az ellenfeleid,te pedig elhinnéd.
Nem akarom,hogy bajba keveredjél,
Nem akarom,hogy bajod essék.
Az ujjaimmal megérintem az arcod,de sajnos ezt te nem érzed,
Hiszen láthatlanná válok éppen.
Még utoljára egy csókot lehelsz a kezemre és lassan elengeded,
Mennem kell,a feladatom az,hogy ne tudj rólam semmit sem.
Csinálj úgy,mintha nem beszéltünk volna az előbb,
Tudom a múltadat, a jelenedet és tudom,hogy mit hoz neked a jövő.

Aludj el karjaimban

Ha meggyötör a valóság,gyere ne engedd el a bánatod,
Tartsd vissza magadban,és fedd fel nekem az igazságot.
Mondd el,hogy mi az ami nyomja a szíved,
Mi az amivel továbbszállnál az égen?
Ne rohanj,hiszen ráérek,ne kételkedj,elhiszem neked,
Elhiszem,hogy milyen sötét van a szívedben.
Ismerem az árnyak világát,jártam már ott még réges-régen,
Most csukd be a szemed és mesélj el nekem mindent.
Engedd hogy átjárja a múlt az emlékeidet,
Engedd,hogy megérintse a bánat a kezeimet.
Amikor hozzám ér az üzeneted,megfogom érteni,hogy mit jelent neked,
Megfogom fejteni mi az ami aggaszt téged.
Hajtsd le a fejed az ölembe,aludj el a karjaimban,
Álmodj arról amire régóta vágysz,majd felébredsz egy szürke hajnalra.
Ha valami rejtély a számodra,az álmaidban válaszra lelsz,
Addig ringatlak téged,míg véget nem érnek a kalandjaid,míg fel nem ébredsz.
A szemeidre csókot lehelek,megsimítom az ujjaimmal,
Búcsú beszédet mondok és tovább ringatlak.
Azt szeretném,hogy rájöjj arra,hogy ki vagyok valójában,
Azt akarom,hogy tudd mennyire vágyom rád,ne engedd,hogy jöjjenek az árnyak.
Vigyázok rád,míg itt fekszel rajtam,vigyázok rád míg vissza nem térsz hozzám,
Hiszem,hogy így lesz majd,láttam a jövőt,tudom,hogy mi vár ránk.
Aludj tovább,ne ébredj fel,meglátod minden rendben lesz,
Mikor felnyitod a szemed,elmesélsz mindent.


2010. január 26., kedd

"Futottam míg bírtam és kapaszkodtam a fénybe,elértem amit akartam és boldogan énekeltem."

Vissza felé

A párnát hozzád dobom és kiabálok,hogy elmegyek innen,
A váza és a virág ezúttal földet érnek.
Darabjaiból felépülve,mégis összetörtem,a dühtől és a féltékenységtől,
Ez már több volt a soknál így ordítok mint egy őrült őrjöngő...
Hátra felé megyek mintha meg se láttam volna ezt az egészet,
Szép nyugodtan megyek a végtelenbe.
A kezembe vissza ugrik a kidobott leveled,amit a darabjaiból szedek össze,
Összeraktam a papírt és olvasni kezdtem.
Azután a borítékba tettem és a feltépett része vissza simult szépen,
Nevettem és megnéztem,hogy vajon ki lehet a címzett.
Dalolásztam vissza felé tartva az összetört mobilom újra a régiben,
Telefonáltam és sírtam azután jó kedvem lett.
A kávézóba tértem és a pénztártól vissza kaptam a pénzem,
Azután az egyik legjobb barátnőmtől elbúcsúztam éppen.
A nap így kezdődött,hogy találkoztam a legjobb barátnőmmel,
Azután elbúcsúztunk és kifizettem mindent a pénztáros néninek.
Csörgött a telefonom és nevettem egyet,de akkor rossz hírt kaptam,
S hirtelen sírógörcsöt kaptam,idegösszeomlás szélén álltam.
Állítólag a pasim a szeretőjével van,de nem érdekelt ez engem,
Olyan mérges voltam,hogy a mobilomat a földre dobtam összetörtem.
A papírt pedig összetéptem és a kukába dobtam,
Mentem a lakásom felé szép nyugodtan,de éppen hangokat hallottam.
A háló szobánkba nyitottam és éppen egy nővel voltál,
Azt hittem,hogy megőrülök és összeomlok mindjárt.
Magamból kikelve kiabáltam veled,hogy ezt hogy képzeled?
A csaj pedig próbálta mentegetni magát,így kirohant mellettem.
A pasim ott állt tehetetlenül aztán magyarázni kezdte,hogy félre értettem,
A kezembe vettem egy vázát és a földhöz vágtam mérgemben.
Azután pedig egy párnával találtam el a kedvesem,
Közben a szívem csak vérzett és sebesedett.....


Az elveszett dal

Az utca emberének lenni nem olyan egyszerű,
Híres fényes csillagként se könnyű.
Amikor ragyogsz keresed a megfelelő bújóhelyet,
Amikor fáradt és magányos vagy keresed a fényeket.
Nem tudod eldönteni,hogy mit akarsz valóban,
Amikor felébredtél aznap,hirtelen más lettél mint tegnap.
A szárnyaidat bontogattad,a szíved egyből másnak adtad,
Az álmaidat feladtad és nem vetted észre,hogy mi is volt a csapda.
Magával sodort a tömeg és elvesztél benne,mint a dal amit énekeltem,
Magával sodort a magány és a fájdalom,mint tegnap amikor a szobában sírtam...
Fejemre húztam mindent ami ott volt,hogy ne halljam a hangját,annak akit szeretek,
Mégis a szavak amiket Ő mondott ok nélkül bemásztak az agyamba.
Az elveszett dalnak nem találom a párját,
Az elveszett hangnak nem látom a gitárját.
Mikor előre néztem akkor láttam a reménysugár útját,
Akkor jöttem rá,hogy mit rontottam el eddig,és tudom az Ő múltját!
Futottam míg bírtam és kapaszkodtam a fénybe,
Elértem amit akartam és boldogan énekeltem.


Nem gondoltam komolyan

A telefon kicsöng mégse veszed fel,
Amikor ráérek és téged akarlak nem kérdezed meg,hogy akarom-e.
Az idő drága így tovább megyek,beírom az sms-ben,hogy vége,
Azután ledőltem az ágyra és jókat nevettem.
Lassan eljutott a fülembe a pletyka,miszerint elhagytalak,
Megéri boldognak lenni,mikor ilyeneket hallok rólad.
Rögtön felhívtál és esküdöztél össze-vissza,hogy nem csaltál meg,
Mikor meghallottam,hogy igazából nem engem akarsz,akkor döntöttem el.
Eldöntöttem,hogy tovább lépek,hiszen én ennél többet akartam!
Nem érdekelt semmi sem,így vissza mentem a lakásomba.
Össze pakoltam és elmentem tőled,
Azt hiszem örökre.
Pedig nem gondoltam komolyan a szakítást,de úgy látom,hogy érdemes volt,
Kihűlt a szenvedély és az érzelem...minden ami szép volt....

Most már te is átérzed

Még most sem ismered be amit hallottam tőled,
Szinte megőrülsz a dühtől,szinte neki mész a falnak.
Még most sem nyugszik le a lelked,
Tombolnál tovább,hiszen nem az igazat mondtad...
Keresed a kiutat,de nem találod sehol,
Aludni térnél,még mindig zaklatott vagy.
A szavaim visszhangzanak a fejedben halkan,
Hiszen az önuralmad az előbb még megvolt...
Összekuporogsz a földön ülve és kérdezed a falaktól,hogy mi történhetett?
Görcsölsz,zaklatott vagy,férfi létedre még a könnyek is kicsordulnak.
Meg vagy zavarodva,én küldtem rád ezeket az érzéseket,
Hogy felfogd végre,hogy én miket éltem át azokon a napokon,azokban az órákban.
Az árnyak megtaláltak utána pedig magukkal vittek,
Hidd el,hogy nem volt olyan szép pillanat,ahogyan te gondoltad.
A hazugságaiddal eddig éltem,
Most már te szenveded végig helyettem a kínos fájdalmakat.
Azt reméltem,hogy túljutok ezen,végül megjelent a fény és kihúzott innen,
Most már magadnak kell megtalálnod a kiutat végleg....