"Amikor a szemedbe nézek:kérve kérdezem:adnál-e még egy esélyt?"

Elhagylak

Nem tudom,hogy mire véljem azt amit hittem,
Nem tudom,hogy neked még aznap miket mondtam.
Nem bírom vissza vonni az elhangzottakat,
De nem akartalak megbántani,bocsáss meg kérlek!
Amikor futok előled,mindig elfog a borzalmas magány,
Egyre távolodsz,egyre jobban marja a szívem a hiány.
Amikor a szemedbe nézek:kérve kérdezem:adnál-e még egy esélyt?
Akkor elutasítod az érintésemet és a szemed a szád helyett beszélt...
Kiolvastam,hogy kihűlt az irántam érzett szerelmed,
Kiolvastam,hogy nem számítasz már rám,nem bízol bennem.
Nem akartam összetörni a szíved,csak egy véletlen baleset volt,
Nem akartam elrabolni az álmodat,mert csak egy idióta bosszú volt!
Most már nem számít,hogy mit mondok úgye?
Most már jobb ha a számat befogom és elmegyek!
Hiába esküdözöm,hogy a sors műve volt,
A hűtlenségem ára,ez volt a dolgom...
Azt hittem,hogy legalább annyira szeretsz,hogy meg tudsz bocsátani!
De,tévedtem,így elindultam mert véget ért egy történet.
Amikor azt mondtam neked,hogy viszlát mindörökké,
Akkor se reagáltál rám többé...
Hiába néztem,hogy ott ülsz tehetetlenül,jobban fájt nekem mint gondolnád,
Akkor se üvöltöttem rád,hogy engem mi bánt...
Kérlek hidd el,hogy....
Nem akartam összetörni a szívedet....most...

Régen volt...

A függönyt elhúzom a napfénye beragyogja a teret,
Utat engedek a fénynek,hogy körbe járja magányos szívemet.
Aztán lesétálok a lépcsőn,a fény követ tovább,
Körül nézek,hátha látok egy csodát.....
Nem volt ott Ő,nem várt már rám,
Így felkaptam magamra egy kabátot és mentem tovább.
Amikor elmentem tőled,a fotódra néztem egy percre,
Fogtam egy tollat és írtam neked egy levelet.
Tudom,hogy a világon máshol is elbújhatok,más karjaiban nyugodhatok,
Mentem és nem álltam meg,míg egy ajtó nem állított meg az utamon.
Nem gondolkoztam sokáig mindegyiket kinyitottam és új élményekkel gazdagodtam,
Annyi új arc volt,hogy nem tudom: mindegyiket megszámoltam?
A sok közül még mindig csak ő volt az akit akartam,
Hiába zártam ki a fejemből,egyszerűen megakadtam.
Bólongattam az új arcoknak,bókoltak,udvaroltak nekem,
Amikor elnéztem az asztaltól az ő arcát láttam egy este.
S komollyá vált volna egy új kapcsolat,úgy éreztem nem állok készen,
Elnézést kértem az újdonsült pasitól és elindultam haza a szerelmemhez.
Reménykedtem,hogy visszafog fog fogadni engem és nem fog kitagadni,
Amikor benyitok majd hozzá nem fogja elhinni.
Siettem így semmi sem volt akadály,
Siettem mert nem állított meg semmilyen szabály!
Egy reggelen vissza tért hozzám,egymás előtt álltunk,
Egy darabig egymás szemébe bámultuk.
Aztán előre nyújtotta a kezét és a karjait kitárta,
Boldogan borultam a mellkasára.