"Kérlek adj időt,hogy rá jöjjek,hogy te ki is vagy valóban.."

Elhagyatott szoba

Fúj a szél és üzenetet hordoz magával,
Most már nem követem tovább,hagyj menjen szabadjára...
Egyedül vagyok,mindenki elment innen,
Sétálok és várok hátha lesz valami velem.
Valami azt súgja,hogy mennem kell,
Valami azt súgja,hogy maradjak veled.
Az időm véges,ha nem talállak meg rögtön,
Akkor eljön az árnyék,hogy engem megöljön.
Amikor tovább mentem nyitva volt a terasz ajtó,
Ki néztem és ott állt egy fehér ló.
Közelebb mentem és megnéztem,hogy tényleg ott van?
S valóban:rám várt,hogy elvigyen innen úgy mint még soha!
Egy darabig tűnődtem azon,hogy mit is akarok valóban,
Ahogy felnéztem az égre a válasz ott volt a csillagokban megírva.
Mondtam,hogy rendben elindulok vele,hogy megtaláljam azt amit keresek,
Amikor felültem a lóra a szívem ezerrel verdeste testemet.
Nem szabadott félnem,hiszen gyávának tűnők,
Inkább előre néztem hát és megadtam magam annak aki gyűlölt.
Egy elhagyatott szobába értünk földet,
Lemásztam a lóról és körbe néztem.
Nem találtam meg azt akit kerestem,
Úgy látszik várni kell még a szerelemre....

Ki vagy?

Itt állunk szótlanul,
Itt várunk és nem látjuk azt amit akarunk.
Mennék,de a kezeid láncba vettek engem,
Átölelsz és nem akarsz elengedni..mennem kell...
Vissza néznék,de nem merek már,
Senki sem kérdezte,hogy mit kívánsz.
A hangom eleresztem a messzi távolba,
A dallam meg talál majd engem valahol,talán holnap.
Nincs megállás futok a szívem után,futok amire vágyom hát,
A mélybe zuhanok és a fellegekbe repülök,senki sem talál rám.
Itt és ott szinte elérhetetlen vagyok,
Nem tudom,hogy a fejem mitől olyan zajos.
Akkor végre rájövök,hogy egyedül lettem,
Hallom,hogy a szívem erősen verdes.
Aztán egy árnyékból előjön egy alak,
Meg kérdeztem tőle,hogy ki vagy?
Nem válaszolt,hanem az ujjaival mutatta,hogy kövessem,
Eleinte nem mertem aztán mégis belementem.
Egy kéz rám mutat és intett,hogy nézzem meg: hova érkeztünk,
Egy szakadék szélére ahova beleugrottunk együtt.
A zuhanás jó érzés volt,rájöttem,hogy minden rendben van velem,
Amikor már elveszítettem az alakot rájöttem,hogy becsapott engem.
A légtérben ahol még madár sincsen,
Csak a végtelen kékség,látom néha,néha a felhőket.
Kérlek adj időt,hogy rá jöjjek,hogy te ki is vagy valóban,
Majd egyszer meglátom a választ egy álomban....

Futok a szívem után

Sötét erdőbe értem,amikor elhagytam a fényes várost,
Eltévedtem így semmit sem találok.
Lassan meg-meg álltam,hogy hátra nézzek,hogy követsz-e még?
A szerelmed üldöz,szinte már veszélyes a lelkem fél.
Megremegtem amikor hozzám értél,olyan voltam,mint egy ragyogás,
Amikor a szemembe néztél,nem tudtam,hogy a testem hova száll.
Tévedsz abban,hogy nem szeretlek,tévedsz abban,hogy hűtlen vagyok,
Hidd el,hogy megváltoztam és végre felnyílt a szemem most.
Úgy érzem néha ki kell szakadnom az ölelésedből és rohannom kell,
Mert lemaradok a szabadság nyújtotta élvezetekről,így most megyek.
Kezeimet lassan elengeded és kérdezve nézel rám:hogy miért?
Még nem használtam ki a szárnyaimat,látni akarom,hogy kék az ég!
A lábaim elhagyták a talajt és szálltam a rohanással,
Nem akartam,hogy hiányozzak.
Látni akarom még a világot,hallani akarom,hogy engem akarnak,
A gondjaimmal szeretnék maradni,közben a reményeim meghalnak...

Igazi látomás

Még ma is alig hiszem el,hogy megtörténik velünk a csoda,
Táncolva estem a karjaidba,szinte nem gondoltam volna soha.
Ahogy rám néztél nem jöttem zavarba,
Kezeiddel végig simítottál az arcomon,és összeforrtunk egy csókba.
Vártam,hogy elhiggyem tényleg a valóság,vagy álmodom,
De,a pillanatnak éltem és nem akartam,hogy vége legyen most!
A hiány ami eddig a lelkemben tátongott,most beteljesülni látszik,
Ahogy távolodunk egymás ajkaitól,nem kellett erre sokat várni....
A fény körbe ölelt és hirtelen el is tűnt,
Egy igazi látomással voltam együtt....
Közelebb léptem,hogy lássam tényleg egy álom volt?
Az ajtó zárva volt....

"Teljesen egyedül voltam,mióta elengedted a kezem."

Nem vagyunk egyedül

A csillagok alatt,a dombok felett,
Körbejárja a szívünket a szerelem ereje.
Kezdettől fogva tudtam mióta a szemembe néztél,
Hogy mióta várok rád ez még én sem tudtam,furcsa ez az érzés.
Nem tudtam elhinni,hogy még mindig azt gondolod,hogy barátok vagyunk,
Ennél több volt,mióta újra találkoztunk.
Nem éreztem a varázslatot a közeledben,csak akkor amikor elbúcsúztunk,
Az volt a célom,hogy nem hagyom magam és más fele vezet az utunk.
Soha nem tudtam tőled rendesen elköszönni,és te ezt nem érted,
Teljesen egyedül voltam,mióta elengedted a kezem.
Nem tudtam vissza nyerni a szívedet és nem tudtam mit kezdjek veled,
A látomásaim erőteljesen megmutatták igazi énedet....
Láttam,hogy mi ketten milyen jók volnánk,
Láttam,hogy bezárom a szemeimet és átengedem magam:átélem a csodát.
Láttam,hogy nem voltam egyedül,hanem a karjaid között pihentem,
Láttam,hogy a fény körbe ölel minket.
A szerelmünk vihart fog verni,elfoglak veszíteni téged,
Amikor mindenki tudja,hogy titkos viszonyt folytattam veled...
S ekkor felébredtem ebből a kábulatból,
Az emlékképek teljesen megzavartak engem,nem tudom miket mondok.
Nem értem,hogy mi okból akarsz majd elhagyni,
Villámcsapásként fog érni a szakításunk,el kell majd menni...
Akkor teljesen magamba fogok zuhanni és nem foglak szeretni többé,
Egy napon viszont a sors kezet fog velem és elvezet hozzád:ez lesz a remény.
Egy pillanatra eltűnődtem,hogy valóban igaz-e?
Kezdem elhinni,hogy megfog ez történni velem.
Azt hiszed,hogy oly könnyen megfogom adni magam?
Teljesen elvagy ragadtatva...
Ez az érzés olyan csillapíthatatlan,hogy érzem egyedül vagyok,
Amikor megsimogatod a testem,akkor boldog vagyok...
A bőröm tűzként perzseli a kezeidet,
A szívem őrült ritmusban ver.
Aztán megállsz és elmondod,hogy te mit érzel,
Elmondtad,hogy régóta szeretsz engem.
Amikor megnyíltam előtted,rájöttem nincs mit szégyellnem,
Láttam a jövőnket és tudom,hogy ez fog történni velem!