2010. április 3., szombat

"Teljesen egyedül voltam,mióta elengedted a kezem."

Nem vagyunk egyedül

A csillagok alatt,a dombok felett,
Körbejárja a szívünket a szerelem ereje.
Kezdettől fogva tudtam mióta a szemembe néztél,
Hogy mióta várok rád ez még én sem tudtam,furcsa ez az érzés.
Nem tudtam elhinni,hogy még mindig azt gondolod,hogy barátok vagyunk,
Ennél több volt,mióta újra találkoztunk.
Nem éreztem a varázslatot a közeledben,csak akkor amikor elbúcsúztunk,
Az volt a célom,hogy nem hagyom magam és más fele vezet az utunk.
Soha nem tudtam tőled rendesen elköszönni,és te ezt nem érted,
Teljesen egyedül voltam,mióta elengedted a kezem.
Nem tudtam vissza nyerni a szívedet és nem tudtam mit kezdjek veled,
A látomásaim erőteljesen megmutatták igazi énedet....
Láttam,hogy mi ketten milyen jók volnánk,
Láttam,hogy bezárom a szemeimet és átengedem magam:átélem a csodát.
Láttam,hogy nem voltam egyedül,hanem a karjaid között pihentem,
Láttam,hogy a fény körbe ölel minket.
A szerelmünk vihart fog verni,elfoglak veszíteni téged,
Amikor mindenki tudja,hogy titkos viszonyt folytattam veled...
S ekkor felébredtem ebből a kábulatból,
Az emlékképek teljesen megzavartak engem,nem tudom miket mondok.
Nem értem,hogy mi okból akarsz majd elhagyni,
Villámcsapásként fog érni a szakításunk,el kell majd menni...
Akkor teljesen magamba fogok zuhanni és nem foglak szeretni többé,
Egy napon viszont a sors kezet fog velem és elvezet hozzád:ez lesz a remény.
Egy pillanatra eltűnődtem,hogy valóban igaz-e?
Kezdem elhinni,hogy megfog ez történni velem.
Azt hiszed,hogy oly könnyen megfogom adni magam?
Teljesen elvagy ragadtatva...
Ez az érzés olyan csillapíthatatlan,hogy érzem egyedül vagyok,
Amikor megsimogatod a testem,akkor boldog vagyok...
A bőröm tűzként perzseli a kezeidet,
A szívem őrült ritmusban ver.
Aztán megállsz és elmondod,hogy te mit érzel,
Elmondtad,hogy régóta szeretsz engem.
Amikor megnyíltam előtted,rájöttem nincs mit szégyellnem,
Láttam a jövőnket és tudom,hogy ez fog történni velem!






Nincsenek megjegyzések: