2010. október 22., péntek

"Vigyázz,mindegyik szédít,mindegyik amatőr,vigyázz,mert ha nem leszel óvatos a szíved össszetör!"


Reflektorfény

Tudom,hogy mit érzel mikor sztár vagy,
Hiszen magam is átéltem hasonló dolgot.
Nem tudom,hogy eddig milyen döcögős volt az utad,
De,hogy idáig eljutottál csak csodálni tudom.
Az estélyi ruha ami rajtunk van a legjobb tervezőktől vannak,
Amikor kilépünk a limuzinból mindenki a nevünket kiabálja.
Pislogok és integetek nekik közben mosolygok a kamerákba,
S mikor elfordulok tőlük könnyek gyűlnek a szemembe.
A tükör amibe néztem mást lányt láttam az előbb,
Aki azt se tudja,hol a határ,mik az álmai.
A haja túl szoros,ki kéne bontania,
De inkább így hagyja,ne hogy hülyeségeket írjanak.
A vörös szőnyeg mindig csillogó és csábító,
Aztán egyszer csak azt veszi észre,hogy vele játszanak mások.
Nem akar a padlóra esni még egyszer inkább össze szedi magát,
Megfogja az ál-pasija kezét és megy tovább.
A reflektorfényben nincs más dolgod,csak a külsőd,
Ami nem érdekli őket: az a belsőd.
Minél szaftosabb egy pletyka annál érdekesebb vagy,
Minél több kép készül rólad annál népszerűbb vagy.
Amikor kinyitnád a szemed a reflektor fény éppen rád irányul,
Próbálod megérteni,hogy miért pont te vagy a célpontjuk.
Hiszen téged ünnepel az egész világ,te vagy a sztár,
De inkább a szíved mélyén rögtön haza vágynál!
A híres emberek azokat kapják amiket nem szeretnek,
Amiket meg sem érdemelnek,mégis a kezükbe esnek.
Hirtelen felemelted a kezed és tiltakozni kezdtél,
A vörös szőnyegről el menekültél.
A fotósok néznek utánad,hogy mit csinálsz és követnek,
Egyre gyorsabban futnál,de mindenhova veled mennek.
Beugrasz a limuzinba és elhajtatod magad,
Közben imádkozol,hogy ne kerüljél bajba.
Amikor fékcsikorgást hallatsz,eltűnnek a fények,
Arra ébredsz, hogy ezek csak emlékek!


Amatőr férfiak

Azt hiszed,minden igaz amit mondanak neked,
Azt hiszed,minden szép és jó amit ígérnek.
Azt hiszed,hogy az álmod végre valósággá válik,
Azt hiszed,hogy minden tökéletes és a kaland egyre csak hív.
Rázod a csípődet nekik,te vagy a középpont az éjszaka,
Körbe állnak téged és bámulnak,hogy milyen jó csaj vagy.
Álmodba se mertél volna erre gondolni,de népszerűbb lettél,
Itt az ideje,hogy végre észhez térj!
Ne,akard,ne kívánd:ezek amatőr férfiak,
Csak játszanak veled,mindenki beszél hozzád,vigyázz ez egy csapda!
Szédítenek a szavakkal,közben egy sem volt igaz,
Még ma térj vissza a földre,ne szállj el mint egy boldog angyal!
Vigyázz,mindegyik szédít,mindegyik amatőr,
Vigyázz,mert ha nem leszel óvatos a szíved összetör!
De,élvezd,hogy rád ragyog a fényük,
Most még te vagy a mindenük!
Amikor látod,hogy távolodnak tőled,az egyik karjába esel,
Elszédít a csókjaival és magával visz téged!
A hamis szerelem bűnbarlangjába,
Ahol a vágyak nem ismernek határokat!
Bárcsak látnál a jövőbe,de csak élvezed a pillanat hevét,
Az eszed máshol nem jár csak azon,hogy el ne vesszél.
Amikor az álmaid apró darabokba hullanak,
Azt veszed észre,hogy igenis egy cél tábla vagy!


Hidd el nekem!

Nem akarom felvenni veled a versenyt,
Én más vagyok,én nekem más álmaim vannak veled szemben.
Nem tudom,hogy fordíthatnám vissza az egészet,
Csak arra tudok gondolni,hogy tehettem ilyet veled...
Be voltam szorítva a sarokba,kérlek,
Megvoltam győzve,hogy más vagy mint a többiek.
Nekem állandóan utat kell változtatnom,
Különben nem tudnám,hogy valóban mit is akarok!
Nem akarok megijedni,inkább felakarok ébredni,hogy ez csak egy álom,
Tudni akarod,hogy én valóban milyen is vagyok?
Hiába magyaráztam,hidd el én csak jóra vágytam,
De,sajnos mindig elállod az utamat....
Meghökkenve nézik a barátaink ezt a kis jelenetet,
Az egészet csak színjátéknak nevezhetem.
Sajnos ez a valóság és még mindig nem bírom felfogni,
Hogy szerettem beléd időtlen időkig!
Felakarok ébredni,és elhinni,hogy lesz majd jobb is,
Most hinnem kell magamban,hogy eljön majd az a nap is....

2010. október 20., szerda

"Nincsen semmi keresni valóm a múltadban,okkal nem vagyok benne a jövődben!"

A szellemed nem kísér már többé!

A hátamat az ajtónak támasztom,
Azt hittem,hogy minden jóra fordulhat.
Ráadásul minden erőmet belefektetem ebbe most,
Sokáig nem bírtam erről írni egy dalt...
Nincsen semmi keresni valóm a múltadban,
Okkal nem vagyok benne a jövődben!
Nem hagyom,hogy elveszítsem önmagam,
Az övéké marad minden amit magukkal vittek belőlem.
Volt egy emlék ami végig kísért a mindennapjaimban,
De megtanultam vele együtt élni,közben szépen elfeledtem mindent,
Az én részem megmaradt a másikat elvitted magaddal.
Szokás szerint próbáltam nem gondolni rád,
Közben mással andalogtál a park másik oldalán.
Maradjon is náluk az a hang ami mindig ott volt velem,
S megtanultam a leckét soha nem akarok olyan lenni mint azelőtt.
A te részed már a múltam része,ami már porrá égett bennem,
Mikor a napsugár szárította fel a könnyeimet a nyár végén,eljött az ősz.
Most már lenyugodtam,keresem az új utamat,
Te pedig azt csinálhatsz amit akarsz,engem már nem izgat.
Állandóan ott voltam ahol nem kellett volna,
Nekem mást súgott a szívem:azt hogy el kell mennem innen.
Rohantam mint az őrült a börtönödből,amiben fogtál volna,
Nem hagytam el semmit,magammal vittem mindent.
Csak a rosszat hagytam rád,a jókat mind eltettem,
Soha többé nem akarok találkozni veled.
Nem is fogom megérteni,hogy hogyan engedtelek be téged,
Hogyan is engedtem neked,hogy átlépj minden határt.
Nem fogom fel,hogy állhattam ellen a kísértéseknek,
Az emlékezetem nem törli ki a múltat,egyre csak fáj...
Aztán egy nap rájöttem nem kell nyalogatnom a sebemet,
Talpra tudok állni és tovább léphetek!
Én jobbat érdemlek,nekem komolyabb férfi kell,
De mivel elhagytam az árnyékomat meg is van az aki már engem szeret!

Tánc a széllel

Nézegetem a virágokat a kertben,
Közben táncolok a széllel.
Időközben hullanak a hópelyhek,
Másnap pedig süt reám a nap és ez engem boldoggá tesz.
Suttogja a nevemet,érzem a bőrömön a perzselő simogatását,
Megemeli az álmaimat és dalolva vár egy tánc.
Érzem,hogy tudok repülni és megtalálom azt aki kell,
Egészen a csillagokat szárnyalok,míg nem esek el.
Azután megérintem a szivárványt,egészen a szívemig jut el,
Olyan ez az égbolt mint egy festmény,aminek az ecsetje keresztül siklik az
életemen.
Egy tündérpor hullik rám,hogy beragyogja az egész lényemet,
Körbe járom a csodát,míg nem talál rám az igaz szerelem!

Végig hazudtál

Egy nyár búcsúzó estén ültünk a tűz mellett,
Lángolt a szerelmünk úgyanúgy mint a szívem.
Tudtam,hogy egymásnak vagyunk teremtve,de mégsem,
Becsaptam önmagamat is,azt hittem így lesz!
Mielőtt elváltunk volna,azt mondtad szeretsz,
Közben másra gondoltál őt akartad örökre.
Mást láttam a szemeidben:hazugságot és szánalmat,
Pedig azt hittem ez lesz életem legszebb napja.....
Akkor még nem mondtad,hogy mennyire sajnálod,
Ráadásul jó előre megéreztem a bajokat,így felkészültem akkor.
Megfogadtam aznap éjjel,hogy nem fogok összetörni,
Erősebb leszek mint valaha,így nem volt min meglepődni!
Elpazaroltad az idődet velem,miért is szédítettél?
Összetörted a szívem,a darabjait nem fújta szét a szél!
Ezt a lelket ami bennem van,soha nem fogod igazából meglátni,
Nem fogom kimutatni általad okozta sebeim!
Nem fogod elfeledni azt a lányt,aki volt azelőtt,
De tudom,hogy jobban szeretsz engem mint Őt!
Amikor fekszem mindig imádkozom,hogy elfeledjem az arcod,
Az Úr megbocsájt majd nekem egy napon.
Majd úgy ébredek fel,hogy boldog a mosolyom,
S egy új férfi lesz mellettem,akit feltétel nélkül szeretni fogok.



Új tervek

A nyár jött és ment közben meglepetéseket okozott,
Azt hittem én leszek majd a legboldogabb e földön!
Közben más dalolt a szél,őt el kellett hagynom,
Nekem új terveim vannak,ekkor jött az ősz.
Tovább énekeltem amit akkor abba hagytam,
Éreztem,hogy milyen sokat változtam.
Jó irányba fordítottam az életemet,
Mások pedig irigykedve nézték a sikereimet!
Szokás szerint megengedtem magamnak,hogy most legyek boldog igazán,
Míg nem jön el az aki vigyázna rám.

Most már tudom ki vagy valójában

Felültettél,azt hitted,hogy ugyanolyan vagyok mint a többi lány,
Tévedtél,én ennél sokkal jobban különbözök mint hinnéd.
Látom,hogy már megtaláltad azt akivel le feküdhetsz esténként,
De engem nem izgat ez az új hullám.
Játszottál,hát megkaptad amire vágytál,
Vesztettél,mert azt gondoltad láthatsz sírva és megtörve.
Hát erről lemaradtál,mert aznap tovább léptem már,
Most már tudom,hogy ki vagy valójában: egy dög patkány!
Belátom már az elejétől fogva igazam volt:nem érdemes veled élni,
Hiszen alkalmatlan vagy erre mégis.
Én ennél sokkal komolyabbat akarok és lesz is ne félj,
Addig élvezem a szingliség adta szabadság élményt!!!