"Amikor a szemedbe nézek:kérve kérdezem:adnál-e még egy esélyt?"

Elhagylak

Nem tudom,hogy mire véljem azt amit hittem,
Nem tudom,hogy neked még aznap miket mondtam.
Nem bírom vissza vonni az elhangzottakat,
De nem akartalak megbántani,bocsáss meg kérlek!
Amikor futok előled,mindig elfog a borzalmas magány,
Egyre távolodsz,egyre jobban marja a szívem a hiány.
Amikor a szemedbe nézek:kérve kérdezem:adnál-e még egy esélyt?
Akkor elutasítod az érintésemet és a szemed a szád helyett beszélt...
Kiolvastam,hogy kihűlt az irántam érzett szerelmed,
Kiolvastam,hogy nem számítasz már rám,nem bízol bennem.
Nem akartam összetörni a szíved,csak egy véletlen baleset volt,
Nem akartam elrabolni az álmodat,mert csak egy idióta bosszú volt!
Most már nem számít,hogy mit mondok úgye?
Most már jobb ha a számat befogom és elmegyek!
Hiába esküdözöm,hogy a sors műve volt,
A hűtlenségem ára,ez volt a dolgom...
Azt hittem,hogy legalább annyira szeretsz,hogy meg tudsz bocsátani!
De,tévedtem,így elindultam mert véget ért egy történet.
Amikor azt mondtam neked,hogy viszlát mindörökké,
Akkor se reagáltál rám többé...
Hiába néztem,hogy ott ülsz tehetetlenül,jobban fájt nekem mint gondolnád,
Akkor se üvöltöttem rád,hogy engem mi bánt...
Kérlek hidd el,hogy....
Nem akartam összetörni a szívedet....most...

Régen volt...

A függönyt elhúzom a napfénye beragyogja a teret,
Utat engedek a fénynek,hogy körbe járja magányos szívemet.
Aztán lesétálok a lépcsőn,a fény követ tovább,
Körül nézek,hátha látok egy csodát.....
Nem volt ott Ő,nem várt már rám,
Így felkaptam magamra egy kabátot és mentem tovább.
Amikor elmentem tőled,a fotódra néztem egy percre,
Fogtam egy tollat és írtam neked egy levelet.
Tudom,hogy a világon máshol is elbújhatok,más karjaiban nyugodhatok,
Mentem és nem álltam meg,míg egy ajtó nem állított meg az utamon.
Nem gondolkoztam sokáig mindegyiket kinyitottam és új élményekkel gazdagodtam,
Annyi új arc volt,hogy nem tudom: mindegyiket megszámoltam?
A sok közül még mindig csak ő volt az akit akartam,
Hiába zártam ki a fejemből,egyszerűen megakadtam.
Bólongattam az új arcoknak,bókoltak,udvaroltak nekem,
Amikor elnéztem az asztaltól az ő arcát láttam egy este.
S komollyá vált volna egy új kapcsolat,úgy éreztem nem állok készen,
Elnézést kértem az újdonsült pasitól és elindultam haza a szerelmemhez.
Reménykedtem,hogy visszafog fog fogadni engem és nem fog kitagadni,
Amikor benyitok majd hozzá nem fogja elhinni.
Siettem így semmi sem volt akadály,
Siettem mert nem állított meg semmilyen szabály!
Egy reggelen vissza tért hozzám,egymás előtt álltunk,
Egy darabig egymás szemébe bámultuk.
Aztán előre nyújtotta a kezét és a karjait kitárta,
Boldogan borultam a mellkasára.

"Alig mertem elhinni,hogy végre valakit magam mellett tudhatok."

Az egyetlen a sok közül

Halkan lábujj hegyen gyere be hozzám,
Senki sem tudja meg,hogy várok rád.
Tiltva van a szerelmünk és minden kívánságunk,
A sors mégis egymás útjába sodort és a szívünk összehúz.
Az ablakból kinézek még sehol sem vagy,
Pedig nem az a fajta pasi vagy aki késni szokott...
Végre megjöttél így boldogan rohantam hozzád,
Ugye nem felejtetted el,hogy hol a határ?
Csak óvatosan járkáljunk,mert senki sem tudhat meg semmit,
Erősen kapaszkodom beléd vezess úgy mint soha senki!
Végül időről-időre valahogy eltávolodtál,
A szívem összetört és körbe vett a magány.
Az emlékeimet már csak a fényképek őrzik meg,
Összezuhantam és azóta nem találom a helyem...
A hangod még mindig itt cseng a fejemben,
Az érintésed még mindig égeti a bőrömet.
Szavakat nem találok arra,hogy mit is érzek,
De tudom,hogy valahol legbelül van egy seb és vérzek...
Te voltál az egyetlen a sok közül aki igazán szeretett,
Csak az állandó bujkálás tett tönkre minket.
A végére már nem volt olyan szép és jó,
A múlthéten még elcsattant tőled egy-két pofon.
Akkor döntöttük el,hogy ez így nem mehet tovább,
Nincsenek közös álmaink már.
Így barátságban váltunk el,
Titokban szakadtunk el...
Azóta senki sem tudja,hogy mi volt köztünk,
S a szívemet kitölti a hatalmas űr...

Az ölelésed

Nem tudom,hogy ki vagy mégis oly ismerős az illatod,
Nem tudom,hogy mit keresek itt melletted a kezed mégis elfogadom.
Hátat fordítottam neked és gondolkoztam tovább,
Sajnos nem jutott el a tudatomig,hogy mire várok már.
Amikor megöleltél eleinte tiltakoztam,
Aztán mégis átadtam magam a követelőző ajkaidnak.
Alig mertem elhinni,hogy végre valakit magam mellett tudhatok,
Mégis annyira zavaros minden gondolatom.
Titkaim ha voltak most elmondom neked:
Az ölelésed számomra túl megnyugtató volt,túlságosan megbízom benned.
Valahogy éreztem azt a fajta védelmet,
Amire oly régóta vágyott a testem-lelkem.
Nem akarok kibontakozni a karjaidból,
Szoríts erősen és mondd h itt maradsz még velem,míg véget nem ér a napod.
Mi együtt alszunk el és együtt ébredünk fel,
Ha jön a hajnal akkor sem engedlek el!
Az ölelésed mindenre választ adott,
Minden kérdésemre megadta a megoldásokat.
Percről-percre érezni lehetett köztünk az összhangot,
Percről percre jöttem rá,hogy valóban ki is vagyok.
Én vagyok a szeretőd aki kezdetben zavaros volt,
A jövőd akit boldoggá fogsz tenni,egy napon.
Ijedten pattantam fel a helyemről erre nevetve visszahúztál engem,
Azt ígérted,hogy vigyázol rám és nem engedsz el.
Mindezt elhittem neked,így a válladra hajtottam fejem,
Azon gondolkoztam,mégis honnan ismerhetlek?

Az örökkévalóság

Igen van olyan hely ahol örökké boldog lehetek,
Az idő ott megállt és nem mozdul meg soha sem.
Nem fogom elhinni az ígéreteidet ezentúl,
Sajnos túl kicsi a hely azt hiszem vár rám egy új út.
Amikor a szemedbe néztem teljesen megzavarodtam,
Mindent hozzám vágtál nem voltak rá okaim!
Kifogom számolni,hogy meddig leszünk még együtt,
Az új lehetőségekért csak mi ketten küzdünk.
Te voltál az egyetlen aki úgy ismert engem mint az Isten,
Te voltál az egyetlen aki könnyen megsebzett engem.
Te voltál az egyetlen aki előtt élhettem őrült életemet,
Te voltál az egyetlen aki túl közel állt hozzám minden percben.
De mára már velem minden rendben van,
Túl tettem magam rajtad...
Azt hittem,
De tévedtem!
Azóta félek hibákat csinálni,azóta félek máshova menni,
Nem találom a kiutat ebből a zavaros helyből!
Látni akarlak téged,nem tudok nélküled élni,
Fel akarom adni,de nem megy hiszen szükségem van rád megint.
Legbelül érzem,hogy újra egymásra fogunk találni,
Ha felnézek az égre rád fogok gondolni.

A csillagom vagy

Azt mondják,hogy jobb szeretni mint elveszíteni valakit,
Azt mondják,hogy jobb közben szenvedni és akkor elhagyni.
Ismerem én ezt az érzést többször átéltem már sajnos,
Mégis időről-időre erősödöm és átalakulok.
Mióta csak egyre jobban tapossák össze a szívem mások,
Azóta nézek fel rád máshogy.
Te nem olyan pasi vagy aki játszik velem,
Gyere velem az udvarra hiszen olyan szép ez az este!
Feküdjünk a földre és nézzünk fel az égre,
Nézzük a csillagokat,ahogy elsuhannak éppen.
Látod azt a ragyogó kis aprócska valamit?
Itt az idő,hogy kívánjunk valamit!
Amikor már elmondtuk magunkban a vágyálmunkat,
Akkor fölém hajoltál és éppen megcsókoltál,valóra váltottad amit kívántam!
A Hold fénye beragyogja tiszta és törékeny szerelmünket,
Közben átölelsz és vigyázol rám örökre.
Ez az éjszaka a legszebb a többi közül amit valaha átéltem,
Nézd megint az a csillagot!Ismét ragyog a fénye!
Újra a szemeidbe néztem és azt énekeltem neked,
Hogy te vagy az én egyetlen picike csillagom az égen.