Egyetlen érzés

A sötétben állok és csendben várok,
Bárcsak hallanád,hogy neked kiabálok.
De,csak visszhangzik a neved,a falakon keresztül,
Olyan rossz így egyedül.
Tovább sétálok az éjszakában,bár még mindig egy bagoly huhogását hallom,
A félelmem egyre növekszik,a testem görcsbe rándul,csak ne legyen valami bajom.
A lábaim idegen területre vezetnek el,ahol még sose jártam,
A szívem dobog végtelenül,majdnem kiugrik,közben elzsibbadt az agyam.
Minden gondolat elszállt,csak a félelem vette át a hatalmat felettem,
Bárcsak itt lennél mellettem.
Egyetlen gyönyörű érzés mely hatalmában tartja a szívet,
Ez az irántad érzett szerelmem!

Nem tudsz megállítani

Azok akik ismernek engem tudják jól,hogy őrült vagyok néha,
Egy nap mire magamhoz térek és másnap minden rendben van.
Mindenhol bosszúra éhes pasi vár engem,
Azt akarják,hogy én is fájdalmat érezzek.
Megpróbálnak megváltoztatni engem,de nehezen megy nekik,
Aztán rájönnek,hogy ez nem is olyan könnyű...
Nem tervezem előre a napjaimat hagyom,hogy magával sodorjon minden,
Ha bajba kerülök nem kell megmentened.
Engem nem tudsz megállítani,nem tudsz megmenteni,
Nem tudsz hibáztatni és kioktatni.
Nem tudsz megváltoztatni és nem tudsz meg szerettetni,
Nem tudsz elrabolni és nem tudsz semmit sem mondani.
Akármit is mondasz úgyse értem meg,más nyelvet értek,
Teljesen más a világom,úgyhogy inkább menj el.
Repülni akarok mint a madár,szabadon és tisztán,
Nem kell a segítséged,a kezemben csillog egy kristály.
A szemeid hazudnak nekem,így nem hiszek neked,
Menni akarok,de megpróbálsz vissza tartani engem.
Úgy érzem mindjárt felrobbanok akárcsak egy bomba,
Ha még valami nyomja a szíved akkor inkább mondjad...
Soha nem tudsz megállítani,nem tudsz játszani velem,
Soha nem látsz majd engem,mert messzire megyek...

Ragyogj

Az eső elfogyasztja a játékomat,
A Nap most már nem éget engem,nem hallod a hangomat.
A természet ma végez velem,
Érzem,hogy lassan átölelnek a fények.
Ott leszek amikor már nem kellek neked,
Ott leszek amikor már elért a végzet.
Ott leszek amikor nem látod a könnyeimet,
Ott leszek amikor rajtad kárörvendek.
Keringőre hívsz,a táncunk sose ér véget,
A szerelmünk így is haldokló félben...
Ajkaimra adsz még egy utolsó csókot,
Aztán elengedsz,többet már nem szólsz.
Ragyogj ha újra megtalál a fény,
Ragyogj ha újra megtalál a remény.
Gondolj rám az utad során,hogy elhagytál,
S ez nekem nagyon fájt!

Ketrecbe zárva

Azt hiszed hogy megbolondultam,
Azt gondolod,hogy túlságosan boldog voltam.
Mennék tovább,de utánam nyújtod a kezed,
S elkapsz engem,nem menekülhetek előled.
Már elég volt ebből bárcsak észre vennéd,hogy ez játék,
Benned megmaradt mindenféle emlék.
Megragadtam minden lehetőséget,hogy megszabaduljak tőled,
De nem sikerült és néha az őrületbe kergettél engem.
Én azt akarom,hogy lépj tovább és eressz el,
Azt akarom,hogy legyen vége ennek az egésznek.
Minden reggel egy ketrecbe zárva ébredek,
Nem tudom,hogy mit keresek ott mindig,melletted.
Veszélyes vagyok rád,a végén még bántani foglak,
Nem vagy félős típus szeretsz kockáztatni,majd megunsz holnap...
Mindenki minket néz,hogy támadunk egymásra mint 2 vad,
Dühösen fújtatunk egymásra és morgunk,ez már nem a játszma.
Ez a valóság,amikor majdnem megölsz engem,
Érzem,hogy nem félek tőled!
Mondd miért?Mondd miért vagyunk őrültek?
Mondd miért nem úgy szeretsz ahogy szerettél engem?
Ketrecbe vagyunk zárva,ments ki innen,
Ketrecbe vagyunk zárva indulhat a játék,legyen még pár menet.
Csúnyán nézünk egymásra,aztán rád ugrok,
Csókba forrnak ajkaink,a vágy irányít minket úgy tudom.
A szerelem rabjai lettünk,a vágy hatalmába kerített,
Éget a tűz és lángol a világ,megkattan a szívem.
Téged,téged csak téged akarlak,
Bárcsak minden így maradna!