"Egy fekete ló áll a csillagokkal körbe ölelt rózsabokornál,ahogy közelebb megyek,mindig felnyerít,engem vár."

Kísérj el!
Elhagyatott szoba,megtépett függönyök,üres szobák,
Nézd körbe,lásd:semmi sem vár rám.
Egyedül vagyok,itt az idő,hogy álmodjam a jövőt.
Elveszítettem amit igazán szerettem:egy reményteli vágy.

Szükségem van valakire,de csak egy szellem kísér,
Nem félek megérinteni őt,csak kövessen tovább.
Látom,hogy az egyik fát körbe öleli a fény,
Az árnyék fájdalmasan tölti be a szobát.

Hiába kerestelek,nem találtalak,sötét van követem az árnyékod,
Futok,hogy el ne veszítselek vajon megérjük a holnapot?
Az élet tengerében,a szerelem végtelen érzelmeiben,
Úgy látom,hogy egyszer majd rám talál az igazi jellemem.

Azt se tudom,hogy ki vagyok,de nem lehet vége,
Ne,engedd el a kezem:ne hagyj el engem!
Hiába szólok már utánad,mész tovább,
Úgy látszik nem szabad együtt lenünk,átok szállt ránk!

Egy fekete ló áll a csillagokkal körbe ölelt rózsabokornál,
Ahogy közelebb megyek,mindig felnyerít,engem vár.
Amikor átölelem a teremtményt,érzem,hogy szállok,
Pegazussá változott és velem együtt válik valóra egy álmom!

Látom a Holdat,ezüstösen ragyogó égitest,
Alig merem elhinni,hogy repülök a város felett.
Bárcsak örökké maradna ez a pillanat!
Gyönyörű érzés kerít a hatalmába engem,bárcsak ne lenne holnap!