"Szállnék,de még mindig a földön tartasz engem,mennék,de mindig fogod a két kezem."

Forgó táncparkett

Egy két és há,mindenki az égbe kiált,
Mindenki a fényre vár!
Ekkor a cipők kopognak,a reflektor megtalálja őket,
A fiúk közelítenek a lányokhoz és ráncigálják körbe-körbe.
Forgó táncparketten táncolunk egész éjjel,
Ne,engedd el a kezemet,adj még ebből!
Forgó táncot jár a Hold is az égen,
Még van pár óránk ebből az évből!
A DJ még játszhat,a zene még szólhat,
Mi sose fogunk elfáradni,maximum holnap.
Bárszékek és koktél poharak,
Üvegszilánkra törnek ebben a pillanatban!
Vigyázz forró ez a tánc,
Innentől már nincsen nyavalygás!
Táncolj velem,kérj fel,forgass meg!
A királynő csak is én lehetek,mi tagadás gyerekek!
Ugye tudod,hogy a pillanatnak kell élni?
Gyerünk a táncparkettre táncolni!

Rabul ejt
Sötét van és nem látok semmit,
A kezeim keresnek téged is.
Hol van kiút?Hol van a fény?
Mikor lesz meg végre a remény?
Tovább megyek hátha kitalálok innen,
A lábaim vezetnek hozzád,csak a tiéd leszek ezen az éjjelen.
Egy hotel szobában lehetünk,hiszen annyira más minden,
Aztán kitapogattam egy kilincset és megtaláltam amit kerestem.
Végül hozzád találok és átölelsz engem,
Aztán leveszed rólam a kendőt és leleplezel.
Rabul ejt a tekinteted,
Rabul ejt a hangod színe.
Rabul ejt,ahogyan engem csókolsz,
Rabul ejt,amikor sokáig abba nem hagyod.
Rabul ejt,ahogy végig simogatod a testemet,
Rabul ejt,ahogyan tűzbe hozol engem.
Még ne menj el,
Még ne add fel!
A szerelmünk új még és csak most fedezlek fel,
Végre levehetem magamról ami takar engem.
Rabul ejt,ahogyan közelítesz hozzám,
Rabul ejt,amikor csillogó szemekkel nézel rám.
Rabul ejt,ahogyan harapdálod a fülemet,
Meghalok,amikor felgyújtasz engem.
Még ne menj el,
Még ne add fel!
Csak ma éjjel maradj még velem,
Hiszen bevallottam,hogy szeretlek téged.
Megsimogattad az arcomat és ismét megcsókoltál,
Akarom még ezt az egészet,hiszen elraboltál.
A szívemet kitépted amikor beléd szerettem,
A lelkemet megráztad amikor hozzád értem.
Rabul ejt,ahogyan fogod még a kezemet,
Kérlek ne hagyj el engem!

Minden más lesz

Amikor minden más,annyira szép a világ,
csodás a táj és mindenki tárt karokkal vár.
Körbe-körbe forgunk,míg el nem szédülünk,
Ugye te is akarod,ezt?Ugye,milyen jó érzés ha örülünk?
Oly nyugodtan vársz rám,nem tudom mikor szól hozzám,
amikor kinyitod a szád,egy hang se tud kijönni már.
Mondd miért nem bírod kimutatni az érzéseidet?
Mikor engem szeretsz,tudod jól hogy szükségem van valakire.
Karomat a magasba emelem és várom,hogy végre felém lépj,
De,így nem mehet tovább,fáj a szívem,szinte tűzben ég!
Arcodat látom a félhomályban,aztán szépen lassan eltűnik az árnyékod,
A gyomrom összeszorul,a torkom kiszárad,utánad kiáltanék,nem tudok!
Sietek utánad,de nem érlek utol,túl késő már,
Az időnk réges-régen lejárt.
Hidd el,nem mehet így tovább,hogy folyton a nyomomban jársz,
Mondd el,hogy bennem milyen nőt látsz?
Kit akarsz valóban engem vagy a másikat?
Miért őt választottad helyettem aznap?
Mire vártál?Hogy a karodba omlok egyből?
Az érzéseim szinte előtörtek a semmiből.
Mondd,miért kell ezt éreznem?
Miért tagadom le előtted?
Mi az amit mi még nem fogunk fel ép ésszel?
Mi az ami miatt még nem lehetek veled?
Szállnék,de még mindig a földön tartasz engem,
Mennék,de mindig fogod a két kezem.
Nem merek rád nézni,szinte fáj,hogy elhagylak,
A sírás mindjárt elfog,nem tudom,hogy erre mit mondjak.
Ha valóban akarnál engem,miért nem vallod be?
Miért kell miattad ennyit szenvednem?
Miért raboltad el a szívemet és a lelkemet?
Miért kell miattad mindent megengednem?
Nézz rám,most elkell mondanom valamit,
A szívem mindig is érted fog dobogni.
Tedd ide a kezedet,ugye érzed,hogy milyen gyors?
Annyira vágyom rád,hogy szinte else hiszed most!
Minden más lesz ezután,ha végleg elmegyek tőled,
Kérlek,engedj el az emlékekkel együtt végleg!
Felállok tőled,aztán szépen lassan elengedjük egymás kezét,
Belőled soha sem lenne elég.
De így jó,így szép,
Legbelül tudom,hogy soha nem lehetsz az enyém....

Tükör

Láttam ahogy a tükör hátrálni kezd tőlem,
Azt mutatta,hogy nem lehetek ilyen.
Láttam,ahogy távolodott tőlem,
Azt mutatta,hogy hallgassak a szívemre.
A kezemet a mellkasomra vezettem,
Megmutatta,hogy hogyan gyógyítsam be a belső sebeket.
Megsúgta,hogy mi az ami hamis számomra,
S mi az ami igaz.
Amikor kifelé tartok az önvizsgálatból,
Akkor jön felém az a férfi akit szeretek igazából.
Egy magányos lány vagyok,aki teljes szeretetre vágyik,
Csak egy normális társaságról álmodik!
Magányos srác végre megfogja a kezemet,
S elvezet a tükör ország birodalmába engem.
Én nem voltam ember amíg nem talált rám,
Teljesen be voltam zárkózva a bánat világába már.
Ekkor valami hívja az összezúzott szívemet,
Egy teljesen új ember néz rám vissza a tükörben.

"Összecsuklok bánatomban,észre se veszel,sírva kuporogok a sarokban,szerte széjjel"

Egy váratlan vallomás

Törött üvegek a földön hevernek,
Nem tudod,hogy hol a határ ebben a helyzetben.
A tekinteted üres, a szívedben egy hatalmas üreg,
Annyira nehezek ezek a szerelmes ügyek.
Csak ülsz egy magadban és kibámulsz a semmibe,
Mert nyíltan kerülöd a pillantásaimat,a kezemet.
Nézz rám kérlek,el akarom végre mondani,hogy mit érzek,
Te csak elfordítod a fejedet és nem hallgatsz többé rám.
Kegyetlenül,türelmetlenül hozzám vágod a fájó szavakat,
Azt hiszem a szívem összetörik még ma éjjel.
Nincsenek rá szavak,én azt akarom,hogy előbb te valld be,
Tőled várom a csodát, a szerelmet.
De te erre teljesen képtelen vagy,
Addig vagyok aggódó míg a hangod hallom majd.
Megzavartad a fejemet,nem találok rá jó mondatot,
Hogy most neked mondjam el:hozzám tartozol.
Összecsuklok bánatomban,észre se veszel,
Sírva kuporgok a sarokban,szerte széjjel.
Elmosódott sminkem már nem érdekel,
Feketére színezem vele a padlót,és a szívemet.
Semmi jel nem utal arra,hogy elhagyd azt akit nem szeretsz,
Csak azért vagy mellette,hogy ne legyél egymagadban.
Nem tudom,hogy valóban mit akarok tőled,
De,majd bevallom amit szeretnék egy váratlan pillanatban.
Amíg visszatartom magamban,addig fuldoklom a szavaimban,
Csak ki akarom bökni végre ami legbelül nyom:hogy szeretlek.
Talán majd észre veszed,hogy mégis létezek,
Egyszer majd ráébredsz,hogy mit veszítesz!
Én túl későn jöttem rá,hogy mi az amit akarok,
Nem akarom,hogy te is elkövesd ugyanazokat a hibákat.
Azt hiszem még melletted maradok,
Feléd nyújtom a karomat és megvigasztallak bármi áron.
Férfiként megszeppenve ülsz még előttem,
Aztán végre megnyitod a lelkedet.
Félre teszed az alkoholt és a bánatodat,
Felém hajolsz és lágyan megcsókolod az ajkaimat.
Ennél szebb vallomást nem várhattam volna tőled,
Engedd meg kérlek,hogy tovább öleljelek téged!
Halld meg a szívem dalát,hogy érted szól,érted ég már,
Nem akarom,hogy ezen kívül bármi mást csinálj!
Szerelmed lángol a testem peremén,
Bárcsak így történne minden,egy szép nap kezdetén!

Elmúlt a szenvedély

Te csak egy fiú voltál,
Aki észre sem vett engem.
Te csak vak voltál,
Hiszen teljesen oda voltam érted.
Tudom,hogy elkellett volna mondanom,
Pont azon a napon akartam,mikor a szíved már foglalt volt.
Ekkor kaptam egy figyelmeztetést,hogy miattad nem fogok szenvedni,
Inkább vissza akarok kapni mindent és el akarok kezdeni élni.
Bedőltem mindenféle hazugságnak,
Ennek ma már vége,eljött ez a nap.
Most már nincsen semmi,nem ér semmit amit teszel,vagy amit mondasz,
Ezentúl az álmom eltűnt a távolban.
Most már nincs mit tenni,elveszítettél örökre,
Hiszen nem vettél észre,nem szerettél engem.
Amíg boldognak látlak téged,
Addig hordozom magamban a sebeket.
Még ma megszabadulok az emlékeimtől,
Kitéplek magamból a rólad eltemetett érzéseimből.
Vissza fogom kapni a régi énem,
Azt a lányt,aki valaha voltam,amikor nem voltam szerelmes.
Örökre megszabadulok a nyomoktól,
Soha többé nem fogod kiolvasni a nevemet a homokból.