"Nem fogtam a jeleket, félre értelmeztem a testbeszédedet."

Várakozás

Egy falevél hullott a kezemre,
Naplót írtam és néha pihentem.
Felnéztem az égre,a Nap már lenyugodni készült,
Szétnéztem a kertben,a táj pedig őszült.
Nem jöttél el,nem hívtál,
Nem jeleztél,hogy jössz pedig várok rád.
Hiába mondtam,összetörted a szívemet,
Újra meg újra reménykedem:eljössz értem.
A mellkasom összeszorul,a torkom kiszárad,
Oda pillantok a kapura.
Nem te jöttél be,hanem valaki más,
Csalódottan maradtam tovább a hintán.
Ringattam magam az álmaimba,a vágyaimba,
Tönkre tetted az éjszakáimat.
Álmatlanul feküdtem az ágyon,
Jó lenne elhinni:nincs mire várnom.
Mardos a magány,elmúlt már a nyár,
Miért nem lépek tovább?
Sehol sem talállak,nem jössz el értem,
Nem is tudom mitől félek.
Könnyebb lenne elhagyni,más felé menni,
Valahogy a tekintetem szeret a távolba révedni.
Feladom ezt az egészet,itt hagylak téged,
Soha nem fogsz eljönni,ahogy megígérted.

Beszéd

Hallasz engem?Itt ragadtam,
A múltban,valahogy megmaradtam.
Nem tudom,hogy kerültem ide,
Kell a segítséged:kijussak innen!
Nem fogtam a jeleket,
Félre értelmeztem a testbeszédedet.
Úgy gondoltam hátha bejövök neked,
De,nem az a lány vagyok,aki kell.
Amíg itt tombolok magamban,
Keress egy bárt és foglalj le egy asztalt.
Elakarom mondani:semmi keresni valód nálam,
Felőlem a padlón is hálhatsz.
Kidobtam a holmijaidat az ablakon,
Őrült voltam mindened repült még a laptopod.
Nem tudom,hogy mire vársz már?
Jobb lenne ha tovább állnál.
Beszéd közben artikulálok,
Talán nem érted mit mondok?
Mondjam angolul,németül vagy olaszul?
Jobb lenne ha magyarul.....
Félre néztél aztán rám,
A reakciód az volt,gyáva voltál.
Elfutottál mint egy idióta,
Itt hagytad a telefonodat.
Felléptem a facebookodra,
Mindenféle hülyeséget kiírtam.
A kapcsolatunknak mostantól vége,
Még a fényképeket is leszedtem.
Nyugodt érzéssel dobtam el a telódat,
Mától nem érdekel,hogy mit mondasz.
Elmegyek messzire ahol sose találsz meg,
Boldog leszek valahol a világegyetemben.

Szívtörés

Bevallottad nekem,hogy nem vagy szerelmes,
Mikor először járni kezdtünk rájöttem.
Arra,hogy igazat mondtál,
Oly' naiv voltam nem hallgattam rád.
A közeledben vagyok,mégis oly távol,
Majd rádöbbenek,miért voltunk mások.
Ellentétek amik vonzották egymást,
Eggyé váltak és tönkre tették az órák.
Az együtt töltött idő alatt,
Idegenné váltunk,köztünk voltak a falak.
Hitegettél:nem akarod összetörni a szívemet,
Azt mondtad,attól félsz,hogy hibát követsz el.
Mégis úgy érzem mintha földrengés lett volna,
Már nem érdekel,mit tartogat a holnap.
Azt akartuk az elején miénk legyen a világ,
Fogtad a kezemet,arra vittél amerre láttál.
S én?Árnyékként követtelek,
Nem tudtam megszólalni melletted.
Amikor az ajkunk összeért azon a reggelen,
Azt hittem,hogy a szívünk egy ütemre ver.
Hirtelen elengedted a kezemet,
Azt ígérted mind hamarabb visszaérkezel.
Feküdtem a padlón és számoltam a perceket,
Nem jöttél vissza,elhagytál engem.
Szívtörést okoztál nekem,
Hatalmasat csalódtam benned.Szerelmem....

"Kilépek a sötét árnyékomból végleg,közeleg a holnap és a végzet."

Feladom

Nem akarok többé érezni,
Csak elszeretnék zsibbadni.
Úgysem tudnád megadni,
Amit akarok,jobb lenne feladni!
Hiába követsz,ez már nem szerelem,
Az a tudat,ami elhiteti veled.
Hogy szerelmes vagy,
Pedig nem,jobb ha elhagysz.
Kilépek a sötét árnyékomból végleg,
Közeleg a holnap és a végzet.
Könnyű,lágy és csábító,
De nem teszem ezt veled most.
Elakarom hagyni,felakarom adni,
Ez a démon csak tönkre tesz engem.
Már nem akarok több játszmát elveszíteni,
Majd csak rendbe jön a fejem.
Eldobom az üveget,amiben alkohol volt,
Mától nincsen semmi gondom.
Ez az éjszaka más lesz,új kezdet jön,
Nézd egy csillag ragyog ott fönt!
Azt kívánom: legyek jobb mint ebben az évben,
A magány pedig többé ne kísértsen.
Nem akarlak téged,elakarlak feledni,
A mai naptól kezdve nem kell keresni.
Dobd el a telefont a Dunába,
Úgysem hiszem el a mézes-mázos dumádat.
Táncolok az éjben,a Hold alatt télen,
Boldogan és vidáman köszöntöm az új évet!

Ne várass sokáig

Hé,szívem add ide a mikrofont,
Izzítsd be a gitárt,hozd a dobot.
Egy,két há' és mehet,
Ez az észvesztő koncert!
Elveszítem a fejemet,
Miközben tombol a tömeg.
Közéjük ugrok,kérlek ne várass sokáig,
Mire vársz?Lépj már hajnali háromig.
Késő lesz,mikor véget ér a buli,
Nem lehet csak úgy feladni.
Kezedben a levél,nem tudod mit csinálj,
Széttéped inkább,tovább állsz.
Gyáva vagy,egy gyenge féreg vagy,
Nem bírod bevallani nekem,hogy tetszem?
Mindig azt hajtogatod magadnak,
Majd holnap megteszem.
Viszlát,nem kellesz,az időd lejárt,
Mint a tej szavatossága.
Nekem újdonság kell,nem ócskaság,
Senki sem int téged óvatosságra.
A fej-fej-fejedbe nem fér ez az egész,
Nehezen fogod fel,hogy elveszítettél.
El-el-elakarsz menekülni,de nem lehet,
Magamévá tettelek,egy örök életre.
Állj meg,mire vársz még?
Mondd el mit érzel,hé!
Nem akarok várni rád,
Nem akarok többé vágyakozni már!
Most vagy soha,most tedd meg,
Mert a végén elfogy a türelmem!

"A barátaim megállítanak,lári-fári az egész sztori rólad."

Ismeretlen

A tömeg tombol,feléd közeledem,
Hangos a zaj,nem hallak téged.
Egy fénysugár vezetett feléd,
Nem ismerlek még.
Ragyogás megölel,elveszíti a fejemet,
Képes vagyok rá,megmentelek.
Rám vártál egész életedben,
Ne,félj bébi-mondtad egyszer.
Egy nap majd találkoznunk kell,
Itt az idő,hogy megismerjelek!
Oly' kísérteties,megbabonáz engem,
Te vagy aki felgyújtja bennem a tüzet.
Annyira édes,andalító,mámoros a tekintete,
Szinte elolvadok egy helyben.
A kezem az arcodon,feléd közeledek,
Elrántod elhagysz engem.
Ott maradok ahol vagyok,
Nem mehetek tovább,nagyon haragszom.
Elveszítettem a bizalmat és a hatalmat,
Bennem maradt egy darabja.
Eltört emlék a lelkéből,amit magammal hordozok,
A megkínzott szívemet majd össze foltozom.
Idegen lett a számomra,
Nem létezik a világomban.
Ha kitagadott én is kitiltom,
Ha nem szeret majd megbocsájtom.
Maradok a szenvedéssel amit itt hagyott,
Elszédít majd más lányt valahol.

Lári-fári

Azt mondják,eszes vagy és bolond,
Ki tudja még miket pletykálnak.
Hidd el én nem rájuk hallgatok,
Elég ha eljössz bizonyítéknak.
Mutasd meg az igazi énedet,
Gyere át jövőhét pénteken.
Felkészülök a legrosszabb esetre,
Ha nem bírnál engem,elengedlek.
Vár rád bor és sör,
Végtelen lesz az örömöd.
A barátaim megállítanak,
Lári-fári az egész sztori rólad.
Hány szívet törtél össze?
Kit érdekel,hiszen velem leszel az este.
Vicces és érdekes srác vagy,
Minden kifog derülni holnap.
Egyik fülemen be a másikon ki,
Szeretnék már egy kicsit csalódni.
Figyelmeztettek már többször is,
Nem akarnak összetörni.
Rájuk legyintek és kacsingatok,
Csak te vagy minden gondolatom.
Sétálok a hídon át,ami hozzád vezet,
Tudom,hogy van még egy esélyem!

Végzetes vonzerő

Ez az érzés olyan mint egy dal,
Ami belemászik a füledbe és az agyadba.
Elkábít,megbolondít,eltántorít,
A szakadék széléhez vezet,addig boldogít.
Szinte oda löknek elé,
Olyan mintha szerelmes lennél.
Nincsen számodra nagy Ő az életedben,
Mégis olyan mintha létezne.
Talán csak vágyol rá,
Közben senki sem vár rád.
Egy láthatatlan alakkal táncolsz,
Közben Ő rá gondolsz.
Egyre erősebben,olyan mintha valóság lenne,
Kinyitod a szemedet s ott áll előtted.
Mint a selyem úgy érinti meg a szívedet,
Még a kábítószernél is jobb élvezet.
Olyan mintha részeg lennél,
Pedig nem ittál,nem vétkeztél.
A végzetes vonzerő ami köztetek van,
Nem ronthatja el az a pillanat.
Amikor elkell válnotok egymástól,
Aztán emlékezhettek,hogy mi volt.
Másnap az ágyban fekve,ébredve nélküle,
Észre fogjátok venni,ez a szerelem.
Hiába tagadjátok,a tetoválás a bizonyíték,
Egy ékesség,ami egy örök emlék.
Fellángol néha,ha más ölel át,
A végzetes vonzerő mindig megtalál.
Megtaláljátok majd egymást,
Amikor senki se számít rá.

"Kihasználtak,letépték a szárnyam, nincsen számomra támasz."

Másképpen

Az óra ketyeg a falon,
Máshol jár a gondolatom.
Kinyitom a szívemet,
Beengedem az érzelmeket.
Majd egy nap,elmondom neked,
Földhöz ragadtam,majd felébredek.
A padló nem kényelmes hely,
A karjaid között pihenhetek?
Magam elé nézek,a lábaim visznek előre,
A terveim pedig romba dőlnek.
A tükörbe nézek,az arc elfordul,
Bár ezt már megszoktuk.
Másképpen is lehetne csinálni,
Máshogyan is lehetne érezni.
Oh,igen valami kísért engem,
Nem enged el,átölel.
Oh,igen valami megragad,
Beleégeti a vágyat az agyamba.
Az időm véges,elkéne mennem,
Úgy gondolom ezt az egészet véghez kell vinnem.

Magasban

Forr a lelkem,éget a vágy,
Zuhannék,elsötétül a világ.
Csak a belsőmre koncentrálok,
Fényeket látok és hangfoszlányokat hallok.
Itt vagyok,kifosztva,megrázva,
Porig döngölve,megalázva.
Kihasználtak,letépték a szárnyam,
Nincsen számomra támasz.
Ez nem az én hibám,
Hogy senkinek se kellek már.
A hegyeken fent,az éghez közel,
Fenn a magasból repülnék fel.
Ezután megadnám magam,
Elnyelhet a föld semmi sem tarthat vissza.
Mi várhat még rám?
Ha nincs már vigasz,ami ápolna bár...
Tudnék valakit aki megmenthet,
S megégetheti a szívemet.
Oda adnám az életemet érte,
Azt hiszem az önkínzásból elég lesz!
Magasra szeretnék már repülni,
Nem akarok a gyávaság miatt menekülni.
Üldözzön a szerelem vadásza,
Raboljon el,ne várjon rám sokat.
A fénybe emelem a kezemet,
Majd visszarántom a helyére.
Egy láthatatlan bilincs ölel körbe,
Elvisz magával a közeli erdőbe.
Egy misztikus világba,ahol boldog lehetek,
S talán rám talál az igaz szerelem!

Gondolatolvasó

Helló drága,itt vagyok,
Már egy órája rád várok.
Kaphatsz egy darabot belőlem,
Aztán elmenekülhetsz előlem.
Csak akkor ha elmondod,hogy,
Engem szeretsz mostantól!
Kérlek mondd,nagyon imádsz,
Számodra már nincsen más lány!
Akarom,hogy érezd,akarom,hogy élvezd,
Lásd a dolgokat megígérve.
Helló gondolatolvasó,
Nem bírsz áttörni,nem tudod a jelszót.
Csak egy csókkal juthatsz be,
A lelkem legmélyére.
Üldözz,kapj el,ments meg,
Tűnj el!
Láss,nézz,halld,ordíts,
Várhatunk holnap reggelig.
Egy vallomás az egész,
Végre te lehetsz az enyém!
Egy szó semmi más,
Megtaláljuk a megoldást.

"Esőt kívánsz,tedd meg most! Napfényre vágysz?Ne,habozz."

Üdv a világomban!

Rózsaszín felhők,színes vad virágok,
Kéklő mezők,fekete-fehér szivárványok.
Zöld színű lovak,láthatatlan madarak,
Ha akarod,velem jöhetsz vagy maradhatsz.
Lásd másképpen a világot,
Képzelj el egy új dimenziót!
Esőt kívánsz,tedd meg most!
Napfényre vágysz?Ne,habozz.
Légy üdvözölve a furcsa világomban,
Sose láttál még ilyet,csak a vágyaidban.
Őrült vagyok,mások is mondták már,
Ez a magány annyira fáj.
Így magam köré húztam egy falat,
Csak Ő juthat be a szívemen túlra.
Esik az eső,gyémántként ragyog az a csepp,
Amelyik ráhullik a kezemre.
Érzem,hogy megfogod,bezárod a tenyerembe,
Csókot lehelsz rá,majd elengeded.
Itt szeretnék maradni ezen az őrült helyen,
Fogd meg a kezem és gyere el velem!

Legyél az enyém

Elhelyezkedem a széken,
Velem szembe ülsz,engem nézel.
Alig kapok levegőt,oly hihetetlen,
Itt vagyok egy randin,amit megszerveztem.
Összekulcsolom a kezeimet,
A számat rágom,majd kiugrik a szívem.
Remélem nem hallod,hogy dobog,
Őrülten kapálózik,mert nekem nagy dolog.
Rám néztél a csillogó szemeiddel,
Egy pillanatra elfelejtettem mindent.
A lábam már nem rángatózott az asztal alatt,
Végre kibírtam nyitni a számat.
A válaszok jöttek belőlem,
A kérdések pedig mentek.
Végre eljött az a perc,
Amikor bevallottad tetszem neked.
Legyél az enyém ettől a pillanattól kezdve,
Már most a karjaid közé esek.
Pedig nem kéne ilyen könnyű esetnek lennem,
Harcolj értem,ha ennyire szeretnél engem!
Rád kacsintok aztán iszom egy kortyot,
Az ital elfeledtet minden gondot.
A vacsora végén gáláns úriemberként,
Fogtad meg a kezeimet és hazavittél.
Onnantól kezdve csak az ágy lángolt,
Azt hiszem beléd zúgtam mától!
Elkapott minket a heves izgalom,
Ez ellen már nem lesz tilalom.

"Feladnám a harcot,oly gyenge vagyok, amikor megjelensz,csak az arcodat látom."

Menedék

Fuss,rohanj,ne nézz hátra,
Üldöznek téged,ne várj másra.
Ha megállsz,megég a világ,
Nem éri meg,de kiabálsz.
Őrült vagy ugye tudod?
Legalábbis ezt gondolom.
Menekülsz előlem,mint egy idióta,
Nem sejted,hogy mit hoz a holnap.
Mintha félnél tőlem,
Pedig nem bántalak,megvédelek téged.
Amikor meglátsz már szeded magad,
Én pedig sóhajtozok magamban.
Feladnám a harcot,oly gyenge vagyok,
Amikor megjelensz,csak az arcodat látom.
Szédelegve,megbolondulva neki megyek a falnak,
Remélem te is érzed,te is átéled majd.
A közelemben vagy,nem találom a nyelvemet,
Ilyenkor más az arcom más a véleményem.
Hazugság volt amiket mondtam,
A szeretlek szót is letagadtam.
Mellkasodon pihenek,lenyugtatom magam,
Vigyázol rám mint egy angyal.
Magadhoz szorítasz nem engedsz el,
Ezt a biztonságot soha nem feledem.
Mennem kell,nem maradhatunk együtt,
Kérlek engedj el,elkell mennünk.
Maradnék még,de elfognak kapni,
Ebbe a fájdalomba belefogunk halni.
S én ezt nem fogom hagyni,
Gyávaság lenne a szerelmünket feladni!

Szívvonal

Azt ígérted:mindörökké velem leszel,
Megfogadtad,hogy szeretsz engem.
A kocsiban ülve a kezemet fogva,
Suttogtad el a fogadalmad.
Az ajkaimra tetted az ujjadat,
Elnémultam és meghallgattalak.
A történeted oly szomorú és megható,
Bárcsak segítene rajtunk a mindenható!
Karambolban,lágy szélben,
Mondtad el mit érzel.
Féltem,de kimondtam: szeretlek,
A csókjaiddal ébresztetted fel reményem.
Egy fékcsikorgás szakított el tőled,
Arra ébredtem,hogy egy kórházban fekszem.
A barátnőm ült mellettem és nézett,
Elmesélte,nem élted túl a balesetet.
A testemet nem éreztem,de a szívem,
Majd megszakadt a fájdalomtól érted!
Lenéztem a kezemre,a gyűrű le volt véve,
Nem akarlak elveszíteni,annyira félek!
Istenem hallgasd meg az imáimat!
Ments meg a szeretett férfimat!
Szívvonalon keresztül,szerettünk egymásba,
Az érintésünk gyújtotta fel a másikat.
Eggyé váltunk attól a pillanattól kezdve,
Tudtam:Ő életem szerelme.
A könnyeimmel hiába küszködtem,
Az életéért küzdöttem.
Azt mondták a végén,kómába esett,
Lehet,még túléli ezt az egészet.
Egy nap majd letérdelek a templom oltáránál,
S elmormolok magamban egy köszönő imát!

Üvegből voltam

Könny csurog az arcomon,
Keserű,mely megállapodik az ajkaimon.
Lélegzetem el-el akad,
Senkim se maradt.
Tovább lépek,ugye hallasz még?
Vajon mikor leszel az enyém?
Gyenge voltam,de már erősebb vagyok,
A tenger hulláma sodort el a partjaitól.
Egészen hozzád a karjaid közé,
Lassan,de biztosan elérek feléd.
Üvegből voltam,de már szikla vagyok,
Nem törhetsz meg engem,erős maradok.
Ha mégis úgy döntesz,tönkre teszel,
A lelkeden fog száradni,elveszítesz.
Egy nyomot hagyok a szíveden,
Ami beleég az emlékezetbe.
Amikor rám gondolsz,megfog gyulladni,
Nem tudod majd eloltani.
A fejedben ott leszek mint egy fénykép,
Ami fel-fel bukkan ez az emlék.
Szeretném,ha szeretnél,úgy mint soha senki mást,
örökké tartó boldogság várna ránk!

"Miért érzem azt,hogy kísért engem? Ő azt sem tudja,mit érzek!"

Örvény

Körbe ölel az örvény,
Húz egy érzés feléd!
Ne bánts engem vihar!
Ne vedd őt tőlem,ő még hibázhat!
Bármi lehet közöttünk,
Elveszik tőlünk ami közös bennünk.
Állok előtted némán,
A hang nem jön ki pedig szólok hozzád.
Tanácstalanul állsz előttem,
A lelkem sír,a szó nem jön ki belőlem!
Ahogy hozzád érnék,megráz valami,
Hátrébb állsz és elkezdek sírni.
A szikra fel-fel csillan,
Olyan mintha valami hívna.
Lángokban áll a világunk,
Vajon meddig tart a harcunk?
Távolból nézel rám,
Bárcsak tudnád,hogy ez fáj.
Fogyóban van az erőm,
A haragod már engem megölt.
Nem fogod meg a kezemet?
Félek,hogy elveszítelek.
Könyörögve kérlek,nézz a szemembe,
Mondd el mit érzel,miért nem féltesz?
Miért nem vagyok fontos neked?
Miért szeretlek még téged?
Miért nézel át rajtam?
Miért hagyod,hogy uralkodjanak rajtad?
Hallod amit mondok?
Érted oly régóta sírok....

Pillantás

Felnézek és egy szempárba révedek,
Elfog az érzés,oly jó hogy nem tévedek.
A kezeim felé vezetnek,
Ő kifelé néz az ablakon észre sem vesz.
Lehunyom a szemeimet,újra kinyitom,
Nem tudtam elmondani a titkom.
Felállok a helyemről elmegyek tőle,
Utánam se jön,számára már nem létezem.
Miért érzem azt,hogy kísért engem?
Ő azt sem tudja,mit érzek!
Vissza se nézek többé,
Már rég meghalt a remény.
Titkon még bízom,eljön értem,
Megállít majd,elvisz engem.
Képzeletemben végig simit az ajkaimon,
Levándorol a vállaimon.
A szemembe néz és rám pillant,
Nem fogom érezni a lábaimat.
Elfog egy hőhullám,megszűnik a világ,
Őt akarom,senkit,de senki mást!
Ahogy közelít másikhoz az ajkunk,
Tudni fogjuk,hogy egymásra vágyunk!
Elsötétül minden,ami körülöttünk lesz,
Kifog bontakozni ez a szerelem.
Még egy utolsó pillantás és elhagysz,
Rosszabb lesz mint álmomban.
A valóság elszakít tőled,
Itt ülsz még előttem.
Vágyakozva nézek rád,
Nem vagy a tudatodnál.
Zenét hallgatsz,mellettem ülsz,
Vajon mikor leszünk újra együtt?

"Mintha megérezted volna:segítened kell, csak neked sírtam ki a meggyötört lelkem."

Egy barátnőmnek

Kedves barát,a szavak és az emlékek,
Amik hozzád fűznek:örök remények.
Közénk állhatott vihar és tenger,
Mindig feléd eveztem.
Ha elsötétült,ha kiderült az ég,
Sose adtam fel az álmaimat és a reményt.
Ha bajban voltam mindig ott voltál,
Ha megsérültem a csatában mindig vártál rám.
Amikor összetört a szívem,
Jókor jó helyen jöttél értem.
Mintha megérezted volna:segítened kell,
Csak neked sírtam ki a meggyötört lelkem.
Mindent tudunk egymásról,
Nincsenek titkok és hazugságok.
Néha más az ízlésünk:ez tart össze,
Senki láthatja a tornyunkat összedőlve.
A szerelmet is általam találtad meg,
Egy új pasiban lángolt fel a reményed.
Amikor megláttam Őt a régi szerelmed helyett,
Rögtön tudtam:ti egymásnak vagytok teremtve.
Eljött a nap amikor találkoztatok,
Elszálltál egy más világba a boldogságtól.
Szívemből kívánom,hogy megtaláld benne azt,
Akit évek óta keresel,elhozza a holnap.
Köszönöm e napot drága kedves barátnőm!
Csak örökké tartó barátságot kívánok a jövőtől!

Elégetlek

Nézd itt van egy könyv,
Ami rólad szól,amit a szívem szőtt.
Fellapozom,elolvasom,
Ismeretlenek számomra a mondatok.
Mintha egy idegen írta volna,
Nem emlékszem,hogy rólad szóltak.
Egy ismerős idegen arca felvillan,
Nem érzek semmit,teljesen hidegen hagy.
A tűzbe révedek aztán le a kezemre,
Remegve emelem be a könyvet.
A lángok isszák a szavaimat,
Elnyelik a vágyaimat és az álmaimat.
Ropogva és kegyetlenül ölik meg a múltamat,
A szívem pedig hevesen dobog,félre simítom a hajamat.
Érzem,hogy a lelkem megkönnyebbül,
A testem pedig felélénkül.
Mintha újjá születnék,megszabadulva mindentől,
Búcsút inthetek a fájó könnyektől.
Elégetlek téged,ha hiszed ha nem,
Mától most már nem kísértesz engem.
A padlón ülve megkönnyebbülve,
A lélegzetem is jobb lett.
S egy utolsó pillantást vetettem a tűzre,
Hamukban pihennek a fényképek.
Elfeledve minden bánatot és kínt,
Csak a boldogságra vágyom ami nincs.
Majd egy napon felém tart egy kéz,
Ami kiemel ebből a magányból,Ő lesz az enyém!

"Elmerülök magamban,a lelkemre figyelek."

Szerelmi bánat

Hiába próbáltam elmondani,ami a lelkemet nyomta,
De te mindig azt mondtad.majd holnap.
A köztünk levő híd már égni kezdett,
Vajon mitől romlott meg a szerelem?
Számítottam rád,de összetörted a szívemet,
Nem vagy egy egyszerű eset....
Soha nem találkoztam olyannal mint te,
Bárcsak minden olyan egyszerű lenne!
Folyton visszajössz,hogy elmondd nekem,
Hogy bárcsak másképp viselkedtél volna velem.
A szemeimben a könnyek összegyűlnek,
Sírásra késztet a megroncsolt lelkem.
Régen volt már,de sose tűnsz el,
Nem akarlak többé látni,menj el!
Egy nap majd egy új ember leszek,
A szívem törhetetlen lesz.
A szemem mindig nyitva lesz,
Majd valaki elfog varázsolni engem.
Valami újra vágyom,valami másra várok,
Azt hiszem ideje követnem az álmom.
Nem maradhatok veled,
Kínzol és megtörtté teszel.
Nem bírom ezt a stresszes életet,
Szabadságra van szükségem!

Ihlet

Itt van egy lap előttem,
Üresen áll,írnom kell.
A Hold beragyog az ablakon,
Nincsen ihletem,nincsen gondolatom.
Minek írjak,hiszen nincs kihez szóljon,
Minek várjak,bár nincsen semmi dolgom.
Bámulom a papírt,a szavak nem jönnek belőlem,
A toll kiesik a kezemből,le a földre.
Utána nyúlnék zuhanok a messzeségbe,
Nem tudom merre,talán az ürességbe.
Felállok a földről,a zongorához megyek,
Leülök és játszom egyet.
Egy lágy melódia,amely betölti a teret,
Megrendíti a szobát és a belsőmet.
A szívem lenyugszik,a szemem sír,
Végre megszületett a szöveg,amit a fejem ír.
Az ihlet csak száll,az emlékekből merít,
Erről soha nem hallott még senki.
A dal lassan,de biztosan megszületett,
Vajon tetszeni fog valakinek?
A kezem csak jár fel-le a billentyűzeten,
Elmerülök magamban,a lelkemre figyelek.
Szívemből szól e dal,
Meghallgathatod holnap.
Egy éjszaka alatt rám jött egy ihlet,
Rájöttem Ő-t láttam mindenkiben....
Végig simít az ajkaimon,
Egy láthatatlan kéz,aztán a karjaimon.
Beleborzongok,ahogy megérint,
Vajon a képzelet vagy a valóság játszik?
Felnézek rá,az arca elhomályosodik,
Követem őt,de eltűnik....
Vissza ülök a zongorához,lehajtom a fejem,
A szívem ritmusára alszom el.
Tévedtem,mikor azt hittem nincsen ihletem,
Ő inspirált,miatta történt minden....