"Egy árnyék követi a szívemet,egy árnyék ami felveszi a testemet."

Küzdelem

Tűzhányóként tért vissza és most ront előre,
Az idő csak pár óra alatt változott meg.
A világon mindenhol panaszkodtak,hogy a szerelem fájdalmas,
De ez a dolog nem ugyanaz.
Lehet,hogy ebben nem vagyok túl óvatos,
De figyelj arra amit most mondani fogok.
Nem tudom,hogy kire támaszkodhatok,
Ő lett minden gondolatom.
Bár nem bírok így élni,mégis meg kell szoknom,
Nem tudom,hogy kinek mondhatom el ezt a nagy titkot.
Álmatlan éjszakákon át küzdöttem az érzések ellen,
De e nélkül üres a lelkem,tele a szívem.
Fáradtan és sebezhetően zuhanok vissza,
Oda ahonnan jöttem éjjel-nappal.
Már megint teljesen egyedül vagyok,
Legszívesebben fognám magam és sikítok.
Megnyitnám a szívem minden reménnyel,
Csak félek,hogy ő kinevet engem....
Hangok amik megzavarják a fejemet,
A hangja ami bele mar a szívembe.
A fájdalom ami bele nyilall a lelkembe,
A remény ami már megint elveszett.
Észre vettem volna a jeleket ha jelez felém,
Szükségem van a figyelméért.
Azt akarom,hogy nézzen majd rám egy napon,
Végül eljön majd az alkalom.
Amikor elmondhatom,hogy mit érzek régóta,
Amikor elárulhatom miért nem alszok napok óta.

Egy árnyék

Amikor lenéztem a földre,
Észre vettem valamit.
Láttam,hogy követ engem az út mentén,
Amikor egy alakzattá vált világosság vált minden lépés.
Egy árnyék követi a szívemet,
Egy árnyék ami felveszi a testemet.
Mindig velem marad amikor nagyon egyedül vagyok,
Nem hagy el,nem vész el,mindig ezt akarom.
Mondatok,amik elhangzottak a fejemben,
A szavaid amik végig úsznak az emlékeimben.
Bárcsak adnál egy lehetőséget,
Hogy ne ábrándozzak rólad mindennap,ne szenvedjek.
Lélegzetállító a jelenléted,
Mégis érzem,hogy a szívem kiakar ugrani belőlem.
Egy örökké valóság lesz,míg a részemmé válsz,
Azt akarom,hogy világosság váljon mindaz,
Amiért éjjel nappal harcolok magam miatt.
Az árnyék közeleg és fájdalmasan tölti be a szobám,
Ilyenkor megszűnik a világ.
Reggel mikor felbukkan a nap,
Azt akarom,hogy mellett ébredj fel majd.
Az árnyék nem enged el amíg egyedül vagyok,
Kérlek hozz nekem boldogságot!
Te lennél a mindenem,ez lenne a legszebb az életemben!
Élni szeretnék,vidáman,boldogan elfeledni minden bajt,
Te vagy az én erőm,a mindenem,a napsugaram!
Szükségem van rád,csak te nem tudod,
Hogy éjjelente rólad álmodom!

"Nem ezt akartam,de ez a reménytelen érzés most nagyon fáj."

Nem ezt akartam

Ez most egy új,ez most más,
Vajon mitől változik meg annyira a világ?
Mitől változott meg a szemléletem?
Mitől változott meg róla a véleményem?
Azt akarom,hogy megérintsen,öleljen és szeressen,
Csak az enyém legyen minden percben.
Ne,engedjen el,vigyázzon rám,
Ne engedje,hogy megöljön engem a magány.
Nem is tiltakoztam csak úgy jött mint minden más,
Magam is elcsodálkoztam,hogy eddig nem is vettem észre tán.
A szívem kiugrik a neve hallatán,
Nem ezt akartam,de ez a reménytelen érzés most nagyon fáj.

Táncmozdulat

Kérlek dj adj egy zenét,mert szükségem van erre,
El akarom veszíteni a fejemet ma éjjel.
Legyen gyors és hangos,hogy mindenki hallja,
Tartson ki a buli addig míg el nem jön a hajnal.
Azt akarom,hogy ma éjjel ne legyenek korlátjaim,
Ne legyenek végtelen határok csak a szabadság hangjai.
Nézd,ahogy a testem mozgatom a zene ritmusára,
Nem tudok megállni nem fárad el a lábam.
Érzem,hogy most kezdek el élni igazán,
Érzem,hogy mindenki engem akar,hív a rengeteg srác.
Vad dolgot tettem,igen tudom ezt,
Vad dolgot láttam,igen és akkor mi lesz?
A zene utol éri a szívem,hogy az énekeljen,
A testem lázban égett,így lettem szerelmes.
A DJ pedig feltekeri a hangerőt,
Tánc közben leszek jó nő.

Ha tudná

Nyár volt,fülledt gyönyörű szép világ,
Mindenki a vízbe parancsolta magát.
Amikor más ölelt engem,még nem is gondoltam rá,
Hogy egy napon majd ő lesz az akire vágyom már.
A fejem megrázom mikor rá gondolok,
Mégis elfog a forróság,ha róla van szó.
Próbálom elfojtani magamban az érzéseket,
De úgyis kifog törni,ha nem veszem észre.
Ülök a szobám magányában,megint azon gondolkozok,hogy mi
történhetett?
Hiszen még álmomba se gondoltam volna,hogy ő lesz a végzetem?
A szívem már újra készen állna,hogy befogadjon bárkit,
Nem akarok az örökké valóságig várni!
Ha tudná,hogy titokban mégis ő kell nekem,
Nem is tudom,hogyan kezeljem.
Nem tudom szavakba önteni,egyszerűen jött egy érzés,
Ami elszédített és azóta egy nagy élmény.
Boldognak érzem magam,mégis reménytelennek,
Mi fog történni,ha már nem nevezhető szerelemnek?
Mi lesz,ha tényleg csak barát vagyok?
Mi lesz,ha már feladta,hogy elérhető vagyok?
Ki tudja,hogy egyáltalán kellek-e neki?
Mikor már nincsen senkim.....