"Aztán átölelnél engem,megbocsájtanál nekem,a hazugságaimért, amiért letagadtam előtted az érzéseimet,a boldogságomért."

Homokvihar

Én se gondoltam komolyan amit írtam neked,
Még ma éjjel dobd ki az a levelet amit küldtem.
Nem akarom,hogy elolvasd azokat a sorokat,
Amiket remegő kézzel és könnyzáporral írtam.
Az a szó,hogy gyűlöllek,nem igaz és nem szép,
Könyörgöm azt a papírt tépd szét!
Hiába minden imám,nem hallod meg a szavaimat,
Hiába minden reménykedés,az hal meg utoljára.
Futnék hozzád,hogy még utol érhesselek,
De,annyira nagy a távolság,hogy hozzád mehessek.
Felemelem a kezeimet és az ég felé kiáltok,
Bárcsak le tudnám tagadni,hogy mennyire hiányzol.
Te csak néznél rám és nem hinnéd el amiket mondok,
Lehet,hogy kinevetnél és azt mondod,hogy bolond vagyok.
Aztán átölelnél engem,megbocsájtanál nekem,a hazugságaimért,
Amiért letagadtam előtted az érzéseimet,a boldogságomért.
A homokvihar nem kímél minket,
Ha kell,ha nem, szét választ kettőnket.
Erősnek kell lennünk,de nem megy,ha így lett,
Kérlek,tarts ki még,nem sokára itt lesz a vége!
A homokvihar elzár tőled,nem látlak már téged,
Lehet,hogy örökre elveszítettelek!
Még egyszer kiáltom a nevedet,de mát túl késő,
Nem vagy itt mellettem,nem vagy már a jövőm....

Szerelmünk lapjai

Szerelem van a levegőben,ezen a szép nyári napon,
Éppen most söprik el előttem a rózsaszirmait.
Amit az előző éjjel szórtál előttem,amikor hívott a hangod,
Alvás közben megzavartad életem legszebb álmait.
Fúj a szellő,néha megfulladok a hőségben,
De,még mindig tartok tőled,hogy komolyak-e az érzéseid?
Megkérdeztem mindenkit,azt válaszolták,Te vagy az igazi,
Bocsánat,de többé már nem igazán hiszek a szerelemben.
Aztán végül mégis megtörted a jeget a szívemen,
Azóta boldogítasz engem.

Szomorú szemek

Nézz rám,mondd miért tűnsz olyan szomorúnak?
A könnyeim áztatták el a tenyeredet,de miért ilyen ez a nap?
Hiszen nekem van a legnagyobb bánatom!
Miért kell átérezned,amit én érzek?Legalább a hibáimat vállalom!
Ne,okold magadat azért,mert miattad sírok,
Inkább hagyj el,menj el,mást már nem akarok.
Nincs mit tenni ez ellen,már mindent bevallottál,
Kérlek,hagyj magamra,úgyis tönkre vágtál.
Nem engedem,hogy örökre megsebezd a szívemet,
Nem engedem,hogy a sötétbe zárj lappangó lelkemmel.
Nem engedem meg,hogy beszélj hozzám,
Inkább tovább szenvedek,hogy jobban láss.
Jöjj rá,hogy egy átkozott idióta vagy!
Jöjj rá,hogy egy örök vesztes vagy!
Fognád a kezeimet,de elrántom tőled,
Helyette,ki teszlek a bejárat elé,hogy az éjszakát ott töltsed.
Aztán az ajtóm előtt énekelhetsz szerenádokat,
Írhatsz idióta dalokat.
Akkor se fogok kijönni innen,mert már nem szeretlek,
Végérvényesen összetörted a szívemet.
Mivel nagyon erős vagyok,
Már nem tudsz jobban gyilkolni..és nem is fogsz...