"Mindennap szemelől veszítelek,fáj a szívem.Bárcsak tudnád,mennyire harcolok érted!"

Fény az égen

Legyen örök éjszaka télen-nyáron,
Tartson sokáig a parti kérlek bárhol!
A táncunk még forró,nem aludhat ki,
A tűz pedig lángol,kell nekem valaki.
Még ma éjjel szereznem kell egy pasit,
Sajnos akit kiszemeltem az karaokeban hamis.
Nézz fel az égre,fény repült át rajta,
Nézd a csillagokat,ragyognak és lángolnak.
Érezd ahogyan hozzád érek,
Ne,hagyj el maradj velem örökre!
Te vagy az a férfi aki nekem kell,
Mást nem látok rajtad kívül,kedvellek.
Fény az égen ragyogjon egész éjjel,
A csillagok pedig hulljanak a tengervizébe.
Fény az égen,te vagy a szupersztár mindenben,
A táncban,az énekben és a szerelemben.
Egy ritmusra dobog a szívünk más nincsen,
Elkábultam tőled,megmérgeztél engem.
Vajon mit hoz a holnap,már nem érdekel,
Csak téged akarlak örökre egyetlenem!

A legvégén

Van egy hang a szívem mélyén,
Hívogat engem,hogy ki lesz az igazi a legvégén.
Keresem még az igazit ezer éve,
Lassan belefáradok,de nem adom fel!
Az érzés,amit iránta érzek egyre erősebb,
Ha tudná,a fél életemet oda adnám érte.
Ez a titok,ami marja a szívemet,
Roncsolja a lelkemet,szinte megzuhanok tőle.
A magány a számra tapasztja a mutató ujjait,
Közben kinevet,hogy ez a lány milyen depis.
Próbálok felül kerekedni ezen,
Be akarom bizonyítani,hogy erős vagyok,és őt szeretem!
Felborítanék mindent ami az utamba kerül,
Egy szélvihar se árthat nekem,tudom:együtt kell lennünk!
Repülés,zuhanás,varázsolt vágy,
Csalódás,öröm és üres ágy.
Asztal és üveg törés,szinte magával ragad a hév,
Rám mászik ő és követel engem,ő az enyém!
A csókjaival bódít és magába bolondít,
A nevemet suttogja és szerelemre kényszerít.
Azt mondogatja,hogy ne lássak mást rajta kívül,
Csak ő van a középpontban,nem maradok ezentúl egyedül.
Belém mar a tudat,hogy magához láncolt engem,
A csókjával megmérgezett,a kezével megrántotta a lelkemet.
Kihúzta belőlem a reményt és a boldogtalanságot,
Más milyen lettem abban a percben,éreztem a súlytalanságot.
Szinte lebegtem a vágytól,hogy többet kaphassak,
Úgy szívta belőlem a bánatot mint egy vámpír véres ajkakkal.
Végtelen fényt láttam és egy kaput a legvégén,
Megfogta a kezemet és elvezetett a mennyország mezejére ahol ő él.
Földönkívüli érzés kerített hatalmába,erőssé tett engem,
Végre kimondhatom neki,hogy szeretlek szerelmem!

Erős

Erősnek kell lennem a közeledben,
Erősnek kell lennem,nehogy elesek.
Nem bírom már tovább megőrjítesz engem!
Állandóan szívrohamot kapok,amikor látlak téged.
Előbb utóbb megkell tudnod,hogy hogyan érzek,
Hiszen régóta megtaláltam a boldogságot veled.
Te még nem sejted,de így van,
Bárcsak eljönne értünk a holnap!
Bárcsak megtudnád,hogy miért vagyok megzavarodva,
Miért álmodok minden éjjel rólad!
Káosz van a lelkemben mióta megláttalak téged,
Zuhanok a vágyaim felé,mióta akarlak végleg.
Jó lenne maradni,de ez így nem helyes,
Mindennap szem elől veszítelek,fáj a szívem.
Bárcsak tudnád,mennyire harcolok érted,
Még ha észre se veszed,pedig nem megy olyan könnyen!
Dübörög a szívem a helyén és a te nevedet kiáltja,
Próbáltam előtted ugrálni,sikítani,de hiába.
Aztán egyszer kétszer mellém ültél,
Egy nap pedig váratlanul eltűntél.
Álmaimban mindig velem vagy,a valóságban pedig nem,
Nem bírom tovább,elkell mondanom,ahogy terveztem.

Egy őrült

Helló,szép fiú mi újság veled?
Miért vagy itt egyedül a bárban,mi történhetett?
A söröd ez már a harmadik,biztos volt valami baj,
Tedd le az asztalra és mindent mesélj el még ma!
Nagy nehezen megnyíltál,aztán csak jöttek belőled a szavak,
Így fojtod az alkoholba a bánatodat.
Te és csajod összevesztetek,mert megcsalt téged,
Így most apró romokban hever a szíved.
Tudom,hogy egy őrült érzés veszíti el a fejedet,
Őrült egy érzés,de elhagytad mindenedet....
ó te szegény emészt még a bánat,
gyere ülj mellém meséld el mi történt már.
Erre felálltál tántorogva és üveges tekintettel rám nézve,
Azt mondtad "nekem már úgyis mindegy".
A kijárathoz mentél,majdnem elestél,
Próbáltam segíteni rajtad,de belőlem nem kértél.
Bárcsak elmondhattam volna,hogy nekem jelentesz valamit,
Hiszen titokban rajongtam érted,csak nem akarsz meghallgatni.
Féltékeny voltam arra,hogy a lány veled volt,
Téged ölelt,csókolt és mindig rajtad lógott.
Aztán kezdtem feladni a reményt,aztán szingli lettél,
Bárcsak kaphatnék a sorstól és tőled még egy esélyt!
Kábultan,borostás arccal leültél az utca sarkon,
Átkoztad magad,hogy összejöttél a csajjal anno.
Én pedig vigasztaltalak téged,de nem mondtam el,
Hogy régen mennyire beléd voltam esve!
Most itt fogod a kezemet,mint egy őrült,
Közben azon gondolkozok,hogy a Hold milyen gyönyörű.
Aztán felém hajolsz,azt gondolom,hogy megakarsz csókolni,
De,közben mindjárt elkezdesz aludni.
Rám dőlve és horkolva alszol el,
Azt hiszem nekem kell haza vinnem téged.....
A lakásodban az ágyadba támogatlak,
Közben kicsit magadhoz térsz és valamit mondasz.
Nem értek belőle semmit,így elmegyek haza,
Holnapra már nem emlékszel semmire sem,jó lesz ez majd...

Csalódás

Mályvacukor színű álmok,amik arra várnak,
Hogy valóra váltsam,hogy véget érjen a bánat!
Közben egy fal választ el attól amit szeretnék,
Miért nem lehet végre az enyém?
A legkisebb örömök se jönnek hozzám,
Csak a fájdalom és a csalódás....
Pedig mindenem megvan,mégis többre vágyom,
Szerelemre,ölelésre,társra,mégse jön el,amire várok..
Nem bírom már tovább ezt az egészet,
Így harcolnom kellene végre.
Sajnos mindig elbukom,mindig elesek,de felbírok még állni,
Könny áztatta földről,összetört álmokon,meg lehet találni.
Régóta keresem a fényt ami beragyogná az életemet,
Nem látok semmit ebben a végtelen sötétben!

Szívdobbanás

Gyere közelebb,tedd ide a kezedet,
Ahol dobog a szívem érted.
A ritmus egyre gyorsabb ahogy hozzám érsz,
A testem pedig őrjítő lángban ég.
Mindennap arra vágytam,hogy végre itt legyél,
Itt van a pillanat,minden az enyém.
Szédítő szavak,szívszorító vallomások,
Csak mi nem lehetünk együtt mint mások.
A szerelmünk tiltott vagy titkos,mégis többre vágyom!
Bárcsak valóra válna ez az álmom!
Szívdobannásnyira vagyunk egymástól,hogy végleg boldogok
legyünk,
De,nem ez nem lehet ilyen egyszerű!
Az arcomon legördülő könnyeimet nevetve törlöd le,
Közben majd kiugrik a szívem.
Vágyakozva rád nézek,aztán átölellek többször,
A csókjaidtól végleg megőrülök!
Az érintésedtől felperzsel a bőröm,
Néha úgy érzem,hogy te vagy a testőröm.
Hiszen minden porcikámat ismered már,
Kérlek,ne állj le,úgy éget a vágy!
Nem tiltakozom,inkább engedem,hogy belém nyilaljon az érzés,
Ne,ne tegyél fel még több kérdést!
Csak szoríts erősen magadhoz,
Hogy ne térjek vissza magamhoz!
Tegyél magadévá,engedd,hogy elszálljon belőlem minden,
Aztán a végén valljunk egymásnak szerelmet!