2011. november 28., hétfő

"Imagina que tu sueño una realidad"

Szenvedélyed

Akárhogy nézel,nem én vagyok az,
A tükörbe látod magad.
Elmennél mellettem,megfogod a kezem,
Felkérnél,elvinnél a világ végére.
Tudom: megfogtalak téged,
A szíved őrjítően kínoz: végre.
Lassíts ez a tánc túl gyors,
Álmodj,hogy valóra váljon az álmod.
Hidd el túl van minden határon,
Amiket szövögetsz magadban most.
Túl sok,túl erős amit érzel irántam,
Megijedek,mert későn ismerted be magadnak.
Szeretsz,vagy csak játszol velem?
Nem tudom mit higgyek,mert ez a szenvedélyed.
Összetöröd a lányok szívét,
Nem tartod be amiket ígértél.
Támaszkodva gondolkodva állsz a tükör előtt,
Várod,hogy az a nap eljöjjön.
A képzeletedben tombolok,megbolondítalak,
A falnak mész,nem tudod mit hoz a holnap.
Ez a bosszúm,ez az én szenvedélyem,
Megkínozlak téged,összetöröm a szíved.
A szemembe már nem hazudhatsz,
Túlságosan átlátszó vagy!
Minden ellened fordul,fogságba tart,
Addig amíg megnem bocsájtasz magadnak.
Be kell ismerned,hogy egy nőcsábász vagy,
Tudd meg milyen ha téged megcsalnak!
Mert ez a szenvedélyed,
A szenvedésednek soha nem lesz vége.

Pasión

De cualquier manera que usted mira, no soy yo,
Te ves en el espejo.
Ir más allá de mí, toma mi mano,
Pediría, para ganar el fin del mundo.
Sé que para coger,
Su corazón es desesperante burlan: finalmente.
Baile lento es demasiado rápido,
Imagina que tu sueño una realidad.
Créeme allá de todo límite,
Cosas por ti mismo va ahora.
Demasiado, demasiado fuerte para mí lo que sientes,
Miedo porque sabían demasiado tarde para ti.
¿Te gusta o simplemente jugando conmigo?
No sé en qué creer, porque es una pasión.
Voy a romper los corazones de las niñas,
No mantener su promesa.
Basándose en la frente al espejo que estás pensando,
¿Estás deseando que llegue el día para venir.
Compras en su imaginación furiosa, tonto,
La pared que vaya, no sé qué pasa mañana.
Esta es la venganza, es mi pasión,
Megkínozlak usted, voy a romper tu corazón.
A mis ojos ya no mentira,
Demasiado transparente o!
Cada uno se vuelve contra ti, toma prisionero,
Mientras aumenta perdonarte a ti mismo.
Usted necesita saber que un mujeriego, o,
Descubre cómo si haces trampa!
Debido a que es su pasión,
Esto nunca va a terminar su sufrimiento.

Spanyolra is lefordítottam :DDD mivel szenvedélyes ez a vers :DD XDDD

2011. november 26., szombat

"Azt se tudod,hogy merre menj, bízz magadban és hallgass a szívedre."

Szétszakítva

Miért akarod hogy elveszítsem az álmom?
Talán szétszakíthatom a láncot.
Ami visszatart attól,
Hogy kimondjam a végleges szót.
Fogva tart a magány,
Ami elzár attól ami a boldogság.
A szívem megdobban attól,
Ha csak rád gondolok.
Egyszerűen feladnék mindent miattad,
Talán megkell várnod a válaszomat holnap.
Neked már nincsen más választásod,
Csak elkell jönnöd értem,mindenáron.
A talaj már kicsúszott a lábam alól,
Hidd el,mindenki szavadon fog.
Bármit is ígértél,be kell tartanod,
Nincsen már veszíteni valód.
A gyávaságtól elhamarkodottan,
A bánattól megbolondulva.
Azt se tudod,hogy merre menj,
Bízz magadban és hallgass a szívedre.
Ami belül éget engem,
Azok a kimondatlan szavak,érzelmek.
Tudom: megakarsz menteni,
Elakarsz futni velem,el akarsz innen menni.
Két felé már nem bírok szakadni,
Csak benned akarok hinni.
Hiába a sok szép szó,
Semmit sem változol.
Úgy zuhannék veled,csak vigyél el innen,
Könyörögve kérlek,hiszen szeretlek téged!


Érezz

Hideg a föld ahol fekszem,
Esik az eső,ahol elestem.
Piszkos lett a lelkem,
Összemocskolta a kezed.
Érzéketlen fenevad vagy,
Már eltompultak bennem a vágyak.
Azok a szavak,amiket hozzám vágtál,
Keserűen szíven szúrtak,megbántottál.
Hiába könyörögtem,hogy érezz!
Hiába néztem a szemeidbe.
Rám se hederítettél,
Csak érzéketlenül nevettél.
Imádkoztam,varázsoltam,átkoztalak,
Semmi sem történt veled,minden ugyanúgy maradt.
Száz év bánat,ami kitölti az űrt bennem,
Ezentúl senkinek sem kell a szívem.
Így felállok és tovább megyek,
Nem adom oly' könnyen fel.
Ha bárki betoppanna az életembe,
Nem fogom csak úgy beengedni a szívembe.
Lángoló érzelmek,hazudva kérlelnek,
Szeretném ha szeretnél,vagy hagyj el engem!
Mit akarsz tőlem ezentúl,ha nem érzel semmit?
Bocsáss meg,de ez nem fog nekem menni.





2011. november 25., péntek

"Előre mennék,de megállít egy láthatatlan fal, egy kirakat bábu vagyok,szóra sem méltatnak."

Szívbombák

Attól a pillanattól kezdve,
Mikor meglátod őt,mindent elfelejtesz.
Tested-lelked remeg,
A fejedben a kis világod lebeg.
Alig térsz magadhoz,
Nem tudod mi a fantázia,mi a valós.
Hirtelen szédülni kezdesz,
Azt kérdezed magadtól:eddig miért nem ismerted?
Ő az akiről azt hiszed,megmenthet téged,
Közben rád se néz,csak hiteget.
Karjaiba zár,de hamis a csókja,
Nem tart éjfélig a búcsú tánca.
Futnál utána,de nem mersz,
Valami visszahúz,biztat a szíved.
Hazugságon alapulnak a pletykák,
Amiket róla hallasz,amit elhiszel talán.
Szívbombák,az időzített robbanószerek,
Az első pillanattól kezdve,elveszik az eszedet.
Nem találod a nyelvedet a szádban,
Csak úgy dőlnének belőled a szavak.
A tested a zene ritmusára rángat,
Hívd már el ezt a srácot egy táncra!
Mint akit megbűvöltek volna,
Úgy forogsz körbe és körbe,mintha semmi se szólna.
Dübörög a zene,de nem érzel semmit,
Csak a szemébe nézel,elfelejtesz lélegezni.
Napok óta nem eszel,csak Ő jár a fejedben,
A falnak is neki mész,pedig nem megy a zene.
Szívbombák,amelyek megtévesztik az érzékeidet,
A szerelem süketté és vakká teszi az embereket.

Kirakat szerelem

Télen-nyáron,hóban-fagyban,
Melegben-esőben,éjjel-nappal.
Az érzékeim eltompultak,
A hangok bennem elhalkultak.
Remeg a kezem,hideg a testem,
Nem fűt már engem a végtelen szerelem.
Ajkaimból pára és hideg lehelet jön,
Nincs más körülöttem,csak sötétség és csönd.
Mindenki pörög-forog,észre se veszem,
Mintha nem léteznék,úgy gázolnak át a szívemen.
A falnak támaszkodom nézem őket,
Az idegeneket,akik emberek.
Érző lények?Vagy szívtelen gonoszok?
Ezen gondolkozom,a választ nem találom.
A kezemet nyújtanám annak aki,
Elhalad mellettem,de nem akar engem látni.
Elhalványulok,ott maradok a falnál,
Nem tudja senki,mi másra vár egy lány.
Előre mennék,de megállít egy láthatatlan fal,
Egy kirakat bábu vagyok,szóra sem méltatnak.
Egyszer-kétszer megmozdulok,
Jobbra-balra bámészkodok.
Csak a ruhámat nézik meg,
Aztán elhaladnak mellettem.
Vágyom egy társra,'ki megment engem,
Beszéljen velem,mert elnémultam,elvesztem.
Találj rám szerelem,bármi is történjen,
Ne keljen örökre magányba zárva élnem!
Engedd hát,hogy boldog legyek!
Engedd közel a szerelmemet.
Aki egy csókkal feloldoz ebből az átokból,
Elegem van ebből a bábuzásból!





2011. november 23., szerda

"Megölne a tudat:távol lennél tőlem, megszakadna és összetörne miattad a szívem."

Bárhol

Akármerre mész,veled akarok menni,
Melletted szeretnék lenni.
Nem akarom,hogy bezárd magad előttem,
Nem akarom,hogy a távolság elszakítson tőled.
Bárhol kezdhetünk új életet,
Ne add fel másért a terveidet.
Fogd a csomagodat,veled megyek én is,
Nem érdekel,hogy mi lesz nélkülem egy évig.
Megölne a tudat:távol lennél tőlem,
Megszakadna és összetörne miattad a szívem.
Látni akarom,hogy örülsz a sikereidnek,
Ott szeretnék lenni,ha elbuknál,romokba heverne a lelked.
Támogatnálak,óvnálak,minden órában,
Ha csak pár méterre lennél tőlem,egy hajnali homályban.
Akkoris drukkolnék,örülnék veled,
Melletted ébrednék ez lenne a remek!
Ez a búcsú oly' fájdalmas és sötét,
Hiányozni fogsz,míg elnem jön az éj.
Párnáim közt zokogva,álmatlanul,
Kapsz egy utolsó csókot búcsúzóul.
Bárhol vagy,kérlek ne felejts el,
Ha hazatérsz,veled leszek mindörökre.

Múzsa

Vegyél egy ecsetet a kezedbe,
S fess egy mosolyt a könnyeimmel.
Lásd meg bennem a megsebzett vadat,
Az összetört lelket,megkínzott vágyakat.
Ne rejtsd el magadban azt amit érzel,
Hajtson az inspiráció,legyen ez a szenvedélyed.
Vedd le az álarcod,engedd ki ami mögötte van,
Engedd el a szavakat,valld be az igazságodat.
Táncoljon az ecset a vásznon,
Szabadítsd fel az energiát és az összetört álmot.
Csinálj úgy mintha egy őrült lennél,
Ne érdekelj más,csak a pozitív vélemény.
Nézz rám,láss bennem fantáziát,
A ruhámat leveszem,vár rám a dívány.
Tekints a testemre úgy,mintha egy képzelet lenne,
Tárd ki a szíved,engedd,hogy a kezed vezessen.
Vetess egy pillantást a remekműre,
Aztán fejezd be még az apró részleteket.
Tudom,hogy az álarc mögött több vagy,
Tudom,hogy valójában,az álarc mit takar.
Lehetőség vagyok a számodra,
Ne engedj el engem: a múzsádat.




2011. november 22., kedd

"Nem kell nekem ilyen rocksztár, aki megvadult,beképzelt és elszállt."

Felpörögtél

Ez az éjszaka más mint a többi,
Már oly régóta szerettél volna repülni.
Mindenki sikoltozik és a nevedet kiáltja,
Szinte szabadnak érzed magad.
Őrültnek kéne lennem,hogy elhagyjalak,
Azt hittem,hogy a szerelmünk örökké tart.
Rád csillant a reflektorfény,
Amikor énekelni kezdtél.
A gitár szólód jobb volt mint másé,
Nincs más akire vágynék!
Felpörögtél,a színpadon táncoltál,
Hörögtél és nevettél,az volt a valóság.
Lent voltam,néztelek,
Közben neked írtam egy smst.
Helló drágám,majd találkozunk,
A koncert után kocsmázunk.
Amikor vége volt a shownak,
Nyoma se volt a nyugalomnak.
össze-vissza ugráltál,aktív voltál,
Inni akartál,megtaláltuk a bárt.
Nem mertem letagadni,hogy őrült vagy,
Inkább ott hagytalak.
Nem kell nekem ilyen rocksztár,
Aki megvadult,beképzelt és elszállt.
Inkább menekülök tőled,elmegyek,
Nem nézek rád vissza többet.
Hazudtam,hogy szeretlek,
Hazudtam,hogy kibírom nélküled.


Örökre

Fogd meg a kezemet,
Hajtsd a térdemre a fejedet.
Megérintem az arcodat,
Elsimítom azokat a ráncokat.
Remegve de boldogan,
Tekintek vissza a múltba.
Fiatalon és boldogan nevettünk,
A réten pillangókat kergettünk.
Esőben csókolóztunk,egymást üldöztük,
Aztán a virágok közé leültünk.
A napfényében felcsillant a gyűrű,
Megígértük,hogy örökre együtt leszünk.
Jöttek a felhők és az eső elárasztott,
A tengerpart egymástól elválasztott.
Magával sodort az ár,
Emlékszem milyen volt az a nyár.
Eltűntél,nem találtalak,
A barátaim és a rokonaim gyászoltak.
Azt hittük,hogy meghaltál,
Pedig egy szigeten laktál.
Évekkel később egy tengerparti sétán,
Rád leltem egy kősziklán.
Sebesen,de boldogan átöleltél engem,
Felismerted az arcomat,hiszen elmúltak az évek.
Megfogtam a kezedet,miközben meséltél,
Hiszen mindent túléltél.
Boldogan hozzád bújtam,fogtam az arcodat,
Elárasztottalak az örökké tartó csókjaimmal.


2011. november 16., szerda

"Fokozom a kíváncsiságodat, elbújok tőled,majd előjövök holnap."

Szégyenlős

Hé srác ez nem az a hely,
Ahova betévedtél egy éjjel.
Ez nem kocsma és hétköznapi bár,
Ez egy sztriptíz bár.
Most már maradj,majd meglátod milyen lesz,
Ha kedvet kapsz,máskor is jöhetsz.
Ülj le és nyugodj le,
Majd a pincérlányok kiszolgálnak téged.
Dőlj hátra és bámuld a showt,
Űzd ki a gondolataidból mindent ami rossz.
Koncentrálj arra amit kapsz és látsz,
Felkészültél?Eléd tárul minden más!
rúdon táncoló lányok,
Megunhatatlan táncok.
Neon fények és csillogások,
Ugye ilyenre gondoltál?Vagy más volt a dolog?
Menekülnél,de nem lehet,
Olyan szégyenlős srác vagy,ez édes.
Fiatal és tanácstalan,
Rombold le a körülötted levő falakat.
Légy gátlástalan és merész,
Semmi bajod nem lesz ettől még.
Showlány és igazság,
Ugye milyen csodás ez a világ?
Férfi lett belőled,talán itt volt az ideje,
Ezt az éjszakát soha sem feleded.
Most mindegy már,itt maradsz egy éjszakát,
Talán majd megkaphatod azt a pincérlányt.
De,most figyelj rám és mutatok még olyat,
Amitől az állad is leesik,benned marad holnap.
Boa és ostor,oda csapok az asztalra,
Aztán a lányok járnak neked öltáncokat.
Merész ez az egész,te még játékszer vagy,
Talán nem láttál ilyet az álmaidban.
Lelocsolnak téged egy pohár vízzel,
Ideje most már felébredned!
Eljött a reggel,
Most már végleg lekell lépned!


Domina

A székhez kötözve,a Hold ragyog rád,
Itt bent a sötétben,megöl a vágy.
Fényességre vársz,
A lényegre térnél,türelmetlen vagy már.
Magassarkúban és fűzőben látnál,
Nem tévedsz,mi másra vágynál?
Kívánságod lassan paranccsá válik,
Míg elnem engedlek az ágyig.
Sóhajts,lélegezz,csókolj meg,
Mit képzelsz magadról engedj el!
Fokozom a kíváncsiságodat,
Elbújok tőled,majd előjövök holnap.
Csak vicceltem kedvesem,
Ma megkapod a meglepetésed.
Domina szerepet veszek fel,
Elveszítem a fejedet.
Felgyújtom a testedet,
Megőrjítem a szívedet.
Csak a tiéd leszek,ugye nem bánod?
Lehetek vadabb is,ha gondolod.
Bőr,csipke és fűző,
Egyre merészebb gondolatokkal küzdök.
Mindezt neked tálalom,
Miattad mindent bevállalok.
Eltávolodok tőled,ott hagylak téged,
Felhevülten ordítasz,megégettelek végleg.
Rossz fiú voltál,megérdemled,
Büntetésből boldogítalak téged!





2011. november 15., kedd

"Hé DJ!Dobd fel a hangerőt,táncolni szeretnék teljes erőmből!"

Utolérsz

Ugye tudod,hogy amit ígértél,
Nem tartottad be,letelt az időd.
Mielőtt végre a célba érnél,
Addigra elszalad az ősz.
Rohannál felém,de félsz a repüléstől,
Senki sem tart vissza,miért ne menekülnél?
Egy nap majd utolérsz,
Gyűjtsd addig az erőd.
Egyszer majd haza találsz,
Hidd el addig várok rád.
Térj magadhoz kedvesem,
Engedd,hogy elszédítsen ez a perc.
Búza mezőkön,virágos kerteken át,
Kergetsz majd engem,vár ránk a világ.
Esőben és napsütésben majd csókba borulunk,
Aztán elengedjük egymást,külön indulunk.
Előröl kezdjük ezt az egészet,
Ki nevet a végén?Kérlek ne add fel.
Pillangók között,felhőkön keresztül,
Egy éjjelen át,táncolunk majd együtt.
Tudom,hogy erre a küzdelemre,
Még nem készültél fel!
Ha akarsz engem végleg,
Megkell hogy szerezz!
Utolérsz majd egy napon,
Mikor az ajkaim égetni fognak a csókodtól.

Egy őrült éjjel

Kénytelen vagyok bevallani,
Hogy túlságosan bejössz nekem.
Egyszerűen nem lehet leírni,
Túlságosan jó veled.
Körbe-körbe rohangálok,
A boldogságtól majd' elszállok.
Hé DJ!Dobd fel a hangerőt,
Táncolni szeretnék teljes erőmből!
Ezután pedig elmehetnénk autókázni,
A végtelen utakon,végig énekelni.
Bűntudat nélkül vezetni,
Miközben a rendőrök fognak minket kőrözni.
Bármit csinálhatunk,majd később megbánjuk,
Egy őrült éjjel legyen mást nem kívánunk!
Csillagok alatt,a holdfényben,
Egymás mellett fekszünk,elbeszélgetve.
A kezeink egymásba kulcsolódnak,
Összebújunk megvadulva csókolózva.
Eszeveszetten rohanunk bele a közeli tóba,
Hogy legyen miről beszélni majd holnap.
Nem érdekel,mi lesz ezután,
Túl jól érzem magam,semmi sem bánt.
Egy reggel majd elengedjük egymást,
Nem kell az a telefonszám.
Tudom,hogy itt megtaláljuk a másikat,
Váltsuk valóra a legmerészebb álmainkat!
Egy őrült éjjel,amit soha sem feledünk,
Fogd meg a kezem és rohanj velem,gyerünk!




2011. november 14., hétfő

"Megakarok részegülni,zuhanni szeretnék, harcolni akarok a hamis szerelemért!"

Vámpírok bálja

Fényesség és üdvözlés,
Bájolgás és nevetés.
Ruha suhogás és meghajlás,
Udvarlás és táncolás.
Itt állok az ablaknál,
Egy órája nézem őt az álarcon át.
Megpillant engem az a férfi,
Akire vártam félévig.
Végre megtörténik az,amiről álmodoztam,
Énekelve és reménykedve a szobámban.
Megfogja a kezemet és elvezet,
A táncparkett közepére.
A zene ritmusára keringőzünk,
Egymás karjaiba szédülünk.
Az ajkai megérinti a nyakamat,
Érzem,hogy elgyengülök,neki megyek a falnak.
Odaszorít a falhoz és egyre jobban,
Egyre erősebben szívja a nyakamat.
A szememet lehunyom,elfeledem a fájdalmat,
Összpontosítok minden vágyamra.
De,nem bírok,egyszerűen elkábít,
Elhúzódik tőlem,amit belőlem vett megerősíti.
Aztán megcsókolja az ajkaimat,
Azt suttogja,hogy nincsen semmi baj.
Vissza visz a parkettre tovább táncolunk,
Örök életű lettem,van egy közös titkunk.
Egy idegen a bálon,
Vámpírrá változtatott.
Örökké együtt leszünk,
Mindent együtt teszünk.
Szerelmünk halhatatlan lesz,
Csak a napfény lesz az örök ellenségem.

Inni a szerelemre

Zsibbadok,szinte nem érzem a testemet,
Illúziók,amelyek megbolondítják az eszemet.
Az égbe emelem az üveget,amiből kiittam,
Az utolsó kortyot,azóta hagy ki az agyam.
Szédülök,nevetek mint egy idióta,
Az emberek pedig rám mutogatnak.
A fejemet fogom közben majd széthasadok,
Megveszve és rémülten felé szaladok.
Ő érte ittam le magam,miatta vagyok bolond,
Ő tehet róla,hogy üvölteni fogok.
A fájdalom vissza-vissza tér,
Emelem a poharam az összetört szívemért.
Nem marad semmi az alján,eldobom,
Próbálok más felé nézni,de mindig rá gondolok.
Nem akarom érezni azt,ami bennem van,
Szinte tépem tőle a hajamat.
Igyunk a szerelemre,igyunk a megtépázott szívemre,
Táncoljunk az asztalon,sikítsunk az éjbe.
Aztán tévedjünk el a sötétben,
Egy reggel miatta leszek olyan éber.
Nem érdekel a másnaposság és a többi velejárója,
Majd a lelkem egyszer meggyónja.
Megakarok részegülni,zuhanni szeretnék,
Harcolni akarok a hamis szerelemért!


2011. november 13., vasárnap

"Csak ez a tánc,ami elveszít,a végtelen tangóig menekít."

Végtelen tangó

Egy két há,
A szó az égbe kiált.
Nézz,fuss,láss,
Számodra nincsen más.
Csak ez a tánc,ami elveszít,
A végtelen tangóig menekít.
Egy hang,szó,
Te voltál az aki engem becsapott.
Beléd estem,eltévedtem,
A szíved tengerében.
Gyere fogd a két kezem,
Ne,félj tőlem,nem lesz semmi sem.
A dal majd megnyugtat,
Kétlem,hogy magadból bármit is megmutatsz.
Az álarcod mögött,egy bánatos arc rejtőzik,
Hogy honnan tudom,láttalak már vetkőzni.
Egy függöny mögött átöltöztél éppen,
Táncoltál egy dalra a reflektorfényben.
Félmeztelen voltál,mozogtál a ritmusra,
Közben én tekertem fel a zenét oly hangosra.
Senki sem figyelt,csak én a távolból,
Akkor kaptál el engem,egy idétlen álomból.
Ketten voltunk a színpadon roptuk a táncot,
Egész éjjel jártuk a végtelen tangót.

Szamuráj harcos

Ahol az örök tavasz van,
Ott van az a Nap.
Ami narancssárgán ragyog,
Néha eltakarja a Hold.
Sötétségbe borul a világ,
Nincs már menekülés tovább.
Egyszer majd feltámad,
Az a harcos,akinek a kezében ott lesz a kard.
Lemészárol mindenkit,aki az útjába kerül,
Sajnos nem lesz senki sem egyedül.
Végtelen haragjában,álmatlan éjszakáján,
Harcolni fog azért amit régen megbánt.
Elrabolták a szerelmét,akit sosem látott viszont,
Nem is sejti,hogy mit jósoltak neki a csillagok.
Felemeli a fegyverét,mely megcsillan a fényben,
Ordít hozzá és toporzékol,egy halvány reményben.
Egy ártatlan leány ki bátor és okos,
Elé merészkedik,hogy vele szembe szálljon.
Rettegve nézik a körülötte lévők,
Szinte meg se rezzen a levegő.
A lány előveszi a kardját és a szélbe kap,
A szamuráj pedig rémülve elszalad.
Nem tudják az emberek,hogy mi történhetett,
De végre megmenekülhettek.
A nép fellelkesült ünnepséget rendezett,
A lány pedig megírt egy történelmet.









2011. november 12., szombat

"Nem vagyok már kíváncsi rád, most azt hiszem más valaki vár rám."

Fény

Szabad utat enged a fény,
Hogy megtaláljam életem szerelmét!
Az árnyék amely követett engem,
Most végleg elhagyom elkell engednem.
Más álmokra vágyom,új kalandokra születtem,
Az arcot,amely végig kísért életemben,elkell felednem.
Egyre közelebb lépek a célomhoz,
Semmi másra nem szabad gondolnom.
Csak a jóra és arra ami jó nekem,
Minél könnyebb,annál jobb a szívemnek.
Itt az idő felállnom és megtalálnom,
Azt aki nekem való akit nekem szánt a sors!
Megszeretnék világosodni,tisztán akarok látni,
Nem akarok többé már erre várni!
Futnék amerre hívnak,menekülnék ahol üldöznek,
A bennem lévő félelmek végre eltűnnének.
Más karjai között szabadnak lenni,
Legyen egy férfi akit tudnék szeretni!

Elmúlt már

Hiszed vagy sem,
Ez a történet nem rólad szól.
Bárcsak ne lenne hazugság minden szó,
Annyira reménytelen ez a szerelem.
Elmúlt már az a pillanat,amire vártam,
Elmúltak azok az idők,amiket átéltem.
Elmúltak az órák,amiket megbántam,
Elmúltak azok az árnyak amiktől féltem!
Ha itt lennél,most elmondanám,
Mindazt amit összefoglaltam magamban.
Hiába írtam le egy papírra elégettem már,
Csak a szavaimra hallgass,kérlek még maradj.
Fáj ahogy magamra hagytál,
Fáj,hogy nem vittél magaddal,rád várt a világ.
Azon az éjszakán csak a párnám társaságában,
A sötétség magányában.
Sírtam és áztattam a takarót,
Hiába húztam magamra,nem védett meg a fájdalomtól.
Átölelt a bánat,megölt a depresszió,
Hiába teltek az évek, a hónapok.
Nem érezted,nem jöttél el,nem voltál ott,
Amikor szükségem lett volna rád akkor.
Feladtam a reményt,hogy valaha eljössz,
Az érzés ami bennem volt szinte megölt.
Elmúlt már az a boldog pillanat,
Amiket átéltünk valaha.
Kérlek,ha vissza akarsz még jönni,
Maradj ott ahol vagy,nem akarlak látni.
Nem vagyok már kíváncsi rád,
Most azt hiszem más valaki vár rám.

Szökés

Mint egy tavaszi szellő,úgy lélegzel rám,
Lágyan simogatja az arcomat,megőrjít a vágy.
A tekinteted elárulja többet akarsz ennél,
Vajon feladnál mindent a szerelmünkért?
Egy estélyen,egy nyári éjszakában,
Megláttuk egymást azóta vagyunk tiltott románcban.
Fénylő holdfényben,a csillagok alatt,
Megcsókoltuk egymást abban a pillanatban.
Elmondhatatlan álmok,kibírhatatlan vágyak,
Tudom,hogy egy nap felfogsz engem vállalni.
Ha elfogadják,hogy már nem vagy házas,
Velem fogsz lenni,elfogunk szökni.
Végig kísérsz a végtelen utamon,
Együtt leszünk,amíg az álmomat kutatom.
Száguldunk a kéklő ég alatt,
Énekelni fogjuk a szerelmes dalokat.
Érezni fogjuk a szabadság örömét,
Rá lelünk arra,ami elhozza a békét.
Ahogy vissza térek a valóságba,
Abban a percben döbbenek rá az igazságra.
Mi egymásnak vagyunk teremtve,
Velem kell jönnöd,veled kell élnem!
Felforgattuk a szobát,becsomagoltunk,
Nevetgélve és vidáman a lépcsőn rohantunk.
Amíg a rendőrség nem állta az utunkat,
Letartóztattak téged,mert egy bűnöző vagy....

2011. november 6., vasárnap

Ha adnál új boldog napokat....

Ima

Édes istenem,ha még hallod az imáimat,
Kérlek gyere le hozzám a magányos óráimra.
Már mióta szédelgek,szenvedek ettől,
A bűntudat és a szégyen megöl.
Félek,hogy nem lesz senkim,nem leszek boldog,
Bár van ennél merészebb gondolatom.
Szerelmes vagyok,egy olyan férfiba aki nem szeret,
Miatta szenvedek már majdnem féléve.
A sors se akarja,eltaszít tőle,
Nem hallok már mióta felőle.
Hiába koncentrálok egyszerűen nem megy,
A szavak nem jönnek a nyelvemre.
Botladozva és erőtlenül nyitom ki a számat,
Nem bírom kinyögni a kívánságaimat.
Csak ő kell,miatta vagyok erősebb mint valaha,
Az akaratom egyre makacsabb,ki váltja valóra z álmaimat?
Jött egy másik férfi is a szerény életembe,
Így össze zavarodott a szerelmes lelkem.
A testem forróságban izzik,
A szívem reményben bízik.
Rájövök közben:nem vagyok már erős,
A szememben ő a megtestesült hős.
Aki megmentette az életemet,
Aki bajban megfogta a kezemet.
Istenem,ha az imáid feljutnak hozzád,
Kérlek küldd a megfelelő férfit hozzám!



Életem szerelme

Talán a távoli jövőben,
Egyszer életem legszebb évében.
Majd fehér fátylon át nézhetek rá,
Arra férfira,akire oly régóta vártam már.
Míg elnem tűnik a vágy,
Addig kínoz a magány.
Életem szerelme,majd újra megtalál,
Lehet,hogy láttam már,csak eltűnt,elteleportált.
Oly sok év telt el,
Igyekeztem erősebbé válni,de minden elveszett.
Soha nem éreztem a komoly szándékát,
Annak,hogy elmondjam mennyit ér a vágy!
Vissza fogok emlékezni arra a nyarakra,
Amikor együtt mentünk a tengerpartra.
Őrjítő hévvel csókoltuk egymást,
Nem érdekelt semmi,csak a boldog óránk.
Egy reggelen egymás karjában ébredeztünk,
Oly régóta voltunk így együtt.
A nap beragyogta az egész szobát,
A szerelmünk testesíti meg a csodát.
Az idő közben elrepült,eltűntek a percek,
Elkellett tőle búcsúznom,mennem kellett.
Vissza mentem a másik férfihoz,
Akinek a jegyese vagyok.
Hirtelen zuhanok vissza a valóságba,
Felnézek a mindenható oltárra.
Gyorsan elmotyogok egy bűnbánó imát,
Azt hiszem nincs más választásom már.
Remegő térddel futok,menekülök előle,
Mielőtt ott sírnám el magam előtte.
Szégyenkezve és megtörve keresem meg,
Az igaz és a gyönyörű szerelmet.
S majd karjaiban nyugszom,míg ő vigasztal,
Elfogja mondani,hogy én vagyok az egyetlen a számára!