"A szerelem oly pillekönnyű,miért nem lehetünk együtt?"

Gyűrött fénykép

Egyik nap a zsebembe kotorásztam,
Egy kopott fényképet találtam.
Lassan leültem a szobámba,
Csodálkozva néztem az ágyamban.
Egy rég elfeledett arc nézett vissza rám,
Hihetetlen,hogy ez a valóság.
Nem érzek semmit,csak döbbenetet,
Hogy tudtam tartogatni ezt a képet?
Mi vett rá,hogy eltegyem?
Miért nem égettem el a tűzben?
Elkéne futnom,megkéne ijednem,
De,nem vagyok gyáva,nem adom fel.
Kisétáltam az udvarra,
Óvatosan tüzet raktam.
Majd elmormoltam magamban,
Egy búcsú beszédet,ami ott volt az agyamban.
Lassan közelítettem a lángok közé,
S elengedtem oly' könnyedén.
A füst felhő elvitte magával a múltat,
A terep mostantól tiszta.
Nem kísért már a múlt,nem zavar a lét,
Volt egyszer egy gyűrött fénykép.

Pillekönnyű

Tél volt és hideg,
Hó volt és a testem remegett.
S a napfény nem érte szívemet,
Semmi sem melegített fel.
Álmodom,fáradozom,sírok,
De mindig táncolok.
A szerelem oly pillekönnyű,
Miért nem lehetünk együtt?
Rózsaszínű,de nem ragacsos,
Mitől félsz?Attól,hogy bevallod?
Zuhanok a mélybe,te menthetsz meg,
Érted ég az egész testem!
Nem értheted,még oly' éretlen vagy,
Talán várnom kell rád.
Talán eljön az a holnap,
Addig fáj a búcsúzás.
Arcomat felemelem a fénybe,
Engedem,hogy áradjon a szemembe.
Könnyen belélegzem a tavaszi levegőt,
Amit elképzeltem azelőtt.
A kezemen érzem a langyos szelet,
Közben a mezítlen lábam a hidegben didereg.
Néha oly' jó a valóságtól elszakadni,
Oly' jó a tájban szaladni.
Ahol követnek a pillangók,
Ahol illatoznak a virágok.
Egy örök mennyország,a végtelen boldogság,
Már nincs messze az a távolság.
Pillekönnyűnek érzem magam,
Szállok a széllel,elsodor magával.
Egy nap megérkezem ahova tartozom,
Türelmesen várakozok.

Csak egy dal

Húz,leránt magával a föld alá,
Hív,megölel és megráz.
Egy papír,ami üresen áll,
Azt hiszem az idő nem vár.
Felállok az asztaltól,körbe megyek,
Hátha lesz már ihletem.
A dallam nem szólal meg a fejemben,
Nem dobban a ritmusra a szívem.
A lábaim egy-kettőre járnak,
Nincsen élményem amiből meríthetnék.
A kezeim össze kulcsolva várnak,
Vajon mikor lehet Ő az enyém?
Több mint egy éve szerelmes belém,
Sose írtam róla verset még.
Itt az idő,hogy megtudja,
Mit érzek már iránta.
Szeretem őt,már egy éve talán,
Akkor veszítettem el.
Meghódította a szívét egy másik lány,
A fiúban élt minden reményem....
Becsapva éreztem magam,
Nem harcolt igazán értem.
Vártam,hogy eljöjjön az a nap,
Mikor bevallja:szeret engem.
Látom most se adja meg magát,
Csak ül és vár.
Talán fél attól,hogy ismét vissza utasítom,
Pedig igazán nincs mitől félnie.
Igaz régen mindig zavarba hozott,
De,megváltoztam,megtanultam a régi leckéket.
Csak egy dal,ami most született róla,
Arról a pasiról,aki nem tud rólam....

"Indulok az idő nem várat tovább, tovább megyek,mert tudom,hogy valami vár még rám."

Az út felé

Szárazság és magányosság,
Forróság és vágyódás.
Éjszakák és nappalok,
Úgy érzem szomjan halok.
Tudom messze van még,
Ki kell tartanom,van még remény.
A lábaim már nem bírják,
Mégis erőt veszek,nem veszem le a táskát.
A vállaim elgyengültek,a szívem?
A szívem egyre lassabban ver.
A kezeim remegnek,gyűrött fotóval egyetemben,
Nincsen úti társam,egyedül megyek.
A magány sokszor közbe szól,
De,én elüldözöm és többé nem zajos.
A fejem kitisztul és elengedem a rosszat,
Sajnos sokszor bekopogtat.
Jöhet rám eső vagy szélvihar,
Semmi sem állíthat meg ma!
A ruhám poros a cipőm szakadt,
Még egyben vagyok,ugyanaz maradtam.
Nem változtam semmit,illetve erősödtem,
Annyi kést szúrtak belém,túléltem.
Magas falat építettem magam köré,
Senki sem tud bejutni,ha nem ismer eléggé.
Ha a rossz időszakomban mellettem voltak,
Azokban bízok a legjobban.
Ha ragyogni fogok egy nap,
Ők lesznek a legfontosabbak!
A barátaim,akik néha el-el kalandoznak,
Néha-néha visszatérnek egy pletykálkodásra.
aztán utamra engednek,majd vissza várnak,
Így tudom,hogy jóban-rosszban mellettem vannak.
Indulok az idő nem várat tovább,
Tovább megyek,mert tudom,hogy valami vár még rám.

Bajban

Tudom,hogy valahol látsz,
Követsz és minden tudsz már.
Gyere elő buktasd le magad végre,
Évek óta követsz és kínzol engem.
Ismeretlen üzenetekkel bombázol,
Sose adtad fel ezt a harcot.
Eljött a te időd,hogy elmondd,
Hogy mit akarsz tőlem mostantól.
Állandóan bajba kerülök miattad,
Belefáradtam a marhaságaidba.
Olyan vagy mint egy hazug,
Settenkedsz a házban,mindenhol lebuksz.
Azt hiszem bajban vagyok,
Már megint itt tartok.
Rossz lány voltam,bevallom,
Mindig ez van,ha feladom.
Hiába menekülök,mindig a karjaidba vagyok,
Aztán elengedsz és új esélyt kapok.
Nem látom az arcodat a maszktól,
Ki vagy és vajon mit titkolsz?
Ugyanaz a kérdés és ugyanaz a válasz,
Elengeded a kezem és tovább szaladsz.
Mire észbe kapok,már kicsúsztál a kezeimből,
Megint loptál egy ötletet a terveimből.
Soha nem fogsz elkapni,nem tudod meg azt,
Amit már régóta tartogatok a telefonomban.
Csak játék az egész és elhitted végig,
Komolyan veszed ezeket és nem tudsz félni.
Te vagy a legnagyobb bajban,
Így össze szedem magam.
Még időben lelépek előled,
Aztán kereshetsz örökre.

Szükség

Van egy hely ahova elszoktam bújni,
Ahol elzárkózok a világ elől.
Ahova elszoktam menekülni,
Távol a háborútól és a békétől.
Kizárom magam körül a valóságot,
S csak az álmok zavarhatnak meg.
Nem érthetik meg a szándékot,
De,így szabadulhatok meg tőle.
A magány burokkal vesz körül,
Semmi nincs rajtam kívül.
Csak a hang ami itt van legbelül,
A szívem pedig lassabban üt.
Fáj néha,ha rá gondolok,
Pedig együtt lennénk otthon.
Távol tartana a bajtól és a rosszaktól,
Erre nincs senki mellettem,hogy megóvjon.
Néha elgondolkozom,kell-e nekem valaki?
Vagy csak azért,hogy ne legyek egyedül?
Jó lenne elhinni:vár rám az a valaki,
Egy olyan ember aki nem menekül.
Hanem mellettem van minden percben,
Vagy egy órában,vagy egész életemben.
Átölelem csendben a párnámat,
Zokogva és remegve várom:jöjjön a csoda.
De,nem ülhetek itt tétlenül,
Tudom legbelül valahogy sikerül.
Elfogok jutni oda ahova akarok,
Csak idő kell hozzá és nagy hatalom.
A napfény közeledik felém,
Elűzi az árnyékot,a szívem többet remél.
Eljön az a megfelelő férfi akire vágyom,
Csak elkéne indulnom,megkéne találnom.
Szükségem van egy erős karra néha,
Hogy ne legyek egyedül mindennap.

"Kérlek,nyisd fel a szemed,lásd meg bennem a végtelen szerelmet."

Csipke és bőr

Nézd drágám ez nem más,
Mint egy őrülten zsúfolt sztriptíz bár.
Csodálkozol és nézel,hogy mit csinálok,
Miattad készült ez a meglepetés show.
Na gyerünk!
Csináljuk együtt!
Itt egy lány,aki rád vár,
Rád mászik és megszáll.
Felizgat majd elhagy,
Egy éjszakára magadban megfagysz.
Francia manikűr,vörös ajkak,fekete lakk,
Úgy gondolod túlságosan veszélyes ez a csaj.
Már nem bírja tovább,már nem türtőzteti magát,
Azt a szót nem ismeri,hogy visszafogottság.
Foglalj helyet nézd a showt,
Ne szólj egy árva szót!
Szoros a fűző kérlek,lazítsd meg,
Csipke és bőr érinti a kezedet.
Rá csapsz a fenekemre,majd elengedsz,
Mostantól nem érinthetsz meg.
Forrhatsz a levedben,
Nincs más akin levezetheted.
Lejjebb kerül a csipke a domborulatokon,
Látszik az arcodon a rémület és az aggodalom.
Ne,félj bébi,majd máshogy megoldom,
Hidd el,ezen az éjszakán nem leszel csalódott.
Whisky,sör vagy bor az jó most,
Szólj a pincérnek miközben táncolok.
Dőlj már hátra,ne idegeskedj,
Lesz majd más is csak ne türelmetlenkedj.
Repülnek a ruhák,az alsó nemű marad,
Ezen az éjszakán csak az enyém vagy.
Alig kapsz levegőt,oly' felhevült lettél,
Kapálózva rángatózol felém.
Egy csókkal jutalmazod meg a táncomat,
Aztán szerelmesen váltod valóra az álmomat.

Búcsúzás

Vajon hányszor gondoltál rám?
Az életed során?
Miközben a szívemmel játszottál,
Észre se vetted,milyen fájdalmat okoztál.
A szívem lángolt,
A testem válaszolt.
Amikor megérintettél,
S egyszer elveszítettél.
Alig bírtad felfogni,mit tettél,
Soha többé nem leszek a tiéd.
A falnak ütköztél és üvöltöztél,
A lelkembe tiportál és vérig sértettél.
Fogtam a fejemet és a fülemet,
Próbáltam kizárni a sérelmeket.
A szavak pedig beúsztak a tudatomig,
Soha többé nem tudom,majd feldolgozni.
Vajon hányszor gondoltad át?
Azokat amiket mondtál?
Vajon észbe kaptál,vagy jókat nevettél?
Olyan felelőtlen és éretlen vagy még.
Lehajtottam a fejem és elköszöntem tőled,
Búcsúcsókra se telt,úgy elmentem.

Egyiptom hercege

Titokzatos mesék,
Városi legendákban él.
Valahol egy messzi tájban,
A hercegnőt várja.
Magányos már ezer éve,
Ezért keres most feleséget.
Mindene megvan,mégis bánatos,
Igaz társat akar,a szíve fáj most.
Embereket küldött minden házhoz,
Hogy magához csalogassa az összes asszonyt.
Az lesz a felesége a több ezer közül,
Így most már biztosan nem lesz egyedül.
Éjjel-nappal télen nyáron,
Kutakodott és tanakodott.
Vajon melyik lányt válassza,
Rájött,hogy nem érez irántuk más,mint szánalmat.
Igaz szerelemre vágyik,nem érdek házasságra,
Senkiben nem lel lelki társra.
Egyiptom hercege!Én szívesen lennék a tiéd,
Oda adnám mindenem,a fél életedért!
A testem lángol,a lelkem rád vár,
Ordítok szinte a torkom fáj már.
Hidd el,nem bánod meg,ha engem választasz,
A többi lány pedig mehet vissza.
Szükségem van rád,nem a rangod miatt,
Te vagy akire támaszkodhatok minden bajban.
Régóta ismerjük egymást,mégis félsz tőlem,
Mondd mitől tartasz?Hogy elhagylak téged?
Az átlagos férfiak mind unalmasak,
Te pedig izgalmasabb és okosabb vagy!
Kérlek,nyisd fel a szemed,
Lásd meg bennem a végtelen szerelmet.
Tárd ki a karod,hogy feléd rohanhassak,
Szükségem van rád,hogy ne sírhassak.
Hogy ha bevallom:szeretlek,
Vajon engem akarsz vagy a testemet?
Egyiptom hercege,még időben cselekszem,
Hogy a holnap csak a kettőnké:a miénk legyen!