2012. április 16., hétfő

100. bejegyzés alkalmából!

Fogom a kezed

Itt állsz mellettem,
Útra készen,elmész tőlem.
Erősen fogom a kezedet,
Nem szabad elengednem.
Nem bírok rád nézni,
De már kínoznak a könnyeim.
A görcs egyre jobban fojtogat,
Egy gombóc ingerli a torkomat.
A földről szedtem fel a reményeimet,
Mostantól újra meg újra összetörnek.
Soha nem akartam,hogy elmenj,
Miért nem érted már meg?
A sorsom a kezedben van,
A mai napig nem tudtam.
Attól tartok,hogy meglátod az arcom,
S a végén az egészet meggondolod.
Mézként cseppen a könnyem az ajkaimon,
Mégis legördült az arcomon.
Megfordulsz és lecsókolod rólam,
Azt súgod a fülembe,hogy mégse mész holnap.
Boldogan átöleltelek téged,
Mától most már nem szabad félnem!
Velem leszel bármi is történik,
Soha nem szabad nekünk feladni!

Köd

Ugye tartasz még engem?
Ne engedj el,mert elesem.
Alig látok ebben a ködben,
Nem is tudom hol lennék nélküled.
Itt vagy mellettem,
Mégis olyan mintha egyedül lennék.
A hidegtől reszket a testem,
Bárcsak a tüzeddel felhevítenél.
Még,hogy nem érzek irántad semmit?
Érzem,hogy a láng egyre jobban felhevít.
A levegőt is alig bírom venni,
Úgy érzem,kezdesz megölni.
A köd áthatol a szívemen keresztül,
Kiszívja belőlem az erőt,nem kéne engednünk.
Elém állsz és a testeddel eltakarsz engem,
A köd egyre jobban ölel át téged.
Nem akarom,hogy meghalj,maradj még életben!
Ha nem leszel itt,kiben lesz a reményem?
Hirtelen ötlettől vezérelve,
Eléd menekültem.
A köd elé álltam és,
Megmentettelek téged!
Beborított a hideg és a jég,
A fájdalom és a sötétség.
Túléltem a csapást,megküzdöttem vele,
Ezúttal elnyertem a szívedet.
A tűz engedett,amikor közelebb mentem,
A köd elhalványult,eltűnt örökre.
A szerelmünk győzte le a sötétséget,
Így boldogan kezdhettünk el egy új fejezetet.

Mássz fel a fényre
Mássz fel a fényre,
Mielőtt betér az este.
Nézz fel az égre,
Mássz fel,bízom benned.
A napfény egyre csak távolodik,
Az éjsötét leple közeledik.
A Hold beragyogja az egész életedet,
A csillagok bejárják a szívedet.
Fogd meg a kezemet s vigyél magaddal,
Ígérd meg,hogy nem hagysz itt éjszaka.
Táncot jár a szél,
Üvőlt az éj.
Egy farkas vonyít a távolban,
Valahol egy elhagyatott barlangban.
Ne,ments meg tőle,nem félek ám,
Győzzőn a vakmerősség és a bátorság!
Fogd a kezem és gyere el velem,
Keressük meg a nappali fényeket.
Oly' izgalmas ez a hely,
Tele van misztikummal és szerelemmel.
Egy ismeretlen dallam,
Hívogat minket álmainkban.
Ébredj fel,ideje követni őket,
Megtaláljuk egyszer a fényeket.
Az érintésed szikraként égetik a testemet,
A csókjaid tűzként lobbannak fel bennem.
Ahogy csak bírlak úgy tartalak téged,
Soha nem engedlek el,féltelek.
A szemeidben ott ég a vágy,
Úgy érzem nem marad üresen az ágy.
A földre borítasz és nem bírsz magaddal,
Egyre jobban szorítasz a karjaidban.
Végtelen az éjsötétség,
A szerelmünk lassan véget ér.
Még maradni szeretnék,melletted ébredhetnénk,
Másnap elfelejteném az egészet,hogy mi történt.

Vágyódás

Arcodat simogatom,
Utánad vágyódom.
Erre leveszed a kezem,
Egyre erősebben fogsz át engem.
Bánatosan rád nézek,
A tekinteted is sokat mond el.
A szívem egyre lassúbb,
Ez csak te értheted meg.
Hív minket egy másik út,
Itt az idő,hogy elengedjelek.
Napról napra nyel el a sötétség,
Vajon hol van a végtelenség?
Évek óta keresem a boldogságot,
Azt hittem benned megtalálhatom.
Más felé kell néznem,
Új terveket kell szövögetnem.
Csókjaid égetnek engem,
Egészen a szívemig hatol.
A lelkem részeddé vált ebben a percben,
A hang egyre hangosabban dalol.
Az ösztöneim vezetnek feléd,
Kínzó a fájdalom,nincs más remény.
Csak egy utolsó érintés,még egyszer kérlek!
Nélküled állandóan félek!
Reszketve vágyódom utánad,
Nem bírom ki,olyan lassú a holnap.
Veled szeretnék lenni most azonnal,
Hagyj fel a képtelen válaszadással.
Ölelj át,szoríts meg engem,
Hidd el,együtt sikerülni fog.
Nem adjuk fel hirtelen,
A szívem csak érted dobog.

2012. április 4., szerda

"Veled vagy nélküled,teljesnek érzem a szívem."

Tükörképed

Elhagytál,mindent elfelejtettél,
Hogy miket éltünk át,még....
Mindennap gondolok rád,
Viszont már nem fáj.
A tudat,hogy nem vagy velem,
Mert ez nem volt szerelem.
Veled vagy nélküled,
Teljesnek érzem a szívem.
Nem vittél magaddal darabokat belőlem,
Itt ragadt bennem,minden.
Amikor az arcodat megérinti a hűs víz,
A tükörképed megmutatja ki az Igazi.
Engem mutat,de te ellenállsz ennek,
Pedig minden kérdésedre egy válasszal felelnek.
Az égi jel,ami beléd égeti a vágyat,
Hogy megkeress engem,hogy rám találhass.
Mert várok rád,valahol a világban,
Engedj egyszer az álmaidnak.
Rá lelj a kincsedre,
Ami értékes dolgokat rejt.
A tükörképed eltorzul,
A gondolatod felfordul.
Alig bírod elhinni,hogy az érzéseid,
Egyből irányítani kezdenek,nem kell félni.
Lesz ez még jobb is,
Mikor a fájdalom elkezd majd kínozni.
A bűntudattal fogsz élni,
Vagy hozzám fogsz visszatérni.
Döntsd el mit szeretnél,
Vagy inkább életed végéig szenvednél?
Gyerünk hát,mire vársz,
Indulj el!Szedd a lábad már.
Amikor bekopogtatsz hozzám,
Akkor már tárt karokkal várok rád.


Kimondatlan szavak

A kimondatlan szavak fájnak,
Megőrjítenek,szinte bántanak.
Elmész mellettem,szólnék hozzád,
Felém se nézel,elillan a bátorság.
Hogyan mondjam el neked,
Ha kerülsz és menekülsz előlem?
Mindenki tud beszélni,
Csak mi ketten nem tudunk megszólalni.
Miért,miért van ez velünk?
Hogy soha nem lehetünk együtt?
Alig érintesz meg,
Alig gyújtasz fel.
Kérdezlek hát téged,
Miért nem félsz tőlem?
Bárcsak felnőnék hozzád,
Legalább értsem,hogy mit csinálsz.
Néha nem értem mire megy ki a játék,
Egyszer eljössz,máskor elmész.
Búcsúval vagy anélkül,
Mindig itt hagysz egyedül.
Az idő már nem kedvez nekem,
Így elkell mennem.
Bennem éltél,szívemmel énekeltél,
A lelkünk összeforrt,de alig ismertél.
Hátra léptél kettőt,egyet léptél előre,
De,sose kérdeztél felőlem.
Pedig szenvedtem,remegtem érted,
Csak nem találtam meg a megfelelő cselekedetet.
Elbújtam,aztán megkerestelek,
Amikor hátra néztél,eltűntem.
A könnyeimen keresztül néztelek,
De soha nem küzdöttem ellene.
Elakartam mondani,megakartam mutatni,
Hogy ennél jobbat érdemelsz,nem kell fizetni.
Nem lesz meg az ára,nem bánod meg,
Csak engedd a szíved hozzám,kérlek.
Tárd ki a belső békédet,
Vigaszt akarok találni benned.
A kimondatlan szavak:a testbeszédben vannak,
Remélem egyszer valaki majd meghallja....

Nem tudod

Érdeklődve nézel körül,
Hogy kerültél ide egyedül.
Egy idegen mellett ébredtél fel,
Csodálkozva körbe nézel.
Felkelsz az ágyból,
Egy őrült éjszakai buli volt.
A lakásban másnapos fiatalok,
Félkómás szerelmes pár az asztalodon.
Úgy érzed ideje lenne hazamenni mindenkinek,
Nehéz lesz kikergetni a vendégeket innen.
A szoba forog körülötted,
Csoda,hogy a tegnapi bulit túlélted.
Nem tudod,nem bírod betartani az ígéretet,
Hogy kikergeted az embereket.
A fejed szétmegy,pihennél mégegyet,
Senki se tud kordában tartani téged.
Tudod,hogy borzalmas hiba ez az egész,
Senki se találja meg a fejét.
Ne aggódj,a haverod nem tudja meg,
Hogy megcsaltam őt veled.
Nem tudhatod,hogy én voltam ott,
Csak egy látomás volt.
Bennem megmaradt az egész este,
Csak neked kell elfeledned.
Csitt,maradj csendben,
Én már elmentem korán reggel.
Próbálsz vissza emlékezni az egészre,
Szerintem nem fog menni neked.
Hidd el nincs rám többé szükséged,
Kérlek,ne hívj fel többet.
Egy kaland voltam a számodra,
Talán majd folytatjuk álmodban.
Nem tudod,hogy mit akarsz,
Majd ha álmos leszel más valaki betakar.












2012. április 1., vasárnap

"Őrjítsen meg minden gondolatodban,kísértsen az álmaidban."

Hív a tavasz

Hív a tavasz,szerelemre késztet,
Nem semmi ahogy iránta érzek.
Álmaimban az enyém,
A valóságban csak egy remény.
Egy éjjel arra ébredek,
Hogy egyedül vagyok és reszketek.
Repülnék,mint egy madár,
Dalolnék,mint egy híres sztár.
Elmondanám a világnak,
Hogy őt szeretem,imádva.
A város megtelik szerelemmel,
Csak én vagyok egyedül a szívemmel.
Kéz a kézben sétálgató párok,
Én még az igazira vágyom.
A napfény belesüt a szemembe,
S egyszer csak valami elzavarja a fényeket.
Egy álomból ismerős férfi áll előttem,
Bemutatkozik és elmondja,engem keresett.
Olyan mintha ezer éve ismerném,
Vajon Ő az enyém?
Valami rángat,valami húz lefelé,
A földön ébredek az ébresztőm zenél.
Egy esős reggelre ébredtem,
Hogy megtaláltam az igaz szerelmet,tévedtem....

A szív húrjai

Csak játssz egy dalt a szív húrjain,
Szedd össze a széthullott darabjait.
A padlón hevernek a hangjegyek,
Az asztalon fekszenek a papírhegyek.
A dallam a fejemben zongorázik,
Hogy nem felejtem el,az a mázli.
Gyere ide hozzám,ezt hallanod kell,
Gyere közelebb,hallod a szívemet?
Érzed át,éld át,vedd át,
Szállj velem és ne feledd el amit hallottál.
Alkoss és énekelj,
Veled együtt dobog a szívem.
Csörgedezzen az ereidben,
Zubogjon a véredben.
Őrjítsen meg minden gondolatodban,
Kísértsen az álmaidban.
Fogadd el,hogy mi összetartozunk,
Nem vehet el senki sem,mert jók vagyunk.
Csókolj meg bátran,mondd,hogy szeretsz,
Ölelésedben békére lelhetek.
Én már érzem,hogy élek,
Zsibbadnak a végtagjaim,dübörög a szívem.
Hullámként száguldanak át rajtam a hangok,
Szinte a lelkemből dalolok.
Túlságosan jól érzem magam,
Nem érdekel a holnap.
A mának élek és veled,
Megállíthatatlan ez a zene.
Dübörög bennünk és a fejünkbe vésődik,
Soha nem fog elfelejtődni.
Nos,gyere és csókolj meg mégegyszer,
Te vagy az egyetlen hercegem.


Megmentő

Kaptál pár pofont az élettől,
Remegtél és sírtál a félelemtől.
A dolgok összetörtek körülötted,
A szemed a lelked tükre.
Mindent megmutatott nekem,
Amikor rám néztél abban a percben.
Ezután felvetted a napszemüvegedet,
S búcsú nélkül mentél el tőlem.
Titkaid megőrjítenek engem,
A megérzéseim rosszat sejtenek.
Megakarlak menteni téged a sötétségtől,
A megalázástól és a szenvedéstől.
Kérlek ne,lökj el engem,
Amikor feléd nyújtom a kezem.
Engedd,hogy segítsek rajtad,
Hallom:mindenki csak rólad pletykálgat.
Nem vagy magadnál,
A falnak mész és ordítanál.
A fájdalmadat elrejted,de én érzem,
Átveszem tőled a szenvedéseidet.
Én vagyok a megmentőd,
Csak nem hiszed el,szinte a bűntudatod megöl.
Hörögsz és káromkodsz,
A szíved hevesen dobog.
Hiába nézel rám,nem érzek semmit sem,
Letepernél,de nem megy neked.
Térj magadhoz,holnap megbeszélünk mindent,
Nem ez az igazi éned.
Reggelre kitisztul az elméd,
Aztán józanul közeledhetsz felém.