"Olyan voltál mint a vad szél, átsöpörtél azokon akiket szerettél"

Átkozott kapcsolat

Ez a kapcsolat kínoz szinte fáj,
Miért nem mondjuk ki,hogy viszlát?
Napok óta gyötrődünk,
Telefonon se beszélünk.
Eshet az eső,süthet a nap,
Semmi nincs ami megállíthat.
Gyere el hozzám,
Mondd ki a végleges búcsúzást.
Belül széttép a bűntudat,
Már alig hallom a hangodat.
Kiszerettem belőled végleg,
Amit irántad éreztem:vége.
Elmúlt az a lángolás,
Ami kezdetektől égetett már.
Mintha egy vödör vizet öntöttek volna rám,
Egyből kialudt bennem a láng.
Átok a szerelmünk,
A bájital mentett meg attól,hogy együtt lehessünk.
Amikor megittad a varázsitalt,
A szívedből kitörlődött minden amit éreztél irántam.
Csak a múlt lettem a számodra,
Egy felejthetetlen emlék mára.
Én jártam rosszul,mert nem hatott az átok,
Mégis én szenvedek attól,hogy a sors elszakított.

Kontroll alatt

Próbáltam már irányítani,
Megpróbáltam fenntartani.
A helyzetet akartam megmenteni,
Sajnos már nem tudtam mit tenni.
Vissza akartam tartani,
S elakartam fogadni.
A tényt,hogy semmi sem tökéletes,
Nem tudom mi,miért történt meg.
Lehet,hogy a sebek örökké nyomot hagynak,
Egyszer elkell hagyni a múltat.
Mi ketten összetartoztunk,
De te nem hitted el,mi vagyunk.
A legjobb pár a világon,
Azóta amit kimondtál nem is bánod.
Sikítani akartam,de te befogtad a számat,
Soha nem teljesítetted a vágyaimat.
Rejtegettél,elbújtattál,
Kontroll alatt tartottál.
A foglyod voltam,menekülni akartam,
Nem tudom,hogy szerettél-e valaha?
A félelemtől dübörgött a szívem,
A sötétségtől sírt a lelkem.
Nem voltál ott a bajban,
Nagyon elvoltál szállva.
Túl fiatal voltál az élet játékához,
A türelmes és komoly kalandhoz.
Olyan voltál mint a vad szél,
Átsöpörtél azokon akiket szerettél.
Próbáltam elmondani,hogy mi a helyzet,
De te ellöktél magadtól és elhagytál engem.
Kértelek,hogy nézz a szemembe,
Mondd el,mi az ami nem jön be.
Gyáva voltál,hogy igazat mondjál,
Ezért menekülőt fogtál.
A szívem vérzik,de egyszer majd megáll,
Tudom,hogy egy nap a szerelem majd rám talál.

"Tudtam,hogy te vagy az, akire évekig vártam."

Két ember egy szív

Az a pillanat,
Amikor rád néztem.
Tudtam te vagy az,
Hevesen vert a szívem.
Amikor egymáshoz értünk,
Szinte végtelen tűzben égtünk.
Tudtam,hogy te vagy az,
Akire évekig vártam.
Elfáradtam,kellett,hogy rád találjak,
Karjaid közt lepihenhetek,rád bízom magam.
Te pedig őrizheted az álmaimat,
Ott akarok lenni a gondolataidban.
Mert van két ember egy szív,
A szerelem egyre csak hív.
A sors egymásnak teremtett,
Csak erre még nem jöttél rá szerintem.
A végzetünk átok és áldás,
De ha nem próbáljuk meg.
Sose fogjuk megtudni mi vár ránk,
De vakon bízom benned.
Vezess bárhova,vigyél magaddal,
Követlek téged,amíg ver a szívem.
Ha úgy érzem,hogy egyedül maradtam,
Csak hívlak téged és itt leszel velem.
Az idő nem törhet meg minket,
Semmi sem állhat közénk.
Még a rég elfelejtett ex-barátnő sem,
Ez tesz minket erőssé.
Fogd a kezem,szoríts meg kérlek,
Mert ha elengedsz,úgy érzem félek.
Nélküled nem kapok levegőt,
Tőled kapom a támogatást és az erőt.
Két ember egy szív,
Dobbanásra hív.
A sors egymásnak teremtett,
Remélem itt leszel velem,egyszer az életben.

Túlélő

Hidd el,tudom milyen érzés ez,
Ezeket a borzalmakat mind túléltem.
A falak napról napra összenyomtak,
Nem bírtam lebontani azokat.
Nem akartam rács mögött élni,
Így kitörtem és megpróbáltam szárnyalni.
Próbáltam végig vívni a belső csatát,
Végül én győztem,egy igazi hős vár.
Egy igazi harcos vagyok,
Nem,nem vagyok bolond.
Kell,hogy még igazán éljek,
Tudom mit kell tennem,mi a helyes.
Hidd el sose akartam feladni a harcot,
Bárki bármit is mondhatott.
Nem törtek meg engem,
Így vált erőssé a lelkem.
Nem ártott már a bántó szó,
Hű voltam önmagamhoz.
A falak ledőlni készültek,
Itt volt az idő,hogy elmeneküljek.
Hívott a fény és végtelenség,
A bátorság és a reménység.
Megküzdöttem a belső démonokkal,
S az ártó sötét angyalokkal.
Ezentúl nem tudják elvenni ami az enyém,
Lassan,de biztosan haladok a célom felé.

Amnézia

Hiányzik az érintésed,
Hiányzik a beszéded.
Egy maradandó nyomot,
Hagytál a szívemben ami kínoz.
Olyan lány vagyok,
Aki arra vár,hogy mondd.
Mondd ki ami legbelül nyom,
Ami szétszed téged most.
Az az önuralom,ami feltörni készül,
Arra várok,hogy mondd ki végül.
Azt a szót,amit még tudtál a legelején,
Amit a végén elfeledtél.
Bekódolt üzenetek,képek és hangok,
Mind kitörlődött a gondolatodból.
Amnéziába estél,nem emlékszel rám,
Ezért is csak a szívem fáj.
Hiába hozok fel emlékeket,
Azt se tudod,hogy ki vagyok neked.
Én voltam a világod,a megmentőd,
Majd leszek az emlékeztetőd.
Arcodat két kezem közé veszem,
Egy búcsú csókkal tesztelem.
Nem érzel semmit,elrántasz magadtól,
Falakat húzol a szíved köré mától.
Kitagadsz az életedből,
Kitépsz a szívedből.
Kérlek menj egy orvoshoz,
Aki visszatérít az igazi önmagadhoz.
Talán majd rájössz ki vagyok én,
Tegyél meg mindent a szerelmemért.

"A zene bennem,nem felejt el téged. Minden egyes kottában, hangszerben és gitárban ott vagy."

Zene bennem

A zene bennem,
Te vagy a dallam a szívemben.
Egy részed mágnesként vonz feléd,
Mától kezdve te vagy az enyém.
A ritmus az ereimben tombol,
A vér a fülemben dobol.
A hajamat dobálom a szélben,
Nem nézhetsz őrültnek.
Csak a dallam az,
Ami elvette a gondolkodásomat.
Kikapcsoltam a körülöttem levő világot,
Úgy érzem,elfelejtem a valóságot.
A zene bennem,
Nem felejt el téged.
Minden egyes kottában,
Hangszerben és gitárban ott vagy.
Emlékeztet rád,hogy létezel,
A valóságban énekelsz.
A szürke hétköznapok,megszűnni készülnek,
Minden színessé válik a jelenlétedben.
Dübörög a basszus,szól a gitár,
Csak én vagyok az,aki miattad kiabál.
A hangod bársonyként simogatja a lelkemet,
Olyan mintha itt lennél mellettem.
Egy részed itt él bennem,
A dallamot sose feledem el.
Lehet hangos vagy halk,
Vissza tudom játszani a képzeletbeli magnómban.
Újra meg újra átélem az élményt,
Számomra nincs több kérdés.
Tudom,ha bárhol is vagy,
Lélekben mindig támogatsz.
Újra élem,újra érzem,
Újra meg újra remélek.
Sose fog elhalkulni a zene,
Örökre belevésődött az emlékezetemben.

Aura

Olyan titokzatos vagy,
Egy aura vesz téged körül.
Olyan tiszta vagy,
Ha meglátlak a szívem örül.
Ahogy körül ölel a fátyol,
Nélküled fázom.
Reszketek érted,de nem látsz engem,
Oda adnám a fél életemet.
Csak azért,hogy tudd:létezem,
Azt akarom:az álarcodat dobd félre.
Mint a tündöklő csillogó napfény,
Beragyogja a teret a jelentéted:megérkeztél.
Engedd előre a kezed,
Engedd szabadjára a képzeleted.
Ne félj nem foglak bántani,
Nem akarok örökké rád várni.
A ködös árny elkúszik rólad,
Mintha mi sem történt volna.
Hideg érintésedtől megborzongok,
A lángoló csókjaidtól elájulok.
Mindez csak a képzeleted,
Ami kínzóan játszik velem.
Felém küldöd az álmaidat,
Olyan,mintha itt lennél a gondolataimban.
Az aurád eltávolodik tőlem,
Így alig kapok erőre.
Elgyengültem amikor itt voltál a szívemben,
Megzavarodtam,amikor kutakodtál a fejemben.
Kérlek ne,menj el,
Mondd el,mondd el ki vagy te?
Nem adsz rá választ,eltűnsz egyből,
Szinte menekülsz a kérdéseimtől.
Ott maradtam egyedül az emlékeimmel,
Remélem egy nap majd visszatérsz és elviszel.

"Magam söpörtem fel a szívem fájdalmát,magam énekeltem el a remény dalát."

Szívszilánk

Szerelem,mondd vajon létezel?
Vagy te magad vagy a képzelet?
Elhittem mindent amit adtál,
Egészen más világot mutattál.
Néha olyan voltam,mint egy megrészegült lány,
A végén pedig a józanodás fájdalommal járt.
Napokig feküdtem a földön,
Nem akartam tudni,mit hoz a jövő.
Benned volt minden reményem,
Rajtad múlt a beteljesedésem.
Másra vártam,mást kaptam,
De te rám támadtál,így hagytam magam.
Rózsaszín buborékban,végtelen felhőkben,
Nyálas zenékben és bolondos tervekkel.
Megbocsájthatatlan álmokkal,
Félig felírt telefonszámokkal.
Idővel pedig megtört bennem a bizalom,
Az összes pasi a szívemmel játszott.
A lelkem súlya nehezebbé vált,
Ekkor éreztem,mennyire szúr a szívszilánk.
Vérzett mindenem belül,
Nem látszott semmi kívül.
A világnak más milyen arcot mutattam,
Titokban mindig sírtam.
Erősnek kellett lennem,
Hogy ne faggassanak az emberek.
Egyre lejjebb mentem,
Közben felém se néztek.
Magam söpörtem fel a szívem fájdalmát,
Magam énekeltem el a remény dalát.
Egyszer majd jön valaki,aki összeszed,
Teljes egészében belém szeret.

Napnyugta

Szél áradat,eső függöny,
Napsugár és szivárvány.
Ez még nem késő,ez még nem késő,
Tele van reményekkel ez a nyár.
Mennem kell,indulnom kell,
De a lelked,mindig visszatart engem.
Próbálok ellenállni neked,de nehéz,
A szívem húzna feléd.
Nem nézek a szemedbe,
Csak azt fogom látni,hogy szenvedsz.
Nem akarom hallani a szíved dobogását,
A lelkedben rejlő dallamod forrását.
Az időnk lejárt,mennem kéne hát,
Egyre erősebben húz a magány.
Magába zár,el-el ránt,
Nem engedi,hogy a karjaidba zárj.
Csillámló könnyekkel búcsúzom,
Ezt a boldog életet elhagyom.
Mielőtt jön a napnyugta,elindulok,
Talán megtalálom azt amit akarok.
Viszlát hát,drága szerelemem,
Köszönök mindent és azt,hogy itt voltál velem!

Közeledben

Mint egy nyári zápor után,
Oly' fülledt a levegő a szobában.
Mielőtt oxigénért kapkodnál,
Előbb élj a pillanatnak.
Te ezt még nem érzed,
De én igen és ez a lényeg.
Az irántad érzett szerelmem végtelen,
Csak te még nem tudod,tele vagy kételyekkel.
Közeledben felhevít a vágy,
Egyre jobban éget a láng.
Éjszakánként ordítva ébredsz fel,
Nem tudod,hogy mitől van ez.
A tükörbe nézel és más valaki néz vissza rád,
Igen,az én vagyok,régóta látlak már.
Nem hiszel a szemeidnek és szappannal dobálózol,
Aztán a földön kötsz ki és csodálkozol.
Mindenhol kísértelek,nem tudom,hogy miért,
Talán ezt érdemled a hűtlenségedért.
Amikor ott voltam,nem figyeltél rám,
Azt hitted tiéd az összes lány.
S ez nekem nagyon fájt,
Hogy nem vettél észre és játszadoztál.
Ezt kapod a sorstól,ez a büntetésed,
Nem érdemeled meg a kitüntetésed.
Beképzelt alak vagy,miért is zúgtam beléd?
Miért adtam fel mindent a hamis szerelemért?
Mert hittem benned,tudtam,hogy velem leszel,
Talán majd valamit érzel,vagy sem.
De,hogy melletted lehetek,
Felér mindennel.
Úgyhogy kérlek,most azonnal csókolj meg!
Aztán soha többé ne engedj el.
Vigyázz rám és a szerelmünkre,
Mert még megbánod és elveszíthetsz.

Amikor jól döntesz

Csak a szívedre hallgass ha valamit akarsz,
Csak a belső hangra figyelj,ha eljön az a nap.
Gratulálj magadnak,amit eddig elértél,
Utána lásd melyik az a szint ahova lépnél.
Érd el a csúcs legtetejét,
De előbb érd be a legelején.
Indulj el hát,légy a magad vándora,
Menj és válts valóra a legmerészebb álmaidat.
Várj,ha valami nem úgy indul el,
Ülj le és pihenj,kapj erőre.
Ha érzed,hogy feltöltődtél,
Menj tovább és élvezd,hogy élsz!
Amikor jól döntesz,tudod,hogy mit akarsz,
Ha elrontasz valamit,abból tanulsz valaha.
Tedd a mellkasodra a kezedet,
Mondj egy köszönetet a lelkednek és az eszednek.
Hiszen magadtól indultál el,
Nem kell búcsút mondanod a terveidnek.
Ha a mélyre esel és nehéz felállnod,
Hidd el,legalább a gyengeségedet felvállalod.
Ettől leszel erős és legyőzhetetlen,
Egy életre sebezhetetlen!