"Gyere,kapj el ha mersz,ha pedig nem akkor veszítesz"

Őrült karnevál

Ez egy őrült karnevál,

Ezért a tömegben sem találsz.

Komolyak a szándékaim,mégis játéknak hiszed,

Ne legyél már ennyire elveszett.

Szedd össze magad,

Gyere el hozzám még ma!

Összenyom a tömeg,fulladozok,

Te vagy az aki megmenthet most.

Siess mert az időm lejár,

Ne,hogy a végén megbánd.

Hogy elvesztetted a játszmát,

Velem szemben nem tehettél mást.

Rohanok a világ elől,

Vajon mit látsz bennem belülről?

Álomképet küldtem rád,

Ez egy őrült karnevál.

Itt az idő,hogy rám találj,

Véget érhetne már a játszmánk.

Álarcot húzok,hogy nehezebb legyen,

Ne,legyek könnyű préda neked.

Az emberek nem vesznek észre,

Nem köthetnek bele az egészbe.

Gyere,kapj el ha mersz,

Ha pedig nem akkor veszítesz.

Gyere,fogd meg a kezem,

Ha megérintesz,a világ forogni fog veled.

A célhoz egyre közelebb érek,

Vajon a tiéd leszek?

Ekkor átfogod a testem a nagy tömegben,

Ragyogva és boldogan nézek a szemeidbe.

Csókot lehelsz az ajkaimra,

Valóra váltod az álmaimat.

Szakadék

Volt egyszer egy szakadék,

Abba beleugrottam még.

Aztán lent ragadtam,

Lent a mélyben sirattam magam.

Vártam hogy valaki kötelet enged felém,

Senki se járt erre,nem volt remény.

Míg ültem azon gondolkoztam,

Mi az amit elkéne még kezdenem?

Új vágyálomra hajtom a fejem,

Miközben hangosan ver a szívem.

Kire gondolhatnék?

Ha senki nincs a felszínen még?

Ki az aki megmenthet?

Ki az akinek számítok egyszer?

Amikor a reménysugár besütött a mélységbe,

A kezemet az égbe emeltem.

Nem láttam senkit se,

De a kiutat igen.

Belekapaszkodtam a gyökerekbe,

Felmásztam a felszínre.

A szakadék bezárult amikor felértem,

A szívem fájdalma begyógyult végleg.

Egy zongorához ültem daloltam,

Vajon valaki hallja a hangomat?

Egy kéz érintését éreztem a vállamon,

Szerintem ő az,ha jól gondolom.

Felnéztem rá és leült mellém,

Átvette az irányítást a zenémmel.

Érdemes volt kimásznom a mélyből,

Soha nem gondoltam volna,hogy mit hoz a jövő.

Új életre ébredsz

Sötét mágia,sárkányok hada,
Mindenki az erdőbe szalad.
Üldöznek téged,vadak és vámpírok,
Fuss ameddig csak bírod.
Amikor elesel kapj újra erőre,
Nincs más dolgod,csak nézz előre!
Amikor elkap a szörnyeteg,
Abban a percben elveszítettél mindent.
A véredet akarja,amitől ő megtisztul,
A lelke és a szíve kipusztul.
Gonoszság árad szét az ereiben,
Álnokság csillog a szemeidben.
Aztán elenged téged,
Nem érdekli a vérveszteséged.
Egy nap majd új életre ébreszd,
A vámpír véred élesztget téged.
A szomjad megőrjít,ezért vadászni mész,
A jövődet és a múltadat elfeledvén.
Nem érdekel téged,hogy mi történik veled,
Más nyakából inni,csupa élvezet.
Évtizedek telnek el,
Még mindig a földön fetrengesz.
Árad belőled a büszkeség és a bátorság,
Nincs az a félelem ami utadba áll.
Kárt teszel jókban és rosszakban,
Éjszaka vadászol,alszol nappal.
A napfény az ellenséged,
Ezért egy gyűrű védhet meg.
Verbéna és átok,legyengíti a vámpírságodat,
Ezennel összetöri a halhatatlanságodat.
Ha egyszer tőrt döfnek beléd,

Körülötted össze omlik minden remény.
Boszorkányok és démonok,
A te ellenségeid nem barátok.
Hibridek és vérfarkasok,
Ebben a történetben nincsenek angyalok.
Egy misztikus kisvárosban,
Ahol hisznek a valóságban.
Olyan az egész mint egy kitaláció,
Hidd el,nem egy hallucináció.
Üdvözöl a valóság,
Menj csak,mindenki csak rád vár.

"Ez a szerelem majd másmilyen lesz,varázslattal és csodálattal töltve."

Dallamba zárva

Ennek a világnak szüksége van valami másra,
Mindenkinek kell,hogy legyen párja.
A szeretet és a szerelem hatalmas erő,
Bízom,hogy az a nap eljön.
Gyerünk,ne titkold el,
Ne,zárd el amit érzel.
Itt ülsz mellettem,
Szótlanul rettegve.
A csókunk után,megvagy őrülve,
A jövőnk csak így teljes.
Inkább menekülsz,nem nézel vissza,
Emlékszel,hogy mi volt az előző pillanatban?
Fel-le járkálsz öntudatlanul,
De le ülsz mellém akaratlanul.
Aztán elmondod,hogy mindig is,
Mindig is éreztél irántam valamit.
Elővetted a gitárodat és elkezdtél játszani,
Egy andalító zenét,amit magadtól kezdtél írni.
A szívemig hatolt,átéreztem az egészet,
S mikor a kezedhez értem.
Onnantól kezdve együtt énekeltünk,
Aztán a többiek is velünk.
A hangjegyektől libabőrös lettem,
Egyből elfelejtettem a többieket.
Csak ketten voltunk,te meg én,
Dallamba zárva,mindent elfeledvén.
Amikor ajkunk egymáshoz ért,
Attól perctől kezdve te lettél az enyém.

Egyszer majd

Egyszer majd megfogom a kezed,
Felnézünk a ragyogó égre.
Lefekszünk a földre,
Egymás mellett beszélgetve.
Az arcodat fogom simogatni,
Téged foglak becézgetni.
Mindennap elmondom a vallomásomat,
Hogy szeretlek egyre jobban.
Magamhoz húzlak a szívemhez közel,
Hogy meghallgasd,hogy dobog érted.
Közben a hajadba túrok,
Erősen ölelve a boldogságtól sírok.
Egyszer majd füledbe suttogom a neved,
Közben rajongással csodálom a szemed.
Táncolva és önfeledten nevetek majd veled,
Nem gondolok arra,hogy mikor lesz vége.
A pillanatnak és neked szeretnék élni,
Igazi érzelmekről fog szólni.
Ez a szerelem majd másmilyen lesz,
Varázslattal és csodálattal töltve.
A csillagokat fogom számolni veled,
Miközben felragyognak az égen.
Jobbat nem is kívánhatnék majd nálad,
Bárcsak teljesülne majd ez a vágyam.
Egyszer majd eljön a mi időnk,
Hidd el,soha se lesz késő.

 

Apróság

Csak egyet kérek,
Figyelj rám,kérlek.
Míg játszom a zongorán,
Hallgass meg és várj.
Engedd át magad,
Ennek a pillanatnak.
Csak egy apróság,
Amit tőled kérek,nézz rám.
Szeretlek téged,
Számomra csak te létezel.
Feléd hajolok,miközben,
A hajam rád hullik,rám nevetsz.
A kezünk össze kulcsolódik,
Az ajkunk összefog érni.
Amikor megtörik a varázs,
Nem lesz több megbánás.
Talán észre veszel,
Talán nem.
Elhúzódsz tőlem,
Elengeded a kezem.
A látomás ami te vagy,
Eltűnik nappal.
A fény betölti a teret,
Majd visszajön az éjjel.
Kísérthetsz engem,egész végig,
Hidd el nem fogok miattad szenvedni.
Az emlékeim bennem vannak,
Ott van a naplóba írva.

"Az álmaim rólad szóltak,a nappalok valóságosak voltak."

Szöveg a tűzben

Amit tudnod kellett,
Ma nem tudhatod meg.
a szöveg a tűzben elégett,
soha nem tudhatod meg.
Hogy mit éreztem irántad,
Nem kürtölhettem szét a világnak.
csak egy apró részletre emlékszem,
Soha nem múlhat el a szerelmem.
Szenvedéllyel szerettelek,
Szenvedéssel gyűlöltelek.
Napról napra erősebb volt az érzés,
Fájdalmas volt melletted a létezés.
A remény ami ott égett bennem,
Egyre csak emésztett.
Hogy nem érinthetlek csak úgy meg,
Több volt mint fájdalom,ami belehasított a szívembe.
Melletted álltam és ültem,
Amikor csak tehettem.
Az álmaim rólad szóltak,
A nappalok valóságosak voltak.
A könnyeimet vissza fojtottam,
Aztán eleresztettem egy sarokban.
Nem láthattad a fájdalmamat a szememben,
Néha elzártam előled a lelkem.
Csak egy álarcot láttál,
Miközben velem dumáltál.
Amikor véget ért a napunk együtt,
Este a szobámban ültem és a macska a hasamon feküdt.
Azon gondolkoztam,mi lenne,ha,
Elmondanám,hogy mit érzek irántad?
Vajon kinevetsz?Vagy elfutsz előlem?
Vagy röhögve elárulod mindenkinek.
Hogy mekkora lúzer vagyok a szemedben,
Ugye te nem ilyen vagy velem?
Ennél többre tartasz ugye?
Bár ezt nem tudhatom,nem ismerlek.
Olyan jó lenne,ha minden álmom valóra válna,
Nem lenne mindig a bánat.
A vágyódás,reménytelenség,messze ismeretlen lenne,
örökkön örökké veled lehetek.
A szappanbuborék kidurran egyszer,
Minden úgy lett,ahogy lennie kellett.
Halk nevetgéléssel mentem el melletted,
Utánam néztél,de nem jöttél fel.
Csak bámultál a lépcsőnél menet,
Aztán a haverjaiddal mentél el nevetve.
Szerettelek,ez az örök igazság,
A titkom jó helyen van,többé már nem fáj.
A tűz elharapja a papírjaimat,
Vele együtt a tintával írt szavaimat.
Amiket könnyekkel töltöttem meg,
Így könnyebbült meg a lelkem.

Bosszú

A titkom maradjon nálad,
Ne add tovább senki másnak.
Földön csúszva könyöröghetsz,
Nem mondhatod el olyan könnyen.
A szabadságnak ára van,
Hiába élek a mának.
Magam mellett tudhatnálak,
Ellöksz,mikor megcsókolnálak.
Kacagva nézek rád,
Megint gyerekessé változtál.
A hangom betölti a teret,
Hiába kéred,hogy csend legyen.
Nem fogom fel,mert bosszút állok,
Mindenki azt hiszi,hogy veled járok.
Játék az egész,mert te is játszottál,
A szívemmel,amikor szerettelek igazán.
Nem kegyelmezek,mert szemétkedtél velem,
Mindezt vissza kapod,csak adagolom neked.
Óvatosan,míg a méreg nem éri el a szíved,
Míg megnem fojt a bűntudatod és a lelkiismereted.
A titok lassan valósággá válik,
S ezt hamarosan megtudja mindenki.
Hogy egy igazi alattomos áruló vagy,
A lányok csak játékszerek a számodra.
Nincsenek érzelmeid,
Egy robot vagy,de valójában egy nagy senki.
Kiakarlak tagadni a múltamból,
De,előled nem futhatok.
Szembe kell állnom veled,
A harcot felkell vennem.
Legyőzlek bármi áron,
Csak a sérülés ne fájjon.
Bár erős vagyok,nem fogok érezni semmit,
A bosszú édes,nem várhatunk holnapig.
Egy nap arra fogok emlékezni,
Milyen jó,hogy nem kellett sokat szenvedni.