End Of Affair

 Végtelen pusztaság

Szívemben végtelen pusztaság,

Elnem múló némaság.

Arcod halvány emlékkép,
Bár ne emlékeznék.

Koncentrálnék nem merek,

Félek,hogy visszatérsz a fejembe.

Kezeim remegve nyúlnak feléd,

Vajon él-e még a remény?

Társra lelni oly nehéz,

Ebben a világban eltévedvén.
Hangod mint valami villámcsapás,
Úgy támad reám.
Felnem bírom fogni,hogy mit mondasz,
A szavaid a szíveim ráznak.
Belehatolsz az elmémbe,
Megzavarod az emlékeket.
Mintha nem léteztem volna számodra,
Csak egy illúzió voltam.
Nem akartam ezt,nem tudom mit tettem,
Mit értem el,hogy elhagysz engem.
Végtelen pusztaság van a lelkemben,
Bár ne kéne ezt éreznem.
Lüktet a vérem,a szám kiszáradt,
Szerelemre és védelemre szomjaztam.
Nem adtál belőle,ellöktél,
Összetörtem a földre esvén.
Megráztam a világot,a pokolra jutottam,
Nem tudom mivel érdemeltem ki,hiszen csak magányos voltam.
Vágytam valakire,aki csak a távolból nézett,
Majd gonoszan ott hagyott röhögve.
Végtelen pusztaság szárad a lelkemben,
Csak egy csepp szeretet kérek.
Figyelmet és törődést,amit nem kapok meg,
A perzselő napon elégek.
A testem nem ura a helyzetnek,
S ezt nem veszik észre az emberek.
A tömegben se látnak,hiszen láthatatlan vagyok,
Bár visszatérne az őrangyalom.
Remegő kézzel nyúlok a fény felé,
A boldogságot újra meg újra átélném. 

Ügy végére

Azt hittem,hogy minden rendben lesz,

Erre hátrálsz mert félsz tőlem.

Nem tudom,hogy miért böktél meg,

De ez így nem világos nekem.

Egyszer rám nézel,máskor nem,

Pontot tettem az ügy végére.

Tovább megyek,nem érdekel,

Ne játszadozz az érzéseimmel.

Nem engedlek be többé a szívembe,

Ezzel csak tönkre tennél engem.

Gyáva vagy,ha velem lennél,

Akkor is az lennél.

A szívek zűrjében is eltévednél,

Hiába keresnél.

Nem is tudod mit akarsz,

Ezzel csak eltaszítasz.

Erős vagyok,nem tudsz féltékennyé tenni,

Nem olyan vagyok mint a többi kis pisis.

Álmaimban az enyém voltál,

A valóságban eltávolodtál.

MEgszakadt volna bennem minden,

De kizártalak valahogy nem tudom,hogy tettem.

Egyszerűen érzéketlenné váltam,

Nem loholok úgy utánad.

Amikor rád néztem,rájöttem,

Ez csak fellángolás volt amit éreztem.

Bár megtaláltam amit kerestem,

Mégis csalódtam benned.

Eljátszottad az összes kártyádat,

Elnappoltad a pillanatokat.

Vártalak,hogy ülj le mellém,

Nem néztél felém....

Így ott hagytalak téged nem érdekelt az egész,

Neked az kell aki foglalt és kész...

Szánalmas vagy,csak tudd végre,

Majd lesz valaki más akit megérdemlek!

"Ellenállok neked,ahogy csak tudok,de ezt az egész játszmát már nem bírom."

 Kedélyhullámok

Bizonytalan,félénk és határozatlan,
Az a férfi akire oly' rég vártam.
Nem tud semmiben sem dönteni,
Nem tud nekem válaszolni.
Csak néz rám mint egy bárány,
Ártatlanul a szívembe látván.
Ne nézz így rám kérlek,
Hiszen a fájdalomtól rettegve félek.
Próbálom elzárni magam,
Végül sikerül kivédenem a támadásodat.
Miért csinálod ezt velem?
Miért kínzol a tekinteteddel?
Miért nem adod már fel?
Mikor léphetek el tőled?
Érzelmi téren magadra erőszakolsz mindenkit,
Ezért sem tudsz magad mellett tartani...
A szívem ólomként nehezedik el,
A testem összecsuklik,az eszméletemet veszítem el.
Amikor meglátlak téged,
Reménytelenül szerelmesen...
Ellenállok neked,ahogy csak tudok,
De ezt az egész játszmát már nem bírom.
Egyszer kedves máskor rideg vagy,
Nem bírom már a hangulatváltozásaidat.
Elzársz magadtól teljesen,
Nem bírlak megismerni rendesen.
Csak találgatok,nem találom a megfelelő alkalmat,
Mert állandóan ellöksz a francba.
Merengve nézem az összekulcsolt kezeidet,
Nem engedsz már közelebb...
Búcsút intek a nem létező kapcsolatnak,
Hiába várok a megfelelő alkalomra.

Gyilkos szerelem

Ami történt,az nem történt meg,
Megrendült benned a bizalmam.
Azt ígérted minden a régi lesz,
Már nem hiszek a holnapokban.
A szavak oly' rég elszálltak már,
A szerelemből a reménytelenségbe szállt.
Nem éreztem a szeretetedet,
A csókodat se ittam úgy mint régen.
Nem vágytam a közelségedre,
Az érintésedre és a testedre.
Az ígéretek már megszűntek létezni,
Hazugságon alapult minden,mert nem tudtam érezni...
Szétáradt bennem a vágy,hogy megszökjek tőled,
Ez a szerelem megöl engem.
Napról napra csak idegesítesz a jelenléteddel,
Az őrületbe kergetsz a kérdéseiddel.
Már mindent elveszítettem veled szemben,
A szívem megszakadt,leesett a földre.
Szétolvadt a tűzben,meghalt benne minden,
Amit valaha éreztem...
Bocsáss meg ha valaha szemét voltam,
Sose jutottam el odáig,hogy megcsaljalak.
Hűséges voltam míg nem aludt ki bennem a láng,
Hidd el ez nekem is borzasztóan fájt.
Mire eljutottam odáig,hogy elég volt ebből,
Hidd el rengeteg könny csordult ki a szememből.
Gyilkos szerelem volt ez,
Felőrölt,megbolondított minket.
A múlt szép emlék marad már,
Évek múlva vesszük csak majd észre:semmi se fáj.
Menekülőre fogom,hogy ne lássalak szenvedni,
A mai naptól fogva elfoglak engedni.

"Titkokat szeretnék megfejteni, a fájdalmat elszeretném felejteni."

 Minden
Nem akarok jövőidőben beszélni,
Nem akarok a múltba tekinteni.
A jelent akarom,amikor itt vagy,
Nem érdekel már a holnap.
Minden amit akartam,te voltál,
Miattad lángolt fel minden más.
A testem,a szívem és a lelkem,
Tudhatnád,hogy mi a helyzet.
Fogadok,hogy elmondták már neked,
Csak nem engednek a közeledbe.
Mintha egy vad lennék ki támadna,
Mindenből ki vagyok maradva.
Vagy félsz tőlem,vagy nem akarsz engem,
Egyszerűen tanácstalan lettem.
Próbálok feléd menni,
De a tömeg nem engedi.
Elsüllyedek,alig látlak már,
Mondd hova tart ez a világ?
Csak egyszer a karjaidba lehetnék,
Mikor legutóbb átkaroltál még.
Aztán elengedtél más felé mentél,
Bárcsak tudnád,hogy a fellegekbe repítettél.
Azóta a boldogságom végtelen,
Bárcsak elmondanám neked.
Csak egy alkalmam lenne,
Amikor csak veled lehetek...
Tudnám merre menjek,mit tegyek a magány ellen,
Megtanultam ezzel élni,csak oly' jó veled.
Minden amit szeretnék,az te lehetnél,
Gyere közelebb,hiszen bátran megérinthetnél.

Boldogságra vágyom

Ha az élet tengerén sétálnék,
Tudnám,hogyan viselkednék.
A levegő egyre ritkább,
Ha a közeledbe érek tán.
Zavart és más milyen leszek,
Nem tudom,hogy mivel végződik a cselekedetem.
Hol elszúrom,hol jól csinálom,
Mindig csak rád várok.
A türelmem lassan fogytán,
Nem tudom,hogy magaddal mit hoztál.
Fájdalmat vagy boldogságot,
Én csak az egyiket akarom.
Már olyan régen éreztem magam a fellegekben,
A sötétséget elkellene már engednem.
A szívem megtelhetne vidámsággal,
Az életem felvidulna társasággal.
Jobban szeretném érezni magam a bőrömben,
Ott szeretnék lenni a közeledben.
Hallani ahogy lélegzel,
Ahogy dobog a szíved.
Látni akarom a tekinteted,
Amivel nézel az enyémbe.
Titkokat szeretnék megfejteni,
A fájdalmat elszeretném felejteni.
Az idő megszűnhetne körülöttünk,
Így ülhetnénk együtt.
A hangodat áhítattal hallgatnám,
A szavaidat bűntelenül innám.
Az ajkaidat nézném,miközben mozognak,
Nem tudnék ellenállni a csókodnak.
Miközben elvágnám a zavarodottságomat,
Tudhatnánk,eljött az a pillanat.
Boldogságra vágyom,lassan már három éve,
Itt az ideje feléd lépnem!