2013. február 21., csütörtök

"Rohannék a végtelen sivatag felé,a szívemet állandóan követném."


Eljátszott gondolatok


Többször eljátszottam már a gondolattal,
Milyen lenne újra egy kapcsolatban.
Észre se vettem,hogy ennél jobb dolgok is vannak,
Minden időmet a szerelem keresésére áldoztam.
Elsuhantak az évek és a pillanatok,
Így töprengek a múltamon.
Nem forgathatom már vissza,
Az időmet totál elpazaroltam.
Mi lett volna ha,
Ezen állandóan kiakadtam.
Amikor ragyogott az ég,
Nálam beborult a sötétség.
Amikor hívogatott a természet,
Bezártam magam és a gond emésztett.
Nem vettem észre az apró jeleket,
Nem érzékeltem az emberi jelentéteket.
Akik közelíteni próbáltak,
Mind elutasítottam.
Az álmodozásnak is megvannak a hátrányai,
Ezért nem tudok feljebb szállni.
Valami mindig lehúz a mélybe,
De valaki mindig kihív a fényre.
Látomások és tévedések,
Félre vezettek az életben.
Volt egy célom,elveszítettem a fonalat,
Volt egy tervem,de elvetette egy másik gondolat.
Az üvegfal egyre erősebb lett,
Nem láttam már az embereket.
Csak a tükörképem nézett vissza rám,
A lelkem társaságért kiált!
Rohangáltam mint egy félőrült,
Oly' rossz volt egyedül.
Semmibe vettek,elvetettek,
Soha többet rám se néztek.
Kisemmiztek,elfelejtettek,
Amikor megjelentek kinevettek.
Hogy bízzak az emberekben?
Ha állandóan figyelnek?
Mikor léphetek ki a reflektorfényből?
Mikor kapok a szeretetből?
Amikor már túl sok voltam,
Elindulnak és itt hagynak.
Volt egyszer egy lány,
Akit megölt a magány....





Bátorság


Ez az érzés fent tart a magason,
Amíg elnem ér az alkonyaton.
Azt kívánom bár sose érne véget,
Mert engem a fény éltet.
Szállnék a boldogságtól,
Megszabadulnék a rabságból.
Tombolnék a valóságtól,
Kitörnék az álmodozásból.
A zuhanás már kikészített engem,
Kell,hogy valami jó is történjen.
Nem lehet állandóan rossz,
Bárcsak jobbra fordulnának a dolgok.
Mindig csak várok,nem teszek semmit,
Így nem lesz velem senki.
Csak erőm lenne hozzá,
Hiányzik a bátorság.
Rohannék a végtelen sivatag felé,
A szívemet állandóan követném.
Hallgatnék a belső hangokra,
Figyelnék arra amiket mondanak.
Nem taszíthat le az ellenfél,
Nem állhat közénk az ellentét.
Csak van valami ami összeköt,
Kell,hogy legyen valami kapocs ami erős.
Ami összetart,hogy együtt legyünk,
Ne,legyünk mindig egyedül.
A sors mégis mást tervez,
Nem szabad,hogy úgy legyen!
Harcoljunk az akadállyal szemben,
Ha együtt akarunk lenni,úgy legyen!
A távolság már nem lehet messze,
Itt van a boldogság a közelben.
Van egy kötél amit megkell rántani,
Bárcsak könnyebb lenne téged megtalálni!
Húzz fel a mélyből,
Elég a kegyetlenségből.
Ne,játssz már tovább,
Talpra fel és legyen veled a bátorság!
Fogd meg a kezem és gyere el velem,
Hív minket a fény,elvisz a jövőbe.

2013. február 17., vasárnap

"Éjjel és nappal a szerelemre várok,a mélyből való kimenekülésről álmodom."


Éjjel és nappal


Mindenkivel természetes,
Csak velem nem.
Bármikor eljön rájuk ront,
Csak nálam van több gond.
Amíg még keresem a kiutat,
Mások már elérték a céljukat.
Nézek kifelé a fejemből,
Nem értek semmit az egészből.
Hol maradtam le,mit tettem?
Vagy mit nem?
Érzéketlenek és türelmetlenek lettek,
Többé már felém se néznek.
Nem,nem akarok erre gondolni,
Csak megakarok ettől szabadulni.
Túl régóta rág már a magány,
Ez az egész mély fájdalommal jár.
Beszélnék,de csak a falak hallgatnak meg,
Tudod milyen az amikor senki sem törődik veled?
Mindent megadnál,az életedet is!
Nem figyel rád senki...
Éjjel és nappal a szerelemre várok,
A mélyből való kimenekülésről álmodom.
Zokogó testemet senki se öleli át,
Miért nem hiszik el,hogy valami bánt?
Mit tettem,hogy ezt érdemeltem ki?
Miért nem ment meg valaki?
Aki észhez kapna és felkarolna engem,
Ahelyett,hogy állna és nézne,hogy szenvedek...
Egy igazi hősre van szükségem,
Aki megmenti a védtelen szívemet.
Éjjel és nappal velem lenne,
Tiszta lényéből szeretne!
Miért csak álmodom erről?
Miért nincs hozzá erőm?
Szótlanul leülök aztán megfog valami,
Egy angyal eljött és mondott valamit.
Vigasztaló szavakkal nyugtat,
Jó helyen járok és megleltem az utam.
Csak járjam végig,meglesz a jutalmam,
Hamarosan vége lesz a magány uralomnak!
Lassan,de biztosan eljön a pillanat!



Csak egy pillanatra


Az eső elkezdett szakadni,
Az emberek elkezdtek szaladni.
Csak én állok egyedül,
Azt gondolják:ez a lány megőrült!
Nem érdekelnek a beszólogatások,
Inkább csendben és boldogan elázok.
Zuhog rám az eső,
Majd eláll,ha jobb lesz az idő.
Csak egy kis zápor,
Nem gond ha ronggyá ázom!
Elkezdek magamban táncolni,
A bennem lévő bomba kezd vissza számolni.
Ha Ő nem jön mellém,
Az életem itt és most véget ér.
A boldogság csak egy átmeneti érzés,
Nem engedem,hogy mások elvegyék.
Szikrázó villámban,dörgő ég alatt,
Mindenki látja az önfeledt táncomat.
Oly jó,hogy nem akarom,hogy véget érjen,
Bárcsak valóra válni,amiket eddig terveztem.
Lenne értelme a harcomnak,
Lenne egy jó befejezése a sötét korszakomnak.
Újjá születni,igen ezt akarom,
Itt a megfelelő alkalom.
A nap kiragyog a felhők mögül,
Úgy érzem nem leszek már teljesen egyedül.
Valaki a vállamra teszi a kezét,
Magával ránt és engem néz.
Egy ismerős idegen,
Akinek fontos lehetek.
Szépen lassan átöleli a testem,
Majd elkezdünk táncolni a madarak énekére.
Csak egy pillanatra hagyj higgyem el,
Hogy létezik valahol és valakiben a szerelem.



Ébredezés


Ébredezik a természet,
Feléled az egész lényem.
Ragyogással telik meg a szívem,
Ami rossz azt elengedem.
Az árnyékot kiűzöm a szobámból,
Kitörlök pár emléket a múltamból.
Kitisztítom a fejemet a zavaros gondolatoktól,
Nem fogok már kicsúszni a talaj alól.
Szilárdan állok már a földön,
Nincs már semmi sem ami meggyötör.
A gondok elszállnak messzire,
Így könnyebben tudom keresni a szerelmet.
Kitárom a lelkem az újdonságnak,
Megnyitom magam a leendő társamnak.
Aki majd mosollyal fog üdvözölni minden reggel,
Vele lesz majd minden kezdet.
Aki majd fogja a kezem,
S a kertbe vezet.
Együtt nézzük a kikelő virágokat,
A földön ülve lessük a madarakat.
Meghitt pillanatokra vágyom,
De tudom távoli álmok.
Beletörődnék,de minek,
Ha nem kellek senkinek?
Miért nem ébredek fel végre?
Miért nem látom meg benne?
S Ő miért nem küzd meg értem?
Miért nem hisz még bennem?
Miért gondolja azt,hogy megsebzem?
Miért ismételné meg magát a történelem?
Lépjen már túl a fájdalmán,
Hiszen tárt karokkal várok rá!
Összeestem párszor,földre zuhantam,
Ettől lettem erősebb és magabiztosabb.
Ébredezik a természet,
Egyre szaporábban ver a szívem.
Szerelemre születtem,új ember lettem,
Hiszem,hogy egy nap majd velem leszel.

2013. február 16., szombat

2800 látogató!! Köszönöm! :)))



Előre

Az árnyékod körvonala látszódik,
Próbállak napok óta utolérni.
Nem bírlak már követni,
A kétségbeeséstől nem bírok már sikítani.
A kérdésekre nem tudjuk a válaszokat,
Nem tudjuk valóra váltani az álmokat.
Próbálom fékezni magam,
De nem bírom elviselni a gondokat.
Napról napra egyre erősebb bennem,
Felemésztenek az érzések.
Nincs időm,se terem,
Nincs jogom a döntésekben.
Hiába játszom meg az elérhetetlent,
Itt az idő,hogy kikezdj velem!
Emlékszem minden szavadra,
Tetteidre és a felejthetetlen mondatokra.
Előre megyek és elkaplak téged,
Megelőzlek és átölellek.
A karjaidba szeretnék menekülni,
Mire újra eljön a vihar és elszakít.
Ébren álmodunk,valahogy majd megoldjuk,
Fogd meg a kezem és induljunk.




Őrült

Azt hiszem magamra maradtam,
Kihasználtak,majd elhagytak.
Egy szigeten ragadtam,
Úgy érzem,hogy becsaptak.
Azt ígérte,hogy hűséges lesz,
Azt mondta,hogy örök szerelem lesz.
Amikor elcsábított erre a helyre,
Hirtelen mindennek vége lett.
A magányosság híve lettem,
Miért nem hallgattam az eszemre?
Eddig a szívem vezérelt,
Eddig semmit sem észleltem.
Követtem őt,ameddig csak bírtam,
Míg lenem zuhantam a szakadékba.
Nem fogta meg a kezem,
Inkább nevetve elengedett.
Sírni tudtam volna,
De így is tovább zuhantam.
Végtelen örvénybe kerültem,
Szinte majd bele őrültem!
A fejem elveszítettem,
Azt hittem,hogy ő majd szerethet!
Nem vettem észre a jeleket,
Nem figyelmeztetett engem senki sem.
Állandóan rossz irányba megyek,
Elhalasztom a lehetőségeket!
Itt az idő,hogy kimásszak a gödörből,
Az ellenségemet lekell győznöm.
Neki rohanok teljes erőmből,
Nem adok többet a kegyelemből.
Javíthatatlan bosszú álló leszek,
Majd lelököm a szakadékba.észrevétlen tett lesz!
Lehet,hogy őrült vadként viselkedem,
De nem bírom,ha bolondnak néznek!
A szívem nem játékszer,
Hogy ha megunod eldobod messzire.
Szerelemre születtem,szeretni szeretnék!
Bárcsak boldogabb lehetnék!



Szív törött lélek vagy


Próbálod kiásni a bizonyítékot,
Összeakarod rakni azt a bizonyos darabot.
A szívedet összetörték,
Messzire eldobták,meggyötörték.
Azóta nem találod a helyed a világban,
S szinte fuldokolsz a magányban.
Sötétbe burkolod a lelked,
Elásod az igazi énedet.
Az utolsó óráidat éled,
Aztán eláll majd a lélegzeted.
Kicsavarod magad a földön,
A fájdalom szinte felőröl.
A csók amit adtam volna neked,
Felélesztened téged.
De,elfordultál tőlem,
Mert az vágtad a fejemhez:még ma elfelejtesz.
De itt látlak éppen,
Csak a lelkem egy része figyel.
Az alkohol oltja a bánatod,
De benned elterül a fájdalom.
Padlót fogsz és szétterülsz,
Ott reszketsz egyedül.
Berontok hozzád és megmentelek,
Azt hiszed,hogy egy kísértet.
Nyugtatlak és csendre bírlak,
Mert egy szív törött lélek vagy.
Összetéptek és letörték a szárnyaidat,
Nincs erőd,hogy szárnyalhass.
Az ölembe húzlak és vigasztallak,
Egy andalító dallammal elaltatlak.

2013. február 14., csütörtök

"Ha gyáva vagy,felém se nézz! Nem kell,hogy keltsd bennem a reményt."


Hangtalanul

Kezed a testemen,
Vándorol egész éjjel.
Felfedező útra tévedt,
A választ nem adtam meg a kérdésedre.
Egyik oldalról a másikra fordulok,
Nem tudod még,hogy mire gondolok.
A magány elzár tőled,
Távol tartja a szívem.
Bárcsak megszólalhatnék,
Melletted már nem szenvednék.
Mint egy idegen azzá váltál,
Mégis mire számítottál?
Azt hitted,hogy majd folytatom?
A látszatot amely becsapott?
A kapcsolatunk,amely teljesen felőrölt,
Elég volt ebből a szerepből!
Felkelek az ágyból,
Kimenekülök ebből a szobából.
Követem a fényt,ami hívogat engem,
Majd az igazsághoz elvezet.
Félúton még elesek,
De felállok és tovább megyek.
Nem érhet el a végzeted,
Nem ölhet meg a hazug szerelmed.
Nem állíthat meg a féltő szó,
Nem akadályozhat meg az aki bántott!
Kezével felém tart,
Megüti az arcomat.
A könnyeim kicsordulnak,
Nem hagyhatom annyiban!
Fellöklek!Hagyj el!
Nem érdekel,amivel hitegetsz!
Berántalak a mélybe,
Örökre bezárlak,nem jöhetsz ki többet!
Hangtalanul tűrtem mindent,
Ezért felállok és elmegyek tőled!
A szabadság öleli a lelkem,
Megszabadulva,elhagyva minden terhet.



Szomorú Valentin


Évek óta kergetem a szerelmet,
Egyikbe se találtam meg a másik felem.
Reménykedve,rózsaszín felhőben,
Ugrándozva azt hiszem Ő lesz!
Az egyikről kiderül,hogy nem érdeklem,
A másikról pedig az,hogy a saját neméhez menne.
A harmadikról nem is beszélve,
Ha békából nem lesz herceg....
Keresem,kutatom,nem találom sehol,
Ha meg is van,elakadom valahol.
Egy helyben állunk,
Egymásra nézünk és várunk.
Az időnk telik,semmi se történik,
Mindig van ami akadályoz valakit.
Ha én lépek meghátrál,
Ha ő lép akkor egyre nagyobb a távolság.
Amit a mai divat diktál,
Elválaszt attól amire vágynál!
A sok divatmajom és a média hatalma,
Elvesz tőlünk mindent.megöli a kapcsolatokat.
Eltávolodunk egymástól,mikor egymásra vágyunk,
Nem is értem,hogy mire is várunk!
Itt ülök egyedül a szobám magányában,
A Hold fény sütötte félhomályban.
Üres a lakás,megsüketít a csend,
Senki nincs itt velem.
Szomorú Valentin napján csak az eső esik,
Mégis kéne már valaki.
Akire támaszkodhatok egészségben és betegségben,
Akivel együtt lehetek,akit szerethetek.
Akivel összeköt majd az élet,
Akivel majd együtt élhetem az életemet!




Küzdj meg értem!


Ha valaha hitted,
Hogy együtt leszünk a jövőben.
Nem tévedtél,csak lassan jön el,
Amire vártál több ezer évet.
Ha valaha megakartál csókolni,
Még megteheted,ha nem akarsz elmenekülni.
Ha gyáva vagy,felém se nézz!
Nem kell,hogy keltsd bennem a reményt.
Ha megakarod fogni a kezem,
Csak nyugodtan nyúlj érte!
Ha a szemembe akarsz nézni,
Nem kell tőlem félni!
Ha a lábunk összeér,
Ne rántsd vissza,kérek még!
Ha a tűz tombol benned,
Ne altasd el,inkább éltesd!
Ha nem bírsz magaddal,
Keress fel engem éjjel-nappal!
Hiszen rád várok már több éve,
Nem éltél a lehetőséggel!
Tálcán kínálni magam előtted?
Inkább küzdj meg értem!
Legyél harcos bátor és merész,
Meglátod meglesz az eredmény!
Álmaidban csak a tiéd lennék?
Miért nem a valóságban élsz?
Sokkal több érintést kapnál,
Valóra válna amire vágytál!
Testközelben,a tűz hevében,
Elmerülnénk az élet tengerében!
Ne ülj itt előttem,mint akit meglőttek,
Tedd meg a lépést még ma éjjel!!