Tinédzser korszak
Vége a tinédzser korszaknak,
Nézzük szembe a dolgokkal.
Vége az összetört szívek évének,
Hagyd az egészet a fenébe.
Komolyra vegyük már a szót,
Itt a megfelelő alkalom.
Te is megszenvedted már a legjavát,
Most már a boldogság várhat ránk.
Hagyd a kicsapongó életet,
Csapj inkább velem bele az egészbe.
Kezdjük el ott,ahol elkell kezdeni,
Majd egyszer megfogjuk emlegetni.
Velem is megtehetsz bármit,
Hiszen a szabadságodat elsem veszik.
Megmarad az igazi éned,
Amiért megszerettelek.
Ennyi idő után még mindig szeretlek,
Nem is tudom,hogy bírom,hogy tettem.
Ezek a pillangók bennem,
Egyszerűen széttépnek engem.
Hihetetlen,hogy ilyen sokáig kitart,
Ez lesz a leghosszabb éjszaka.
Szóval állj elém és mondd ki,
Mondd ki az érzéseid.
Vége a tinédzser korszaknak,
Éljünk ennek a pillanatnak.
Elérhetetlen
Másztam már hegyeket,
Úsztam a tengereken.
Vért izzadtam,
Örökké csak lázadtam.
Amikor engem akartak elfordultam,
Amikor én akartam valamit elfordultak.
Éhezem a szerelem után,
Elérhetetlen ez a célom már.
Éhezem egy érintés után,
Majd szétvet a magány.
Lélegzem,de már nem tudok,
Ezt az egészet már nagyon unom.
Veszek egy nagy levegőt a holnapra,
Mert nincs remény a mai napra.
Tovább lépek ha kell,
Majd más valakinek biztos jó leszek.
Nekem is ugyanazok az álmaim,
Túl fűtöttek a vágyaim.
Mégse élhetem ki magam úgy igazán,
Hogy szinte már fáj.
Összekuporgok a földön,
S így magamban gyötrődöm.
Miközben éled az életedet,
Nem törődsz már velem.
Miért jutottunk el idáig,
Miért tud így fájni?
Az egyedüllétben miért nincs több öröm?
Érintés után éhezik a bőröm.
Ujjakra vágyom,amik végig szántanak a testemen,
Felmelegítik a szívemet.
S egy csókkal pecsételik meg,
Ez túl szép,hogy igaz legyen.
Miért ilyen nehéz?
Miért tagadja meg tőlem a sors és miért ilyen az emberi lét?
A kiút
Ez az álom,ami hív,
Ez a vágyam ami kín.
Nem bírom magamba tartani,
Valahogy ki kell engedni.
Emlékszem még,amit mondtam,
Azóta teljesen megbántam.
Féltem a szemedbe nézni,
Féltem letagadni.
Féltem elmondani,hogy mennyire szükségem van rád,
Belül szétfeszít a láz.
Remeg a kezem,forog a világ,
Végül nem számíthattál rám.
Kérlek hallgass meg,
Ez az utolsó esélyem.
Hogy elmondjam,
Mennyire bántanak a szavak.
Többször visszautasítottalak,
Mert körül vesznek a falak.
Törd át,végül elnyered a szívem,
A legvégén pedig lehull a lepel.
Meglátod majd,hogy boldoggá teszlek,
Ha végül megengeded.
Az ölelés hiányzik,
A testem a hidegben fázik.
Az eső elönti az utat,
A lelkem társ után kutat.
Kinek mondjam el,
Ha majd megőrültem.
Kinek mutassam meg,
Ami bennem van,kit szeressek?
Kiben hihetek újra meg újra?
Addig a végtelen magányom elmar.
A tömeg elnyel,a kezemet elengeded,
Kérlek engedd,hogy szeresselek...
Kirakós játék
A szívem idővel begyógyult,
Összeraktam legbelül.
Látom már a fényt ugyanúgy,
Hiszem,hogy nem sokáig leszek egyedül.
Mert ami még megmaradt,
Így adom most önmagam.
A múlt tönkre tett,
Elhagytak az emberek.
Ez az érzést nem kívánom senkinek,
De több boldogságot és reményt mindenkinek.
Most érezni szeretnék,
Bárcsak ne tévednék!
Bárcsak meglátnám benne azt amit keresek,
A láncokat végül elengedem.
Megyek az álmaim után,
Nem érdekel,ha újabb fájdalommal jár.
Erőssé tett a kirakós játék,
A régi énem sok mindent átélt.
Leborul a fátyol,
Megtalálhatsz egyedül bárhol.
Ott vagyok előtted,
Szinte ugrálnék,de nem megy.
Elállják a hozzád vezető utamat,
Ez egy nehéz feladat és végtelen harc.
Gyere kérlek ments meg,
Egy nap majd megkeresel.
Ha szükséged van rám,
A szívem mindig nyitva áll.
A kirakós játék még mindig tart,
Megtaláltam benned amit akartam.
Csak még nem kaptam meg úgy igazán,
Felhevít a vágy.
Végig szenvedem az éjszakát,
Bárcsak szerethetnél úgy igazán!
