2013. május 27., hétfő

"A levegő könnyebb lett,megtaláltam a lelki békémet."


Ne,játssz velem!

Kérlek,fogd még a kezem,
Nem szabad elengedned.
A szívem nyugodt,ha mellettem vagy,
Benned van minden bizalmam.
Ha a jövőben újra találkozunk,
Talán mélyedni fog a barátságunk?
Túl sokszor veszítettem már,
De erősebb vagyok,nem adom fel ám!
Ezer és ezer vihar törhet rám,
Velem van még mindig a magány.
Gombóc van a torkomban,
Legyűröm szépen halkan.
A könnyeim marják a szemem,
Vissza fojtom szépen.
Erősnek kell lennem,nem gázolhatsz át rajtam,
Mert néha olyan vagy,mint az ördög és angyal.
Hiú ábrándok,valótlan tervek,
Nem értem mit akarnak az emberek.
A tükörképem boldog arcot mutat,
Legbelül,pedig a bánat fojtogat.
Kiszakad belőlem minden düh amit érzek,
Most jól érzem magam-pont ez a lényeg.
Roppan a szív,ha szétszakítod,
Fröccsen a vér,ha nem jól játszol.
Szakad a kép,ha nem jól csinálod,
Fáj itt legbelül szinte belehalok.
Neked ez mire jó?
Talán élvezetes a dolog?
Nézd újra,meg újra,
Hogy veszítesz el nap,mint nap.
Aztán későn veszed észre,
Hogy elhagytalak oly' régen.





Miközben vártam rád

Volt az a perc,
Amikor jobban szerettelek.
Volt az a pillanat,
Amikor nehezen fogtam vissza magam.
Végül legyőztem a félelmem,
Aztán lekéstem.
Miközben vártam rád,
Rájöttem ez az egész egy fellángolás.
Nem kaptam vissza csatolást,
Ez az egész egy hazugság.
Bárcsak igazzá válna minden szó,
Bárcsak megtalálnám Ő-t valahol!
Ha közel,ha távol vár rám,
Bárcsak előbb megtalálnám!
Miközben vártam rád,
Elvesztettem mindent ami nekem járt.
Miközben álmodozással töltöttem a perceket,
Nem láttam,hogy oda vagy értem.
Miközben önmagamat kerestem,
Nem láttam,hogy felém nyújtod a kezed.
Nem fogadtam el a segítségedet,
Így egyedül maradtam nélküled!
Miközben vártam rád,
Felemésztett a magány.
Lángolt bennem a láng,
Fűtött a hamis láz.
Csak a gyávaság erősebb volt nálam,
Majd belehaltam a várakozásba.
végül felálltam,mert nem bírtam tovább,
Mert rájöttem,valami új vár rám.
Megtaláltam a fényt,amit követni kezdtem,
Remélem,hogy jó helyre vezet majd engem.



Fény zápor

Volt egy álom,
Volt egy mámor.
Volt egy hely,ahol a boldogságot kerestem,
De a végére rá leltem.
Megnyugvást éreztem,az izgalom helyett,
Úgy bánt velem a sors,ahogy megérdemeltem.
Végül majdnem úgy alakult minden,
Ahogy terveztem.
Fény zárpor zúdult rám,
A boldogság rám talált.
A levegő könnyebb lett,
Megtaláltam a lelki békémet.
Hiszen egyszer élünk,kérlek,
Engedd meg,hogy szeresselek.
Elfogadtam a helyzetemet,
Megbarátkoztam a jövővel.
Futok a vágyaim után,
Végre van erő bennem,ennyi év múltán.
Máshogy érzem magam,mint azelőtt,
De,ez még nem a rózsaszín felhő.
Megtaláltam önmagam,szeretem a lelkem,
Szeretem magam és az életemet.
Mert amit kaptam,csak most fogom fel,
Útat mutatott a lelki béke.
Elengedtem a múlt fájdalmát,
S élveztem a fény zápor uralmát.

2013. május 20., hétfő

"Olyan,mint a boldogság vagy a szomorúság,Vagy akár a szerelem vagy a mézédes vágy."



Egy váratlan hős

Nem kértem,hogy jöjj át,
Nem vártam,hogy megvigasztaljál.
Nem éreztem,hogy szükségem lenne rád,
Mégis mindig meghallgattál.
Nem hagytad,hogy szenvedjek,
Bármikor kiönthettem a szívem.
Egy váratlan hős voltál,
Aki kimentett amikor az élet fájt.
Harcoltál a démonjaimmal,
Tanácsaiddal eltörölted a bánatomat.
A vicceiddel mosolyt csaltál az arcomra,
Felnéztem rád,mint a legjobb barátomra.
Egy jó barát aki megment ha baj van,
Egy lelkitárs aki meghallgat,ha magányos vagy.
Egy életen át tartó kapcsolat,
Amit nem mérgezhet meg a féltékenység és a bűntudat.
Ha hibázol elnézi és megbocsájt,
Ha elesel,a karjait nyújtja és felránt.
Nem szereti látni,ha a mélyben tipródsz,
Azt szereti nézni,amikor a boldogságban úszol.
Örök hűséget ígér,ami kitart a sírig,
Ott van melletted szinte mindig.
Nem felejti el a születésnapodat,
Elfogadja a meghívásodat.
Ha nem jössz el,se haragudhatok rád,
Hiszen annyiszor találkoztunk már!
Hiszem,hogy bármikor összejöhetünk,
Iszunk egy kávét és együtt fecsegünk.
Egy váratlan hős,akire büszke vagyok,
Bizonyíthatom:ő a legjobb barátom!
Elmondhatok mindent,titokban tartja,
Amire nem kérem meg mégis megcsinálja.
Boldog pillanatokat okoz nekem,
Túl sok benne a szeretet.
Hogyan is háláljam meg?
Túl sok a jót tett benned.
Egy nap majd mikor öregek leszünk,
A fiatalkori botlásokon jókat derülünk.



Megvilágosodás

Voltak napok,amikor lejjebb ástam magam,
Nem voltak napok,amikor választhattam.
Háborúztam éjjel és nappal,
Harcoltam a rémálmaimmal.
Egész végig a kiutat kerestem,
De nem jöttem üres kézzel.
Láttam a fényt az alagút végén,
Beletörődtem,hogy a magány bennem él.
Olyan,mint a boldogság vagy a szomorúság,
Vagy akár a szerelem vagy a mézédes vágy.
Elfogadtam,hogy a részemmé vált,
Majd egy nap eljön a méltó búcsúzás.
Intek majd a múltamnak,
Addig még élek a pillanatnak.
Kezemben egy szalag ami végtelenségig kísért,
Ami egy örökké valóságot ígért.
Követem az álmaimat,de az eszemre is hallgatok,
Lesz majd rá jobb alkalom.
Álmodoztam sok-sok éven át,
Míg felnem nyílt a csipám.
Megláttam a dolgokat,amiket vakon tapogattam,
Eldobtam a botot,ami a téves utat mutatta.
Elhiszem,hogy mától már minden rendben lesz,
Ezt a pillanatnyi boldogságot nem veheti el senki sem.



Egy hang


A hangom száll a szélben,
Hallgass meg kérlek.
A békém elér téged,
Ha szépen kéred.
Vedd el,őrizd még a szívem,
Cselekedj jó időben,jó helyen.
Itt az idő, a szerelmem erősebb mint tegnap,
Itt az alkalom,mert a végén még elszalad.
A jövő még messze van,
De,várom,hogy jöjjön a holnap.
A mának élek,kitárom a lelkem,
Belém hasít a fény,mert megengedem.
Szét árad bennem,a vérem felhevül,
Úgy érzem,nem vagyok már egyedül.
Az árnyak már rég elszálltak,
A vágyak pedig egyszer valóra váltak.
Valami újra,valami régire vágyom,
A múltat már nem annyira bánom.
Velem jön egy része,
A szívem,amivel újra szerethetek.
De,mindig az utamba állnak,
Állandóan megbántanak.
A szavak,amiket hozzám vágnak,
Már nem fájnak.
Egy szikla öleli körül a lelkem,
Azokra hallgatok,akik szeretnek.
Próbálom oda adni egy részemet,
Szeretnék beleőrülni a szerelembe.
Elveszíthetném a fejemet,
Élhetnék teljes szenvedéllyel!
Egy olyan világban,ahol nem szólnak rám,
Ahol nincsen határ!
A hangom száll a szélben,
Melletted már nem félek.







2013. május 12., vasárnap

3000 látogató!Köszönöm! :)


Keresem


Én írom a sorsomat,
Én írom a jelent és a holnapomat.
Nem érdekel már a múltam,
Mert az évek elrohantak.
Valami még hiányzik az életemből,
Ki kell írnom az ürességet a lelkemből.
Nem húz vissza az árnyékom,
Nem hiányzik a magányom.
Jó így egyedül,nem mar már a boldogtalanságom,
Csak egy igazi társra vágyom.
Aki szeret és tisztel,
Akinek én vagyok a másik fele.
Az élete és a szíve vágya,
Nem óhajtozik senki másra!
Gondolnom kéne a jövőmre,
Megtalálni az igaz szerelmet.
De most pont jó így az ürességben,
Nem történik semmi az életemben.
Vége van már a belső harcnak,
Békesség telepedett az arcomra.
Csak úgy sugárzik rólam az elégedettség,
Mert elfogadtam a helyzetet rég!





Szeretni valakit


Egy emlékkép amit már elfelejtettem,
Az érzést,hogy valakit szerettem.
Vajon fogok-e újra bízni valakiben?
akiben nem kell kételkednem?
Aki a hűség minta képe?
Aki majd megvéd a karjaiban?
Akivel majd túl élünk mindenféle vihart?
Tökéletes szerelem lehetetne,
De mégse történhet meg.
Hiszen lesznek majd hullámvölgyek,
De ezektől nem félhetek.
Minden percben rá szeretnék gondolni,
Őt szeretném felhívni és hangját hallani.
Szeretnék megbocsájtani,néha elengedni,
Szeretnék majd mellé lefeküdni.
Elmesélni,hogy milyen volt a napom,
Mik a terveim,ha jön a holnapom.
Szeretnék a földön feküdni,
Nézni,ahogy a Nap lebukik.
Szeretném vele a csillagokat bámulni,
Szeretném hallani a meséit,amit nem lehetne megunni.
Közben az arcomat fürkészné,
simogatná a hajamat,kezét elnem engedném.
Csókjaival és szerelmével elhalmozna,
Vigyázna a boldogságunkra.
Oh,de szeretném ezeket újra átélni,
Csak egy kicsit másképpen élni!
Valakit szeretni tiszta szívből,
Ölelni remegő testemhez teljes erőmből.




Kint


Egyszer voltam már megsebzett vad,
Voltam már feltámadott angyal.
A lelkemet eladtam a sötétségnek,
Fázok a magánytól,szerelem nélkül élek.
Rájöttem,hogy az élet rövid,
Nem kell mindig aggódni.
Ott vár a napfény és a ragyogás,
Az álomvilág és a valóság.
A pillanatnak élni kell,
Pillangókat kell kergetnem.
Mert tudom,hogy elérem,
Ami jár majd átélem.
Követem a szívem vágyát,
Valóra váltom a másik álmát.
Amit eddig kaptam,golyók voltak a sorstól,
Állandóan eltalált aztán újból megcélzott.
De most már egy páncél van a lelkemen,
Nem törheti át semmi sem!
Érzem,hogy már nem félek,
Nem fogom már elveszíteni ezt az egészet.
Nem fognak majd becsapni a hazug szavak,
Mert velem van az erő és egy őrangyal.
Sose erősödtem volna meg,
Ha egyszer se bántottak volna meg.
Mert a szívem nem éghet örök tűzben,
Valamikor újjá kellett születnem.
Átéltem már a szív fájdalmát,
De a józan ész mindig megbocsájt.
Hamuvá váltak a terveim,
Sötétben harcoltam eddig.
Aztán felvillant a fény az alagút végén,
Küzdöttem,mint más ember az életéért.
Végül ragyogással telt meg a szívem,
Sikerült a rosszat elengednem.