Egy szív dallama
Csak hallgasd a szív dalát,
Lásd meg bennem a csodát.
Miénk a világ,miénk minden perc,
Bárcsak elhinnéd mindezeket!
Kételkedtem a legelejétől kezdve,
Nem hitem volna,hogy végül így érzek.
Minden pillanat amiért érdemes volt élni,
Nem szabad darabokra tépni.
Jó volt egyszer úgy lépni,
Hogy mindezekért megérni élni!
Látom az arcod magam előtt,
Alig kapok levegőt.
Simogatom a hajad,
Nem számolom az elmúlt órákat.
Így is majd meghaltam a jelenlétedtől,
Nem szabad beszélni a szerelemről.
Mert nem arról szól,
Ennél többről van szó!
Bárcsak idővel kialakulna,
A szívem a magánytól megszabadulna.
A lelkem is beleremeg ha rád gondolok,
Hiszen ma veled lógok.
Eldobtam az eszemet,
Mióta megláttalak téged.
Az agyamban forog a kerék,
Belőled sosem elég!
A testemet elönti a forróság,
Majd megöl a vágy!
Zongorán
Egy zongorán fekszem,
Egy ragyogó reggelen.
Az ágyam messze volt,
Ide feküdtem mert a zene hívogatott.
Egy dallam ami kísért már napok óta,
Órák óta nem aludtam.
Álmatlan éjszakák kínoztak,
Végül ide jutottam.
Ahogy az ujjaim hozzá értek,
Tiszta szívből énekeltem.
Minden örömöm és fájdalmamat,
Ez a dal kiszívta.
Minden emlék ami előjött,
Még a sírás is kitört.
Aztán nevettem,amikor felidéztem,
Mindent ami boldoggá tett engem.
Ihletet veszek az életemből,
Kiszabadulok a ketrecemből.
Kiélem magam a fantázia világban,
Még sose voltam ilyen boldogságban.
Repültem aztán zuhantam,
Összetörtem és össze szedtem magam.
Egy zongorán fekszem,
Azt hiszem ideje befejeznem.
