2013. december 9., hétfő

"Ha kell utánad rohanok,olyan vagy számomra,mint egy drog."


Beteljesülhetetlen szerelmek

Minden egyes alkalommal beléd szerettem,
Nem meglepő,jellemző a szívemre.
Itt vagy a fejemben,
Harccal szállok szembe veled.
Amikor a káosz jön felém,
Érzem a határ elveszett rég!
Csak érints meg és elfogadom,
Beleszédülök,elveszítem a józanságom.
Forog a fény ma éjjel,
Ha elengedsz belehalok ebbe az egészbe.
Össze megyek,ha elengedsz,
Nem bírok álmodni nélküled!
Reménytelenül szerelmes vagyok,
Csak ezt fel nem fogod!
Ha becsukom a szemem,
Magam előtt látlak téged.
Tudom flörtölésből borzalmas vagyok,
Ha nem fogod meg a kezem megzuhanok.
Beteljesülhetetlen szerelmek születnek,
Nem tesz jót az idegeknek.
A várakozás felőrölt már rég,
Mikor leszel végre az enyém?
Nem érdekel,hogy mások mit mondanak,
Nem adom fel a makacsságomat!
Ha kell utánad rohanok,
Olyan vagy számomra,mint egy drog.
Elkábulok,megőrülök és bekattanok,
Áttörök a láthatatlan falakon.
Átölelem a nem létező testedet,
S jó mélyre esem a szerelmemmel.
Amit nem viszonyozol,észre sem veszed,
Nem látod és nem is érdekel!
Így lesznek örökké beteljesülhetetlen szerelmek,
A végén látom csak be,ez már régóta elveszett.



(K)éjvadász

Múltkor nálad jártam,
Így az itt létem titok marad.
A levegőt nehezen veszem a közeledben,
Eszembe jut mi történt az éjjel.
Hogy mit tettem veled,
Szellemként kísértettelek téged.
Hidd el végre,hogy egy látomás voltam,
Erről senkinek sem szólhatsz!
A lelkünk rezgését érzed-e?
Vajon megérinted majd a kezem?
Valósnak kell lennie,
Hiszen mindet látok a szemeimmel.
Ha akarsz engem szólíts meg,
Ezt jól vésd bele a fejedbe.
A másik ellenségem egy érzéketlen kéjvadász,
Aki minden éjjel rád talál.
Ha nem ébredsz fel,
Álmaidba férkőzik és nem felel.
A kérdéseid záporozhatnak,
Ő ügyesen kibújik alóla.
Kettő énem van az egyik jó,
A másik gonosz.
Legyél éber,amikor tűzet okádok,
Legyél szelíd szerető,ha veled álmodom.
Az érintésed legyen felemelő és lágy,
Mert legbelül tudod:én vagyok az a lány!



Megbabonázva

Meggyújt a közelséged,
Lángba borul az egész életem.
Még nem is ismerlek,de már beléd szerettem,
Megbabonázott az egész lényed.
Kinyújtom a karjaimat egy ölelésért,
Bármit megtennék egy feledésért.
Kínos az egész helyzet,
Nem tudok mit mondani neked.
Bátran lépek feléd,
A tested meghátrálni kész.
Ahogy lépkedek,úgy süllyedek,
A lábad elé esem.
Felnézek rád,de már nem vagy ott,
Cserben hagytál,volt rá okod.
évek óta üldöztelek a szerelmemmel,
A végén meguntál és menekülőre vetted.
Túl könnyűnek éreztem az egészet,
Közben egyre nehezebb és keményebb lett.
Sötét területekre tévedtem,
Nem láttalak a rengetegben.
Az erdő legmélyebb részére zavartál,
Már alig emlékszem rád.
Amnéziába estem a szerelem helyett,
Ennek így kellett történnie.


Kalandvágy

Az érintésedből megérzem,hogy mit érzel,
A tekintetedből kiolvasom,milyen múlttal rendelkezel.
Kiszívom belőled ami fájdalmat okozott,
Hogy soha többé ne gyötörjenek a rossz álmok.
Napról napra engedj be a lelked legmélyebb poklába,
Majd kihúzlak onnan és elviszlek a mennyországba.
Addig lángol a testem a tűzben,
Amit okoztál nekem.
Hátra hajtom a fejem és felkiáltok,
Felhevít ez a végtelen mámor.
Intenzíven élem meg ezt a hullámot,
Rájöttem:ezer éve ez hiányzott.
A remegés,a szédülés és az eszmélet vesztés,
Látod,hogy velem mit tettél?
Megőrjítesz a jelenléteddel,
A legsötétebb érzéseiddel.
Amikor véget ér az a kalandvágy,
Arra vágyom,hogy újra meg újra éljem át!