"Alig mertem elhinni,hogy végre valakit magam mellett tudhatok."

Az egyetlen a sok közül

Halkan lábujj hegyen gyere be hozzám,
Senki sem tudja meg,hogy várok rád.
Tiltva van a szerelmünk és minden kívánságunk,
A sors mégis egymás útjába sodort és a szívünk összehúz.
Az ablakból kinézek még sehol sem vagy,
Pedig nem az a fajta pasi vagy aki késni szokott...
Végre megjöttél így boldogan rohantam hozzád,
Ugye nem felejtetted el,hogy hol a határ?
Csak óvatosan járkáljunk,mert senki sem tudhat meg semmit,
Erősen kapaszkodom beléd vezess úgy mint soha senki!
Végül időről-időre valahogy eltávolodtál,
A szívem összetört és körbe vett a magány.
Az emlékeimet már csak a fényképek őrzik meg,
Összezuhantam és azóta nem találom a helyem...
A hangod még mindig itt cseng a fejemben,
Az érintésed még mindig égeti a bőrömet.
Szavakat nem találok arra,hogy mit is érzek,
De tudom,hogy valahol legbelül van egy seb és vérzek...
Te voltál az egyetlen a sok közül aki igazán szeretett,
Csak az állandó bujkálás tett tönkre minket.
A végére már nem volt olyan szép és jó,
A múlthéten még elcsattant tőled egy-két pofon.
Akkor döntöttük el,hogy ez így nem mehet tovább,
Nincsenek közös álmaink már.
Így barátságban váltunk el,
Titokban szakadtunk el...
Azóta senki sem tudja,hogy mi volt köztünk,
S a szívemet kitölti a hatalmas űr...

Az ölelésed

Nem tudom,hogy ki vagy mégis oly ismerős az illatod,
Nem tudom,hogy mit keresek itt melletted a kezed mégis elfogadom.
Hátat fordítottam neked és gondolkoztam tovább,
Sajnos nem jutott el a tudatomig,hogy mire várok már.
Amikor megöleltél eleinte tiltakoztam,
Aztán mégis átadtam magam a követelőző ajkaidnak.
Alig mertem elhinni,hogy végre valakit magam mellett tudhatok,
Mégis annyira zavaros minden gondolatom.
Titkaim ha voltak most elmondom neked:
Az ölelésed számomra túl megnyugtató volt,túlságosan megbízom benned.
Valahogy éreztem azt a fajta védelmet,
Amire oly régóta vágyott a testem-lelkem.
Nem akarok kibontakozni a karjaidból,
Szoríts erősen és mondd h itt maradsz még velem,míg véget nem ér a napod.
Mi együtt alszunk el és együtt ébredünk fel,
Ha jön a hajnal akkor sem engedlek el!
Az ölelésed mindenre választ adott,
Minden kérdésemre megadta a megoldásokat.
Percről-percre érezni lehetett köztünk az összhangot,
Percről percre jöttem rá,hogy valóban ki is vagyok.
Én vagyok a szeretőd aki kezdetben zavaros volt,
A jövőd akit boldoggá fogsz tenni,egy napon.
Ijedten pattantam fel a helyemről erre nevetve visszahúztál engem,
Azt ígérted,hogy vigyázol rám és nem engedsz el.
Mindezt elhittem neked,így a válladra hajtottam fejem,
Azon gondolkoztam,mégis honnan ismerhetlek?

Az örökkévalóság

Igen van olyan hely ahol örökké boldog lehetek,
Az idő ott megállt és nem mozdul meg soha sem.
Nem fogom elhinni az ígéreteidet ezentúl,
Sajnos túl kicsi a hely azt hiszem vár rám egy új út.
Amikor a szemedbe néztem teljesen megzavarodtam,
Mindent hozzám vágtál nem voltak rá okaim!
Kifogom számolni,hogy meddig leszünk még együtt,
Az új lehetőségekért csak mi ketten küzdünk.
Te voltál az egyetlen aki úgy ismert engem mint az Isten,
Te voltál az egyetlen aki könnyen megsebzett engem.
Te voltál az egyetlen aki előtt élhettem őrült életemet,
Te voltál az egyetlen aki túl közel állt hozzám minden percben.
De mára már velem minden rendben van,
Túl tettem magam rajtad...
Azt hittem,
De tévedtem!
Azóta félek hibákat csinálni,azóta félek máshova menni,
Nem találom a kiutat ebből a zavaros helyből!
Látni akarlak téged,nem tudok nélküled élni,
Fel akarom adni,de nem megy hiszen szükségem van rád megint.
Legbelül érzem,hogy újra egymásra fogunk találni,
Ha felnézek az égre rád fogok gondolni.

A csillagom vagy

Azt mondják,hogy jobb szeretni mint elveszíteni valakit,
Azt mondják,hogy jobb közben szenvedni és akkor elhagyni.
Ismerem én ezt az érzést többször átéltem már sajnos,
Mégis időről-időre erősödöm és átalakulok.
Mióta csak egyre jobban tapossák össze a szívem mások,
Azóta nézek fel rád máshogy.
Te nem olyan pasi vagy aki játszik velem,
Gyere velem az udvarra hiszen olyan szép ez az este!
Feküdjünk a földre és nézzünk fel az égre,
Nézzük a csillagokat,ahogy elsuhannak éppen.
Látod azt a ragyogó kis aprócska valamit?
Itt az idő,hogy kívánjunk valamit!
Amikor már elmondtuk magunkban a vágyálmunkat,
Akkor fölém hajoltál és éppen megcsókoltál,valóra váltottad amit kívántam!
A Hold fénye beragyogja tiszta és törékeny szerelmünket,
Közben átölelsz és vigyázol rám örökre.
Ez az éjszaka a legszebb a többi közül amit valaha átéltem,
Nézd megint az a csillagot!Ismét ragyog a fénye!
Újra a szemeidbe néztem és azt énekeltem neked,
Hogy te vagy az én egyetlen picike csillagom az égen.