"Megakarok részegülni,zuhanni szeretnék, harcolni akarok a hamis szerelemért!"

Vámpírok bálja

Fényesség és üdvözlés,
Bájolgás és nevetés.
Ruha suhogás és meghajlás,
Udvarlás és táncolás.
Itt állok az ablaknál,
Egy órája nézem őt az álarcon át.
Megpillant engem az a férfi,
Akire vártam félévig.
Végre megtörténik az,amiről álmodoztam,
Énekelve és reménykedve a szobámban.
Megfogja a kezemet és elvezet,
A táncparkett közepére.
A zene ritmusára keringőzünk,
Egymás karjaiba szédülünk.
Az ajkai megérinti a nyakamat,
Érzem,hogy elgyengülök,neki megyek a falnak.
Odaszorít a falhoz és egyre jobban,
Egyre erősebben szívja a nyakamat.
A szememet lehunyom,elfeledem a fájdalmat,
Összpontosítok minden vágyamra.
De,nem bírok,egyszerűen elkábít,
Elhúzódik tőlem,amit belőlem vett megerősíti.
Aztán megcsókolja az ajkaimat,
Azt suttogja,hogy nincsen semmi baj.
Vissza visz a parkettre tovább táncolunk,
Örök életű lettem,van egy közös titkunk.
Egy idegen a bálon,
Vámpírrá változtatott.
Örökké együtt leszünk,
Mindent együtt teszünk.
Szerelmünk halhatatlan lesz,
Csak a napfény lesz az örök ellenségem.

Inni a szerelemre

Zsibbadok,szinte nem érzem a testemet,
Illúziók,amelyek megbolondítják az eszemet.
Az égbe emelem az üveget,amiből kiittam,
Az utolsó kortyot,azóta hagy ki az agyam.
Szédülök,nevetek mint egy idióta,
Az emberek pedig rám mutogatnak.
A fejemet fogom közben majd széthasadok,
Megveszve és rémülten felé szaladok.
Ő érte ittam le magam,miatta vagyok bolond,
Ő tehet róla,hogy üvölteni fogok.
A fájdalom vissza-vissza tér,
Emelem a poharam az összetört szívemért.
Nem marad semmi az alján,eldobom,
Próbálok más felé nézni,de mindig rá gondolok.
Nem akarom érezni azt,ami bennem van,
Szinte tépem tőle a hajamat.
Igyunk a szerelemre,igyunk a megtépázott szívemre,
Táncoljunk az asztalon,sikítsunk az éjbe.
Aztán tévedjünk el a sötétben,
Egy reggel miatta leszek olyan éber.
Nem érdekel a másnaposság és a többi velejárója,
Majd a lelkem egyszer meggyónja.
Megakarok részegülni,zuhanni szeretnék,
Harcolni akarok a hamis szerelemért!