Nem voltál ilyen
Valahol a messzibe meredtem,valahol a gondolat sűrűjébe tévedtem,
S mostanság mindig ott vagyok egy másik életben.
A külvilág kivan zárva és nem hallok nem látok,
CSak is rád koncentrálok.
Emlékeimben kutatok,hogy hol és mit rontottam el,
Szívemet tudatom,hogy nem szerethetek még bele...
Ahogy rám nézett nem láttam a ragyogást,
Ahogy megszólított nem futott át rajtam a meleg és a hideg rázás..
Tudtam,hogy hiányzik valami belőle,valahogy nem varázsolt el,
Nem fogta meg a kezem és nem mondta ki hogy szeretlek...
Mégis mintha megérezte volna azért odajött felém,
De máshova rakta a tekintetét...
Megrázom a fejem és tudom,hogy ez nem lehet igaz,
Magamban keresem a hibát,próbálok vele szót érteni,de ő ellenkezik velem..mint ma..
Könnyeimet minek pazaroljam érte??
Szívem minek is adjam oda ha nem szerette?
Ahogy átölelt,nem úgy dobogott a szíve ahogy kellene,
Semmi együttérzés,semmi érzelem,semmi türelem..
Ahogy eltávolodok tőle....
Úgy bomlanak szét a rövid emlékek....
Ahogy leszáll az éj
Sóhajtva felnézek a csillagos égre,
Bátran kiáltok a végtelen sötétségbe.
Valaki jön szinte villámszerűen és elkap,magával ragad,
Tudom,hogy ki ő hiszen az előbb még rá godoltam.
Ahogy leszáll az éj,mindig elrabol ő,hogy velem legyen,
Ahogy eltűnnek az évek és elmúllik pár évszázad,még mindig szerethet.
Aranysárga szemei csillognak és rám lehel,
Erősen,de biztosan álöleli védtelen testem.
Érzem,hogy nem félhetek senkitől,mert itt van nekem ő,
Ő vigyázz rám kezdetektől.
S mikor az ellenség támadna rám,mindig megment,mindig ott van ahol lenni kell,
Hősként harcol értem,nem sebesül meg,enyém a szíve.
Halhatatlanság ide vagy oda,örökké velem van,
Senki sem árthat már nekünk még az örök ellenség sem: a Nap.
Ahogy leszáll az éj,mindig jön egy dallam,amit elénekel nekem,
Hogy örök álomba ringasson,hogy soha,de soha ne ébredjek fel...
Amikor nem vagy önmagad
Tudom,hogy ez nem is te vagy,
Tudom,hogy a gondolataid máshol vannak.
Mindent megteszek érted amit lehet,
Erre azt mondod nem kérsz többet belőlem.
Akarlak még látni téged,megpróbálsz szabadulni tőlem,
Deha tidé a szívem nem tehetsz mást,csak várni míg kinem hűl az érzelem...
Hiszen Te még bennem vagy nagyon mélyen,nem lehet csak úgy kitépni mindent,
Csak még nem hiszed,el,hogy ez nem könnyű...nem lehet gyorsan felejteni...
Ha akarod még mindig barátok lehetünk,
Tudom,hogy milyen vagy belül.
Veled csupa boldogság voltam,
De most valahol a távolban állok és nem talállak...
S miközben téged várlak,mindig azt kívánom,bárcsak ne ismernélek,
Mikor közeledsz felém azt akarom,bárcsak újra szerethetnél engem...
Valahol a messzibe meredtem,valahol a gondolat sűrűjébe tévedtem,
S mostanság mindig ott vagyok egy másik életben.
A külvilág kivan zárva és nem hallok nem látok,
CSak is rád koncentrálok.
Emlékeimben kutatok,hogy hol és mit rontottam el,
Szívemet tudatom,hogy nem szerethetek még bele...
Ahogy rám nézett nem láttam a ragyogást,
Ahogy megszólított nem futott át rajtam a meleg és a hideg rázás..
Tudtam,hogy hiányzik valami belőle,valahogy nem varázsolt el,
Nem fogta meg a kezem és nem mondta ki hogy szeretlek...
Mégis mintha megérezte volna azért odajött felém,
De máshova rakta a tekintetét...
Megrázom a fejem és tudom,hogy ez nem lehet igaz,
Magamban keresem a hibát,próbálok vele szót érteni,de ő ellenkezik velem..mint ma..
Könnyeimet minek pazaroljam érte??
Szívem minek is adjam oda ha nem szerette?
Ahogy átölelt,nem úgy dobogott a szíve ahogy kellene,
Semmi együttérzés,semmi érzelem,semmi türelem..
Ahogy eltávolodok tőle....
Úgy bomlanak szét a rövid emlékek....
Ahogy leszáll az éj
Sóhajtva felnézek a csillagos égre,
Bátran kiáltok a végtelen sötétségbe.
Valaki jön szinte villámszerűen és elkap,magával ragad,
Tudom,hogy ki ő hiszen az előbb még rá godoltam.
Ahogy leszáll az éj,mindig elrabol ő,hogy velem legyen,
Ahogy eltűnnek az évek és elmúllik pár évszázad,még mindig szerethet.
Aranysárga szemei csillognak és rám lehel,
Erősen,de biztosan álöleli védtelen testem.
Érzem,hogy nem félhetek senkitől,mert itt van nekem ő,
Ő vigyázz rám kezdetektől.
S mikor az ellenség támadna rám,mindig megment,mindig ott van ahol lenni kell,
Hősként harcol értem,nem sebesül meg,enyém a szíve.
Halhatatlanság ide vagy oda,örökké velem van,
Senki sem árthat már nekünk még az örök ellenség sem: a Nap.
Ahogy leszáll az éj,mindig jön egy dallam,amit elénekel nekem,
Hogy örök álomba ringasson,hogy soha,de soha ne ébredjek fel...
Amikor nem vagy önmagad
Tudom,hogy ez nem is te vagy,
Tudom,hogy a gondolataid máshol vannak.
Mindent megteszek érted amit lehet,
Erre azt mondod nem kérsz többet belőlem.
Akarlak még látni téged,megpróbálsz szabadulni tőlem,
Deha tidé a szívem nem tehetsz mást,csak várni míg kinem hűl az érzelem...
Hiszen Te még bennem vagy nagyon mélyen,nem lehet csak úgy kitépni mindent,
Csak még nem hiszed,el,hogy ez nem könnyű...nem lehet gyorsan felejteni...
Ha akarod még mindig barátok lehetünk,
Tudom,hogy milyen vagy belül.
Veled csupa boldogság voltam,
De most valahol a távolban állok és nem talállak...
S miközben téged várlak,mindig azt kívánom,bárcsak ne ismernélek,
Mikor közeledsz felém azt akarom,bárcsak újra szerethetnél engem...
