"Ha kell utánad rohanok,olyan vagy számomra,mint egy drog."

Beteljesülhetetlen szerelmek

Minden egyes alkalommal beléd szerettem,

Nem meglepő,jellemző a szívemre.

Itt vagy a fejemben,

Harccal szállok szembe veled.

Amikor a káosz jön felém,

Érzem a határ elveszett rég!

Csak érints meg és elfogadom,

Beleszédülök,elveszítem a józanságom.

Forog a fény ma éjjel,

Ha elengedsz belehalok ebbe az egészbe.

Össze megyek,ha elengedsz,

Nem bírok álmodni nélküled!

Reménytelenül szerelmes vagyok,

Csak ezt fel nem fogod!

Ha becsukom a szemem,

Magam előtt látlak téged.

Tudom flörtölésből borzalmas vagyok,

Ha nem fogod meg a kezem megzuhanok.

Beteljesülhetetlen szerelmek születnek,

Nem tesz jót az idegeknek.

A várakozás felőrölt már rég,

Mikor leszel végre az enyém?

Nem érdekel,hogy mások mit mondanak,

Nem adom fel a makacsságomat!

Ha kell utánad rohanok,

Olyan vagy számomra,mint egy drog.

Elkábulok,megőrülök és bekattanok,

Áttörök a láthatatlan falakon.

Átölelem a nem létező testedet,

S jó mélyre esem a szerelmemmel.

Amit nem viszonyozol,észre sem veszed,

Nem látod és nem is érdekel!

Így lesznek örökké beteljesülhetetlen szerelmek,

A végén látom csak be,ez már régóta elveszett.

(K)éjvadász

Múltkor nálad jártam,

Így az itt létem titok marad.

A levegőt nehezen veszem a közeledben,

Eszembe jut mi történt az éjjel.

Hogy mit tettem veled,

Szellemként kísértettelek téged.

Hidd el végre,hogy egy látomás voltam,

Erről senkinek sem szólhatsz!

A lelkünk rezgését érzed-e?

Vajon megérinted majd a kezem?

Valósnak kell lennie,

Hiszen mindet látok a szemeimmel.

Ha akarsz engem szólíts meg,

Ezt jól vésd bele a fejedbe.

A másik ellenségem egy érzéketlen kéjvadász,

Aki minden éjjel rád talál.

Ha nem ébredsz fel,

Álmaidba férkőzik és nem felel.

A kérdéseid záporozhatnak,

Ő ügyesen kibújik alóla.

Kettő énem van az egyik jó,

A másik gonosz.

Legyél éber,amikor tűzet okádok,

Legyél szelíd szerető,ha veled álmodom.

Az érintésed legyen felemelő és lágy,

Mert legbelül tudod:én vagyok az a lány!

Megbabonázva

Meggyújt a közelséged,
Lángba borul az egész életem.
Még nem is ismerlek,de már beléd szerettem,
Megbabonázott az egész lényed.
Kinyújtom a karjaimat egy ölelésért,
Bármit megtennék egy feledésért.
Kínos az egész helyzet,
Nem tudok mit mondani neked.
Bátran lépek feléd,
A tested meghátrálni kész.
Ahogy lépkedek,úgy süllyedek,
A lábad elé esem.
Felnézek rád,de már nem vagy ott,
Cserben hagytál,volt rá okod.
évek óta üldöztelek a szerelmemmel,
A végén meguntál és menekülőre vetted.
Túl könnyűnek éreztem az egészet,
Közben egyre nehezebb és keményebb lett.
Sötét területekre tévedtem,
Nem láttalak a rengetegben.
Az erdő legmélyebb részére zavartál,
Már alig emlékszem rád.
Amnéziába estem a szerelem helyett,
Ennek így kellett történnie.

Kalandvágy

Az érintésedből megérzem,hogy mit érzel,
A tekintetedből kiolvasom,milyen múlttal rendelkezel.
Kiszívom belőled ami fájdalmat okozott,
Hogy soha többé ne gyötörjenek a rossz álmok.
Napról napra engedj be a lelked legmélyebb poklába,
Majd kihúzlak onnan és elviszlek a mennyországba.
Addig lángol a testem a tűzben,
Amit okoztál nekem.
Hátra hajtom a fejem és felkiáltok,
Felhevít ez a végtelen mámor.
Intenzíven élem meg ezt a hullámot,
Rájöttem:ezer éve ez hiányzott.
A remegés,a szédülés és az eszmélet vesztés,
Látod,hogy velem mit tettél?
Megőrjítesz a jelenléteddel,
A legsötétebb érzéseiddel.
Amikor véget ér az a kalandvágy,
Arra vágyom,hogy újra meg újra éljem át!

"A pára betölti a teret,mintákat varázsol a leheletem."

 Szabadon szállok

Szabadnak érzem magam,

Mióta ledobtam a láncokat.

Nem állhat se szél,se vihar,

Se botrány,se ellenség az utamba!

Nem várat már magára a boldogság,

Enyém lehet az egész világ.

Utazom míg a szívem engedi,

Rohanok,mert a lábam mindent elbír.

Hangom szálljon a széllel,

Teljen meg az elmém emlékekkel.

Míg szabad vagyok,mint a madár,

Felhevít ez a vágy!

Köszönöm jól vagyok,

Csak elkeserít a magányom.

A vérem nem tombol ereimben,

Semmi sem dob fel.

Minden csendben van,

Megsüketültem magányomban.

A szobát betölti az árnyék és a fény,

Ennél többet remélhetnék!

De már nem merek,

Mert már nem szeretsz...

Kitéptem magamból minden érzést,

Feladtam az egészet rég!

Hiába kértem még egy esélyt,

Felém se néztél.

Ezért úgy döntöttem egyedül sétálok,

Hogy megtaláljam a saját világom.

Ablak

Lehulló leveleket nézem,

Az ablakon keresztül lélegzem.

A pára betölti a teret,

Mintákat varázsol a leheletem.

Ezután a kezemmel eltörlöm,

Azt ami akkor összetört.

Elhittem mindent amit mondtál,

Elhittem,hogy mindig velem álmodtál.

Amikor rám néztél,

Benned élt a remény.

Amikor kértelek,mindig ott voltál,

Több voltál,mint egy barát.

Mégis tovább léptél,

Mintha nem is léteznék.

Néha-néha azt kívánom,

Bárcsak másképp alakult volna a sorsom.

Ki tudja lehet,hogy okkal történt mindez,

Ebből nem lett igaz szerelem.

Így is csak szenvedtünk volna,

Ki tudja mit hozott volna a holnap.

Csak a napfelkeltét nézem,

Az ablakról lecsúsztatom a kezem.

Leülök a földre és onnan bámulok tovább,

Nem akarom,hogy várj rám!

Hiszen túl léptünk egymáson,

Ezennel véget ért a látomásom.

Éld át mint én

Nézz mindig a tükörbe,

Csináld meg a sminked.

Szárítsd be a hajadat,

Simítsd meg az ajkaidat.

Elégedj meg azzal amid van,

Semmit se változtass!

Nézz mélyen önmagadba,

Keresd meg a hibáidat.

Te egy olyan pasi vagy,

Aki nem érti a női agyat.

Képzeld el magad a helyemben,

Megtudod,hogy olyankor mit érzek.

Amikor más nővel látlak téged,

Majd szétfeszít a szívem.

Tudd meg végre milyen az egyedüllét,

A kitaszítottság és a szomorú lét.

Éld át mint én,

Amiben nincs se öröm se fény.

Sírd át az éjszakákat,

Reménykedj a jobb napokra.

Ébredj züllötten,aztán éld át újra meg újra,

Amikor senki se fekszik az ágyadban.

Csak a takaró az egyetlen társad,

Ami könnyekkel van átáztatva.

Tudd meg milyen a semmiért élni,

Tudd meg milyen a sötétségben félni!

Ha az én életemet élnéd,

Tudnád milyen az a mélység.

Amiből nagyon nehéz a kijutás,

Sajnos nekem ez járt!

De hiszek a szebb jövőben,

Talán ez az,ami még éltet.

"Minden pillanat amiért érdemes volt élni,nem szabad darabokra tépni."

Egy szív dallama

Csak hallgasd a szív dalát,

Lásd meg bennem a csodát.

Miénk a világ,miénk minden perc,

Bárcsak elhinnéd mindezeket!

Kételkedtem a legelejétől kezdve,

Nem hitem volna,hogy végül így érzek.

Minden pillanat amiért érdemes volt élni,

Nem szabad darabokra tépni.

Jó volt egyszer úgy lépni,

Hogy mindezekért megérni élni!

Látom az arcod magam előtt,

Alig kapok levegőt.

Simogatom a hajad,

Nem számolom az elmúlt órákat.

Így is majd meghaltam a jelenlétedtől,

Nem szabad beszélni a szerelemről.

Mert nem arról szól,

Ennél többről van szó!

Bárcsak idővel kialakulna,

A szívem a magánytól megszabadulna.

A lelkem is beleremeg ha rád gondolok,

Hiszen ma veled lógok.

Eldobtam az eszemet,

Mióta megláttalak téged.

Az agyamban forog a kerék,

Belőled sosem elég!

A testemet elönti a forróság,

Majd megöl a vágy!

Zongorán

Egy zongorán fekszem,

Egy ragyogó reggelen.

Az ágyam messze volt,

Ide feküdtem mert a zene hívogatott.

Egy dallam ami kísért már napok óta,

Órák óta nem aludtam.

Álmatlan éjszakák kínoztak,

Végül ide jutottam.

Ahogy az ujjaim hozzá értek,

Tiszta szívből énekeltem.

Minden örömöm és fájdalmamat,

Ez a dal kiszívta.

Minden emlék ami előjött,

Még a sírás is kitört.

Aztán nevettem,amikor felidéztem,

Mindent ami boldoggá tett engem.

Ihletet veszek az életemből,

Kiszabadulok a ketrecemből.

Kiélem magam a fantázia világban,

Még sose voltam ilyen boldogságban.

Repültem aztán zuhantam,

Összetörtem és össze szedtem magam.

Egy zongorán fekszem,

Azt hiszem ideje befejeznem.

"Simogat a szellő,hívogat a fény,úgy érzem a pillanat bennem él."

Megéget

Lehetnél a szívem börtönében,

De Te ennél jobbat érdemelsz.

Lehetnél mellettem éjjel-nappal,

Csak azért,hogy a hangodat halljam.

Venném a levegőt veled együtt,

Legalább nem leszek egyedül.

Míg szállsz a széllel,

Addig még nézlek.

Mosolyommal üzenem:minden rendben,

Ha kellek,majd újból megkeresel.

Egy éjjel majd kiöntöm a lelkem,

Majd megértesz engem.

Hogy mit miért tettem,

Miért volt ez helyes.

Elhiszed vagy sem,

Azt tudom,hogy valamit már érzek.

Szívem dobban,ha betoppansz,

Az agyam majd' eldobtam.

Az árnyékod úgy jött felém,

Úgy éreztem a lelkem megég.

Lángoltam belül,az örömtől alig láttam,

A büszkeségtől nőtt az önbizalmam.

Felálltam és feléd mentem,

A belső hangokat követtem.

Rám néztél és megfogtad a kezem,

Sokáig álltunk így míg elnem engedted.

Felkapott ez a láng,

Remélem nem múlik el a vágy.

Szeretném

Kérlek engedd,hogy valakit szeressek,

Mert ezzel csak az álmaimat kergetem.

Simogat a szellő,hívogat a fény,

Úgy érzem a pillanat bennem él.

Éltet a kaland,felpörget a vágy,

Bárcsak a másik felem megtalálnám.

Hiszem,hogy eljön az a nap,

Amikor Ő majd meglep a boldogsággal.

Szeretném átélni,amiről lemaradtam,

Hogy az elmúlt éveket bepótolhassam.

Mert megérdemlem,hiszen sokáig harcoltam,

Legyőztem a bennem lévő démonokat.

Amivel tönkre tettek,

A magány ellen nem csináltak semmit sem.

Csak őrlödtem magamban,sírtam az ágyban,

Nem hittem akkor senki másban.

De,mára már kitisztult a lelkem,

A múltat pedig rég elengedtem.

Nincs már távolság,

Véget ért az árnyéktánc.

Az aki voltam,

Megváltozott tegnap.

A sötétséget elengedtem,mert bántott,

A jót,amit kapok megfogom.

Nem engedem el a béke galambot,

Megtartok magamnak néhány gondolatot.

Sötét szobában tapogatóztam,

Végül győztesként kifutottam.

Ameddig tartott az erőm,

Ilyet még soha nem csináltam azelőtt.

Kitárom az álmaimat,

Bezárom a titkaimat.

A felhők utat engednek,

S elszáll minden félelmem.

Most már megállhatok,

Nincs semmi ami elől elfuthatok.

Árnyékunk csókot vált a fénnyel,

Így néztünk szembe a félelmünkkel.

"A levegő könnyebb lett,megtaláltam a lelki békémet."

Ne,játssz velem!

Kérlek,fogd még a kezem,

Nem szabad elengedned.

A szívem nyugodt,ha mellettem vagy,

Benned van minden bizalmam.

Ha a jövőben újra találkozunk,

Talán mélyedni fog a barátságunk?

Túl sokszor veszítettem már,

De erősebb vagyok,nem adom fel ám!

Ezer és ezer vihar törhet rám,

Velem van még mindig a magány.

Gombóc van a torkomban,

Legyűröm szépen halkan.

A könnyeim marják a szemem,

Vissza fojtom szépen.

Erősnek kell lennem,nem gázolhatsz át rajtam,

Mert néha olyan vagy,mint az ördög és angyal.

Hiú ábrándok,valótlan tervek,

Nem értem mit akarnak az emberek.

A tükörképem boldog arcot mutat,

Legbelül,pedig a bánat fojtogat.

Kiszakad belőlem minden düh amit érzek,

Most jól érzem magam-pont ez a lényeg.

Roppan a szív,ha szétszakítod,

Fröccsen a vér,ha nem jól játszol.

Szakad a kép,ha nem jól csinálod,

Fáj itt legbelül szinte belehalok.

Neked ez mire jó?

Talán élvezetes a dolog?

Nézd újra,meg újra,

Hogy veszítesz el nap,mint nap.

Aztán későn veszed észre,

Hogy elhagytalak oly' régen.

Miközben vártam rád

Volt az a perc,

Amikor jobban szerettelek.

Volt az a pillanat,

Amikor nehezen fogtam vissza magam.

Végül legyőztem a félelmem,

Aztán lekéstem.

Miközben vártam rád,

Rájöttem ez az egész egy fellángolás.

Nem kaptam vissza csatolást,

Ez az egész egy hazugság.

Bárcsak igazzá válna minden szó,

Bárcsak megtalálnám Ő-t valahol!

Ha közel,ha távol vár rám,

Bárcsak előbb megtalálnám!

Miközben vártam rád,

Elvesztettem mindent ami nekem járt.

Miközben álmodozással töltöttem a perceket,

Nem láttam,hogy oda vagy értem.

Miközben önmagamat kerestem,

Nem láttam,hogy felém nyújtod a kezed.

Nem fogadtam el a segítségedet,

Így egyedül maradtam nélküled!

Miközben vártam rád,

Felemésztett a magány.

Lángolt bennem a láng,

Fűtött a hamis láz.

Csak a gyávaság erősebb volt nálam,

Majd belehaltam a várakozásba.

végül felálltam,mert nem bírtam tovább,

Mert rájöttem,valami új vár rám.

Megtaláltam a fényt,amit követni kezdtem,

Remélem,hogy jó helyre vezet majd engem.

Fény zápor

Volt egy álom,

Volt egy mámor.

Volt egy hely,ahol a boldogságot kerestem,

De a végére rá leltem.

Megnyugvást éreztem,az izgalom helyett,

Úgy bánt velem a sors,ahogy megérdemeltem.

Végül majdnem úgy alakult minden,

Ahogy terveztem.

Fény zárpor zúdult rám,

A boldogság rám talált.

A levegő könnyebb lett,

Megtaláltam a lelki békémet.

Hiszen egyszer élünk,kérlek,

Engedd meg,hogy szeresselek.

Elfogadtam a helyzetemet,

Megbarátkoztam a jövővel.

Futok a vágyaim után,

Végre van erő bennem,ennyi év múltán.

Máshogy érzem magam,mint azelőtt,

De,ez még nem a rózsaszín felhő.

Megtaláltam önmagam,szeretem a lelkem,

Szeretem magam és az életemet.

Mert amit kaptam,csak most fogom fel,

Útat mutatott a lelki béke.

Elengedtem a múlt fájdalmát,

S élveztem a fény zápor uralmát.

"Olyan,mint a boldogság vagy a szomorúság,Vagy akár a szerelem vagy a mézédes vágy."

Egy váratlan hős

Nem kértem,hogy jöjj át,

Nem vártam,hogy megvigasztaljál.

Nem éreztem,hogy szükségem lenne rád,

Mégis mindig meghallgattál.

Nem hagytad,hogy szenvedjek,

Bármikor kiönthettem a szívem.

Egy váratlan hős voltál,

Aki kimentett amikor az élet fájt.

Harcoltál a démonjaimmal,

Tanácsaiddal eltörölted a bánatomat.

A vicceiddel mosolyt csaltál az arcomra,

Felnéztem rád,mint a legjobb barátomra.

Egy jó barát aki megment ha baj van,

Egy lelkitárs aki meghallgat,ha magányos vagy.

Egy életen át tartó kapcsolat,

Amit nem mérgezhet meg a féltékenység és a bűntudat.

Ha hibázol elnézi és megbocsájt,

Ha elesel,a karjait nyújtja és felránt.

Nem szereti látni,ha a mélyben tipródsz,

Azt szereti nézni,amikor a boldogságban úszol.

Örök hűséget ígér,ami kitart a sírig,

Ott van melletted szinte mindig.

Nem felejti el a születésnapodat,

Elfogadja a meghívásodat.

Ha nem jössz el,se haragudhatok rád,

Hiszen annyiszor találkoztunk már!

Hiszem,hogy bármikor összejöhetünk,

Iszunk egy kávét és együtt fecsegünk.

Egy váratlan hős,akire büszke vagyok,

Bizonyíthatom:ő a legjobb barátom!

Elmondhatok mindent,titokban tartja,

Amire nem kérem meg mégis megcsinálja.

Boldog pillanatokat okoz nekem,

Túl sok benne a szeretet.

Hogyan is háláljam meg?

Túl sok a jót tett benned.

Egy nap majd mikor öregek leszünk,

A fiatalkori botlásokon jókat derülünk.

Megvilágosodás

Voltak napok,amikor lejjebb ástam magam,

Nem voltak napok,amikor választhattam.

Háborúztam éjjel és nappal,

Harcoltam a rémálmaimmal.

Egész végig a kiutat kerestem,

De nem jöttem üres kézzel.

Láttam a fényt az alagút végén,

Beletörődtem,hogy a magány bennem él.

Olyan,mint a boldogság vagy a szomorúság,

Vagy akár a szerelem vagy a mézédes vágy.

Elfogadtam,hogy a részemmé vált,

Majd egy nap eljön a méltó búcsúzás.

Intek majd a múltamnak,

Addig még élek a pillanatnak.

Kezemben egy szalag ami végtelenségig kísért,

Ami egy örökké valóságot ígért.

Követem az álmaimat,de az eszemre is hallgatok,

Lesz majd rá jobb alkalom.

Álmodoztam sok-sok éven át,

Míg felnem nyílt a csipám.

Megláttam a dolgokat,amiket vakon tapogattam,

Eldobtam a botot,ami a téves utat mutatta.

Elhiszem,hogy mától már minden rendben lesz,

Ezt a pillanatnyi boldogságot nem veheti el senki sem.

Egy hang

A hangom száll a szélben,

Hallgass meg kérlek.

A békém elér téged,

Ha szépen kéred.

Vedd el,őrizd még a szívem,

Cselekedj jó időben,jó helyen.

Itt az idő, a szerelmem erősebb mint tegnap,

Itt az alkalom,mert a végén még elszalad.

A jövő még messze van,

De,várom,hogy jöjjön a holnap.

A mának élek,kitárom a lelkem,

Belém hasít a fény,mert megengedem.

Szét árad bennem,a vérem felhevül,

Úgy érzem,nem vagyok már egyedül.

Az árnyak már rég elszálltak,

A vágyak pedig egyszer valóra váltak.

Valami újra,valami régire vágyom,

A múltat már nem annyira bánom.

Velem jön egy része,

A szívem,amivel újra szerethetek.

De,mindig az utamba állnak,

Állandóan megbántanak.

A szavak,amiket hozzám vágnak,

Már nem fájnak.

Egy szikla öleli körül a lelkem,

Azokra hallgatok,akik szeretnek.

Próbálom oda adni egy részemet,

Szeretnék beleőrülni a szerelembe.

Elveszíthetném a fejemet,

Élhetnék teljes szenvedéllyel!

Egy olyan világban,ahol nem szólnak rám,

Ahol nincsen határ!

A hangom száll a szélben,

Melletted már nem félek.

3000 látogató!Köszönöm! :)

Keresem

Én írom a sorsomat,

Én írom a jelent és a holnapomat.

Nem érdekel már a múltam,

Mert az évek elrohantak.

Valami még hiányzik az életemből,

Ki kell írnom az ürességet a lelkemből.

Nem húz vissza az árnyékom,

Nem hiányzik a magányom.

Jó így egyedül,nem mar már a boldogtalanságom,

Csak egy igazi társra vágyom.

Aki szeret és tisztel,

Akinek én vagyok a másik fele.

Az élete és a szíve vágya,

Nem óhajtozik senki másra!

Gondolnom kéne a jövőmre,

Megtalálni az igaz szerelmet.

De most pont jó így az ürességben,

Nem történik semmi az életemben.

Vége van már a belső harcnak,

Békesség telepedett az arcomra.

Csak úgy sugárzik rólam az elégedettség,

Mert elfogadtam a helyzetet rég!

Szeretni valakit

Egy emlékkép amit már elfelejtettem,

Az érzést,hogy valakit szerettem.

Vajon fogok-e újra bízni valakiben?

akiben nem kell kételkednem?

Aki a hűség minta képe?

Aki majd megvéd a karjaiban?

Akivel majd túl élünk mindenféle vihart?

Tökéletes szerelem lehetetne,

De mégse történhet meg.

Hiszen lesznek majd hullámvölgyek,

De ezektől nem félhetek.

Minden percben rá szeretnék gondolni,

Őt szeretném felhívni és hangját hallani.

Szeretnék megbocsájtani,néha elengedni,

Szeretnék majd mellé lefeküdni.

Elmesélni,hogy milyen volt a napom,

Mik a terveim,ha jön a holnapom.

Szeretnék a földön feküdni,

Nézni,ahogy a Nap lebukik.

Szeretném vele a csillagokat bámulni,

Szeretném hallani a meséit,amit nem lehetne megunni.

Közben az arcomat fürkészné,

simogatná a hajamat,kezét elnem engedném.

Csókjaival és szerelmével elhalmozna,

Vigyázna a boldogságunkra.

Oh,de szeretném ezeket újra átélni,

Csak egy kicsit másképpen élni!

Valakit szeretni tiszta szívből,

Ölelni remegő testemhez teljes erőmből.

Kint

Egyszer voltam már megsebzett vad,

Voltam már feltámadott angyal.

A lelkemet eladtam a sötétségnek,

Fázok a magánytól,szerelem nélkül élek.

Rájöttem,hogy az élet rövid,

Nem kell mindig aggódni.

Ott vár a napfény és a ragyogás,

Az álomvilág és a valóság.

A pillanatnak élni kell,

Pillangókat kell kergetnem.

Mert tudom,hogy elérem,

Ami jár majd átélem.

Követem a szívem vágyát,

Valóra váltom a másik álmát.

Amit eddig kaptam,golyók voltak a sorstól,

Állandóan eltalált aztán újból megcélzott.

De most már egy páncél van a lelkemen,

Nem törheti át semmi sem!

Érzem,hogy már nem félek,

Nem fogom már elveszíteni ezt az egészet.

Nem fognak majd becsapni a hazug szavak,

Mert velem van az erő és egy őrangyal.

Sose erősödtem volna meg,

Ha egyszer se bántottak volna meg.

Mert a szívem nem éghet örök tűzben,

Valamikor újjá kellett születnem.

Átéltem már a szív fájdalmát,

De a józan ész mindig megbocsájt.

Hamuvá váltak a terveim,

Sötétben harcoltam eddig.

Aztán felvillant a fény az alagút végén,

Küzdöttem,mint más ember az életéért.

Végül ragyogással telt meg a szívem,

Sikerült a rosszat elengednem.

"Miközben éled az életedet,nem törődsz már velem."

Tinédzser korszak

Vége a tinédzser korszaknak,

Nézzük szembe a dolgokkal.

Vége az összetört szívek évének,

Hagyd az egészet a fenébe.

Komolyra vegyük már a szót,

Itt a megfelelő alkalom.

Te is megszenvedted már a legjavát,

Most már a boldogság várhat ránk.

Hagyd a kicsapongó életet,

Csapj inkább velem bele az egészbe.

Kezdjük el ott,ahol elkell kezdeni,

Majd egyszer megfogjuk emlegetni.

Velem is megtehetsz bármit,

Hiszen a szabadságodat elsem veszik.

Megmarad az igazi éned,

Amiért megszerettelek.

Ennyi idő után még mindig szeretlek,

Nem is tudom,hogy bírom,hogy tettem.

Ezek a pillangók bennem,

Egyszerűen széttépnek engem.

Hihetetlen,hogy ilyen sokáig kitart,

Ez lesz a leghosszabb éjszaka.

Szóval állj elém és mondd ki,

Mondd ki az érzéseid.

Vége a tinédzser korszaknak,

Éljünk ennek a pillanatnak.

Elérhetetlen

Másztam már hegyeket,

Úsztam a tengereken.

Vért izzadtam,

Örökké csak lázadtam.

Amikor engem akartak elfordultam,

Amikor én akartam valamit elfordultak.

Éhezem a szerelem után,

Elérhetetlen ez a célom már.

Éhezem egy érintés után,

Majd szétvet a magány.

Lélegzem,de már nem tudok,

Ezt az egészet már nagyon unom.

Veszek egy nagy levegőt a holnapra,

Mert nincs remény a mai napra.

Tovább lépek ha kell,

Majd más valakinek biztos jó leszek.

Nekem is ugyanazok az álmaim,

Túl fűtöttek a vágyaim.

Mégse élhetem ki magam úgy igazán,

Hogy szinte már fáj.

Összekuporgok a földön,

S így magamban gyötrődöm.

Miközben éled az életedet,

Nem törődsz már velem.

Miért jutottunk el idáig,

Miért tud így fájni?

Az egyedüllétben miért nincs több öröm?

Érintés után éhezik a bőröm.

Ujjakra vágyom,amik végig szántanak a testemen,

Felmelegítik a szívemet.

S egy csókkal pecsételik meg,

Ez túl szép,hogy igaz legyen.

Miért ilyen nehéz?

Miért tagadja meg tőlem a sors és miért ilyen az emberi lét?

A kiút

Ez az álom,ami hív,

Ez a vágyam ami kín.

Nem bírom magamba tartani,

Valahogy ki kell engedni.

Emlékszem még,amit mondtam,

Azóta teljesen megbántam.

Féltem a szemedbe nézni,

Féltem letagadni.

Féltem elmondani,hogy mennyire szükségem van rád,

Belül szétfeszít a láz.

Remeg a kezem,forog a világ,

Végül nem számíthattál rám.

Kérlek hallgass meg,

Ez az utolsó esélyem.

Hogy elmondjam,

Mennyire bántanak a szavak.

Többször visszautasítottalak,

Mert körül vesznek a falak.

Törd át,végül elnyered a szívem,

A legvégén pedig lehull a lepel.

Meglátod majd,hogy boldoggá teszlek,

Ha végül megengeded.

Az ölelés hiányzik,

A testem a hidegben fázik.

Az eső elönti az utat,

A lelkem társ után kutat.

Kinek mondjam el,

Ha majd megőrültem.

Kinek mutassam meg,

Ami bennem van,kit szeressek?

Kiben hihetek újra meg újra?

Addig a végtelen magányom elmar.

A tömeg elnyel,a kezemet elengeded,

Kérlek engedd,hogy szeresselek...

Kirakós játék

A szívem idővel begyógyult,

Összeraktam legbelül.

Látom már a fényt ugyanúgy,

Hiszem,hogy nem sokáig leszek egyedül.

Mert ami még megmaradt,

Így adom most önmagam.

A múlt tönkre tett,

Elhagytak az emberek.

Ez az érzést nem kívánom senkinek,

De több boldogságot és reményt mindenkinek.

Most érezni szeretnék,

Bárcsak ne tévednék!

Bárcsak meglátnám benne azt amit keresek,

A láncokat végül elengedem.

Megyek az álmaim után,

Nem érdekel,ha újabb fájdalommal jár.

Erőssé tett a kirakós játék,

A régi énem sok mindent átélt.

Leborul a fátyol,

Megtalálhatsz egyedül bárhol.

Ott vagyok előtted,

Szinte ugrálnék,de nem megy.

Elállják a hozzád vezető utamat,

Ez egy nehéz feladat és végtelen harc.

Gyere kérlek ments meg,

Egy nap majd megkeresel.

Ha szükséged van rám,

A szívem mindig nyitva áll.

A kirakós játék még mindig tart,

Megtaláltam benned amit akartam.

Csak még nem kaptam meg úgy igazán,

Felhevít a vágy.

Végig szenvedem az éjszakát,

Bárcsak szerethetnél úgy igazán!

"Hol van a harcos éned? Amiről mások meséltek?"

Csak egy kérdés

Nem szakad-e szét benned,

Nem őrölt még fel?

Nem zuhantál le a mélybe?

Nem fulladtál meg még az élet tengerében?

Valahogy elviselem ezt a szótlanságot,

De már nem kínoz a magányom.

Csendben tör rám néha a sírás,

De nem tép szét a vágy.

Hiába nézek rád,

Vissza se nézel rám.

A bánat súlya nehezedik a vállaimra,

Búcsút mondhatok az álmaimnak.

Kerestem a kiutat,de végül elestem,

Tévedés volt,amivel jeleztek.

Elhittem mindent,mit nem kellett volna,

Nem várom már,hogy mit hoz a holnap.

Értéktelen lettél,nem érdekel semmi,

Mégis magad mellett tudnál valakit.

Ha nem békültél ki magaddal?

Hogy fogadod majd a társad?

Ha csak menekülsz magad elől?

Hogy fogsz majd úszni a szerelemtől?

Csak egy kérdésem van még,

Mikor nézel mégegyszer felém?

Mikor kapcsolódik össze a tekintetünk?

Mikor teljesül be a szerelmünk?

Távolság

Nem ölhet meg a távolság,

De közben érzem hogy fáj.

Nem fogod fel miket okoztál,

Hogy ez az egész mivel is jár.

Miért nem választhatom azt,

Akire a szívem rámutat?

Miért nem mondhatom el,

Hogy valójában mit is érzek?

Ha túl közel van,megfutamodom,

Tudom,hogy nem szabad feladnom.

Csak beszéljen hozzám,

Mert megöl a némaság.

Lehúz a bánat közben felhevít a vágy,

Miért van köztünk ekkora távolság?

Elszaladunk egymástól,

Közben nézzük egymást a sarokból.

Visszafogom magam,hogy ne vessem rád magam,

Közben inkább csavargatom a hajam.

A számat már véresre rágtam,

Semmi nincs ami megállíthat.

A fal köztünk áttörhetetlen,

A félelmem mégis legyőzhetetlen.

Megtörni ezt az átkot,

Ez minden álmom.

Törd meg a jeget

Hogy mióta vagyok már egyedül,

Rólad álmodozom reménytelenül.

Hol van a harcos éned?

Amiről mások meséltek?

Hol van a régi önmagad?

Amit megismertem a múltban.

Mi változtatott meg téged?

Ki volt az aki nem szeretett?

Nekem miért nem hiszed el,amit érzek?

Szerinted színészkedek?

Ez nem az erősségem,

Inkább ez a szégyenem.

Hogy nem bírok lépni,

Pedig nincs mitől félni.

A mesékben a hercegek harcolnak,

Végül megkapják a méltó jutalmukat.

Lehet,hogy nekem kell a herceg szerepébe bújnom,

S ezen az úton elindulnom.

Legszívesebben kiabálnék a világba,

Hogy elsüllyeszt már a bánat magánya.

Törd meg a jeget köztünk,

Hogy végre együtt lehessünk.

Látod az ablakból a telet,

Az a magányos lelkem tükörképe.

Álmatlanság

Csak nézem az arcodat,

Látom,hogy mozgatod az ajkaidat.

De a szemed az egyetlen dolog,

Ami elárulja a titkod.

Az ígéretek túl szépen szólnak,

De nem jelentenek semmit számomra.

A tetteidre várok,

Igaz szerelemről álmodom.

A szívem olyan mint egy üveg,

Bármikor összetörhet,ha rosszul viselkedsz.

A fülem mellett elengedem a megjegyzéseidet,

Csak a szemeidet nézem.

Fél éjszakát végig ültem,

Közben hevesen dobogott a szívem.

Az álmatlanságtól szenvedtem,

Próbáltam elengedni a kezed.

De nem ment.

Ehelyett felsóhajtottam,

S megszereztelek az álmaimban.

Álmatlanságtól szenvedek,

kimerültem teljesen.

A fülemet a falra tapasztom,

De máshol jár a gondolatom.

Nem hallom tisztán a mondatod,

De érzem nem rólam van szó.

Eltitkolsz előlem valamit,

Mert szeretsz velem játszani.

Szeretsz elérhetetlen lenni,

Szeretsz bátornak látszani.

Bárcsak eléd tarthatnék egy tükröt,

De sajnos az évek alatt összetört.

Azért vagyok ilyen szerencsétlen,

Azért nem találom benned a szerelmet.

Zárt ajtókat látok,

Ami nem enged be:nem ismerem a világod.