Ne,játssz velem!
Kérlek,fogd még a kezem,
Nem szabad elengedned.
A szívem nyugodt,ha mellettem vagy,
Benned van minden bizalmam.
Ha a jövőben újra találkozunk,
Talán mélyedni fog a barátságunk?
Túl sokszor veszítettem már,
De erősebb vagyok,nem adom fel ám!
Ezer és ezer vihar törhet rám,
Velem van még mindig a magány.
Gombóc van a torkomban,
Legyűröm szépen halkan.
A könnyeim marják a szemem,
Vissza fojtom szépen.
Erősnek kell lennem,nem gázolhatsz át rajtam,
Mert néha olyan vagy,mint az ördög és angyal.
Hiú ábrándok,valótlan tervek,
Nem értem mit akarnak az emberek.
A tükörképem boldog arcot mutat,
Legbelül,pedig a bánat fojtogat.
Kiszakad belőlem minden düh amit érzek,
Most jól érzem magam-pont ez a lényeg.
Roppan a szív,ha szétszakítod,
Fröccsen a vér,ha nem jól játszol.
Szakad a kép,ha nem jól csinálod,
Fáj itt legbelül szinte belehalok.
Neked ez mire jó?
Talán élvezetes a dolog?
Nézd újra,meg újra,
Hogy veszítesz el nap,mint nap.
Aztán későn veszed észre,
Hogy elhagytalak oly' régen.
Miközben vártam rád
Volt az a perc,
Amikor jobban szerettelek.
Volt az a pillanat,
Amikor nehezen fogtam vissza magam.
Végül legyőztem a félelmem,
Aztán lekéstem.
Miközben vártam rád,
Rájöttem ez az egész egy fellángolás.
Nem kaptam vissza csatolást,
Ez az egész egy hazugság.
Bárcsak igazzá válna minden szó,
Bárcsak megtalálnám Ő-t valahol!
Ha közel,ha távol vár rám,
Bárcsak előbb megtalálnám!
Miközben vártam rád,
Elvesztettem mindent ami nekem járt.
Miközben álmodozással töltöttem a perceket,
Nem láttam,hogy oda vagy értem.
Miközben önmagamat kerestem,
Nem láttam,hogy felém nyújtod a kezed.
Nem fogadtam el a segítségedet,
Így egyedül maradtam nélküled!
Miközben vártam rád,
Felemésztett a magány.
Lángolt bennem a láng,
Fűtött a hamis láz.
Csak a gyávaság erősebb volt nálam,
Majd belehaltam a várakozásba.
végül felálltam,mert nem bírtam tovább,
Mert rájöttem,valami új vár rám.
Megtaláltam a fényt,amit követni kezdtem,
Remélem,hogy jó helyre vezet majd engem.
Fény zápor
Volt egy álom,
Volt egy mámor.
Volt egy hely,ahol a boldogságot kerestem,
De a végére rá leltem.
Megnyugvást éreztem,az izgalom helyett,
Úgy bánt velem a sors,ahogy megérdemeltem.
Végül majdnem úgy alakult minden,
Ahogy terveztem.
Fény zárpor zúdult rám,
A boldogság rám talált.
A levegő könnyebb lett,
Megtaláltam a lelki békémet.
Hiszen egyszer élünk,kérlek,
Engedd meg,hogy szeresselek.
Elfogadtam a helyzetemet,
Megbarátkoztam a jövővel.
Futok a vágyaim után,
Végre van erő bennem,ennyi év múltán.
Máshogy érzem magam,mint azelőtt,
De,ez még nem a rózsaszín felhő.
Megtaláltam önmagam,szeretem a lelkem,
Szeretem magam és az életemet.
Mert amit kaptam,csak most fogom fel,
Útat mutatott a lelki béke.
Elengedtem a múlt fájdalmát,
S élveztem a fény zápor uralmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése