"De úgy eltűnt,mielőtt észbe kaptam volna,mindennek vége...."

Több ezer éves magány

Mióta megszülettem,arra vártak a falak,hogy örökre bezárjanak,
Lakattal,páncéllal körbe öleltek engem,hogy ne bántsanak.
A sötét átjárta a lelkem és azt sugallta:hogy ez jár nekem,
Mikor kitörni készültem,soha nem engedett el engem!
Egyre jobban kínozott és azt súgta:féltenek ezért itt jó nekem,
Próbáltam feléjük kerekedni,de nehezen ment.
Míg egy nap a szívemet el nem találta egy égető szerelemmel teli érzés,
A szenvedély egy nap megőrjített,kész volt,hogy befogadjon a remény.
Álmatlan éjszakák,reménnyel teli nappalok,készen álltam,hogy szeressek,
De mindig elém sodort az élet olyan akadályokat amiket nehéz volt átlépnem.
Egy nap viszont nagyon megszerettem valakit,valakit aki olyan volt mint én,
Bele látott a fejembe,megérezte,hogy mi kell nekem,ez volt a beteljesülés!
Sokáig együtt voltunk,sokáig tervezgettünk,hogy milyen lesz a jövőnk,
Aztán csapásként ért,hogy egy nap szó nélkül elhagyott engem,nem volt erőm...
Vissza tértem a falak közé,bebújva,sírva,fuldokolva,reménytelenül,
Olyan rossz volt egyedül...de ezt senki sem értette meg...fájt belül.
Nem sokkal azután a dalok szárnyán ismertük meg egymást,
Csupán pár órát voltunk együtt,de mégis úgy éreztem több mint barátság...
Senki sem láthatta,vagy lehet hogy látták,csak nem szóltak róla,
Mindent eltitkoltak,és elszakítottak tőle....nem tudtam hol van.
Majdnem egy éve,hogy bolonddá váltam,és kiszolgáltattak az érzéseim,
A viszonzatlan érzésekbe bele lehet őrülni,ha hiszik ha nem.
Nincs kinek átadni azt a remény veszett érzelmeket,nincs kinek elmondani,hogy szeretem,
Nincs kihez bújni aki átölel és megvéd mindentől,nincs kivel beszélgetnem...
Nincs kivel veszekedni,aztán kibékülni és tovább maradni,
Nincs kihez láncolnom magam,hogy tudassam a világgal:hogy ő az enyém,
Nincs kivel megbeszélni,hogy boldog lehetek vele végre....
A több ezer éves magány mosolyogva hajol felém,
Majd a szédítő csókjától,örök álomra hajtom fejem,vele együtt a remény....

Titokzatos látomás

Mielőtt azt hinnéd,hogy véget ér egy álom,
Mielőtt még elhiszed,hogy valóra válik amire vágyom.
A hang a fejemben nem hagy nyugodni,egyre jobban megzavar,
A látomás ami egyre erőteljesebb mikor érzem,hogy eljött az a pillanat.
Úgye voltál már így,hogy nem tudtad rendezni a benned levő hangokat?
Úgye voltál már az őrület határán,amit kis híján súroltad.
Zavartan a földre esem és nézem a sötét eget,nem bírok aludni,
Egyre jobban öleli át a fájdalom a szívemet,mindent el akarok feledni.
De,ez egy éjszaka alatt nem megy egy könnyen!
Felnézek az égre,megint sötét,mikor jön a reggel?
Az álmosság nem hatalmasodik felém,inkább hagyom,hogy ébren maradjak....
Eközben a földön ülve dúdolom a rég elveszett dalomat....
Már nem tudom,hogy melyik szeretett férfire gondoljak,
Már nem tudom,hogy melyiket választjam....
Vajon akarnak-e engem úgy ahogy én is?
Velem együtt sír a Hold is...
Összekuporogva, megbántva,sértetten,összetörve fekszem az ágyam mellett,
Nincsen szükségem a rémálmokra,amik mindig felzaklatnak engem.
A szívem még ver,a lelkem még sebes,a szemem pedig kitart,míg piros nem lesz,
A levegő vétel egyre nehezebb,a torkom kiszáradt,senki sem szeret..
Én tudom milyen ez:nem érdeklődnek felőlem,nem akarnak többet,
Hiába az önbizalom,a szép belső érték...valakit nem érek el már egy éve...
Ő az aki mindig felzaklat a tudatom alatt,el kell,hogy hagyjam,
De Ő kérve kérleli,hogy ne menjek el tőle:soha!
Egy lágy dallam fakad ki a rég eltemetett emlékekből,
Mikor ébredezni próbálok,olyan mintha rajtam esne az eső...
Közben csak sírok,és a könnyeimben úszok védtelenül,
Olyan rossz érzésem van,egyedül vagyok,végtelenül....
A szívem üresen tántog,most már elzsibbadtam és a fájdalmam enyhül,
A gondolataim lassan elhalványulnak,az emléked megtörve,megtépázva összegyűl.
A hajnal úgy jön ahogyan vártam,az árnyék lassan-lassan eltűnik ami betöltötte a szobát,
Ez az éjszaka olyan hosszú volt,mint maga a halál.
Mikor a könnybe lábadt szemeim felnyitásra készültek,hallottam még valamit tőle:
Hogy szeret és soha többet nem fog elhagyni engem.....
A napfényében végre megláttam a látomást amire vártam egész éjjel,
De úgy eltűnt,mielőtt észbe kaptam volna,mindennek vége....

"Úgye,tudod,hogy hamis a szerelmünk?Mikor egymást öleljük,belül a gyűlőlet fűt?"

Már megint Ő,miért pont Ő???

Azt mondják,hogy az idő elfeledtet bizonyos dolgokat,
Azt ígérték,hogy ha fáj minden múlt,akkor túl léphetünk rajta.
De, ez nem így van!
Hiszen lehet szebb a holnap!
Vagy nem?
Nem...Vagy igen...
Álmaimban fel-fel bukkan egy régen elfelejtett arcképe,
Szívemet meg-meg rázva tépi fel a sebeket.
A vér kifolyik a megrepedt szív romjain,
Sírástól megrázkódnak a védtelen tárgyaim.
Megláttam egy fotót,amin mi vagyunk rajta,ekkor a földhöz vágtam,
Az üveg összetört akárcsak én...és ami megmaradt az a kép...s megláttam...
Földre estem aztán felemeltem a képet és ketté téptem,
S ekkor vérzett az üveg szilánktól a kezem...
A fájdalom újra nagy úr lett...
Jött látott és legyőzött engem....
Ha tovább maradtam volna még vele,
Akkor nem szenvednék ennyit miatta és nem fájna a szívem....

Üres lakás

Feléd tartok nagy igyekezettel,
Futok eléd,hogy utolérjelek még ma éjjel.
Bármi is történt újra itt vagy velem,
Tudom,hogy hosszú idő,de eljött a végzet.
Ismerős a hangod a múltból,amit eltemettem,végleg örökké,
Mégis feltámadt el feledt lelked,tudom,hogy nem lehetsz az enyém.
De,érzem oda menet,hogy a szívem majd kiugrik érted,
Látlak a félhomályban,a hold se rejti el a szemeidet.
Egy szikra villan a tekintetedben,vágyakozva átölelve,
Tested melegét érzem újra,bárcsak ne érne véget.
Kezeimet megfogva elvezettél ahol élsz és vársz reám,
A remény és a boldogság elönt engem,itt van az időm már.
Ahogy belépek a birodalmadba,máris egy üres lakás fogad,
Azt mondtad,hogy csak most költöztél ide ma.
Sebaj leültem a padlóra és ledőltem a szoba közepén nevetve,
Karjaid óvnak engem,így öledbe bújva szerethettelek.
Meséltem a magányos óráimról és arról,hogy mennyit sírtam,
Arról,hogy miatta majd' meghaltam...
Ekkor számhoz érve megcsókolt engem,mit bántam én hiszen erre vágytam!
Bárcsak itt maradhatnék még több órára!
Nem akartam mást csak érezni őt,hogy akar engem,
Nem akartam mást csak hallgatni,ahogy mondja a nevem.
Lángra gyúlt a testünk a szerelem hevében,
Lángra gyúlt a világ a rossz múlt és mindent elégetett.

Hamis szerepünk

Az élet egy színház,ahol bárki beléphet megmutathatja magát,
Az élet egy kívánság,ahol bármit mondhat valóra váltja hát!
Mégis ez az ami más,ami nem a valóság,
Egy hamis világ,ahol mindenki más.
A tömegbe keveredve újra csapdába estem,
Próbálnak lebeszélni rólad,de ez egyelőre még sikertelen.
Mondd,hogy így jó,mondd,hogy úgy jó,
A hangok mondják az igazi szót!
Igen,észre vettem,hogy össze vagyok zavarodva,
De,leírom ami nyomja a fejem és szívem meg a lelkemet,úgye szabad?
Ha mégis mennél akkor isten veled,
Soha nem feledem el a neved....
Ugye tudod,hogy hamis a szerepünk?
Amikor szomorúak vagyunk mégis nevetünk?
Ugye,tudod,hogy hamis a szerelmünk?
Mikor egymást öleljük,belül a gyűlölet fűt.
Ugye,tudod,hogy hamis a körülvevő barát?
Aki csak látszatra jó ember,lelke mélyén a pokolba küldene igazán.
Azt akarom,hogy elfeledjelek,de az álmok megzavarják védtelen szívem,
Az érzelmek feltörnek bennem akárcsak a vulkánok ereje...

Déjávú

Néha megremeg a lelkem mikor hozzád érek,
Olyan ismerős vagy még mindig nekem.
Nem tudom,hogy honnan ismerlek,úgy érzem elájulok tőled,
Ezek okozzák:a hangod,az arcod, a szemed,az ajkad,az érintésed...
Mintha azt kívántam volna,bárcsak újra átélném ezt az érzést,
S azt vettem észre olyan mintha a szívem mélyére néznél!
Ekkor megkérdeztem,hogy miért is élek én?
Azt válaszolta:hogy értem élsz kedvesem...velem élsz!
Abban a pillanatban megcsókoltam Ő-t....
Eget rázó percek voltak,de a köztünk levő fal ledőlt.
Amikor végre karjaidba zártál,azt mondtam:nálam nem lehet boldogabb senki sem,
Azt válaszoltad:igen,mert ez a szerelem.
A tűz jobban perzselte érzékeny lelkem,
De,jól esett mert teljes erőt adott nekem.
A nap lemegy, a hold felbukkan a csillagok megjelentek,
Az égre néztem és hozzád bújva elszenderedtem....
A csókodra ébredtem egy gyönyörű reggelen,
Emlékszem még arra,hogy milyen volt a tegnap este.
Szavakba önteni oly nehéz lenne mindez,
Csak akarom elmondani,hogy soha ne hagyj el engem!

"Olyan vagy mint egy jó pulcsi,ami melenget ha fázom,olyan vagy mint egy nadrág ami szorosabban ölel,ha magányos vagyok."

Úgy kellesz mint egy ruhadarab!

Ha létezne egy speciális bevásárló központ,
Akkor mindig oda mennék vásárolni,nos...
Egy jó minőséget akarok,nem kell a mennyiség,
Egy klasszikus darabot akarok,nem kell a szépség.
Nekem a hűséges darab kell,az amit a múltkor láttam,
Sajnos most elfogyott,hiába vadásztam.
Tudom,hogy mit akarok,nem félek elkölteni a pénzemet,
Bár most hiába is nagy az értéked,nem felelsz meg nekem.
Így tovább megyek,amerre a szívem vezet,
Ha megtalállak téged,boldog lehetek.
Amikor beléptem az életedbe,sok féle méret volt,
Azt hiszem illesz hozzám,olyan tökéletes volt!
Egyik másik darab jobbnál jobb volt hát!
Így a pénztár felé vettem az irányt.
Mikor hazaértem rájöttem,hogy nem foglak megunni téged,
Úgy kellesz nekem mint egy ruhadarab,úgy érzem!
Olyan vagy mint egy jó pulcsi,ami melenget ha fázom,
Olyan vagy mint egy nadrág ami szorosabban ölel,ha magányos vagyok.
Ez a tökéletes ruhadarab,soha nem adlak el,
Hallom,hogy feléledsz,lélegzel és értem dobog a szívem!!!!

Vízzé olvadsz

Mit gondoltál,hogy a tűz ami benned van,túlélheted?
Mit gondoltál,hogy a vágy amit téged fűt,túl lépheted?
Szavaidat hallom valahol a messzeségben,
Hangod foszlányként száll a levegőben.
Szemeidet magam előtt látom,két színű vagy,
Úgy csinálsz mintha tudnál rólam mindent,álnok vagy!
Mikor karjaidba zársz,nem tudom hol élek,
Csak imádkozom közben,hogy szét ne égjek!
Te voltál a jég és a megközelíthetetlen játékszer,
Mikor magamhoz rántalak vízzé olvadsz és nem adom fel!
Találj rám a messzeségben,nem tudod,hol kereshetsz,
Ha holnap is utánam nyomozol,akkor elhiszem,hogy szeretsz.
Megtörik a jég köztünk,mikor felkel a Nap,
Azt hiszem szabad az út feléd,csak szólnom nem kellett volna.
Mert még friss és kivirágozatlan ez a kapcsolat,
Még a kezdet,ami még nem érhet véget,oly hamar...
Te vagy az,akiről nem meséltem bővebben senkinek sem,
Úgy féltelek mint egy törékeny üveget!
Ha egyszer is mellé fogok,elejtelek és megtörik a szíved,
Az enyém is,hiszen a tűz égeti,nem pihen.
Ha feléd nézek,lángol a tekinteted,éhes minden mozdulatod,
Azt akarom,hogy éljük túl a holnapot!

Veled ébredni

Látod az eget?Úgye milyen szépen ragyognak a csillagok?
Rajtad kívűl a világ megszűnni készül,melletted vagyok.
Ahogy a kezünk egymásba olvad,úgy dobban percenként a szívem,
A karjaidba hajtom fejem úgy nézem a csillagos eget.
Az éjszaka oly gyönyörű,főleg,hogy még a Hold is ragyog,
A szemeid megtaláltak engem,úgy örülök,hogy veled alszom.
Mikor vissza zuhanok a valóságba,érzem,hogy az ágyban vagyok,
De itt vagy,itt csókolsz,itt ölelsz,nem engednél el soha most.
Azt hiszem,hogy álmodom,de közben ez a valóság,
Érzem a tested melegét,hallom,hogy a szíved őrülten dobog,ez nem hazugság.
Megengedtem,hogy öntudatlanná tegyél ezen az éjjelen,
Megengedtem,hogy átvedd színtiszta lelkemet.
Ahogy forog a Föld,úgy forgunk mi is,
Nem zavarja meg ezt a percet senki!
Elvesztem a csókjaidban,az érintésedben,a szemeidben,a szavaidban,
Lassan lélegzem,hogy ne érjen véget ez a pillanat!
Hang nélkül érzem a dalodat,hang nélkül hallom a gondolataidat,
Látod,a felénk repkedő színes pillangókat?
Ez jelzi az irántad érzett szerelmemet,
Azt hiszem ezt a vágyat megtaláltam benned,amit régóta kerestem!

"Suttogok a füledbe,az arcodat figyelem,a szemedbe nézek,meg akarom tudni,hogy mit látsz bennem."

Szerelemnek hívnám

Megakarlak szerezni magamnak,hogy ha eljönnek a magányos pillanatok,
Akkor magam mellé akarlak tudni,hogy ne bántsanak a sötét démonok.
Itt állok a falak között és arra várok,hogy kitörjek innen,
Ez a szerelem őrületben tart,és nem tudok kijutni,segítened kell!
Az ajtó soha nem fog kitárni elém,
Nálad van a kulcs,te vagy a megmentőm,belőled soha sem elég!
Érzem,hogy lassan elveszítem a maradék erőmet,
Érzem,hogy lassabban lélegzem mióta magamhoz öleltelek.
Azt akarom,hogy még ma térj vissza hozzám,
Fel se bírom fogni,hogy mi ez az egész kavarodás!
Lehet,hogy örült vagyok,mert ezt szerelemnek hívnám,
Láttalak téged,ahogy felém közeledsz és várok rád.
Zuhanok ahogyan tudok,de előled el kell hogy fussak,
Nincsen szükségem a vigasztalásodra!
Ez vagyok én,majd hamar túl leszek rajta,
De nem fogod,fel,hogy mi zajlik le bennem,olyan furcsa vagy...

Könnycseppek

Suttogok a füledbe,az arcodat figyelem,a szemedbe nézek,
Meg akarom tudni,hogy mit látsz bennem.
Valami égető érzés súrolja testemet,
Valami egészen más tűz perzseli lelkemet.
Az érzelmek elborítják a szemeimet,hullani kezdenek a könnycseppek,
Érzékivé tettél engem....
Amikor magamhoz tértem,szorosan öleltél engem,
Szűnni nem akaró vágy bökdöste szívem..
Ezt a hangulatot nem lehet szavakkal leírni,az óra nem mutatja többé a perceket,
Még maradnék veled,kérlek tartsd meg a szívem!
Hidd el,hogy könnyen sebezhető vagyok,
Talán nem éri megvárni a holnapot.
Száguldok,mégsem állok meg,
Veled zuhanni a legjobb ebben a szerelemben!

Add meg magad!

Még egy perc és ellenőrzöm a sminkemet,a hajamat és a ruhámat,
A taxi sofőr türelmetlen mégis megvár,megvárhat engem ma.
Szexinek érzem most magam,azt hiszem hogy jól választottam,
Beültem az autóba,azt hiszem megérkezünk hamarosan!
Örültek a barátaim mikor betoppantam a buli közepébe,
Egyből koktéllal a kezembe nyomultak részegen.
De,ezt az éjszakát nem lehet kihagyni,
Buli az élet,kár lenni elmenni!
Láttam egy helyes srácot a pult mögött,éppen italozott,
Mikor elfáradtam a tánctól,leültem mellé és egyből leszólított.
Felkértem egy táncra,bár a lábaim se bánták,
Igent mondott egyből,egész éjszaka átjárta a lelkem a boldogság.
Csak nem tudod,hogy egy tűz vagyok,elfoglak égetni,
Kell a szíved azt hiszem,hogy jobb helyre tegyem,vigyázz még a láng eltépi.
Nézz a szemembe,aztán vezess el,a rejtett helyekre,
Evezz velem a szerelem tengerén,hogy elhiggyem szeretsz még,
Aztán jöhet a vég,de ezt még nem szeretném!
Én irányítalak téged,de rögtön belém zúgtál,
Nem akartál más lányt,csak engem,ájj jáááj!
Soha nem veszítelek el,nem akarom,hogy ez csak kaland legyen,
Ennél többet szeretnék,csak nekünk kedvez a szerencse!

"Mikor földet érnek kezeim,már érzem,hogy nem zuhanok tovább,megtaláltam,amit kerestem,nem lehet jobb egy álomnál."

A válasz bennem

Ha rám mosolyogsz,a világ nevet velem,
Mikor megbabonázol a szemeiddel,a szívem össze-vissza ver.
Mikor veled vagyok,mindenki körbe vesz,
Mikor előttem állsz,azt hiszem meg kell hogy öleljelek.
Azzal az érzéssel vagyok,hogy örülök,mert téged választottalak,
Nem lehet ennél szebb a mai nap!
Nem törhet meg semmi sem,nem láthatnak könnyeket,
Kezeidet felém nyújtod,sétálni megyünk ketten.
Kéz a kézben andalogva egy tó parti stégre,
Aztán leültünk és a holdat bámultuk egész este.
Majd csókjaiddal csábítottál,elvetted minden erőmet,
Elgyengülve,mégis nem hátráltam tőled.
Csak a percnek éltem,azt kívántam bár ne érne véget!
Eső cseppek simogatják az arcomat,
Mégis tovább folytatjuk a harcunkat...
A válasz bennem van,csak meg kell kérdezned engem,
Hogy mit érzek irántad,mégis miért is élek.
A titkos románcunkat nagy-nagy ára van,
Ettől olyan izgalmas a ma,a tegnap és a holnap.

Más vagy, más voltál

Vártam rád,túl hosszú időnek tűnt,mégis itt vagy,
Ez most olyan mint egy hepi end..de nem az.
Úgy tűnik nem éreztem magam teljesen egésznek míg nem voltál,
Felébredtem egy mély alvásból és ebben a pillanatban ölelsz át...
De mégis azt álmodom,hogy még távolt vagy tőlem,
Nem akartam elhinni,hogy közeledsz felém,hallom minden lépésedet.
Mikor megjelensz eláll minden,még a légzésem is,
Nem hiszem el,hogyan bírtam ki nélküled ennyi ideig...
Soha nem akarok kiszakadni az ölelésedből,a tested melege fűti a szívem,
De nem fog megváltozni,megígérhetem.
Sajnos,nap mint nap egyre jobban éreztem,hogy valami megrepedt bennem,
Mikor elhagytál,a szívem végleg összetört...azt hiszem.
Ez annyira nehéz most nekem,mégis van új kezdet,
Ennyi év után van még reményem.
Elérted,hogy a karjaidba essek szédültem,
Elérted,hogy csókjaiddal halmozol el egészen.
Nekem az a célom,hogy szívvel-lélekkel szeresselek,
De,ez még nehéz,hiszen fel sem dolgoztam ezt a percet.
Karjaid óvnak,átölelnek engem,
Hogy tudtam így nélküled élni,mikor elhagytál szépen csendben???

Álmodtál rólam

Valahogy elveszettnek és zavarodottnak tűnsz,
Valami nem stimmel,a fejedben ott él egy zűr.
Valahogy mindig elvesztettél engem,
Valahogy szerelmes vagy belém,azt hiszem.
Harcolunk egymással,utánam sóvárogsz,
Láttam,hogy nevetsz rám,láttam,hogy elmosolyodsz.
Minden gondolatom nagyon megzavar,nem bírok a szemedbe nézni,
Minden ami velünk történt nem tudok megnyugodni.
Nem akarom ezt,én nem akarlak téged,
Mégis előttem állsz és nem bírok megszólalni,sem nevetni.
Minden irányítást elveszítettem,ezt még soha nem tapasztaltam,
Általában mindig tudok uralkodni magamon,pedig ezt nem akartam.
Próbálom becsukni a szemem és nem gondolni rád,
Mégis mindig veled kezdődik minden éjszakám...

A bizalom

Szomorúak a szemeim,szomorúak a kezeim,
Szomorúak az álmaim,szomorúak a gondolataim.
Mélyen belenézek a szemeidbe,nem látom a ragyogást,
Csak a végtelen titkolózást...
Rájövök,hogy ez nem én vagyok,mikor a tükörről eltekintek,
A világ brutális hely lehet...
Mégis lopva elmosolyodom,aztán elhervadok,mint egy rózsaszál,
Az éj sötét,tomboló vágy...
Próbálok mélyebben belenézni saját magamba,megbízni a tudatalattimban,
Magamban megerősíteni,hogy nem lehetek gyenge,azt kell mondanom:erős vagy!
Aztán lehunyom szemeimet,egy darabig pihennek,
Nem gondolok semmire,csak az ürességre.
Elhiszem,hogy újjá tudok születni,csak akarni kell,
Nekem az önbizalmam a büszkeségem!
Mikor földet érnek kezeim,már érzem,hogy nem zuhanok tovább,
Megtaláltam,amit kerestem,nem lehet jobb egy álomnál.
A fények megvilágítják az elmémet,
Azt hiszem hamarosan révbe érhetek.

Hogyan bocsáss meg?

Nem értem,hogy miért mondogatod nekem állandóan,
Hogy soha nem akarsz tovább lépni,mégis el kell menned majd..
Legalább egyszer az életben hallgass meg engem!
Lehet,hogy tanulsz az én hibáimból,kérlek!
Elereszted a kezem,majd lágy szellő simogatja arcom,
Könnyeket érzek,melyek keserűek az ajkamon...
Sehol egy búcsú csók,sehol egy ölelés,
Csak egy "nem kellett volna találkozunk" mondat az emlék..
Tudom,hogy megsebeztél,tudom,hogy fáj,
Mégis mindig azt akarom,hogy gyere el újra,remeg érted minden porcikám.
Sajnálom,hogy támogattam,sajnálom,hogy utadban voltam,
Sajnálom,hogy nem szerethetek mást,sajnálom,hogy okoskodtam.
Mikor eltávolodtál,hatalmas üresség zsongott a lelkemben,
Szinte felse fogtam,hogy mit érezhettem.
Azt akartam,hogy szálljon meg a fájdalom,majd belém bökött egy szúró égés,
Majd a torkomat marta a bőgés...
Nem akartam a nevedre emlékezni,még az arcodat se bírtam látni többé,
Több hónapnyi szenvedés,elég volt ez nekem még...
Kár,hogy nem hitted el,hogy szerelmes vagyok még beléd,
Nem tudok gondolkodni,csak a nevedet látom magam előtt,és bennem élsz.
Nem jó egyedül,majd megőrülök én,
Szívem hasad,lelkem mar,azt hiszem nem lesz erre megoldás,itt a vég.
Szükségem van a védelmedre,de egyszer csak megjelent a másik fél,
Akiben hittem,hogy lenyugodhatok,a remény újra bennem él.
Más karja ringat el,más karjában alszom el,
Nem,nem érhet véget az örök szerelem.
Várok rád,míg újra meg nem jelensz,
várok rád,míg újra az ajkaimon érzem a csókodat,ami örökké éget...

"Senki sem érti meg ezt a magányos perceket,senki sem jött el,és nem kérdezett felőlem."

Csak az eső mossa el!

Kiabálok utánad,hogy nem tudok vissza menni hozzád,
Kiengedtem a bennem levő hangot,amit visszafojtottam már.
Csapdába csaltál engem,azt hazudtad,hogy szeretsz engem,
Megbíztam benned,és hittem neked.
Ahogy néztem a szemedet,egyszerűen megszédítettél engem,
Nem is tudom,hogy mit is mondtam,de mindegy.
Ahogy teltek az idők,úgy vettem észre,hogy nem önmagam vagyok,
Nem tudok élni úgy,ahogy te akarod.
Felébredtem és ott voltál mellettem,
Erőszakkal szerettelek.
Azt akartam,hogy ne nézz vissza rám,
De nem hallotta meg a külső világ.
Minden könny összeszűkül,
Ijedt voltam és rémült.
Mindig féltem,hogy valami bajom lesz,
Nélküled éltem,de a belső hang mentett meg.
Megtagadom magamtól az örömöt és a bánatnak szentelem magam,
Azt akarom,hogy az eső mossa el a bennem levő fájdalmat!
Amikor megtisztul az ég,úgy érzem üresség zsong bennem,
Elkezdek ismét lélegezni,de hiába,nehéz a lelkem.
Mindent alaposan átgondoltam,bárcsak ne úgy lett volna,
Beengedtelek téged a szívembe,megbíztam benned,még aznap.
Bárcsak ne ismertelek volna meg,
Most nem lennék ide bújva a falak között,remegve.
vágyom azt a napot,hogy felébredjek,
Hogy ez rossz álom volt és nem félek!
Börtönbe zártál,nem engedted,hogy más fele nézzek,
Abban reménykedtem,hogy ez a helyzet más lesz.
De tévedtem,ahogy felnézek az égre,
A villám hasít bele egy fába,nem félek.
Az eső elmossa minden emlékemet,
S holnap úgy ébredek,hogy nem ismerlek fel....

Ments meg!

Ezen az estén teljesen egyedül vagyok,
Még a csillagok sem ragyognak,a házban hangokat nem hallok.
Bár azt gondoltam,hogy bennem minden rendben van,
De tévedtem,mert itt sírok egymagamban.
A hiány érzet totál megőrjíti a szívem,
Mindenki utol érne,de nem lehet.
Most nem érek rá,túl nehéz ez nekem,
A lelkem ég a vágytól,hogy megérintse a testem.
De,a távolban nem gondol rám,
Mégis érzem,hogy valami vár...
Elborít a magány a sírás rám tör,
Aztán egyszer csak az ég dörög.
Ments meg engem kérlek!
A szerelem börtönéből vigyél el!
Azt hittem,hogy nem vagyok egyedül,de tévedtem!
Remeg a testem,a párnát magamhoz ölelem.
Ha valaki,jön kérdezze meg,hogy létezem-e?
Ha valaki keres ne azt kérdezze,hogy szeretem-e?
Ha ez a fájdalom ilyen rossz és hosszú a folyamata,
Akkor azt kívánom,bárcsak belehaljak...
Úgy érzem,hogy nem veszik a jeleket,
Majd lassan eltűnők és hibáztatnak téged.
Nem akarom,hogy bűnős legyél,
Miattad szenvedek oly rég!
Nem hallak téged,annyira messze vagy,
Bárcsak tudnék egy varázslatot és itt lennél ma...
Senki sem érti meg ezt a magányos perceket,
Senki sem jött el,és nem kérdezett felőlem.
Szeretném,ha látnád,még minden rendben van,
Nem tértem magamhoz,nem mentettél meg az éjszaka.
Zuhanok a mélybe,nem is nagyon érdekel ez téged,
Zuhanok a végtelenségbe,ne is nagyon izgasson,de tényleg.
Megóv valami láthatatlan kör a démonoktól,
Megóv valami burok magamtól.
Megment valami fény,átöleli a testemet,
Szükségem van a segítségre,de ez is elég nekem.

Egy másik férfi

Ha eltudnám felejteni őt,akkor elhinnéd nekem,
Hogy mit érzek...
De bárcsak tudnád,hogy ez nem is olyan könnyű dolog,
Nála jobban szeretlek,másképp kezelsz engem,
Ha ép ésszel vágtam volna bele,tudhattam volna,hogy szeretsz.
De én...más férfibe vagyok szerelmes,
Annyira sajnálom,kérlek ne haragudj meg.
Bárcsak megérteném a bennem levő fájdalmamat,
Annyira szúr a lelkiismeret,de jobb mintha megcsalnálak...
Neked menni kéne,meg kellene találnod a párodat,
Aki jól bánna veled,és nem csalódnál benne majd.
Te egy értékes ember vagy számomra,bárcsak elhinnéd,
De ezek után már ki hinne nekem még.
Éppen elhalványul a csillagunk az égen,
Ekkor jöttem rá,hogy ennek a kapcsolatnak is vége..
Nem tudom megmagyarázni ezt az egészet,
De erre nincsen orvosság,így szenvedek.
A harcunk eddig végtelennek tűnt,
Ez a szerelem is megszűnt.
Kérlek,ne haragudj meg ha ezt mondom:
Más férfi van az életemben és ezt komolyan is gondolom.

Még hittem volna...

Átjárja a napsugár még a lelkem,
Átvágja ereimet még a vérem...
Megyek és leteszem a mappát az asztalra,
Úgye megtalálod majd,mikor felébredsz hajnalban.
Az ég sötét,a felhők gyűllnek,az eső cseppek elárasztják a várost,
Alig látom a kiútat,de megyek mert mennem kell most.
Vissza se nézek rád,mikor alszol,
Mit fogsz szólni,ha nem vagyok melletted,és nem találsz itthon?
Búcsú csókot lehelek az arcodra,
Ijedten néztem az órára.
Mennem kell,itt az időm,még ma eltűnők innen,
Ha nem érzed a testem melegét,ne ijedj meg.
Még hittem volna benned,ha nem csaltál volna meg,
Még hittem volna a szerelem varázsában,míg nem hazudtál nekem.
Kezeid táncolnak a hátamon,persze csak az emlékeimben,
Könnyeim hullanak a fájdalomtól,összeszorul a gyomrom,remegek.
Egyből éreztem,hogy az üveg szilánkok szúrják a szívem,
Aztán a vércsepp lefolyt,oly nehéz a lelkem.
Bár mondtam volna neked,hogy viszlát,még látjuk egymást,
De úgy veszem,inkább el se köszönök,nem akarok emlékezni rád.
Az ajtó nyitva vár,az eső egyből eláztatja a testem,
A hajam már az arcomba lóg,eltakarja a szemem.
Az autóba beültem,teljes gázra adtam,
De nem gondoltam volna,hogy ebben lelem a halálomat...

"Szívet tépő fájdalom,bárcsak elfelejteném az emlékeket!"

Rock a mennyországban

Nem tudok várni,nem tudok egy helyben ülni,
Örökmozgó csaj vagyok aki nem tud nyugodni.
A fényekhez vonzódom,a gitárt keresem,
Amikor a közönség üvölt úgy érzem: itt a helyem!
Rock a mennyország kapuja előtt,
Az angyalok se értik,hogy én mit akarok.
Rock a mennyország lépcsőfokain,
Csak az ördög kopogtat,hogy be akar jönni.
Igaza van,hiszen ez a zene őrült jó,
A hangom kieresztem,majd ordítok egy nagyot.
Szétreped a felhő,megfordul az a világ,
S majd megértik az emberek is,hogy mi az ami fáj.
Döngető ritmus,őrült kívánság,
Nem leszek többé kis királylány.
Nagyra nőttem és tudom mit akarok,
Ha valakinek baja van velem,simán leugatom.
Bulizzunk egy éjjen át: soha nincs megállás,
Ordítsunk egy éjjen át:soha nincs nyavalygás!

Nem búcsúztál el

Lent a tengerparton,a homokban táncolgattunk,
Közben beléd szerettem,nem kellett hamar elválnunk.
Kis vörösbort iszogattunk a bárban,
Így amikor megcsókoltál jó éjszakát kívántam.
De te nem búcsúztál el tőlem,álmaid hölgyétől,
Az előbb még a fülembe rebegted,hogy szeretsz,szinte igaz volt minden szó.
De,még utoljára egy fájdalmas csókot adtál,utána lassan,de biztosan elengedtél,
Annyira bennem maradt ez a keserű élmény.
Ha most elhagytál engem,nem fogok többé szóba állni veled,
S véget vetek ennek az ál-szerelemnek.
Ez volt életem legszebb és legrosszabb estéje,
Megbabonázott a tekinteted,megrázott a kezed érintése.
Nincs kivel megosztanom a belső csalódásomat,
Nincs kivel aludnom ma...
Még hátra se néztél,hogy egyáltalán összesem-e?
Még arra sem volt erőd,hogy elvigyed a holmijaidat.
Csak mentél a nagy világba,mintha egy bábú lennék,
Csak mentél és nem láttál,mintha egy senki lennék...
Ha majd egyszer visszatérsz,remélem megtapasztalod ezeket az érzéseket,
Szívet tépő fájdalom,bárcsak elfelejteném az emlékeket!

"Kergess az őrületbe,kergess az édes álmokba: ne ébressz fel..."

Anti-Barbie láz

Mióta világ a világ mindenki Barbikkal játszik,
Aztán eldobják mert nekik már nem kell,kéne egy másik.
Aztán egyszer csak azon kapja magát,hogy ő is csupa rózsaszín,
Elbújik a nagy napszemüveg mögé s riszálja magát:tök cuki-muki.
S mindenkihez oda megy,hogy úgye milyen édes vagyok?
Túl nagy az egód....
Aztán a plázákat hirtelen kiüríti,ha úgy tartja kedve,
S minden pasi néz utána,hogy milyen a feneke...
A szőke csaj pedig hátra néz és flörtöl vele,
De sajnos a lépcsőfok szólt közbe...
Hanyat esik és sír mint egy kisbaba,
De,a csávó egyből ugrik,hogy nyugi bébi megoldom a bajodat.
A csaj pedig vihog,hogy: he-he köszike puszika,
Megadja a számát,és búcsú csókot lehel a srác arcára.
Aztán megy tovább mintha semmi sem lett volna,
Felhívja a barátnőit,hogy elmesélje az új pletykát,de az agya feldolgozná...
Tisztára be van dilizve,hogy a ma estére mit vegyen fel?
Felakarja szedni a koktélos srácot is,kellenek a telefonszámok.
Mikor megérkezik a buliba,mindenki körbe ugrálja,
De a csajnak a női mosdóban a helye,hogy a sminkjét helyreigazítja.
Mikor kiért a parkettre már vége lett a bulinak,
Akkor jött rá,hogy totál elszúrta!
Aztán elmegy mellettünk vihogva,kilóg már a fél foga,
Eljött az Anti Barbi-láz,nekünk nem kell ilyen idióta csaj.
A pasikat hülyítik aztán beülnek a kocsiba és összetörik újra,
A csaj meg megússza és a csávó kerül kórházba...
Utáljuk a vinnyogást,az erő velünk van,
Utáljuk a vihogást,az erő velünk van.
Utáljuk a pláza szőke babákat,
Utáljuk az elcsábított hülye csávókat!

Emlékezet

Emlékszem arra,hogy anno mit tettem,
Emlékszem arra,hogy akkor mit mondtál nekem.
Emlékszem,hogy fűt-fát ígértél,de nem ez lett,
Senki sem hallotta meg amit a szívem súgott neked.
Ne nyúlj hozzám,kérlek hagyj békén,
Zavarodottan elmentem tőled,kimentem levegőért.
Ott fülledt volt a vágy,mit senki sem várt,
De ő jött utánam és átölelt és nézett rám.
Emlékszem,hogy leesett egy váza,aztán feléje vágtam,
A falnak ütközött és beesett az ágy mögötti ablakhoz.
Ijedten a szám elé kaptam a kezem és totál őrült voltam,
De mit tehettem nagyon féltékeny voltam.
Felém nyújtotta a kezét és próbált kimászni az üveg szilánkok közül,
De annyira féltem,hogy a lelkem elmenekült.
Végül engedtem és segítettem rajta,
Akkor abban a pillanatban magához ölelt és aztán a falhoz szorított.
Üvöltözött velem,hogy miért nem hiszek neki,
Hiszen engem szeret a legjobban e világon...
Megráztam a fejem és kimásztam a szorításból,de...
De akkor....elestem....
S az üveg szilánkon ébredtem fel,a fejem zúg,a szívem dobog,
Addig míg fel nem támadok...
Emlékszem,hogy angyalként lebegtem feletted,s éppen sirattál engem,
Emlékszem,hogy még utoljára hozzád értem,elmentél tőlem...

Kikészít a szerelem

Próbálj összetörni,ha tudsz,
Vigyél el mindent tőlem,de nem térek észhez.
Éppen megpróbálsz felrázni engem,semmit sem tehetek ellened,
Éppen megpróbálsz megszelídíteni engem.
Soha nem fogod feladni a reményt,hogy újra összejött velem,
Persze én nem elleneztem semmit mégis rossz útra tértél.
Hányszor bocsájtottam már meg neked,és még most is mondjak igent?
Hányszor sírtam utánad minden éjjel,végül nem jöttél értem?
Kikészít ez a szerelem,hogy nem oszthatom meg veled amit érzek,
Kikészít a szerelem,hogy minden éjjel rád gondolok,egész szívemmel.
Kikészít a szerelem,hogy nem adhatom át a belső tüzet,
Megőrjít a tudat,hogy nem tudsz rólam semmit sem és nem is ismersz...
Elérhetetlen álmok,megvalósult vágyak...
Erős látomások,viszonyozhatatlan vallomások.
Kergess az őrületbe,kergess az édes álmokba: ne ébressz fel...
A vágyaim legalább ott valóra vállnak...igazán...

Lepke a lángban

Most már nincsen kifogásom az ellen,hogy egyedül maradjak,
Megtartom a szívemet a végső esetre,hogyha baj van.
Sétálok az utcán lehajtott fejjel,
Megtört a szívem tegnap éjjel.
Hirtelen úgy éreztem magam mint egy lepke aki a lángok közé repül,
A szívünk is így járt mikor hozzá ért a tűz.
A bolygók és a csillagok is ránk mosolyogtak mikor egymáshoz értünk,
Az idő nekünk támogatta ezt a napot.
A fejemet végleg elvesztettem mikor a szemembe néztél,
Elrejtettem minden félelmemet és éreztem megvalósulnak az álmaim veled.
De akkor rájöttem,hogy minek szeresselek mikor úgyis elégtem,
Körbe vesz a forróság és lassan elnyeli a testem...

Rohannék utánad

Érzem,hogy átölelsz,a karjaid megvédenek engem,
Elfelejtettem,hogy eddig veszekedtem veled.
Megpillantom az arcodat,békés és nyugodt vagy,
Megérintem a kezedet,hideg és mozdulatlan.
Aztán megrázom magam és a valóságba térek,
Fáj a gondolat,hogy ez nem a szép élet.
A szívem hevesen ver,a testem kíván téged,
Akkor sem várhatok rád örökkön-örökké veled.
Még mindig látom az arcodat,
Mintha minden öt perccel ezelőtt történt volna.
Mintha semmi sem zavarna engem,
Feléd sétálok és kiderül,hogy ez egy látomás kavar velem.
Nem akarok futni,de érzem,hogy kell,
Ha meglátlak szólítgatlak,de nem hallasz meg.
Sikítok,ordítok,a földhöz ütöm a kezem,
Nem rendül meg az a világ amibe tévedtem.
Az álom sokszor visszatérő és úgy érzem túl kicsi vagyok,
Egy lány akit senki sem ismer és nem szeretnek nagyon.
Egy jelentéktelen szív,egy reménytelen vágy,
Ami sorra kiált egy álom után...
Rohannék utánad,de éppen egy szakadékba esek,
Az álom és a valóság közötti résbe.
A szívem összetörik,a könnyek záporoznak,
Miközben a seb amit okoztál soha sem gyógyulhat meg.
Az idő megakadályozta a találkozásunkat,
Senki sem mentheti meg a magányos szívemet...

Egymásra nézünk:ragyogunk,jobban mint a napfény,tudom,hogy a szívünk újra és újra összeér!

Egyszerre élünk...

Amikor a szívünk összeér,elhisszük,hogy újra eljött a pillanat,
Amikor a kezünk összeér a fényben,elhisszük,hogy itt van ez a mai nap.
Egymásra nézünk:ragyogunk,jobban mint a napfény,
Tudom,hogy a szívünk újra és újra összeér!
Felém hajolsz és a fülembe suttogod,hogy nagyon-nagyon szeretsz,
Azt akarom,hogy ne érjen véget ez a pillanat,add még a kezed!
A réten futkározva kergetjük egymást,
Aztán a végén a földre esünk és szakadunk a nevetéstől,nem érdekel semmi már!
Magasba emeltél a kezeddel,hogy lássalak én is a szememmel,
Azután pedig megcsókoltál és onnantól kezdve elsodródtam a szerelemmel.
Kapaszkodtam mindenféle jóba és azt kívántam,bárcsak örökké tartana!
Egyszerre élünk,egyszerre lélegzünk,azt akarom,hogy ez a tűz ne csak aludna!
Újra és újra meggyújtjuk és újra meg újra felüdülünk,
Teljes erővel egymásra indulunk,és összeölelkezünk.
A Föld forog,mikor mi csókolózunk,nincsen semmi más csak a szenvedély,
Amit nem lehet leállítani,ez a mi erőnk velünk él...
Hevesen pörög az óra,de mi megállítjuk az időt is!
Azt akarom,hogy hosszú ideig egymást nézzük és várjunk!
Utána villám gyorsan megcsókoljuk egymást,annyira jó a vissza fojtott vágy,
Hiszen nem is gondolnád!
Sokkal jobb mint valaha és érzem,hogy mindig újjá születek egy új szerelemtől,
Akárhányszor szédít is meg a mámor,nem feledem el Ő-t.

Majd emlékezz rám

Megtudsz bocsájtani nekem ismét?
Már nem emlékszem arra,hogy mit vágtam a fejedhez még.
De nem akartalak szavakkal megbántani,
Csak olyan dühös voltam,hogy megcsaltál...
Amikor rám nézel,nem kiabálok már,olyankor megnyugszom,
Még szerencse,hiszen már belül összetört a szívem...
Valahogy elakarom érni,hogy újra olyannak láss,
Ahogy az elején történt minden más...
Elakarom érni,hogy újra boldoggá tegyél,
S hogy újra meg újra csókokkal halmozz el,legyél az enyém!
Nélküled a sötét árnyékban ülök és sírok,
Ha veled vagyok kiragyog a fény és nevetek ahogy bírok.
Szükségem van rád,próbálom túlélni a bánatot ahogy tudom,
Majd emlékezz rám,ha meglátsz rólam egy régi fotót...

Érezd a napsugarat

A félelmeim mindig visszatértek mikor egyedül voltam,
De mára már más a helyzet,itt ülök veled boldogan.
Azt hittem,hogy hiába való az élet,feladom,
De rájöttem,hogy gyávaság eldobni az életem,így a lelkem nem adom.
A tengerparton ülünk,és érezzük a napsugarat,
Azt akarom,hogy ne érjen véget ez a pillanat.
A hullámok verik a sziklákat a parton,
Oda ugrok,majd elkapsz és zuhanok a zajtól.
Az érzelmeim ingadoznak,de most a szívem a felhők között jár,
Te vagy az aki a szívemnek nem árt.
Engedd hát,hogy beléd karoljak és sétáljak veled,
Nem akarok a hidegben dideregni a tested felmelegít engem.
Ez a tűz mélyen ég bennem,
A testem reagál rád hevesen.
Én vagyok az energia,ami segít rajtad,hogy túléld a hétköznapokat,
Te vagy az életerő,ami segít túlélni a bonyolult dolgokat.

"Megvagyok mérgezve,elbűvőltél engem,megvagyok mérgezve,többbet fogok kapni belőled."

Gyémánt könnyek

Este 11 óra van és most hagytuk abba az utolsó beszélgetésünket,
Azt mondtad,hogy nem fogsz többé hívni,ne is keresselek.
Őrűlt vagyok,hogy a szobámban ülök és sírok,
A barátaim erőtlenül hívnak ide-oda...
Még mindig hallom a hangodat a fejemben,
Ezt nem lehet elfelejteni soha sem.
Összetörted a szívemet,így hiába minden véget ért,
A többiek pedig szóltak az elejétől fogva,de nem figyeltem rájuk.
Most jöttem rá,hogy igazuk volt,csak a szerelem vakított el ennyire,
Rájöttem a hétvégén,hogy itt az én időm,még annyi mindent tehetek!
Még fiatal vagyok a szerelemhez,játszom veled,
Még fiatal vagyok,hogy melletted legyek,így megmentem az életemet.
De most átadom magam a szenvedés órájának és csak sírok,sírok,
Míg jól esik,kisírom a bánatomat....
Sírok meddig nem hallják a segélykiáltásomat,
Amíg el nem tűnnek a gyémánt könnyeim a földről...

Mert ezt nem érzed

Hallom,hogy jössz felém és azt suttogod,hogy velem akarsz lenni,
Velem akarod tölteni az éjszakát.
De nem figyelek rád,nem érdekel semmi más:
Csak az,hogy élvezzem az élet minden mozzanatát!
Ahhoz,hogy elmondjam neked:szükségem van rád,
De túl távol vagy tőlem,így nem adhatom át...
Mikor megtudtam,hogy játék voltam a számodra,
Akkor jöttem rá,hogy ezt te nem érzed.
Nem vagy szerelmes,nem tudod kimutatni amit kell,
Ez sajnos felzaklat engem...
Akarlak végleg,hallgass meg kérlek,
Mert te ezt nem érted!!!

Megmérgezve

Szerelmes voltam,de soha nem gondoltam komolyan,hogy tovább lépek,
Szerelmes voltam,de soha nem akartam,hogy a tiéd legyek.
De most tudom,hogy ez egy új érzés már mint a többi,
De most értettem meg,hogy az eddigi kalandok csak fellángolások voltak.
Először érzem,hogy valóban szerelmes vagyok,
Mert itt vagy mellettem és vigyázol rám.
Megvagyok mérgezve,elbűvöltél engem,
Megvagyok mérgezve,többet fogok kapni belőled.
Megvagyok mérgezve a szerelemtől,nem tudom hogy hol a helyem,
Megvagyok mérgezve,és az érzés megnyitja a lelkem.
Elvetted a szívemet,az eszemet mindenemet!
Tudom,hogy először és utoljára kavar fel ez az egész,
Csak Te vagy az egyetlen aki szebbé teszi az életemet!

Ne gyere vissza!

Vége ennyi volt,elegem van nem várok tovább,
Inkább elmegyek inenn nem várok rád.
Az időmet pazarolom,pedig annyi dolgom van,
Pedig annyi időm van...
Tudom,hogy nehéz,nem lehet megtenni,
A feledés nem könnyű,megőrjít,nem menekít...
Elég volt,elég volt...
Ne gyere vissza,ne gyere vissza...
Megöl a magány,de nem érdekel,én ennél többet akarok,
Nem várok a mindent elsöprő szerelemre.
Nekem más küldetésem van,hogy segítsek másokon,
Hogy nekem ne legyen jó ez az érzelem.
Megment a csalódástól,mégis eltilt az öleléstől,
Megment minden féle fájdalomtól,de a magány tárt karokkal vár rám.
Régi ismerősként üdvözöljük egymást,
Nem akarok többet tőled már.
Nem félek többé,mert erős vagyok,és hiszek valaki másban,
Saját magamban hiszek és tudom,hogy túl tudok lépni ezen...
A madarak már nem csicseregnek az ablakomban,
A fényképeket eldobtam...
Ahogy az álom eltűnt úgy jön vissza az alkonyat...
Szürke a világ,oly sötét de nem fázom..
Tényleg nem fázom,esküszöm,hogy nem...
Ha felakarsz melegíteni,ne gyere vissza,
Majd én megoldom magamtól,felnőtt vagyok már...
De nélküled gyerek vagyok még,
Kell a védelem,a testem megremeg és megőrülök...
De nem teszem,erős vagyok,erős vagyok,
Ne,kérlek ne gyere vissza!!!!

Szerelem ámítás,csábítás...

Este van és mindenki bulizni megy,
Nem hagyom magam,én is elmegyek egyet bulizni az éjszakába.
Felhívom a barátaimat és megkérdezem őket,hogy jöjjenek velem,
Már öt perc múlva az ajtóban állnak és dörömbölnek.
Várjatok még felveszem a fülbevalómat még befújom magam parfümmel,
Készen vagyok,még egy pillantást veszek a tükörre.
Rendben mehetünk,miénk az éjszaka!
Jöhet bármi ami magával ragadhat!
Szerelem,ámítás és csábítás-még többet pasit a parkettre!
Gyerünk,csajok táncoljunk.
Olyan szexik vagyunk,mindenki minket néz,
Olyan édesek vagyunk,mindenki sztárnak tekint.
Nekem mindegy,hogy milyen az éjjelem,a csillagok ragyognak fenn az égen,
A buli az életem!A tánc a mindenem.
A fiúk csatlakoznak hozzánk,testhez tapadó táncot járunk,
A zene jó ritmusra váltott,karibi éjszakára emlékeztet az idei nyarunk.
Szerelem,tánc és ámítás,nekünk nem kell a csábítás,
Nem szól ránk senki,azt csinálunk amit akarunk és elterveztünk már..
Forró a hangulat,mindenki pezsgőt bont,kicsit sokat iszunk,
S elveszítjük a fejünket,nincs szükségünk a figyelmeztetésre.
Szerelem tenger,egy fiú elkérte a számomat,többet akar majd tőlem,
Kacsingatva elköszöntem tőle,és flörtöltem még ötféle pasival mellette.
Olyan jó a fiatalság,még élvezem,nem akarok felnőni,parti az életem!
Nem érdekel,ha nem jön el a nagy szerelem!!!

Már megint feltűnt

Azt hittem,hogy örökre elfeledtél,azt hittem mással vagy boldog,
De amikor újra feltűntél,nem hittem el amiket mondtak...
Én tudtam,hogy a szíved mélyén még mindig ott vagyok,
Hiszen látszik rajtad,nem érnek semmit a szavak.
Elég ha egymásra pillantunk egy másodpercre és megértjük egymást,
Elég a testbeszéd,elég a levegő vétel,mikor a közelembe érsz szinte megfulladsz..
Miért nem mondod meg az igazat?
Miért nem vallod be hogy hazudtál nekem?
Miért játszod meg magad előttem,mikor látom,hogy boldogtalan vagy,
Elengedted a lány kezét és felém jöttél.
Azt mondtad,hogy beszélni szeretnél velem,
Akkor majd kiugrott a szívem...
Egy fülledt szobába zárkóztunk,egyből csókba forrtunk,
A világ forgott körülöttünk.
Nem akartam abba hagyni,szorosan átölellek,
Mikor elhúzódtál tőlem éreztem:ez a csók fájdalmasabb mint valaha.
Összefontam a karjaimat és azon gondolkoztam,hogy ennek végleg vége,
Még rád néztem,még rád gondoltam,ahogy kiléptél úgy tűntél el.
Soha többé nem jöttél el,soha többé nem mutatkoztál,
A barátaid sem tudják,hogy hol vagy,
Kiderült mindenki számára már halott vagy,csak én nem tudtam...
Itt az idő,hogy utánad menjek,
Hogy örökké veled éljek...

"Volt száz pillanat,mind elrepült mellettem,volt száz pillantás,mindegyik elveszett."..

Amikor megcsókolsz...

Ne kérj bocsánatot,az érzelmeid kimutatásáért,
Csak egy csókot adtál ajkaimra ne félj.
Ahogy egymáshoz értünk,a világ forgott velem és nem tudtam hol vagyok,
Ez annyira ártatlan dolog,annyira tiszta,hogy belebolondulok.
Ne mozogj,maradj ott ahol vagy,
Csak csókolj meg újra és újra...
Én így akarok emlékezni rád,mikor együtt voltunk,
Majd a jövőben előszeretném venni ezt a szép emléket...
Ahogy rám néztél éhes szemekkel,már nem bírtam magammal,
Tudtam,hogy ennél többet akarsz!!!
Amikor megfogtad a kezemet és utána a hátamat megsimogattad,
Akkor azt hittem,hogy álmodom,de kiderült,hogy valóban azt teszed...
Csak egy lélegzetnyi hely van az ajkaink között,
Testünk összeforr és a világ bezárul körülöttünk.
Nem bírom abba hagyni,nem bírlak elhagyni,
Adj még egy csókot és aztán majd hagylak elmenni...
Nem akarom,hogy mások szakítsanak szét minket,
Hiszen annyira erősnek tűnik ez a szerelem...


Nem akarok sírni

Ha bárki bármit kérdez,
Válaszold azt:hogy nem is szerettelek téged...
Azt fogom mondani,hogy csupán csak egy félre lépés az életemben,
Azt fogom mondani,hogy minden csak játék volt...
Amikor tüzes tekintettel rám néztél,
Akkor jöttem rá,hogy szeretsz még...
De már késő volt,el kellett mennem,
Ott kellett hagynom mindent magam mögött...a jövőnek.
A szemeim megteltek könnyel,és azt mondtam magamnak,hogy nem akarok sírni,
Mégis megtettem és úgy bőgtem mint egy csitri...
De a lelkemnek jót tett,a szívemnek fájt,
Miért ilyen kegyetlen velem a világ??
Erősnek kell lennem,mégis gyenge vagyok,
Ha közeledbe férkőzőm úgy érzem boldog vagyok.
Amikor messze vagyok tőled megőrülök nélküled...
Amikor este lefekszem,azt kívánom:bárcsak elfelednélek...

Nem tudom elrejteni

Volt száz pillanat,mind elrepült mellettem,
Volt száz pillantás,mindegyik elveszett...
tudom,hogy mit akarok és tudom,hogy mit is érzek,
Tudom,hogy bolond voltam,tudom,hogy őrült lettem.
Az álmok valóra válhatnak,csak tenni kell érte,
És én ebben reménykedek...
Nem tudom elrejteni a bennem levő vulkáni erőket,
Nem tudom elrejteni a bennem levő sebeket...
Nem tudom elrejteni az arcomat előled,
Nem tudok elfutni a felelöségektől.
Nem bírok várni tovább és próbálok tovább lépni,
De nem megy és állandóan zavart vagyok.
Nem akarok cserben hagyni a világot,így itt maradok,
Éeltben,boldogságban és teljes magányba zárkozóm....

"Ezért akarom,hogy mindenki figyeljen rám és daloljon..."

Nem érted

Kettesben vagyunk most,csak te meg én,
Itt az idő,hogy elmondjam,hogy irántad mit érzek még.
Teljesen elégetted a szívemet,és most már nincs visszaút,
A fény a sötétségben beragyogja az egész lényedet,a szívem visszahúz.
Én tudom,hogy erős vagyok,
Mégis itt a mélyben érzem,hogy kellesz nekem!
Szükségem van rád:az érintésedre,a csókodra,az ölelésedre,
Ezt az egészet még egy festő sem tudná szebben lefesteni amit érzek...
Szükségem van a támaszra,egy gyors megmentőre,ha bármi bajom lenne,
Ez annyira elkeserít engem..
Egyre több a baj és a csalódottság,és a zavar a világban,
Kell,hogy valakihez hozzá meneküljek!
De ezt nem érted,mert hozzá vagy szokva a kényelemhez,
Te ezt nem érted,mert mindenki jó hozzád és téged szeretnek.
S engem?Levegőnek néznek és átlátnak mint a falon,
Ezért akarom,hogy mindenki figyeljen rám és daloljon...

Mondd miért???

Lehet nappal vagy éjszaka,ez az élet lehetősége,
Bármi is visszatart,soha sem adom fel!
Bármi is hív mindig visszatérek hozzátok,
Azért mentem el,hogy megtaláljam önmagamat.
A hangulatom lehet tüzes vagy oltári mérges,
Akkor is el kell,hogy fogadjanak engem.
Tartom a kezeimet minden bajban,
Hozzám menekülnek a barátaim.
De van egy srác aki tetszik nekem,
A hozzáfűzött érzéseim túl szexiek hozzá képest..
Próbálom a segítségüket kérni,
Ilyenkor hátat fordítanak és azt sugározzák:a boldogság nem nekem való.
Olyan mintha féltenének a csalódástól,
De hiszen az életben tanulni kell mindenből!
Miért féltenek?Mire jó ez nekik,hogy állandóan megvédenek?
Miért olyan embert sodornak elém akit még a kutya sem érdekel?
Miért nem lehet az akire oly régóta vágyom,
Szinte a tűzbe mennék érte mert annyira szeretem,hogy magamat meghalni látom???
Miért nem lehetek egyszer azzal akit igazán akarok?
Miért nem szerethetek odaadóan és tüzesen és szenvedélyesen?
Miért nem fogja meg a kezemet,amikor feléje nyújtom?
Miért nem akarja megmutatni másoknak,hogy igazán boldog velem?
Miért nem engedi,hogy a nyilvánosság előtt hozzá érjek?
Miért kell letagadni,hogy egyszer már átölelt titokban?
Miért nem keres fel végre és miért nem mond el mindent?
Miért kell állandóan rá gondolnom mikor azt se tudja,hogy létezem?
Miért fogta meg a kezem és miért nézett a szemembe?
Miért nem mondta el,hogy oké hagyjuk az egészet?
Miért nem mondtam el őszintén,hogy igazán kell nekem?
Miért sírom át az éjszakákat a lelkiismeretem miatt?
Miért kell eltitkolnom mindent amit nem kéne?
Miért nem hagyom abba a vers írást?
Miért nem tűnők el a világból?
Miért.........

Érints meg!!!

Mindenki felé néz és azt suttogják,hogy ő a legjobb szerető,
Felé nézek és látom,hogy éppen a bárban iszogat,olyan felemelő.
Miért nem ismertem eddig?
Próbálom megérteni,közben lerakom a koktélt és felé megyek.
Azt gondolja,hogy jó kislány vagyok,
Pedig az érintése annyira magával ragadott.
Mikor beszéltem hozzá,rám mosolygott és szép szavakat suttogott nekem,
Azt mondta,hogy menjek fel hozzá a szobájába.
Még mindig nem tudja,hogy én tényleg felakarom szedni,
Hiszen az első pillanattól kezdve éreztem a szikrát!
Amikor vad csókokban a falhoz szorított,
Azt gondoltam:igen ez kellett nekem!
Azt hiszem,ma láttam először és utoljára,
A teste annyira erős és határozott.
Ebből soha sem elég,megőrjít az érintése,
Tűzként lobban be a vérem,azt hiszem megérte...
Azóta remegek mióta elengedett engem,
Felhevült vágytól figyeltem,ahogy elmegy.
A kabátját felvette búcsút intett nekem,
De aztán visszafordult és rám lehelt egy csókot...
Összezárt karokkal álltam és vártam,
Rám kacsintott és egy telefonszámot is kaptam mellé.
Azt hiszem ennek lesz folytatása,
Hiszen megérte a hosszú évek várakozása...