"Volt száz pillanat,mind elrepült mellettem,volt száz pillantás,mindegyik elveszett."..

Amikor megcsókolsz...

Ne kérj bocsánatot,az érzelmeid kimutatásáért,
Csak egy csókot adtál ajkaimra ne félj.
Ahogy egymáshoz értünk,a világ forgott velem és nem tudtam hol vagyok,
Ez annyira ártatlan dolog,annyira tiszta,hogy belebolondulok.
Ne mozogj,maradj ott ahol vagy,
Csak csókolj meg újra és újra...
Én így akarok emlékezni rád,mikor együtt voltunk,
Majd a jövőben előszeretném venni ezt a szép emléket...
Ahogy rám néztél éhes szemekkel,már nem bírtam magammal,
Tudtam,hogy ennél többet akarsz!!!
Amikor megfogtad a kezemet és utána a hátamat megsimogattad,
Akkor azt hittem,hogy álmodom,de kiderült,hogy valóban azt teszed...
Csak egy lélegzetnyi hely van az ajkaink között,
Testünk összeforr és a világ bezárul körülöttünk.
Nem bírom abba hagyni,nem bírlak elhagyni,
Adj még egy csókot és aztán majd hagylak elmenni...
Nem akarom,hogy mások szakítsanak szét minket,
Hiszen annyira erősnek tűnik ez a szerelem...


Nem akarok sírni

Ha bárki bármit kérdez,
Válaszold azt:hogy nem is szerettelek téged...
Azt fogom mondani,hogy csupán csak egy félre lépés az életemben,
Azt fogom mondani,hogy minden csak játék volt...
Amikor tüzes tekintettel rám néztél,
Akkor jöttem rá,hogy szeretsz még...
De már késő volt,el kellett mennem,
Ott kellett hagynom mindent magam mögött...a jövőnek.
A szemeim megteltek könnyel,és azt mondtam magamnak,hogy nem akarok sírni,
Mégis megtettem és úgy bőgtem mint egy csitri...
De a lelkemnek jót tett,a szívemnek fájt,
Miért ilyen kegyetlen velem a világ??
Erősnek kell lennem,mégis gyenge vagyok,
Ha közeledbe férkőzőm úgy érzem boldog vagyok.
Amikor messze vagyok tőled megőrülök nélküled...
Amikor este lefekszem,azt kívánom:bárcsak elfelednélek...

Nem tudom elrejteni

Volt száz pillanat,mind elrepült mellettem,
Volt száz pillantás,mindegyik elveszett...
tudom,hogy mit akarok és tudom,hogy mit is érzek,
Tudom,hogy bolond voltam,tudom,hogy őrült lettem.
Az álmok valóra válhatnak,csak tenni kell érte,
És én ebben reménykedek...
Nem tudom elrejteni a bennem levő vulkáni erőket,
Nem tudom elrejteni a bennem levő sebeket...
Nem tudom elrejteni az arcomat előled,
Nem tudok elfutni a felelöségektől.
Nem bírok várni tovább és próbálok tovább lépni,
De nem megy és állandóan zavart vagyok.
Nem akarok cserben hagyni a világot,így itt maradok,
Éeltben,boldogságban és teljes magányba zárkozóm....