"Ezért akarom,hogy mindenki figyeljen rám és daloljon..."

Nem érted

Kettesben vagyunk most,csak te meg én,
Itt az idő,hogy elmondjam,hogy irántad mit érzek még.
Teljesen elégetted a szívemet,és most már nincs visszaút,
A fény a sötétségben beragyogja az egész lényedet,a szívem visszahúz.
Én tudom,hogy erős vagyok,
Mégis itt a mélyben érzem,hogy kellesz nekem!
Szükségem van rád:az érintésedre,a csókodra,az ölelésedre,
Ezt az egészet még egy festő sem tudná szebben lefesteni amit érzek...
Szükségem van a támaszra,egy gyors megmentőre,ha bármi bajom lenne,
Ez annyira elkeserít engem..
Egyre több a baj és a csalódottság,és a zavar a világban,
Kell,hogy valakihez hozzá meneküljek!
De ezt nem érted,mert hozzá vagy szokva a kényelemhez,
Te ezt nem érted,mert mindenki jó hozzád és téged szeretnek.
S engem?Levegőnek néznek és átlátnak mint a falon,
Ezért akarom,hogy mindenki figyeljen rám és daloljon...

Mondd miért???

Lehet nappal vagy éjszaka,ez az élet lehetősége,
Bármi is visszatart,soha sem adom fel!
Bármi is hív mindig visszatérek hozzátok,
Azért mentem el,hogy megtaláljam önmagamat.
A hangulatom lehet tüzes vagy oltári mérges,
Akkor is el kell,hogy fogadjanak engem.
Tartom a kezeimet minden bajban,
Hozzám menekülnek a barátaim.
De van egy srác aki tetszik nekem,
A hozzáfűzött érzéseim túl szexiek hozzá képest..
Próbálom a segítségüket kérni,
Ilyenkor hátat fordítanak és azt sugározzák:a boldogság nem nekem való.
Olyan mintha féltenének a csalódástól,
De hiszen az életben tanulni kell mindenből!
Miért féltenek?Mire jó ez nekik,hogy állandóan megvédenek?
Miért olyan embert sodornak elém akit még a kutya sem érdekel?
Miért nem lehet az akire oly régóta vágyom,
Szinte a tűzbe mennék érte mert annyira szeretem,hogy magamat meghalni látom???
Miért nem lehetek egyszer azzal akit igazán akarok?
Miért nem szerethetek odaadóan és tüzesen és szenvedélyesen?
Miért nem fogja meg a kezemet,amikor feléje nyújtom?
Miért nem akarja megmutatni másoknak,hogy igazán boldog velem?
Miért nem engedi,hogy a nyilvánosság előtt hozzá érjek?
Miért kell letagadni,hogy egyszer már átölelt titokban?
Miért nem keres fel végre és miért nem mond el mindent?
Miért kell állandóan rá gondolnom mikor azt se tudja,hogy létezem?
Miért fogta meg a kezem és miért nézett a szemembe?
Miért nem mondta el,hogy oké hagyjuk az egészet?
Miért nem mondtam el őszintén,hogy igazán kell nekem?
Miért sírom át az éjszakákat a lelkiismeretem miatt?
Miért kell eltitkolnom mindent amit nem kéne?
Miért nem hagyom abba a vers írást?
Miért nem tűnők el a világból?
Miért.........

Érints meg!!!

Mindenki felé néz és azt suttogják,hogy ő a legjobb szerető,
Felé nézek és látom,hogy éppen a bárban iszogat,olyan felemelő.
Miért nem ismertem eddig?
Próbálom megérteni,közben lerakom a koktélt és felé megyek.
Azt gondolja,hogy jó kislány vagyok,
Pedig az érintése annyira magával ragadott.
Mikor beszéltem hozzá,rám mosolygott és szép szavakat suttogott nekem,
Azt mondta,hogy menjek fel hozzá a szobájába.
Még mindig nem tudja,hogy én tényleg felakarom szedni,
Hiszen az első pillanattól kezdve éreztem a szikrát!
Amikor vad csókokban a falhoz szorított,
Azt gondoltam:igen ez kellett nekem!
Azt hiszem,ma láttam először és utoljára,
A teste annyira erős és határozott.
Ebből soha sem elég,megőrjít az érintése,
Tűzként lobban be a vérem,azt hiszem megérte...
Azóta remegek mióta elengedett engem,
Felhevült vágytól figyeltem,ahogy elmegy.
A kabátját felvette búcsút intett nekem,
De aztán visszafordult és rám lehelt egy csókot...
Összezárt karokkal álltam és vártam,
Rám kacsintott és egy telefonszámot is kaptam mellé.
Azt hiszem ennek lesz folytatása,
Hiszen megérte a hosszú évek várakozása...