Versek......

Adj erőt!

Adj még erőt,add hogy újra éljem ezt,
Nemszámít az idő,nem számít a pillanat.
Ahogy rám nézel,úgy remeg a térdem:összesem nem kapok levegőt,
Vár az élet,megfogom csinálni,ehhez te kellesz mert jó vagy velem.
Ne menj el kérlek,ne hagyj el végleg,szükségem van rád,
Kell,hogy várj rám,kell hogy újra megtalálj!
Az időt vissza forgatnám és beszélnék veled komolyan,
Bár ki tudta, hogy utánad ennyire vágyom majd?
A tűz bennem szétégeti a szívem,ami alig dobban,ha megérintem,
Ha itt lennél újra éledne mindenféle fény..de ez nem elég nekem...
Húzz magadhoz,ölelj át még egyszer:ne tagadd meg a szerelmet,
Egy apró pillantás,a szemedre tévedek,te pedig a hajamba lélegzel...
Bárcsak így állnék egy örökké valóságig,
De összezuhanok mert nem vagy itt.
Egy téves látomás...csak egy párnát ölelek magamhoz,sírva borultam ide,
Hiába nézek fel,már tudom,hogy nem vagy mellettem.

Eladva a lelkem...
Nem is tudtam,hogy egy pillanat alatt megváltozhat minden,
Érzem azt: valaki megfogja a vállamat és maga felé fordít engem.
Minden ami tegnap volt,az már csak a múlté marad,
Hallom:kiált utánam,érte kéne mennem még ma.
A lelkem szállna de nincs hová telepednie,
vágyom arra,hogy megöleljen az akit nagyon szeretek.
Elakarok bújni,de nem bírok,mindig megjelenik a fejemben,
Elfeledném,de nincs erőm:bárcsak ne tudnám mi ez az egész!
Megakarlak találni,de ebben a nagy viágban nem látlak,
Látomásként riogatsz,és minden éjjel arra ébredek hogy akarsz...
Mikor kinyitom a szememet nem vagy mellettem...
Követném az álmot de mindig elhagy engem...
Utánad mennék,de eltűnt a fény ami eddig vezetett,
Nem akarom tudni,hogy hogyan kerültem vissza ide...
Futok még,de szakadék szélén állok,
Nincs senki aki visszatartana most.
Elengedem magam és zuhanok a végtelenségbe,
Majd máskor eladom magam...addig él a szívem...
Ahogy a kezed engem érint,már nem érdekel,hogy mit akarsz,
Azt hiszem nem bírom:jobb lesz ha elvan adva a lelkem...

Lángoló vágyak

Tépd le a lángokban égő függönyt,
vigyázz h a szerelem új tűze ne érje el a szívem.
Hold fénye beragyog az éjbe,
Szabadíts meg tőle!
Lángoló vágyak eluralkodnak rajtam,nem tudom,hol áll a fejem,
Arcodat látom a fényhomályában,szemeidet látom a Hold fénye mellett.
Vakítóan felém ragyog a hófehér fogad,
Nyakam felé hajolsz,hogy ne érjen el a holnap.
Mikor a napfénye beragyog tested gyémánt szerűen csillog,
Nem láttam még ehhez hasonló szép dolgot!
Mikor megállítasz a Föld se forog tovább,
Az idő is velem együtt megáll!
Ujjaid a hajam tövében,azt hiszem ez a pillanat sose fog véget érni,
Ajkaid az enyémen,olyan álomszerű ez a vágy,kinek fogod ezt elmesélni?
Senki se fogja elhinni,hogy egyszer a tiéd voltam,hiszen mindig egyedül élek,
Senki se fog felébreszteni,ha bajba kerülök és nem látlak téged!
Figyelj rám,kérlek ne engedj el amíg lehet!
Nézz rám,és kérdezz nyugodtan ha valamit tudni szeretnél tőlem!
De úgy érzem,hogy a heves vágy nem hagy békén,
Csillapodna,de percről percre felgyújtod a testemet még!!!
Ha élek még,elmondom neked,hogy senkit se szerettem úgy mint téged!