Ha látnálak téged,rég világosság lenne,de érzem hogy futnom kéne hozzád és elmész tőlem...

Vizen sétálunk

Milyen hosszú ideig álltam kint a viharban,
Eláraszott az óceán és időtlen időkig fáztam.
A víz megszilárdul a lábam alatt,
Hullámok lesimulnak szinte sétálhatok rajta.
Ebben a párás ködben alig látlak téged,
Tudom hogy minden rendben lesz.
Ha látnálak téged,rég világosság lenne,
De érzem hogy futnom kéne hozzád és elmész tőlem...
Ha elesek megfogsz engem és rám nézel,
A mosolyod azt árulja el hogy nem akarsz elveszíteni engem...
Biztatóan magadhoz ölelsz,és újra kiszakad az ég,
A Nap is furcsán süt le ránk,de tudnom kell:nem félek...
Hogy hol veszett el bennem a remény?
Valahol a múltban amikor más voltam még...
De nem rágodóm a múltanom többé!
Nekem itt a helyem melletted aki óv és szeret és ölel!
Csókjaival eláraszt,a testemet felmelegíti a szerelem édes gyönyöre!
Megáztunk és nem fázunk,bennünket fűt a heves,megállíthatlan vágy,
Ahogy a vihat csitulni kezd,úgy fokozódik köztünk tovább!
Nem félek kimondani hogy többet akarok ennél,
Mióta kínoz ez a bűntudat,miért nem ismertük egymást még!
Lágyan letörölte az arcomról az utolsó cseppet,
Magához rántott és a csókjával megőrjített!

Csak egy esélyt!

Ha lenne nálad egy esélyem,legalább egy napra,
Akkor mindent megbocsájtanál nekem örökre..
Amit kaptam tőled kevés volt-ne haragudj..
De valahogy a hullám hegyeken felülemelkedtem és minden lelassult..
Éppen most beszélnék hozzád,de úgy teszel mintha a fal lennél,
Mondd már el nekem mire jó ez hogy mindenki hülyének néz?
Láttam az előbb hogy az utcán egy magadban sétáltál,
Egy másik lánnyal kéz a kézben andalogtál...
Olykor elfogott a bűntudat hogy nem akarsz engem,
Magamat hibáztatom hogy én rontottam el mindent..
Leültem a lépcsőre és kezembe vettem egy virágot,
Az összes szirmot letéptem,mikor láttam hogy átölelted a lányt..
Már a virág fejét is legyilkoltam és rájöttem hogy az erőszak semmire se jó,
Bárcsak megfordíthatnám veled ezt a hülye világot!
Egy esélyt már nem adok többé még ma éjjel elkell menned,
Idáig tűrtem mindent amit bírtam,de most befellegzettek...
A tudatom már nem a régi szinte megőrjített a féltékenység,
Hogy mikor lesz vége ne is kérdezd a lényeg hogy nem élek többé...