Már megint Ő,miért pont Ő???
Azt mondják,hogy az idő elfeledtet bizonyos dolgokat,
Azt ígérték,hogy ha fáj minden múlt,akkor túl léphetünk rajta.
De, ez nem így van!
Hiszen lehet szebb a holnap!
Vagy nem?
Nem...Vagy igen...
Álmaimban fel-fel bukkan egy régen elfelejtett arcképe,
Szívemet meg-meg rázva tépi fel a sebeket.
A vér kifolyik a megrepedt szív romjain,
Sírástól megrázkódnak a védtelen tárgyaim.
Megláttam egy fotót,amin mi vagyunk rajta,ekkor a földhöz vágtam,
Az üveg összetört akárcsak én...és ami megmaradt az a kép...s megláttam...
Földre estem aztán felemeltem a képet és ketté téptem,
S ekkor vérzett az üveg szilánktól a kezem...
A fájdalom újra nagy úr lett...
Jött látott és legyőzött engem....
Ha tovább maradtam volna még vele,
Akkor nem szenvednék ennyit miatta és nem fájna a szívem....
Azt mondják,hogy az idő elfeledtet bizonyos dolgokat,
Azt ígérték,hogy ha fáj minden múlt,akkor túl léphetünk rajta.
De, ez nem így van!
Hiszen lehet szebb a holnap!
Vagy nem?
Nem...Vagy igen...
Álmaimban fel-fel bukkan egy régen elfelejtett arcképe,
Szívemet meg-meg rázva tépi fel a sebeket.
A vér kifolyik a megrepedt szív romjain,
Sírástól megrázkódnak a védtelen tárgyaim.
Megláttam egy fotót,amin mi vagyunk rajta,ekkor a földhöz vágtam,
Az üveg összetört akárcsak én...és ami megmaradt az a kép...s megláttam...
Földre estem aztán felemeltem a képet és ketté téptem,
S ekkor vérzett az üveg szilánktól a kezem...
A fájdalom újra nagy úr lett...
Jött látott és legyőzött engem....
Ha tovább maradtam volna még vele,
Akkor nem szenvednék ennyit miatta és nem fájna a szívem....
Üres lakás
Feléd tartok nagy igyekezettel,
Futok eléd,hogy utolérjelek még ma éjjel.
Bármi is történt újra itt vagy velem,
Tudom,hogy hosszú idő,de eljött a végzet.
Ismerős a hangod a múltból,amit eltemettem,végleg örökké,
Mégis feltámadt el feledt lelked,tudom,hogy nem lehetsz az enyém.
De,érzem oda menet,hogy a szívem majd kiugrik érted,
Látlak a félhomályban,a hold se rejti el a szemeidet.
Egy szikra villan a tekintetedben,vágyakozva átölelve,
Tested melegét érzem újra,bárcsak ne érne véget.
Kezeimet megfogva elvezettél ahol élsz és vársz reám,
A remény és a boldogság elönt engem,itt van az időm már.
Ahogy belépek a birodalmadba,máris egy üres lakás fogad,
Azt mondtad,hogy csak most költöztél ide ma.
Sebaj leültem a padlóra és ledőltem a szoba közepén nevetve,
Karjaid óvnak engem,így öledbe bújva szerethettelek.
Meséltem a magányos óráimról és arról,hogy mennyit sírtam,
Arról,hogy miatta majd' meghaltam...
Ekkor számhoz érve megcsókolt engem,mit bántam én hiszen erre vágytam!
Bárcsak itt maradhatnék még több órára!
Nem akartam mást csak érezni őt,hogy akar engem,
Nem akartam mást csak hallgatni,ahogy mondja a nevem.
Lángra gyúlt a testünk a szerelem hevében,
Lángra gyúlt a világ a rossz múlt és mindent elégetett.
Feléd tartok nagy igyekezettel,
Futok eléd,hogy utolérjelek még ma éjjel.
Bármi is történt újra itt vagy velem,
Tudom,hogy hosszú idő,de eljött a végzet.
Ismerős a hangod a múltból,amit eltemettem,végleg örökké,
Mégis feltámadt el feledt lelked,tudom,hogy nem lehetsz az enyém.
De,érzem oda menet,hogy a szívem majd kiugrik érted,
Látlak a félhomályban,a hold se rejti el a szemeidet.
Egy szikra villan a tekintetedben,vágyakozva átölelve,
Tested melegét érzem újra,bárcsak ne érne véget.
Kezeimet megfogva elvezettél ahol élsz és vársz reám,
A remény és a boldogság elönt engem,itt van az időm már.
Ahogy belépek a birodalmadba,máris egy üres lakás fogad,
Azt mondtad,hogy csak most költöztél ide ma.
Sebaj leültem a padlóra és ledőltem a szoba közepén nevetve,
Karjaid óvnak engem,így öledbe bújva szerethettelek.
Meséltem a magányos óráimról és arról,hogy mennyit sírtam,
Arról,hogy miatta majd' meghaltam...
Ekkor számhoz érve megcsókolt engem,mit bántam én hiszen erre vágytam!
Bárcsak itt maradhatnék még több órára!
Nem akartam mást csak érezni őt,hogy akar engem,
Nem akartam mást csak hallgatni,ahogy mondja a nevem.
Lángra gyúlt a testünk a szerelem hevében,
Lángra gyúlt a világ a rossz múlt és mindent elégetett.
Hamis szerepünk
Az élet egy színház,ahol bárki beléphet megmutathatja magát,
Az élet egy kívánság,ahol bármit mondhat valóra váltja hát!
Mégis ez az ami más,ami nem a valóság,
Egy hamis világ,ahol mindenki más.
A tömegbe keveredve újra csapdába estem,
Próbálnak lebeszélni rólad,de ez egyelőre még sikertelen.
Mondd,hogy így jó,mondd,hogy úgy jó,
A hangok mondják az igazi szót!
Igen,észre vettem,hogy össze vagyok zavarodva,
De,leírom ami nyomja a fejem és szívem meg a lelkemet,úgye szabad?
Ha mégis mennél akkor isten veled,
Soha nem feledem el a neved....
Ugye tudod,hogy hamis a szerepünk?
Amikor szomorúak vagyunk mégis nevetünk?
Ugye,tudod,hogy hamis a szerelmünk?
Mikor egymást öleljük,belül a gyűlölet fűt.
Ugye,tudod,hogy hamis a körülvevő barát?
Aki csak látszatra jó ember,lelke mélyén a pokolba küldene igazán.
Azt akarom,hogy elfeledjelek,de az álmok megzavarják védtelen szívem,
Az érzelmek feltörnek bennem akárcsak a vulkánok ereje...
Az élet egy színház,ahol bárki beléphet megmutathatja magát,
Az élet egy kívánság,ahol bármit mondhat valóra váltja hát!
Mégis ez az ami más,ami nem a valóság,
Egy hamis világ,ahol mindenki más.
A tömegbe keveredve újra csapdába estem,
Próbálnak lebeszélni rólad,de ez egyelőre még sikertelen.
Mondd,hogy így jó,mondd,hogy úgy jó,
A hangok mondják az igazi szót!
Igen,észre vettem,hogy össze vagyok zavarodva,
De,leírom ami nyomja a fejem és szívem meg a lelkemet,úgye szabad?
Ha mégis mennél akkor isten veled,
Soha nem feledem el a neved....
Ugye tudod,hogy hamis a szerepünk?
Amikor szomorúak vagyunk mégis nevetünk?
Ugye,tudod,hogy hamis a szerelmünk?
Mikor egymást öleljük,belül a gyűlölet fűt.
Ugye,tudod,hogy hamis a körülvevő barát?
Aki csak látszatra jó ember,lelke mélyén a pokolba küldene igazán.
Azt akarom,hogy elfeledjelek,de az álmok megzavarják védtelen szívem,
Az érzelmek feltörnek bennem akárcsak a vulkánok ereje...
Déjávú
Néha megremeg a lelkem mikor hozzád érek,
Olyan ismerős vagy még mindig nekem.
Nem tudom,hogy honnan ismerlek,úgy érzem elájulok tőled,
Ezek okozzák:a hangod,az arcod, a szemed,az ajkad,az érintésed...
Mintha azt kívántam volna,bárcsak újra átélném ezt az érzést,
S azt vettem észre olyan mintha a szívem mélyére néznél!
Ekkor megkérdeztem,hogy miért is élek én?
Azt válaszolta:hogy értem élsz kedvesem...velem élsz!
Abban a pillanatban megcsókoltam Ő-t....
Eget rázó percek voltak,de a köztünk levő fal ledőlt.
Amikor végre karjaidba zártál,azt mondtam:nálam nem lehet boldogabb senki sem,
Azt válaszoltad:igen,mert ez a szerelem.
A tűz jobban perzselte érzékeny lelkem,
De,jól esett mert teljes erőt adott nekem.
A nap lemegy, a hold felbukkan a csillagok megjelentek,
Az égre néztem és hozzád bújva elszenderedtem....
A csókodra ébredtem egy gyönyörű reggelen,
Emlékszem még arra,hogy milyen volt a tegnap este.
Szavakba önteni oly nehéz lenne mindez,
Csak akarom elmondani,hogy soha ne hagyj el engem!
Néha megremeg a lelkem mikor hozzád érek,
Olyan ismerős vagy még mindig nekem.
Nem tudom,hogy honnan ismerlek,úgy érzem elájulok tőled,
Ezek okozzák:a hangod,az arcod, a szemed,az ajkad,az érintésed...
Mintha azt kívántam volna,bárcsak újra átélném ezt az érzést,
S azt vettem észre olyan mintha a szívem mélyére néznél!
Ekkor megkérdeztem,hogy miért is élek én?
Azt válaszolta:hogy értem élsz kedvesem...velem élsz!
Abban a pillanatban megcsókoltam Ő-t....
Eget rázó percek voltak,de a köztünk levő fal ledőlt.
Amikor végre karjaidba zártál,azt mondtam:nálam nem lehet boldogabb senki sem,
Azt válaszoltad:igen,mert ez a szerelem.
A tűz jobban perzselte érzékeny lelkem,
De,jól esett mert teljes erőt adott nekem.
A nap lemegy, a hold felbukkan a csillagok megjelentek,
Az égre néztem és hozzád bújva elszenderedtem....
A csókodra ébredtem egy gyönyörű reggelen,
Emlékszem még arra,hogy milyen volt a tegnap este.
Szavakba önteni oly nehéz lenne mindez,
Csak akarom elmondani,hogy soha ne hagyj el engem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése