Keresem
Én írom a sorsomat,
Én írom a jelent és a holnapomat.
Nem érdekel már a múltam,
Mert az évek elrohantak.
Valami még hiányzik az életemből,
Ki kell írnom az ürességet a lelkemből.
Nem húz vissza az árnyékom,
Nem hiányzik a magányom.
Jó így egyedül,nem mar már a boldogtalanságom,
Csak egy igazi társra vágyom.
Aki szeret és tisztel,
Akinek én vagyok a másik fele.
Az élete és a szíve vágya,
Nem óhajtozik senki másra!
Gondolnom kéne a jövőmre,
Megtalálni az igaz szerelmet.
De most pont jó így az ürességben,
Nem történik semmi az életemben.
Vége van már a belső harcnak,
Békesség telepedett az arcomra.
Csak úgy sugárzik rólam az elégedettség,
Mert elfogadtam a helyzetet rég!
Szeretni valakit
Egy emlékkép amit már elfelejtettem,
Az érzést,hogy valakit szerettem.
Vajon fogok-e újra bízni valakiben?
akiben nem kell kételkednem?
Aki a hűség minta képe?
Aki majd megvéd a karjaiban?
Akivel majd túl élünk mindenféle vihart?
Tökéletes szerelem lehetetne,
De mégse történhet meg.
Hiszen lesznek majd hullámvölgyek,
De ezektől nem félhetek.
Minden percben rá szeretnék gondolni,
Őt szeretném felhívni és hangját hallani.
Szeretnék megbocsájtani,néha elengedni,
Szeretnék majd mellé lefeküdni.
Elmesélni,hogy milyen volt a napom,
Mik a terveim,ha jön a holnapom.
Szeretnék a földön feküdni,
Nézni,ahogy a Nap lebukik.
Szeretném vele a csillagokat bámulni,
Szeretném hallani a meséit,amit nem lehetne megunni.
Közben az arcomat fürkészné,
simogatná a hajamat,kezét elnem engedném.
Csókjaival és szerelmével elhalmozna,
Vigyázna a boldogságunkra.
Oh,de szeretném ezeket újra átélni,
Csak egy kicsit másképpen élni!
Valakit szeretni tiszta szívből,
Ölelni remegő testemhez teljes erőmből.
Kint
Egyszer voltam már megsebzett vad,
Voltam már feltámadott angyal.
A lelkemet eladtam a sötétségnek,
Fázok a magánytól,szerelem nélkül élek.
Rájöttem,hogy az élet rövid,
Nem kell mindig aggódni.
Ott vár a napfény és a ragyogás,
Az álomvilág és a valóság.
A pillanatnak élni kell,
Pillangókat kell kergetnem.
Mert tudom,hogy elérem,
Ami jár majd átélem.
Követem a szívem vágyát,
Valóra váltom a másik álmát.
Amit eddig kaptam,golyók voltak a sorstól,
Állandóan eltalált aztán újból megcélzott.
De most már egy páncél van a lelkemen,
Nem törheti át semmi sem!
Érzem,hogy már nem félek,
Nem fogom már elveszíteni ezt az egészet.
Nem fognak majd becsapni a hazug szavak,
Mert velem van az erő és egy őrangyal.
Sose erősödtem volna meg,
Ha egyszer se bántottak volna meg.
Mert a szívem nem éghet örök tűzben,
Valamikor újjá kellett születnem.
Átéltem már a szív fájdalmát,
De a józan ész mindig megbocsájt.
Hamuvá váltak a terveim,
Sötétben harcoltam eddig.
Aztán felvillant a fény az alagút végén,
Küzdöttem,mint más ember az életéért.
Végül ragyogással telt meg a szívem,
Sikerült a rosszat elengednem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése