"Miközben éled az életedet,nem törődsz már velem."

Tinédzser korszak

Vége a tinédzser korszaknak,

Nézzük szembe a dolgokkal.

Vége az összetört szívek évének,

Hagyd az egészet a fenébe.

Komolyra vegyük már a szót,

Itt a megfelelő alkalom.

Te is megszenvedted már a legjavát,

Most már a boldogság várhat ránk.

Hagyd a kicsapongó életet,

Csapj inkább velem bele az egészbe.

Kezdjük el ott,ahol elkell kezdeni,

Majd egyszer megfogjuk emlegetni.

Velem is megtehetsz bármit,

Hiszen a szabadságodat elsem veszik.

Megmarad az igazi éned,

Amiért megszerettelek.

Ennyi idő után még mindig szeretlek,

Nem is tudom,hogy bírom,hogy tettem.

Ezek a pillangók bennem,

Egyszerűen széttépnek engem.

Hihetetlen,hogy ilyen sokáig kitart,

Ez lesz a leghosszabb éjszaka.

Szóval állj elém és mondd ki,

Mondd ki az érzéseid.

Vége a tinédzser korszaknak,

Éljünk ennek a pillanatnak.

Elérhetetlen

Másztam már hegyeket,

Úsztam a tengereken.

Vért izzadtam,

Örökké csak lázadtam.

Amikor engem akartak elfordultam,

Amikor én akartam valamit elfordultak.

Éhezem a szerelem után,

Elérhetetlen ez a célom már.

Éhezem egy érintés után,

Majd szétvet a magány.

Lélegzem,de már nem tudok,

Ezt az egészet már nagyon unom.

Veszek egy nagy levegőt a holnapra,

Mert nincs remény a mai napra.

Tovább lépek ha kell,

Majd más valakinek biztos jó leszek.

Nekem is ugyanazok az álmaim,

Túl fűtöttek a vágyaim.

Mégse élhetem ki magam úgy igazán,

Hogy szinte már fáj.

Összekuporgok a földön,

S így magamban gyötrődöm.

Miközben éled az életedet,

Nem törődsz már velem.

Miért jutottunk el idáig,

Miért tud így fájni?

Az egyedüllétben miért nincs több öröm?

Érintés után éhezik a bőröm.

Ujjakra vágyom,amik végig szántanak a testemen,

Felmelegítik a szívemet.

S egy csókkal pecsételik meg,

Ez túl szép,hogy igaz legyen.

Miért ilyen nehéz?

Miért tagadja meg tőlem a sors és miért ilyen az emberi lét?

A kiút

Ez az álom,ami hív,

Ez a vágyam ami kín.

Nem bírom magamba tartani,

Valahogy ki kell engedni.

Emlékszem még,amit mondtam,

Azóta teljesen megbántam.

Féltem a szemedbe nézni,

Féltem letagadni.

Féltem elmondani,hogy mennyire szükségem van rád,

Belül szétfeszít a láz.

Remeg a kezem,forog a világ,

Végül nem számíthattál rám.

Kérlek hallgass meg,

Ez az utolsó esélyem.

Hogy elmondjam,

Mennyire bántanak a szavak.

Többször visszautasítottalak,

Mert körül vesznek a falak.

Törd át,végül elnyered a szívem,

A legvégén pedig lehull a lepel.

Meglátod majd,hogy boldoggá teszlek,

Ha végül megengeded.

Az ölelés hiányzik,

A testem a hidegben fázik.

Az eső elönti az utat,

A lelkem társ után kutat.

Kinek mondjam el,

Ha majd megőrültem.

Kinek mutassam meg,

Ami bennem van,kit szeressek?

Kiben hihetek újra meg újra?

Addig a végtelen magányom elmar.

A tömeg elnyel,a kezemet elengeded,

Kérlek engedd,hogy szeresselek...

Kirakós játék

A szívem idővel begyógyult,

Összeraktam legbelül.

Látom már a fényt ugyanúgy,

Hiszem,hogy nem sokáig leszek egyedül.

Mert ami még megmaradt,

Így adom most önmagam.

A múlt tönkre tett,

Elhagytak az emberek.

Ez az érzést nem kívánom senkinek,

De több boldogságot és reményt mindenkinek.

Most érezni szeretnék,

Bárcsak ne tévednék!

Bárcsak meglátnám benne azt amit keresek,

A láncokat végül elengedem.

Megyek az álmaim után,

Nem érdekel,ha újabb fájdalommal jár.

Erőssé tett a kirakós játék,

A régi énem sok mindent átélt.

Leborul a fátyol,

Megtalálhatsz egyedül bárhol.

Ott vagyok előtted,

Szinte ugrálnék,de nem megy.

Elállják a hozzád vezető utamat,

Ez egy nehéz feladat és végtelen harc.

Gyere kérlek ments meg,

Egy nap majd megkeresel.

Ha szükséged van rám,

A szívem mindig nyitva áll.

A kirakós játék még mindig tart,

Megtaláltam benned amit akartam.

Csak még nem kaptam meg úgy igazán,

Felhevít a vágy.

Végig szenvedem az éjszakát,

Bárcsak szerethetnél úgy igazán!