Megéget
Lehetnél a szívem börtönében,
De Te ennél jobbat érdemelsz.
Lehetnél mellettem éjjel-nappal,
Csak azért,hogy a hangodat halljam.
Venném a levegőt veled együtt,
Legalább nem leszek egyedül.
Míg szállsz a széllel,
Addig még nézlek.
Mosolyommal üzenem:minden rendben,
Ha kellek,majd újból megkeresel.
Egy éjjel majd kiöntöm a lelkem,
Majd megértesz engem.
Hogy mit miért tettem,
Miért volt ez helyes.
Elhiszed vagy sem,
Azt tudom,hogy valamit már érzek.
Szívem dobban,ha betoppansz,
Az agyam majd' eldobtam.
Az árnyékod úgy jött felém,
Úgy éreztem a lelkem megég.
Lángoltam belül,az örömtől alig láttam,
A büszkeségtől nőtt az önbizalmam.
Felálltam és feléd mentem,
A belső hangokat követtem.
Rám néztél és megfogtad a kezem,
Sokáig álltunk így míg elnem engedted.
Felkapott ez a láng,
Remélem nem múlik el a vágy.
.jpg)
Szeretném
Kérlek engedd,hogy valakit szeressek,
Mert ezzel csak az álmaimat kergetem.
Simogat a szellő,hívogat a fény,
Úgy érzem a pillanat bennem él.
Éltet a kaland,felpörget a vágy,
Bárcsak a másik felem megtalálnám.
Hiszem,hogy eljön az a nap,
Amikor Ő majd meglep a boldogsággal.
Szeretném átélni,amiről lemaradtam,
Hogy az elmúlt éveket bepótolhassam.
Mert megérdemlem,hiszen sokáig harcoltam,
Legyőztem a bennem lévő démonokat.
Amivel tönkre tettek,
A magány ellen nem csináltak semmit sem.
Csak őrlödtem magamban,sírtam az ágyban,
Nem hittem akkor senki másban.
De,mára már kitisztult a lelkem,
A múltat pedig rég elengedtem.
Nincs már távolság,
Véget ért az árnyéktánc.
Az aki voltam,
Megváltozott tegnap.
A sötétséget elengedtem,mert bántott,
A jót,amit kapok megfogom.
Nem engedem el a béke galambot,
Megtartok magamnak néhány gondolatot.
Sötét szobában tapogatóztam,
Végül győztesként kifutottam.
Ameddig tartott az erőm,
Ilyet még soha nem csináltam azelőtt.
Kitárom az álmaimat,
Bezárom a titkaimat.
A felhők utat engednek,
S elszáll minden félelmem.
Most már megállhatok,
Nincs semmi ami elől elfuthatok.
Árnyékunk csókot vált a fénnyel,
Így néztünk szembe a félelmünkkel.
