"Nincsen semmi keresni valóm a múltadban,okkal nem vagyok benne a jövődben!"

A szellemed nem kísér már többé!

A hátamat az ajtónak támasztom,
Azt hittem,hogy minden jóra fordulhat.
Ráadásul minden erőmet belefektetem ebbe most,
Sokáig nem bírtam erről írni egy dalt...
Nincsen semmi keresni valóm a múltadban,
Okkal nem vagyok benne a jövődben!
Nem hagyom,hogy elveszítsem önmagam,
Az övéké marad minden amit magukkal vittek belőlem.
Volt egy emlék ami végig kísért a mindennapjaimban,
De megtanultam vele együtt élni,közben szépen elfeledtem mindent,
Az én részem megmaradt a másikat elvitted magaddal.
Szokás szerint próbáltam nem gondolni rád,
Közben mással andalogtál a park másik oldalán.
Maradjon is náluk az a hang ami mindig ott volt velem,
S megtanultam a leckét soha nem akarok olyan lenni mint azelőtt.
A te részed már a múltam része,ami már porrá égett bennem,
Mikor a napsugár szárította fel a könnyeimet a nyár végén,eljött az ősz.
Most már lenyugodtam,keresem az új utamat,
Te pedig azt csinálhatsz amit akarsz,engem már nem izgat.
Állandóan ott voltam ahol nem kellett volna,
Nekem mást súgott a szívem:azt hogy el kell mennem innen.
Rohantam mint az őrült a börtönödből,amiben fogtál volna,
Nem hagytam el semmit,magammal vittem mindent.
Csak a rosszat hagytam rád,a jókat mind eltettem,
Soha többé nem akarok találkozni veled.
Nem is fogom megérteni,hogy hogyan engedtelek be téged,
Hogyan is engedtem neked,hogy átlépj minden határt.
Nem fogom fel,hogy állhattam ellen a kísértéseknek,
Az emlékezetem nem törli ki a múltat,egyre csak fáj...
Aztán egy nap rájöttem nem kell nyalogatnom a sebemet,
Talpra tudok állni és tovább léphetek!
Én jobbat érdemlek,nekem komolyabb férfi kell,
De mivel elhagytam az árnyékomat meg is van az aki már engem szeret!

Tánc a széllel

Nézegetem a virágokat a kertben,
Közben táncolok a széllel.
Időközben hullanak a hópelyhek,
Másnap pedig süt reám a nap és ez engem boldoggá tesz.
Suttogja a nevemet,érzem a bőrömön a perzselő simogatását,
Megemeli az álmaimat és dalolva vár egy tánc.
Érzem,hogy tudok repülni és megtalálom azt aki kell,
Egészen a csillagokat szárnyalok,míg nem esek el.
Azután megérintem a szivárványt,egészen a szívemig jut el,
Olyan ez az égbolt mint egy festmény,aminek az ecsetje keresztül siklik az
életemen.
Egy tündérpor hullik rám,hogy beragyogja az egész lényemet,
Körbe járom a csodát,míg nem talál rám az igaz szerelem!

Végig hazudtál

Egy nyár búcsúzó estén ültünk a tűz mellett,
Lángolt a szerelmünk úgyanúgy mint a szívem.
Tudtam,hogy egymásnak vagyunk teremtve,de mégsem,
Becsaptam önmagamat is,azt hittem így lesz!
Mielőtt elváltunk volna,azt mondtad szeretsz,
Közben másra gondoltál őt akartad örökre.
Mást láttam a szemeidben:hazugságot és szánalmat,
Pedig azt hittem ez lesz életem legszebb napja.....
Akkor még nem mondtad,hogy mennyire sajnálod,
Ráadásul jó előre megéreztem a bajokat,így felkészültem akkor.
Megfogadtam aznap éjjel,hogy nem fogok összetörni,
Erősebb leszek mint valaha,így nem volt min meglepődni!
Elpazaroltad az idődet velem,miért is szédítettél?
Összetörted a szívem,a darabjait nem fújta szét a szél!
Ezt a lelket ami bennem van,soha nem fogod igazából meglátni,
Nem fogom kimutatni általad okozta sebeim!
Nem fogod elfeledni azt a lányt,aki volt azelőtt,
De tudom,hogy jobban szeretsz engem mint Őt!
Amikor fekszem mindig imádkozom,hogy elfeledjem az arcod,
Az Úr megbocsájt majd nekem egy napon.
Majd úgy ébredek fel,hogy boldog a mosolyom,
S egy új férfi lesz mellettem,akit feltétel nélkül szeretni fogok.

Új tervek

A nyár jött és ment közben meglepetéseket okozott,
Azt hittem én leszek majd a legboldogabb e földön!
Közben más dalolt a szél,őt el kellett hagynom,
Nekem új terveim vannak,ekkor jött az ősz.
Tovább énekeltem amit akkor abba hagytam,
Éreztem,hogy milyen sokat változtam.
Jó irányba fordítottam az életemet,
Mások pedig irigykedve nézték a sikereimet!
Szokás szerint megengedtem magamnak,hogy most legyek boldog igazán,
Míg nem jön el az aki vigyázna rám.

Most már tudom ki vagy valójában

Felültettél,azt hitted,hogy ugyanolyan vagyok mint a többi lány,
Tévedtél,én ennél sokkal jobban különbözök mint hinnéd.
Látom,hogy már megtaláltad azt akivel le feküdhetsz esténként,
De engem nem izgat ez az új hullám.
Játszottál,hát megkaptad amire vágytál,
Vesztettél,mert azt gondoltad láthatsz sírva és megtörve.
Hát erről lemaradtál,mert aznap tovább léptem már,
Most már tudom,hogy ki vagy valójában: egy dög patkány!
Belátom már az elejétől fogva igazam volt:nem érdemes veled élni,
Hiszen alkalmatlan vagy erre mégis.
Én ennél sokkal komolyabbat akarok és lesz is ne félj,
Addig élvezem a szingliség adta szabadság élményt!!!