"Nem bírtad elviselni,hogy másként tekinthetsz rám mostantól"

Testbeszéd

Egész nap csak utánam futsz,fáradtnak kéne lenned,
Végig csak rám gondolsz,nem állíthatod le magadat.
A testem a zene ritmusára mozog ma éjjel,
Elhittem,hogy a szerelem lehet az igazi utam.
Ahogy megérintesz engem a mennyországban érzem magam,
Angyaloddá válok,a felhőkig repkedek.
Képmutatóvá válnak az igazi érzéseid,
Várd ki reggelig,hogy mit fogok válaszolni neked.
Ha majd azt mondom,hogy szép a tested,
Szebb mint a rózsák egyvelege.
Ha majd azt mondom,hogy a férfiak hihetetlenek,
Nekem elhiheted,van még szívem.
Miért is lennél ellenem mikor semmit sem tettünk?
Hiszen harcolnunk kell együtt!
Szeretném,ha szeretnéd mikor megérintjük végre egymást,
Érjük el,hogy kívánjuk egymást a parkett közepén ezen az éjszakán.
Ahogy előttem letérdelsz imádkozol,hogy folytassuk tovább,
De ez csak egy kaland,amiből tudom,hogy nincsen határ.
Bocsáss meg,ha túlságosan elragadtatom magam veled szemben,
Bárcsak csodák történnének,hogy rám találjon az igazi szerelem!

Nem vagyok robot

Azt hitted,hogy velem sokkal könnyebb lesz,
De tévedtél,a szívem legbelül sokkal többet akart tőled.
Nem figyeltél rám eléggé,nem fogtad már a kezem,
Próbáltál az irányításod alá venni engem.
De tudtam,hogy ennek elébe kell állnom,
Így fogtam magam és ellenálltam azon a napon.
Zavart téged,hogy népszerűbb vagyok,
Nem bírtad elviselni,hogy másként tekinthetsz rám mostantól.
Én mást éreztem,mást akartam,így inkább gyáván feladtad,
Bolondként tekintettem rád,sőt jobban jártam!
Nélküled az élet sokkal könnyebb,
Ha nem mondják meg,hogy mit tegyek és mit ne.
Zuhantam,féltem,sírtam,remegtem,
De nem figyeltél rám eléggé,elkerültél engem.