"Szállnék,de még mindig a földön tartasz engem,mennék,de mindig fogod a két kezem."

Forgó táncparkett

Egy két és há,mindenki az égbe kiált,
Mindenki a fényre vár!
Ekkor a cipők kopognak,a reflektor megtalálja őket,
A fiúk közelítenek a lányokhoz és ráncigálják körbe-körbe.
Forgó táncparketten táncolunk egész éjjel,
Ne,engedd el a kezemet,adj még ebből!
Forgó táncot jár a Hold is az égen,
Még van pár óránk ebből az évből!
A DJ még játszhat,a zene még szólhat,
Mi sose fogunk elfáradni,maximum holnap.
Bárszékek és koktél poharak,
Üvegszilánkra törnek ebben a pillanatban!
Vigyázz forró ez a tánc,
Innentől már nincsen nyavalygás!
Táncolj velem,kérj fel,forgass meg!
A királynő csak is én lehetek,mi tagadás gyerekek!
Ugye tudod,hogy a pillanatnak kell élni?
Gyerünk a táncparkettre táncolni!

Rabul ejt
Sötét van és nem látok semmit,
A kezeim keresnek téged is.
Hol van kiút?Hol van a fény?
Mikor lesz meg végre a remény?
Tovább megyek hátha kitalálok innen,
A lábaim vezetnek hozzád,csak a tiéd leszek ezen az éjjelen.
Egy hotel szobában lehetünk,hiszen annyira más minden,
Aztán kitapogattam egy kilincset és megtaláltam amit kerestem.
Végül hozzád találok és átölelsz engem,
Aztán leveszed rólam a kendőt és leleplezel.
Rabul ejt a tekinteted,
Rabul ejt a hangod színe.
Rabul ejt,ahogyan engem csókolsz,
Rabul ejt,amikor sokáig abba nem hagyod.
Rabul ejt,ahogy végig simogatod a testemet,
Rabul ejt,ahogyan tűzbe hozol engem.
Még ne menj el,
Még ne add fel!
A szerelmünk új még és csak most fedezlek fel,
Végre levehetem magamról ami takar engem.
Rabul ejt,ahogyan közelítesz hozzám,
Rabul ejt,amikor csillogó szemekkel nézel rám.
Rabul ejt,ahogyan harapdálod a fülemet,
Meghalok,amikor felgyújtasz engem.
Még ne menj el,
Még ne add fel!
Csak ma éjjel maradj még velem,
Hiszen bevallottam,hogy szeretlek téged.
Megsimogattad az arcomat és ismét megcsókoltál,
Akarom még ezt az egészet,hiszen elraboltál.
A szívemet kitépted amikor beléd szerettem,
A lelkemet megráztad amikor hozzád értem.
Rabul ejt,ahogyan fogod még a kezemet,
Kérlek ne hagyj el engem!

Minden más lesz

Amikor minden más,annyira szép a világ,
csodás a táj és mindenki tárt karokkal vár.
Körbe-körbe forgunk,míg el nem szédülünk,
Ugye te is akarod,ezt?Ugye,milyen jó érzés ha örülünk?
Oly nyugodtan vársz rám,nem tudom mikor szól hozzám,
amikor kinyitod a szád,egy hang se tud kijönni már.
Mondd miért nem bírod kimutatni az érzéseidet?
Mikor engem szeretsz,tudod jól hogy szükségem van valakire.
Karomat a magasba emelem és várom,hogy végre felém lépj,
De,így nem mehet tovább,fáj a szívem,szinte tűzben ég!
Arcodat látom a félhomályban,aztán szépen lassan eltűnik az árnyékod,
A gyomrom összeszorul,a torkom kiszárad,utánad kiáltanék,nem tudok!
Sietek utánad,de nem érlek utol,túl késő már,
Az időnk réges-régen lejárt.
Hidd el,nem mehet így tovább,hogy folyton a nyomomban jársz,
Mondd el,hogy bennem milyen nőt látsz?
Kit akarsz valóban engem vagy a másikat?
Miért őt választottad helyettem aznap?
Mire vártál?Hogy a karodba omlok egyből?
Az érzéseim szinte előtörtek a semmiből.
Mondd,miért kell ezt éreznem?
Miért tagadom le előtted?
Mi az amit mi még nem fogunk fel ép ésszel?
Mi az ami miatt még nem lehetek veled?
Szállnék,de még mindig a földön tartasz engem,
Mennék,de mindig fogod a két kezem.
Nem merek rád nézni,szinte fáj,hogy elhagylak,
A sírás mindjárt elfog,nem tudom,hogy erre mit mondjak.
Ha valóban akarnál engem,miért nem vallod be?
Miért kell miattad ennyit szenvednem?
Miért raboltad el a szívemet és a lelkemet?
Miért kell miattad mindent megengednem?
Nézz rám,most elkell mondanom valamit,
A szívem mindig is érted fog dobogni.
Tedd ide a kezedet,ugye érzed,hogy milyen gyors?
Annyira vágyom rád,hogy szinte else hiszed most!
Minden más lesz ezután,ha végleg elmegyek tőled,
Kérlek,engedj el az emlékekkel együtt végleg!
Felállok tőled,aztán szépen lassan elengedjük egymás kezét,
Belőled soha sem lenne elég.
De így jó,így szép,
Legbelül tudom,hogy soha nem lehetsz az enyém....

Tükör

Láttam ahogy a tükör hátrálni kezd tőlem,
Azt mutatta,hogy nem lehetek ilyen.
Láttam,ahogy távolodott tőlem,
Azt mutatta,hogy hallgassak a szívemre.
A kezemet a mellkasomra vezettem,
Megmutatta,hogy hogyan gyógyítsam be a belső sebeket.
Megsúgta,hogy mi az ami hamis számomra,
S mi az ami igaz.
Amikor kifelé tartok az önvizsgálatból,
Akkor jön felém az a férfi akit szeretek igazából.
Egy magányos lány vagyok,aki teljes szeretetre vágyik,
Csak egy normális társaságról álmodik!
Magányos srác végre megfogja a kezemet,
S elvezet a tükör ország birodalmába engem.
Én nem voltam ember amíg nem talált rám,
Teljesen be voltam zárkózva a bánat világába már.
Ekkor valami hívja az összezúzott szívemet,
Egy teljesen új ember néz rám vissza a tükörben.