"Összecsuklok bánatomban,észre se veszel,sírva kuporogok a sarokban,szerte széjjel"

Egy váratlan vallomás

Törött üvegek a földön hevernek,
Nem tudod,hogy hol a határ ebben a helyzetben.
A tekinteted üres, a szívedben egy hatalmas üreg,
Annyira nehezek ezek a szerelmes ügyek.
Csak ülsz egy magadban és kibámulsz a semmibe,
Mert nyíltan kerülöd a pillantásaimat,a kezemet.
Nézz rám kérlek,el akarom végre mondani,hogy mit érzek,
Te csak elfordítod a fejedet és nem hallgatsz többé rám.
Kegyetlenül,türelmetlenül hozzám vágod a fájó szavakat,
Azt hiszem a szívem összetörik még ma éjjel.
Nincsenek rá szavak,én azt akarom,hogy előbb te valld be,
Tőled várom a csodát, a szerelmet.
De te erre teljesen képtelen vagy,
Addig vagyok aggódó míg a hangod hallom majd.
Megzavartad a fejemet,nem találok rá jó mondatot,
Hogy most neked mondjam el:hozzám tartozol.
Összecsuklok bánatomban,észre se veszel,
Sírva kuporgok a sarokban,szerte széjjel.
Elmosódott sminkem már nem érdekel,
Feketére színezem vele a padlót,és a szívemet.
Semmi jel nem utal arra,hogy elhagyd azt akit nem szeretsz,
Csak azért vagy mellette,hogy ne legyél egymagadban.
Nem tudom,hogy valóban mit akarok tőled,
De,majd bevallom amit szeretnék egy váratlan pillanatban.
Amíg visszatartom magamban,addig fuldoklom a szavaimban,
Csak ki akarom bökni végre ami legbelül nyom:hogy szeretlek.
Talán majd észre veszed,hogy mégis létezek,
Egyszer majd ráébredsz,hogy mit veszítesz!
Én túl későn jöttem rá,hogy mi az amit akarok,
Nem akarom,hogy te is elkövesd ugyanazokat a hibákat.
Azt hiszem még melletted maradok,
Feléd nyújtom a karomat és megvigasztallak bármi áron.
Férfiként megszeppenve ülsz még előttem,
Aztán végre megnyitod a lelkedet.
Félre teszed az alkoholt és a bánatodat,
Felém hajolsz és lágyan megcsókolod az ajkaimat.
Ennél szebb vallomást nem várhattam volna tőled,
Engedd meg kérlek,hogy tovább öleljelek téged!
Halld meg a szívem dalát,hogy érted szól,érted ég már,
Nem akarom,hogy ezen kívül bármi mást csinálj!
Szerelmed lángol a testem peremén,
Bárcsak így történne minden,egy szép nap kezdetén!

Elmúlt a szenvedély

Te csak egy fiú voltál,
Aki észre sem vett engem.
Te csak vak voltál,
Hiszen teljesen oda voltam érted.
Tudom,hogy elkellett volna mondanom,
Pont azon a napon akartam,mikor a szíved már foglalt volt.
Ekkor kaptam egy figyelmeztetést,hogy miattad nem fogok szenvedni,
Inkább vissza akarok kapni mindent és el akarok kezdeni élni.
Bedőltem mindenféle hazugságnak,
Ennek ma már vége,eljött ez a nap.
Most már nincsen semmi,nem ér semmit amit teszel,vagy amit mondasz,
Ezentúl az álmom eltűnt a távolban.
Most már nincs mit tenni,elveszítettél örökre,
Hiszen nem vettél észre,nem szerettél engem.
Amíg boldognak látlak téged,
Addig hordozom magamban a sebeket.
Még ma megszabadulok az emlékeimtől,
Kitéplek magamból a rólad eltemetett érzéseimből.
Vissza fogom kapni a régi énem,
Azt a lányt,aki valaha voltam,amikor nem voltam szerelmes.
Örökre megszabadulok a nyomoktól,
Soha többé nem fogod kiolvasni a nevemet a homokból.