"Fognám magam és menekülnék az érzéseim elől, de senki se érti meg,hogy a magány nemsokára megöl."

Ölelj át gyorsan

Menekülök a hangos zajok elől,
A lábaim még bírják,de csak te adsz nekem erőt.
Üldöznek engem,elakarnak kapni,nem tudom,hogy miért?
A múlt egyre jobban kísért.
Magad se tudod,hogy mit akarsz tőlem,
Bájosan rád nézek és arra vágyom,hogy maradj velem.
A falnak támaszkodom és nézlek a távolban,
Nézem,ahogyan eltűnsz előlem,mint a Nap.
A lelkem sötétbe borul nélküled,
A szívemben csillagok gyúlnak,senki sem néz az égre.
A kezemben csillogó gyémántok vannak,
Neked szeretném adni majd holnap.
Nincsenek rá szavak,hogy elmondjam,
Miattad teljesen megzavarodtam.
Hiszen még nem is akartalak az elején,
Aztán későn jöttem rá,hogy számomra mit érsz.
Vajon észre veszed-e a jeleket,
Vagy maradjon örökké titok a szerelmem?
Másfelé néznék,de nem bírom már,
A tűz egyre jobban éget:hívogat a vágy.
Úgyhogy ölelj át kérlek,
Hiszen nélküled nem szabad így élnem!

Hullócsillag

Mint egy hullócsillag,úgy zuhantam a szerelembe,
Amikor észrevétlenül megérintetted a szívemet.
Nem fogom csak úgy megadni magam,
Nélküled türelmesnek kell lennem,majd eljön az a nap.
Kezdjük úgy mint a barátok,
Aztán majd kialakul az a szikra,nem kell elsietni most.
Mégis többet akarok,nem bírok magammal,
A gondolataimban a hangodat hallottam.
Ne mondd el,ne beszélj róla a barátaidnak,
Hogy többet érzek irántad.
Nem szeretném ha ez korán véget érne,
Hiszen magam se tudom,hogy mit akarok tőled.
Fognám magam és menekülnék az érzéseim elől,
De senki se érti meg,hogy a magány nemsokára megöl.
Legalább lenne valaki akit igazán szerethetnék,
Legalább lenne valaki aki miatt remélhetnék.

Vallomás

Amikor elbúcsúzik a Nap az égen,
Minden sötétbe borul az éjjel.
Jönnek a csillagok és ragyognak nekem,
Arra kérem őket,hogy mentsenek meg engem.
Szorítom a láthatatlan kezeket,
Azt kívánom,hogy egy látomás énekeljen nekem.
Emeljen az ég felé és ne engedje hogy leessek,
Szeretném hallani,hogy nekem dúdol,miközben repkedek.
A holdfény járdán szeretnék táncolni,
Miközben valaki fogja a kezeimet,szeretném magamhoz láncolni.
Olyan erős szenvedélyt érzek iránta,
Mint még soha senki másnak.
Szinte kapkodom a levegőt a jelenlétében,
Le akarom győzni a félénkségemet.
El akarom mondani,hogy igen én így érzek,
Az se baj,ha nem viszonyozza,legalább élek.
A szavak ki akarnak törni belőlem,
Elmondanám,de semmi nem visz előre.